Piac

A 2025-ös év az FMCG-szektor számára továbbra is az alkalmazkodásról szólt: miközben egyes kategóriákban mérsékelt élénkülés volt tapasztalható, a szereplőknek állategészségügyi kockázatokkal, globális piaci zavarokkal, erős importnyomással és kiszámíthatatlan hazai szabályozással kellett megküzdeniük. A fogyasztók árérzékenysége tartósan magas maradt, miközben a költségek emelkedése tovább szűkítette a gyártók és feldolgozók mozgásterét. A 2026-os évre a legtöbb szektor óvatos várakozásokkal tekint, a piaci stabilitás már önmagában eredmény lenne.

Túlélésre és „előremenekülésre” készül az élelmiszeripar

Az élelmiszeripar számára 2025 ismét rendkívüli kihívásokat ­hozott, a szektort egyszerre érintették járványügyi, geopolitikai és szabályozási sokkok. „Több ­váratlan és kedvezőtlen fordulat tarkította az évet, elég csak a járványokra, az exportpiacok átrendeződésére – például az amerikai vámokra vagy a kínai korlátozásokra – vagy a hazai szabályozási környezet, így az árrésstop alakulására gondolni” – mondta el Vörös Attila.
Bár 2025 során a bolti kiskereskedelmi forgalom volumene élénkülést mutatott, a korábbi évek veszteségeit még nem sikerült ledolgozni. „Inkább csak kapaszkodunk ­vissza a 2023-as mélyrepülésből, miközben fogyasztóként ­továbbra is szoknunk kell az árcédulák számait” – fogalmazott az ügyvezető igazgató. 
A tagvállalatok működését jelentősen nehezítették az ­állategészségügyi problémák és a globális piaci ­zavarok. „A ragadós száj- és körömfájás hatalmas, a ­madárinfluenza ­pedig szokásos mértékű fennakadásokat okozott az alapanyag-­ellátásban, miközben az amerikai vámok és a ­kínai importkorlátozások is felborították a normális piaci viszonyokat” – nyilatkozta Vörös Attila. A helyzetet tovább súlyosbította az árrésstop bevezetése, ami komoly nyomást helyezett az élelmiszerlánc minden szereplőjére, hiszen a növekvő költségek mellett nem volt kívánatos azok árakban való érvényesítése.
A költségoldali nyomás Vörös Attila szerint strukturá­li­san is erősödik. „Több gyári költségtípus esetében ­inflációkövetés érvényesül – például a víz- és csatornadíjak minden évben emelkednek –, ami öngerjesztő folyamatként hat a gazdaság egészére, így az élelmiszergyártásra is” – mondta. Az EPR-díjak októberi, váratlan emelése újabb terhet rótt egyes gyártókra. „Különösen problémás, hogy Magyarországon egyedül­álló módon az étolajokra is van EPR-díj, miközben a használt étolaj gyűjtése önmagában is nyereségesen működtethető” – hangsúlyozta Vörös Attila.
A piaci átrendeződéseket 2025-ben elsősorban a szabályozás mozgatta. „A gyártók sok év alatt kialakított kereskedelmi és árazási stratégiái szempillantás alatt mentek füstbe az árrésstop hatására” – mondta az ügyvezető igazgató. Tapasztalataik szerint több esetben épp a kedvezőbb árúvá váló gyártói márkák tudtak forgalmat növelni a saját márkás termékek rovására, miközben a piac egészét tekintve nem alakult ki tartós, strukturális elmozdulás.
2026 kapcsán a szövetség óvatos várakozásokkal tekint előre. „Most már hagyományosan mondhatjuk, hogy az idei is nehéz évnek ígérkezik” – nyilatkozta Vörös Attila, utalva a minimálbér és garantált bérminimum emelésére, az út­díjak jelentős növekedésére, valamint az egyre kiszámíthatatlanabb exportkilátásokra. Emellett a harmadik országokból érkező konkurencia erősödését is kockázatként említette, különösen a Mercosur-megállapodás fényében. A hazai élelmiszeripar helyzetét tovább nehezíti, hogy uniós versenytársaihoz képest jövedelemhiányosan működik. „Ez ott mutatkozik meg a legjobban, hogy a növekvő inputköltségek mellett nincs elegendő forrás hatékonyságnövelő beruházásokra, előremutató fejlesztésekre és új technológiákra” – fogalmazott az ügyvezető igazgató. A fejlesztési pályázatok kapcsán ugyan voltak várakozások, de a megvalósítás kérdéses. „Nagy reményekkel várták a gyártók az uniós forrásból finanszírozott beruházásokat, ugyanakkor kétséges, hogy a jelenlegi környezetben hány nyertes projekt tud ténylegesen megvalósulni” – mondta Vörös Attila.
A legfontosabb rövid távú cél a stabil működés meg­őrzése. „Abban bízunk, hogy 2026 során nem érkeznek újabb anyagi vagy adminisztratív terhek, és a gyártóknak ‘csak’ a kiélezett piaci versenyben kell megmérettetniük magukat” – hangsúlyozta a szakember, aki összegzésként így fogalmazott: „idén is a túlélés és a lehetőségekhez képest az előremenekülés a legfontosabb feladat”. 

