Piac

Az aszályos időszakok, a vízhiány, a hőstressz és a külföldi konkurencia árversenye egyszerre szorítja sarokba a magyar tógazdasági haltermelőket. A halgazdaságok egy része már nyáron kényszerhalászatba menekült, miközben az exportpiacokon túlkínálat és nyomott árak nehezítik az értékesítést, a hazai fogyasztás pedig évek óta csak stagnál.

Mindezek ellenére a karácsonyi asztalról idén sem hiányzik majd a hal: bőséges lesz a kínálat pontyból, afrikai harcsából és lazacból, a METRO áruházak például országszerte friss, jórészt magyar eredetű haltermékeket kínálnak stabil, sok esetben a tavalyi szintet sem elérő árakon. 
A jövőt ugyanakkor egyértelműen a feldolgozott, gyorsan elkészíthető, kényelmi haltermékek, és az ezekhez igazodó fiatalabb fogyasztók szokásai határozzák meg.
A 2025-ös esztendő komoly ki­hívások elé állította a tógazdasági haltermelőket – mondta el a Termék­Mix magazin érdeklődésére Timmel Ede, a Magyar Ak­va­kultúra és Halászati Szakma­közi Szervezet ügyvezető igazgatója. Az aszályos időszakok, a vízhiány és a hőstressz nehezítették a termelést, de ennek ellenére a hazai piac karácsonykor is bőséges halkínálattal számolhat.
„Sajnos a csapadék eloszlása ismét kedvezőtlen volt számunkra – kezdi Timmel Ede. – A tavaink nagy része ­üzemi vízszint alá süllyedt, és sok helyen nem volt lehetőség a víz pótlására sem, mert nem állt rendelkezésre szivattyús rásegítés.”
A szakember elmondta, hogy a tógazdasági ágazat kétféle üzemre oszlik: a Dunántúlon jellemző völgyzárógátas tavak természetes vízfolyásokból kapják az utánpótlást, míg az alföldi tavak vízellátása csatornákból történik.
„A Dunántúlon voltak a legnagyobb gondok – ­magyarázza. – Itt, ha elapadt a vízfolyás, az emberi akarat sem segített, nem tudtuk a vizet pótolni. Volt olyan gazdaság, amely már augusztusban vagy szeptemberben kényszerhalászott, hogy csökkentse a veszteségeit.”
A síkvidéki tavaknál ugyan valamivel jobb volt a ­helyzet, de ez is nagy energiaigényű megoldás. „A szivattyúzás ­dízel- vagy elektromos motorral történik, ami hatalmas költséget jelent. Ráadásul ezek a tavak sem tudtak teljesen üzemi szintre töltődni, így a halak élettere beszűkült, a táplálékmennyiség korlátozott maradt” – ­sorolja a problémákat Timmel Ede.
Az alacsony vízszint és a hőség együtt különösen megviselte a halállományt. „A sekély vizekben nincs rétegződés, így a halakat folyamatos hőstressz éri. A 2025-ös év ebből a szempontból is rendkívül nehéz volt” – összegzi.
A vízhiány mellett a piaci bizonytalanság is próbára ­tette a halgazdákat. „A horgászpiac a fő felvevőnk, de ők is hasonló gondokkal küzdenek. Sok horgásztó vízszintje kritikusan alacsony, ezért nem mernek új haltelepítést végezni – mondja az ügyvezető. – Nehéz kiszámítani, mikor lesz kereslet, és mikor áll le teljesen a piac.”
A nehézségek ellenére a karácsonyi időszakra elegendő mennyiségű hal áll rendelkezésre.
„Meg tudtuk termelni a szükséges mennyiséget, a kínálat bőséges lesz – hangsúlyozza Timmel Ede. – A slágertermék továbbra is a ponty, de emellett keresett az amur, a busa és az afrikai harcsa is. A ragadozók közül pedig a szürke­harcsa és a süllő szokott az ünnepi asztalra kerülni.”

A halfogyasztás stagnál, de van ok az optimizmusra

Az ügyvezető szerint a magyar halfogyasztás évek óta nem tud jelentősen növekedni.
„2022-ig lassú, de folyamatos bővülést láttunk, 2023-ban viszont megtorpant a kereslet, 2024-ben pedig csak kismértékű emelkedést tapasztaltunk – mondja. – Jelenleg 6,5 kilo­gramm körül mozog az egy főre jutó éves halfogyasztás, ami hibahatáron belül stagnálásnak tekinthető.”
A ponty iránti kereslet különösen visszaesett. Ennek több oka van – részben demográfiai, részben fogyasztási szokásokhoz köthető. „A pontyot inkább az idősebb generáció keresi, a fiatalabbak ritkábban készítenek halat, ráadásul a ponty feldolgozottsága is alacsony. Legtöbbször egészben, patkóként vagy tisztított formában kerül a boltokba, ez ­pedig szűkíti a felhasználási lehetőségeit” – magyarázza.