„Az importfüggőségünk egyre növekszik”

„A 2025-ös évet a gyümölcságazatban a historikus visszatekintésben is az egyik legsúlyosabb fagykár határozta meg, rekord alacsony almaterméssel, és általában a többi gyümölcsfajnál is az utóbbi évek legalacsonyabb hozamaival. A zöldségágazatban folytatódott a 2024-ben megkezdődött, mérsékelt ütemű stabilizáció, de továbbra is kemény kihívást jelent az import, amin elsődlegesen pont az összefogással, a megfelelő alkupozíciót biztosító közös árualapokkal lehetne segíteni. Ez már csak azért is lenne életbevágó a jövőre nézve, mert a fogyasztók árérzékenysége érezhetően tovább nőtt, az akcióknak jelentős hatásuk van” – foglalta össze Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke. 
Dr. Apáti Ferenc a tavalyi évre visszatekintve elmondta, hogy a 2025-ös évben a gyümölcstermesztés eredményét a tavaszi fagykárok határozták meg. „Az április 7-8-ai fagy az ország gyümölcstermesztő területeinek 80-90 ­százalékát érintette. Az elmúlt évtizedek, de az is lehet, hogy az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb fagykárával álltunk szemben a 2025-ös évben. Összességében a hazai gyümölcstermés kétharmad-háromnegyed része veszett el” – mondta. Sajnos azonban nem ez volt az egyetlen probléma az ágazatban. „A legnagyobb problémákat jelenleg a zöldség-gyümölcs termesztői társadalom kiöregedése és a munkaerő hiánya, az inputanyagok árának emelkedése, valamint a külföldi áruk dömpingje jelentik. Az aszály is egy ismételten jelentkező probléma, az öntözésfejlesztésben pedig számottevő előrelépés nem tapasztalható. Az energia, a munkaerő, az inputanyagok és a logisztika költségei nem tértek vissza a korábbi szintre, miközben a fagykárok miatt sok ültetvényben a fajlagos költségek drámaian megugrottak. Az ágazati folyamatok most már látható és mérhető következménye a hazai élelmezés­biztonság szempontjából, hogy a hazai zöldség-gyümölcs önellátottságunk az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent: a legtöbb ­ágazat esetében egyre kevésbé vagyunk képesek saját, belföldi piacain­kat is ellátni, vagyis az importfüggőségünk egyre növekszik. Ezzel párhuzamosan az export folyamatosan csökken, így a külkereskedelmi egyenleg romlik” – magyarázta a szakember, figyelmeztetve, hogy ezt a folyamatot mihamarabb meg kell állítani, mielőtt az ágazat elveszítené azt a kritikus méretét, ami a piacon maradás feltétele.
A 2026-os évnek a szereplők visszafogott optimizmussal, de erős kockázatérzettel vágnak neki. A költségszint tartósan magas maradhat, ezért az ágazati szereplők inkább mérsékelt stabilizálódásban, nem pedig látványos bővülésben gondolkodnak. „A 2026-os év legfontosabb feladatai közé az összefogás, a hatékonyság és a versenyképesség javítása tartozik. Erősíteni kell az exportképességet és a feldolgozott termékek arányát, miközben a fenntarthatósági elvárásoknak is meg kell felelni. A frisspiaci gyümölcstermesztésben nincs más út, mint mindhárom jelentős kárnem ellen egyszerre védeni az ültetvényt: vagyis öntözött, jéghálóval takart, fagyvédelmi technológiával ellátott, és művelési rendszerét tekintve intenzív, szuperintenzív ültetvények lehetnek csak versenyképesek” – avatott be az ágazat feladataiba a FruitVeB elnöke.