Termékfejlesztéssel a jövőbe

„A ponty piaci helyzete nehéz, de nem vagyunk pesszimisták – hangsúlyozza Timmel Ede. – A feldolgozottsági szintet kell növelnünk. Legalább irdalt, szálkamentes, konyhakész termékeket kell kínálnunk, de ideális esetben már félig kész, panírozott vagy hőkezelésre előkészített haltermékeket is elő kell állítanunk.”
A szakember szerint a fiatal generáció már csak 15–20 percet hajlandó főzésre fordítani, így a gyorsan ­elkészíthető, kényelmi termékek jelentik a jövőt.

Stabil árak, növekvő költségek

A termelői árak a tavalyi szinten maradtak, ami a fogyasztók számára jó hír.
„Az inputköltségek – mint a takarmány és a ­vízhasználat – nem változtak jelentősen, bár a munkabér, a gázolaj és az útdíj drágult – mondja az ügyvezető. – Ennek ellenére nem láttuk indokoltnak az áremelést. Úgy gondoljuk, hogy a karácsonyi hal ugyanazon az áron lesz elérhető, mint tavaly.”

Túl olcsó hal, túl drága munka 

Ifjabb Radóczi János, a Szabolcsi Halászati Kft. termelés­vezetője szerint a tógazdaságokban termelt édesvízi ­halak piaca ma minden korábbinál nehezebb helyzetben van. A lengyel, cseh és bolgár konkurencia alacsony áraival a magyar halászok egyre nehezebben tudják felvenni a versenyt, miközben a vízhiány és a környező országokétól kisebb támogatási rendszer tovább szűkíti a mozgásteret.
„A haltenyésztés Magyarországon mindig is kisebb volumenű ágazatok közé tartozott az agráriumon belül” – mondja ifj. Radóczi János. – „A technológiai háttér, az oktatás és a beruházási lehetőségek, a megfelelően képzett munkaerő és az erőforrások (főleg a víz) korlátozottak, pedig a világ ­tengeri halászata már zsákmányhiánnyal küzd. Ez most lehetőség is lenne számunkra, ha megfelelő feltételek állnának rendelkezésre.”
A Szabolcsi Halászati Kft. 1985 óta működik a mai formájában, folytatva az 1949–54 között alapított halászszövetkezetek hagyományait.
„Tiszadobtól Dombrádig több kis szövetkezet működött, ezekből nőtt ki az Alkotmány Halászati Szövetkezet, amelynek mi is jogutódai vagyunk” – mondja a termelésvezető. A vállalkozás ma is a klasszikus tógazdasági struktúrára épít, főként pontyot, kisebb részben növényevő fajokat és ragadozókat termel. Termelésük zöme a hazai horgászvizekbe, valamint lengyel és román export­piacokra kerül. „A hazai kereslet mellett ezek a legfontosabb partnereink, de sajnos a külpiacokon a verseny egyre élesebb. A csehek és lengyelek jó vízellátottságú, nagy kiterjedésű és mélyebb vizekben, nagyobb támogatással termelnek, és így jóval ­olcsóbban ­jelennek meg a külpiacon” – magyarázza.

„Három éve még keresleti piac volt, de az ennek hatására elindult áremelkedés elriasztotta a fogyasztókat. Közben megjelentek olyan országok, mint Bulgária, ahol gyengébb minőségben, de olcsón termelnek, vagy ­például Horvátország, és ez is szűkítette a magyar haltermelők ­exportlehetőségeit” – mondja Radóczi. – „Az idei évben már nehezen lehet halat eladni, a nagykereskedelmi fel­vásárlási árak drasztikusan estek, a ponty ára húzta magával a többi faj árát is.”
A helyzetet súlyosbítja, hogy a hazai fogyasztók is árérzékenyek. A cég modern feldolgozóüzeme évek óta áll, mert nem tudják olyan áron értékesíteni a termékeket, ami fedezné a működést. „Korábban hipermarketeknek szállítottunk, de ott nem fogadták el az árainkat. A hazai vásárló még mindig a legolcsóbbat keresi” – teszi hozzá.