Stabilitáskeresés válságos környezetben

A hazai tejágazat számára 2025 összességében kettős képet mutatott. „A száj- és körömfájás járvány, a kéknyelv-betegség megjelenése és exportpiacaink időszakos elvesztése ellenére az év nagy részében még viszonylag kedvező jövedelmezőségi környezet jellemezte az ágazatot” – tudtuk meg Harcz Zoltántól, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatójától. Ugyanakkor az év második felében egy olyan gyors és mély piaci fordulat következett be, amely 2025 végére súlyos válságba torkollott.
A KSH első 11 havi adatai alapján a nyerstej felvásárlás volumene 4,8%-kal haladta meg az előző évit, miközben az átlagos nyerstej-ár 200,33 Ft/kg-ra emelkedett, ami 16%-os növekedést jelent. Termékszinten jelentős átrendeződés volt tapasztalható: bővült a sajt (+7,4%) és a tejszín (+2,4%) gyártása, ugyanakkor csökkent a fogyasztói tej (-5%), a savanyított termékek (-0,6%) és a vaj (-2,4%) termelése. Eközben az import is számottevően nőtt: az év első tizenegy hónapjában fogyasztói tejből 3%-kal, sajtból és túró­ból 6%-kal, vajból 2%-kal, savanyított tejtermékekből pedig 11%-kal több érkezett Magyarországra.
A piaci folyamatokat továbbra is erősen meghatározták a nemzetközi hatások. „Magyarországon a nyerstej termelé­sére és árára, ahogy korábban, úgy tavaly is a nyerstej-­exporton keresztül átgyűrűző nyerstej spot ára volt közvetlen hatással” – hangsúlyozta Harcz Zoltán, miközben a külföldről érkező tejtermékek árcsökkentő (pl. dömping) vagy árnövelő hatása is érvényesült. A tagvállalatok számára 2025 legnagyobb kihívását az állategészségügyi helyzet és az exportlehetőségek beszűkülése jelentette. „A fertőzés elleni védelem rendkívüli költségnövekedést és bizonytalanságot okozott” – nyilatkozta Harcz Zoltán, miközben az ­exportpiacok visszaesése miatt már az év elején megindult a feldolgozói készletek felhalmozása. „A tejtöbblet átvétele és kezelése nehéz, ugyanakkor kritikus fontosságú volt” – ­tette hozzá az ügyvezető igazgató.
A piaci alkalmazkodást tovább nehezítették a ke­res­kedelem­politikai beavatkozások is. „Az unión ­belüli tőke szabad áramlását korlátozó stratégiai döntések, ­valamint az olyan, a szabad versenyt torzító eszközök, mint az árrésstop, sajnos károsan befolyásolták a piaci viszonyokat” – fogalmazott Harcz Zoltán, aki szerint az árrésstop kivezetésének káros hatásai idővel csak fokozódni fognak. Mindeközben a kiskereskedelmi forgalom csak mérsékelten bővült, nőtt azon települések száma, ahol már élelmiszerbolt sem működik, az önálló üzletek pedig egyre nehezebben tudják ­lekövetni a nagy láncok árcsökkentéseit.
Pozitív fejleményként említette ugyanakkor a fogyasztói tudatosság erősödését és a Magyar Élelmiszerkönyv bővítését: „Egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozik a jó minőségű élelmiszerek iránt, ezért is tartja fontosnak, hogy külön fejezet szabályozza a Trappista sajtot, mint meghatározó hazai terméket” – mondta az ügyvezető igazgató.
2026-ra a szektor legalább piaci stabilitásban ­bízik. „Ehhez minimum az kellene, hogy az európai tejfelesleg egy része vagy el tudja hagyni az EU-t a harmadik ­országok ­irányába, vagy legalább az európai tejtermelés tudjon némi­leg csökkenni” – nyilatkozta. Emellett abban is reménykednek, hogy enyhül az olcsó, dömpingáras import nyomása. A következő időszak kulcsa a gyors válságkezelés lehet: „a válság­kezelő kormányzati intézkedések ­kihirdetése és végre­hajtása életbevágó” – hangsúlyozta az ügyvezető igazgató, de legalább ilyen fontos a hazai tej- és tejtermék­fogyasztás célzott ösztönzése. 
Harcz Zoltán szerint át kell gondolni a jelenlegi nyerstej-export fenntarthatóságát és a többéves szerződések megkötésének ösztönzését, ­valamint enyhíteni szükséges a hazai feldolgozói és telepfejlesztési beruházási hangulatot súlyosan rontó piaci folyamatok hatását.

Exportkiesések és erősödő importnyomás: nehéz évet zárt a sertéshús-ágazat

A sertéshús-ágazat számára 2025 újabb megpróbáltatásokat hozott. „Sajnos a tavalyi év ismét sok kellemetlen meglepetéssel szolgált a szektorban” – mondta Éder Tamás. Kiemelte: a ragadós száj- és körömfájás márciusi megjelenése hónapokra súlyos piaci zavarokat okozott annak ellenére, hogy nem volt fertőzött sertésállomány. „A járvány körüli médiaérdeklődés a belpiacon sem segített, az igazán jelentős károkat azonban az exportértékesítések elszenvedése jelentette” – fogalmazott az elnök. A harmadik országokba irányuló kivitel gyakorlatilag leállt. „Az EU-n ­kívüli exportpiacaink szinte teljesen bezárultak a magyar sertés­hús és húskészítmények előtt, miközben egyes uniós tagállamok is ideiglenes korlátozásokat vezettek be” – nyilatkozta Éder Tamás. A helyzetet tovább súlyosbította az ­afrikai sertéspestis megjelenése a baranyai vaddisznóállományban, ami újabb védő- és megfigyelési körzetek kijelöléséhez vezetett. „Ha a Dél-Dunántúlon nem sikerül megállítani a vírus terjedését, félő, hogy néhány éven belül minimálisra szűkülhet az a terület, ahonnan EU-n kívülre exportálni tudunk” – figyelmeztetett. A számok is alátámasztják a visszaesést: „a sertéshúsexport mennyisége 2025 első kilenc hónapjában 8%-kal maradt el az előző évitől, és valószínűleg az éves adat sem lett ennél sokkal jobb” – mondta a Hússzövetség elnöke.
A vírushelyzet mellett a költségek emelkedése is komoly terhet rótt a húságazat számára. „A bérek, a víz- és csatornadíjak, az ATEV-díjak és a csomagolóanyagok drágulása olyan mértékű volt, hogy az átadási árak érdemi emelése indokolt lett volna, erre azonban gyakorlatilag nem volt lehetőség” – fogalmazott Éder Tamás. A normális piaci viszonyokat tovább torzította az év elején bevezetett árrésstop. „Az intézkedés a tőkehúsokra és a párizsira is vonatkozik, fenntartása pedig indokolatlannak tűnik, hiszen március után minden hónapban olcsóbb volt a sertéshús, decemberben pedig a KSH szerint már 10%-kal alacsonyabb áron juthattak hozzá a vásárlók, mint egy évvel korábban” – mondta. „Ugyanakkor az árrésstop miatt kialakult kiskereskedelmi veszteségminimalizálás megnövelte a bármilyen eredetű és minőségű import attraktivitását, így még olyan láncok is módosították beszerzési politikájukat, amelyek korábban döntően magyar friss húst kínáltak” – tette hozzá. Mindezek eredményeként a hazai húsipar értékesítési lehetőségei beszűkültek, az alkupozíciók romlottak. „A cégek kénytelenek voltak érdemi átadási árcsökkenést elszenvedni, ami biztosan meglátszik majd az ágazat összesített eredményén is” – nyilatkozta Éder Tamás.
A Hússzövetség elnöke 2026-ra vonatkozóan sem lát sok okot derűlátásra. „A belföldi kereslet kismértékű növekedésében reménykedünk, de az importnyomás folyamatosan erősödik, miközben az exportpiacok bővülése sem várható az ASP miatt fennmaradó korlátozások következtében” – fogalmazott. Külön kihívást jelent a beruházások finanszírozhatósága. „Félő, hogy sok olyan vállalkozás lesz, amely a KAP pályázatok ellenére sem tud fejleszteni, mert nincs elegendő saját forrása, és a gyenge eredmények miatt hitelt sem kap” – mondta. Azok viszont, akik képesek megvalósítani beruházásaikat, jelentős versenyelőnyre tehetnek szert. „Ennek következménye az ágazati konszolidáció felgyorsulása lehet a következő években” – tette hozzá Éder Tamás.

Túlkínálat és éles árverseny: nehéz év után óvatos remények 

A konzerv- és fagyasztott zöldség-gyümölcs ágazat számára 2025 kifejezetten nehéz évet hozott. „A 2025-ös feldolgozási szezon mind a konzerv-, mind a fagyasztott zöldség-gyümölcs ágazatban erősen nyomott, túlkínálati piacot hozott Európa-szerte. Így a korábbi években jelentős erőfeszítésekkel elért árelőnyök nagy részét az idei piaci helyzet felemésztette, és az ágazat ­jövedelmezősége jelentősen romlott” – emelte ki Sebesta Péter. Mint hangsúlyozta, a szektor kibocsátásának több mint kétharmada exportpiacokon talál gazdára, ami messze meghaladja a magyar ipari átlagot, így a nemzet­közi folyamatok különösen erősen hatnak a szereplőkre.
A tagvállalatok számára az egyik legnagyobb kihívást a tavalyi évben az alapanyag-ellátás és a ­munkaerőhelyzet jelentette. „Az ukrajnai háború jelentős hatással van a nyersanyag­piacra, az Ukrajna javára hozott agrárpolitikai kedvezmények hatása a régiónkban egyértelmű, többnyire negatív, de részben akár pozitív következményekkel is bír” – nyilatkozta a szövetség elnöke. Rámutatott arra is, hogy a hazai alapanyagpiac rendkívül szűk: „mind választékban, mind ­volumenben korlátozott, és nincs jövőbe mutató agrár­stratégiánk, sosem volt. Miközben joggal tartunk az ukrán ­gabona beáramlásától, nem keresünk alternatív kultúrákat, nem ösztönözzük,  sosem ösztönöztük az adott földterületeken magas értéket képviselő növények terjesztését” – mondta.
A piaci átrendeződés egyik legmarkánsabb eleme a ­saját márkák további térnyerése volt. „A tavalyi évet ­emellett az erős árérzékenység és az éles verseny ­jellemezte” – ­fogalmazta meg az elnök. Ugyanakkor továbbra is ­meghatározó fogyasztói irányként emelte ki az egészséges táplálkozás iránti igényt.
2026-tal kapcsolatban óvatos optimizmus fogalmazódik meg a szektorban. „Egy nagyon nehéz és túlkínálati piacot hozó 2025 után azt remélem, hogy 2026 valamivel könnyebb év lesz, és az ágazatunk növekvő forgalommal és eredményességgel dolgozhat” – nyilatkozta Sebesta Péter, hozzátéve, hogy ennek feltétele lenne a jelentősen csökkenő energiaárak megjelenése, az európai belső piacok erősebb védelme, valamint a bővülő, versenyképes árú nyersanyag-kínálat. A 2026-os legfontosabb feladatok között a munkaerőhiány, a magas energiaárak és a magyar agrárium szerkezeti változatlanságának kezelését említette. „Ágazatunk hatékonyságához és versenyképességének növeléséhez megfelelő üzemméret kell, ehhez pedig több alapanyag szükséges. Ehhez eltökélt mindenkori agrárkormányzat kell, amely tudatosan arra ösztönöz, hogy magasabb értéket ­képviselő növényeket termeljünk a kiválónak mondott földjeinken” – hangsúlyozta az elnök.
Európai szinten ugyanakkor aggodalomra adnak okot az új szabadkereskedelmi megállapodások is. „Alapvetően hiszek a piac szabad működésében, de azt nem tartom szabadversenynek, ha a rajtvonalon álló versenyzők vállát nem egyforma mértékben terhelik azok a növényvédelmi, élelmiszerbiztonsági, nyomonkövethetőségi és higiéniai előírások, amelyek az Európai Unióban kimagaslóan szigorúak, import esetében viszont nem kellően számon kértek” – hangsúlyozta a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke.