Negyvenféle friss hal a kínálatban

Bodor András, a METRO Ma­gyar­ország halbeszerzési vezetője szerint a cég országos hálózata ma egyedülálló módon biztosít friss halat a vásárlóknak. 
„A METRO-nál minden áruházban működik friss halpult, Magyarországon összesen tizenhárom áruházban, amelyek közül négy Budapesten, a többi pedig a megyei jogú városokban található” – mondja. – „Halainkat hazai és nemzetközi partnerektől szerezzük be, a friss édesvízi fajták esetében elsősorban magyar tógazdaságokra és ­intenzív telepekre támaszkodunk.”
A kínálat gerincét a ponty és az afrikai harcsa adja – mindkettő kizárólag magyar forrásból kerül a pultokra. Bodor András szerint karácsony közeledtével a feldolgozott pontytermékek iránt nő a kereslet: „Ilyenkor a vásárlók inkább a tisztított, szeletelt pontyot keresik, nem az élő halat. Az áruházakban a vágástól számított 24–48 órán belül polcra kerül a termék, így valóban friss halat kínálunk.”
A lazac szintén fontos termék a METRO kínálatában. „A lazac központi beszerzésből, közvetlenül Norvégiából érkezik. Minden nagy norvég termelővel kapcsolatban állunk. A halat Magyarországon dolgozzuk fel – a budapesti áruházakat egy új, budakalászi központi halüzem látja el” – emeli ki a beszerzési vezető. 
A cég mintegy negyvenféle friss halat tart folyamatosan, némelyik áruházban még szélesebb a választék. A nem hazai eredetű halak – például a tengeriek – Horvátországból, Hollandiából, Franciaországból és Olaszországból érkeznek, a kifogástól számított legfeljebb 72 órán belül. 
„Idén egyébként a piac elismerte munkánkat: ­elnyertük az Év Halkereskedője díjat. Számunkra ez nem csupán megtiszteltetés, hanem felelősség is. A díj arra kötelez bennünket, hogy továbbra is fenntartsuk azt a ­kiemelkedő szolgáltatási színvonalat, amelyet ma már sokan elvárnak tőlünk – legyen szó frissességről, elérhetőségről vagy verseny­képes árakról.”

A könnyen elkészíthető, előkészített változatokat preferálják

A fogyasztói szokásokról Bodor András úgy véli, hogy a hal iránti igény folyamatosan nő, de a vásárlási ­preferenciák ­átalakulóban vannak. „A ponty még mindig a legfontosabb édesvízi halfaj, de a kereslet egyre inkább a feldolgozott termékek felé tolódik. A vásárlók kényelmesebbek, és elsősorban a tisztított, filézett halakat keresik” – teszi hozzá. – „Ez igaz az afrikai harcsára és a lazacra is, de még a fagyasztott termékeknél is a könnyen elkészíthető, előkészített változatokat preferálják.”
A változás mögött nemcsak a fogyasztói szokások, hanem a munkaerőhiány is áll: a vendéglátóhelyek számára is fontos, hogy kevesebb előkészítést igénylő haltermékekhez jussanak. „A fiatalabb generációk ízlése is más – teszi hozzá. – Az Y és Z generáció körében már nem feltétlenül a halászlé vagy a harcsapaprikás az első számú halétel. Sokkal népszerűbbek a nemzetközi fogások, például a lazacos tészták vagy a tengeri herkentyűk. Ez egy új, de természetes irány.”
A karácsonyi időszakban a hal iránti kereslet megugrik. „Az ünnep előtti napokban akár meg is duplázódik a heti értékesítésünk. Lesz elég hal karácsonyra, mind friss, mind magyar forrásból” – hangsúlyozza Bodor. – „A ponty ára várhatóan nem fog emelkedni, sőt bizonyos esetekben akár a tavalyi szint alá is mehet. Akcióban például pontyszeletet bruttó 3200 forint körül lehet majd kapni. Az afrikai harcsa ezzel szemben limitált mennyiségben érhető el, így annak ára nem fog csökkenni, de ellátási problémára nem számítunk.”
A szakember szerint a magyar haltermelők idén nehéz helyzetben vannak. Sok tógazdaság most kezdi a halászatokat, de a vízhiány és az exportlehetőségek beszűkülése miatt a pontytermelőknek a hazai piacon kell értékesíteniük. Ez nyomást gyakorol az árakra, különösen az élő halak esetében. „Ugyanakkor a feldolgozott hal ára inkább stabil vagy kissé magasabb lehet a korlátozott kapacitások miatt” – mondja.
A karácsonyi asztalról tehát biztosan nem hiányzik majd a hal, de a kép is változik.
„Már nem az a jellemző, hogy a panellakás fürdőszobájában úszkál a ponty 23-án… Sokkal inkább azt látjuk, hogy a vásárlók készre főzött halászlevet vagy frissen szeletelt pontyfilét vesznek, amit otthon gyorsan befejeznek” – mondja Bodor András. – „Ez a jövő képe: friss, feldolgozott, kényelmes, de természetesen, magyar hal az ünnepi asztalon.”
A beszerzési vezető hozzáteszi: „Aki előre szeretne vásárolni, annak jó alternatíva a minőségi, sokkolt fagyasztott hal is. Ipari körülmények között jobb minőségben fagyasztják le a terméket, mint ahogyan otthon lehetne, így karácsonyra kiengedve tökéletes választás. A magyar piacot ­jelenleg három hal uralja: az afrikai harcsa, a ponty és a lazac. Mindháromból bőségesen lesz kínálat az idei ünnepi szezonban” – zárta mondandóját Bodor András.

(TERMÉKMIX magazin – 2025. december)

BELELAPOZOK