A kakaóárak árnyékában: drágább alapanyagok, tudatosabb vásárlók

Hogy miért volt a 2025-ös év az édességipar számára az alkalmazkodás éve, azt Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövet­ségének titkára árulta el nekünk: „A magas kakaóárak miatt a csokoládéalapú termékeknél a mennyiségi növekedés visszafogott maradt, ugyanakkor az árbevétel összességében stabil volt. Ebben szerepet játszott a prémium és szezonális termékek iránti ­tartós kereslet, valamint az inflációs környezet. A fogyasztói magatartásban három trend volt meghatározó: kisebb mennyi­ségek a minőségi igények megtartása mellett, az egészség­tudatosabb választások erősödése, valamint a ­kényelmi, kisebb kiszerelések térnyerése. A piacot egész évben a bizonytalanság jellemezte, ami óvatos tervezést és gyors reagálást igényelt a szereplőktől.”
A tavalyi évben a legnagyobb nyomást egyértelműen a költségoldal jelentette. „A már említett kakaó ára ugyan korrigált a csúcsokhoz képest, de továbbra is historikusan magas szinten maradt, miközben más alapanyagoknál is – ­cukor, tejpor, csomagolóanyag – tartósan magas árszintekkel kellett számolni. Ehhez társult a munkaerőköltségek emelkedése és a strukturális munkaerőhiány, ami különösen a munkaintenzív gyártási folyamatokat érinti. A szabályozási környezet és az energiaárak változékonysága szintén megnehezítette a tervezést ” – foglalta össze Intődy Gábor. S hogy hogyan hatott mindez az ágazat piacára? „A legerősebb átrendeződés a fogyasztói árérzékenység és a termékstruktúra terén volt megfigyelhető. Miközben az ár tudatosabban befolyásolja a vásárlási döntéseket, a minőségről való teljes lemondás nem jellemző” – válaszolta meg a kérdést a szakember. 
A szövetség 2026-ra csökkenő, de nem zuhanó volumenek­kel számol, továbbra is jelentős bizonytalanságok mellett. „A kakaó világpiaci árának mérséklődése megjelenhet 2026 során a beszállítói árakban, és kizárólag akkor, ha más költség­tényezők nem mozdulnak el kedvezőtlen irányba. A kereslet várhatóan nem zuhan, de az emelkedő árak miatt összességében kevesebb termék kerülhet a kosarakba. A szezonális időszakok – különösen a húsvét és a karácsony – továbbra is kulcsszerepet játszanak majd. A szektor számára 2026 legfontosabb feladata a hatékonyság további növelése és az alkalmazkodóképesség megőrzése. Ez magában foglalja az automatizálás és robotizálás folytatását, a termékfejlesztést, valamint a gyártási és logisztikai folyamatok digitalizálását. Emellett kulcskérdés az innováció és a fogyasztói igényekhez való rugalmas igazodás, úgy, hogy közben a tradicionális termékek értékei is megmaradjanak. A döntéshozóktól elsősorban kiszámítható szabályozási környezetet, a beruházásokat és energiahatékonysági fejlesztéseket támogató keretrendszert, valamint az iparági versenyképességet erősítő gazdaságpolitikai lépéseket várunk. Tartós piaci hatást továbbra is a minőség, az elérhetőség és a jó ár-érték arány biztosít” – vetítette előre a jövőbeli kilátásokat és reményeket Intődy Gábor.

Árérzékeny fogyasztók, erős innovációs kényszer

A 2025-ös évben tovább erősödött a fogyasztók árérzékenysége az alkoholmentes italok piacán. „A gaz­dasági környezet hatására egyre több fogyasztó keresi tudatosan a promóciókat” – mondta Bikfalvi Istvánné. Ennek hatására egyes kategóriákban jelentős visszaesés volt tapasztalható. „Az ásványvíz és az ízesített víz esetében drasztikus volt a fogyasztás csökkenése, míg a szénsavas üdítőitaloknál néhány százalékos mérséklődés látszott. A gyümölcslevek esetében ugyanakkor stabil vagy növekvő fogyasztóbázis rajzolódott ki” – nyilatkozott a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség titkára.

Bikfalvi Istvánné pozitívumként emelte ki, hogy a gyártók tudatos innovációjának köszönhetően termékeik átlagos kalóriatartalma a korábbi évekhez képest több mint 50 százalékkal csökkent, miközben nőtt az alacsony kalóriatartalmú italok aránya is. Szintén fontos eredményként értékelte, hogy a palack-visszaváltási arány 2025-ben elérte a 80 százalékot – fogalmazott.
A piacot továbbra is erős verseny és magas ­innovációs ­aktivitás jellemezte. „Jelentősen nőtt a kis ­kiszerelésű, ­kényelmi termékek szerepe, a fogyasztók egyre nagyobb ­része keresi az útközben fogyasztható megoldásokat” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy látványosan erősödik a ­vitaminokkal és funkcionális összetevőkkel dúsított italok iránti igény is. A gyümölcslé kategórián belül különösen a gyerek­termékek fejlődnek dinamikusan. „A növekedést első­sorban a szülők tudatosabb döntései vezérlik, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a hozzáadott cukor mentes, 100%-os gyümölcstartalmú megoldások” – hangsúlyozta.
A tagvállalatok számára 2025-ben komoly nyomást jelentettek a makrogazdasági hatások. „Az infláció kedvezőtlenül befolyásolja az ágazat volumenét, különösen a prémium termékek esetében, miközben számos költségelem – például a szállítás, az útdíj és az üzemanyag – kétszámjegyű emelkedést mutatott. A szabályozási oldalon az EPR-díj további terhet rótt a cégekre” – emelte ki. Az alapanyag-ellátás különösen a gyümölcslépiacon okozott nehézségeket. „A hazai őszibarack- és kajszibarack-termés az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjére esett vissza, a meggytermés pedig mintegy egyharmaddal maradt el a tavalyitól” – fogalmazott Bikfalvi Istvánné, kiemelve, hogy ez jelentős alapanyagár-emelkedéshez vezetett, bár a narancshiány az utóbbi hónapokban enyhülni kezdett.
2026 kapcsán óvatos optimizmus érzékelhető. „Bízunk a stabilizálódásban, és továbbra is hiszünk márkáink erejében, hogy széles portfóliónkkal és innovációinkkal sikerrel szólítsuk meg a fogyasztókat” – mondta a titkár. 
A következő év legfontosabb feladatai között az egészséges, funkcionális italok fejlesztését, a termelési hatékonyság növelését és a márkakommunikáció erősítését emelte ki. „A cukormentes vagy csökkentett cukortartalmú, vitaminokkal dúsított termékek kulcsfontosságúak a növekedéshez és a fiatal, egészségtudatos célcsoport eléréséhez” – foglalta össze Bikfalvi Istvánné.

Minőségből építkezve: a magyar sütőipar válaszai a kihívásokra

Septe József, a Magyar Pék­szö­vet­ség elnöke a tavalyi év értékelését illetően elmondta, hogy a 2025-ös év a sütőiparban inkább az alkalmazkodásról és a stabilitásról szólt. „A vásárlók árérzékenysége érezhetően megerősödött, ami éles árversenyt és szűkülő árréseket hozott a pékségek számára. Ugyanakkor jól látható, hogy a tudatos fogyasztók továbbra is keresik a minőségi, speciális, magas hozzáadott értéket képviselő termékeket. Sok vállalkozás számára a termékfejlesztés, az innováció, az egyedi kínálat és a minőség jelentette a kapaszkodót a gazdaságos működés fenntartása mellett” – magyarázta az elnök.

Mint több ágazatban, itt is a tavalyi év legnagyobb kihívását a szakképzett és betanított munkaerő hiánya jelentette, amelyet az utánpótlás csekély mértéke tovább erősített. „Érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni azokra a technológiai megoldásokra, amelyek enyhíthetik az éjszakai és hétvégi munkavégzés kényszerét, és hosszabb távon kedvezően ­befolyásolhatják a munkakörülményeket a sütőiparban” – hívta fel a figyelmet Septe József. A pékségeknek a folyamatos minőségjavítás ­mellett a csökkenő fogyasztáshoz is alkalmazkodni kellett. Ezt ­egyre szélesebb és változatosabb kínálattal igyekeztek ellen­súlyozni, például a gluténmentes és más speciális ­igényeket kielégítő termékek bevezetésével, fejlesztésével. Septe Józseftől megtudtuk, hogy tavaly a legjelentősebb átalakulás a vásárlói szokásokban volt tapasztalható. „Az árérzékenység növekedése felértékelte a saját márkás termékek jelentőségét, ami kiélezte a piaci árversenyt. Ezzel együtt azonban megmaradt egy fogyasztói réteg, amely a minőséget, a megbízhatóságot és a jól ismert ízeket részesíti előnyben” – fogalmazott.
2026-ban a sütőipari vállalkozások mindenekelőtt stabil, jól tervezhető működési környezetben bíznak. Ezt a Magyar Pékszövetség a tagok számára szervezett ­központi villamosenergia- és gázbeszerzéssel is támogatja, amely csökkenti a terheket és kiszámíthatóbb energiaárakat biztosít. „Lényeges szempont a költségek alakulásának előreláthatósága és az értékesítési lehetőségek tudatosabb kihasználása. A szereplők abban bíznak, hogy a gazdasági környezet fokozatos stabilizálódásával a fogyasztói bizalom erősödik, és ezzel együtt a kereslet is élénkülésnek indul” – adott hangot reményének az elnök. Ennek érdekében az ágazat számára a következő időszak egyik fő célja a termelési hatékonyság növelése, korszerű és hatékony műszaki megoldások alkalmazásával. Ezzel párhuzamosan fontos feladat a minőségi magyar pékáru értékeinek megőrzése és kommunikálása a fogyasztók felé. „A döntéshozóktól kiszámítható szabályozást, célzott támogatásokat és a szakképzés megerősítését várjuk, ami reményeink szerint enyhíti a munkaerőhiányt” – mondta végezetül.

Keresleti piac és javuló árak – óvatos optimizmus a baromfiágazatban

A baromfiágazat számára 2025 összességében kedvezőbben alakult, mint azt az év elején sokan várták. „Az első negyedévben a világszintű madárinfluenza járvány minket a csirke termék­pályán kevésbé érintett, míg más, nagy termelő országokat viszont súlyosan. Lengyelországban – részben az influenza, részben a baromfipestis miatt – nagyon súlyos állománykiesések és korlátozó intézkedések történtek” – mondta Dr. Csorbai Attila. Ennek következtében több exportpiacon is áruhiány alakult ki, ami a hazai szereplők számára kedvező helyzetet teremtett: „Erős keresleti piac alakult ki, melynek következményeként emelkedtek az értékesítési árak” – fogalmazott a Baromfi Termék Tanács elnöke.
A pulykahús piacán is fordulat következett be. „A ­hosszú nehéz időszakot megélt termékpályán európai ­szintű termeléscsökkenés történt (Olaszország, Franciaország. Németország), és Magyarországon is a korábbi 100 ezer tonnáról nagyjából 70 ezer tonnára csökkent az ­élőpulyka felvásárlás” – idézte fel Dr. Csorbai Attila. Tavaly azonban ­találkozott a mérsékeltebb kínálat és a javuló fogyasztás, ami egyensúlyi állapotot eredményezett. „2025-ben gazdaságosan lehetett pulykahúst termelni és előállítani, erre pedig még ­rátett egy lapáttal a lengyel, német és olasz ­madárinfluenza járvány, így a termékpályánknak kedvező élőállat és termék átadási árak alakultak ki, mely stabil, kiszámítható jövedelmet jelent” – mondta, hozzátéve, hogyha ez a helyzet tartós maradhatna, azt szerinte szívesen ­aláírná mindenki a következő évekre is. 2026-ra vonatkozóan a pulykapiacon továbbra is keresleti viszonyokra számítanak. „Nagyon leszűkült az élőállat-előállítás, ezért az iparági szereplők kifejezetten jónak látják a következő időszakot: jók az árak, kellemesek a termelési viszonyok” – nyilatkozta az elnök. 
A csirkehús esetében is bizakodó a szakma. „Bár ősztől kezdődően az árak jelentősen csökkentek, valamint a sertés­ágazat piaci válsága is begyűrűzött a csirkepiacra, úgy látjuk, hogy e kereskedelmi nehézségek okozta gödör kifut, április­tól, májustól javulást várunk, onnantól pedig már kedvezőbb ­piaci viszonyokat prognosztizálhatunk” – mondta Dr. Csorbai Attila, ugyanakkor jelezte, a tavaszi madárvonulásokkal együtt járó madárinfluenza járvány európai hatásai jelenleg még nem prognosztizálhatók. 
Az étkezési tojás piacán szintén stabil év zárult. „A termelők viszonylag biztonságosan, megfelelő árak mellett tudták értékesíteni az étkezési tojást, ami nagyrészt a már említett madárinfluenza miatti állománykieséseknek és a ­kialakult termékegyensúlynak volt köszönhető” – ­nyilatkozta. Ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel a ketreces tartás kivezetésének meggondolatlan terve. „A hazai termelés nagyjából 80%-ban ­fedezi az igényeket, és ennek több mint ­70%-a még EU-konform ketreces technológiában történik, mely egyébként kitűnően teljesíti a valós belföldi fogyasztói igényeket. A Baromfi Termék Tanács elnöke szerint ez nemcsak gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kérdés is. Egy korlátozó áruházi döntésnek – túl azon, hogy sérti a fogyasztók szabad termékválasztásának jogát – ellátásbiztonsági kockázata is van, különösen egy állatbetegségekkel súlyosan terhelt időszakban. Ha több áruházlánc egyszerre döntene a „ki­vezetés” mellett, egyszerűen nem lenne elegendő tojás a polcokon” – figyelmeztetett. „Nem tartanám jó ötletnek, hogy egy kisebb környezeti lábnyomú, egészséges terméket bármilyen módon korlátozzunk a jövőben” – fogalmazott.
Összességében a szabályozási környezet továbbra is bizony­talansági tényező. „Az árrésstop várhatóan marad, legalább áprilisig szinte biztos, utána pedig meglátjuk, mit hoz a jövő” – fogalmazott. Az infláció és a költségemelkedések természetesen az ágazatot sem kerülik el. „Már felkészült erre a piac, de ez mindenkinek megnehezíti az életét” – tette hozzá. Pozitívumként emelte ki ugyanakkor az elmúlt időszak beruházási támogatásait. „A termékpálya egészét – az állattartó telepektől az élelmiszeriparig – érintő jelentős fejlesztési források megérkezése és megvalósulása esetén a magyar baromfiágazat európai és világszintű versenyképességre tehet szert, mellyel tovább növelhető az ágazati kibocsátás, javítható az ágazat hatékonysága és exportképessége, így hosszabb távon javíthatják a baromfiágazat pozícióit” – mondta az elnök.

Nehéz pályán a kiskereskedelem

A 2025-ös év legmeghatározóbb jelensége a lakossági fogyasztás visszafogottsága volt. „A legfontosabb trend a lakossági elbizonytalanodás, a 2022–23-as nagy infláció hosszú árnyéka” – fogalmazott Kozák Tamás. A főtitkár szerint a háztartások jóval óvatosabbak, mint amit a jövedelmi adatok indokolnának.
A kereskedelmi szereplők helyzetét tavaly tovább nehezí­tette a beszállítói árak emelkedése. „A költségnövekedést olyan tényezők hajtják, mint a munkaerőhiány, a rezsiköltségek emelkedése, az útdíjak vagy a hulladékgazdálkodási díjak egyoldalú emelése – ezekre a termelők és a feldolgozók érdemben nem tudnak reagálni, csak a költségek áthárításával” – hangsúlyozta a főtitkár. „Az OKSZ tagvállalatai számára értelemszerűen az árrésstop bevezetése, majd annak kiterjesztése volt a tavalyi év legnagyobb kihívása” – ­mondta Kozák Tamás. A nagy kereskedelmi láncoknál már 2024-ben is rendkívül szűk volt a jövedelmezőség: minden 100 forint árbevételre 0,4 forint veszteség jutott, és az árrésstop tovább rontotta a helyzetet. A piacon nem klasszikus értelemben vett átrendeződés zajlott, hanem a szerep­lők ­közötti versenyhelyzet torzulása. „A magyar kereskedelmi láncok, a kisebb hálózatok és a független boltok végképp nem tudják felvenni a versenyt a nagy láncok kényszerből alacsonyan tartott árrésével, aminek következménye ­boltbezárási hullám lett” – magyarázta, hozzátéve, hogy az árrésstop és a kiskereskedelmi különadó mellett nem túl nagy a be­ruházási lelkesedés sem.
A 2026-os kilátásokat illetően a szövetség nem túl optimista. „A lakosság jövedelmének mesterséges növelése eddig sem vezetett a fogyasztás érdemi bővüléséhez, és nem látjuk, hogy ez idén mitől változna meg” – mondta Kozák Tamás. Véleménye szerint a fogyasztás és a rendelkezésre álló jövede­lem közötti olló záródása lenne az, ami ­egészséges növekedést tudna generálni, ehhez azonban ­támogató és kiszámítható feltételek szükségesek. „A kiszámíthatósághoz ma már nem elég az adott szó: bárminek, amin most változtatunk, egy-másfél éven keresztül bizonyítania kell ­ahhoz, hogy az a megfelelő polcra kerüljön az emberek fejé­ben” – fogalmazott az OKSZ főtitkára. Mindez azt ­jelenti, hogy a pozitív fordulat időhorizontja túlmutat 2026 végén, így a kiskereskedelem rövid távú kilátásai továbbra sem kedvezőek.

(TERMÉKMIX – 2026. februári szám)

Belelapozok