Piac

A hulladékgazdálkodás idei átalakítását követően 2024. januártól indul a kötelező visszaváltási rendszer a boltokban, illetve júliustól a háztartási biohulladék szelektív gyűjtése. Műanyagszakértőt kérdeztünk a várható változásokról, az élelmiszeripari csomagolásgyártás és a hulladékfeldolgozás szempontjainak alakulásáról.

Toronyi Zoltán műanyagszakértő, a HWD Recycling Kft. cégvezetője lapunknak azt nyilatkozta, hogy az élelmiszercsomagolások hatalmas termékkört képeznek, és ezek válnak a leggyorsabban hulladékká, illetve ezek okozzák a hasznosítás szempontjából a legtöbb fejtörést.
„Az élelmiszercsomagolás esetében a legfontosabb szempontok az eltarthatóság, párazárás, illetve olyan technikai paraméterek, amelyeket eddig nem tudtak egynemű anyagokból biztosítani. Ezért vannak olyan többrétegű anyagok használatban és forgalomban, amelyek a hulladékká válásukat követően nem, vagy nagyon nehezen alkalmasak a fizikai újrahasznosításra” – magyarázta.
Ebből jellemzően csak gyűlik a kezeletlen hulladék mennyisége. A fejlettebb országokban energetikai hasznosítással kezelik, a kevésbé fejlettekben pedig hulladék­lerakókba rakják. Ettől függetlenül régóta folyik kísérlet az egynemű anyagok nagyobb mértékű alkalmazására. Egy egynemű csomagolásnak ismert az összetétele, és az adott műanyagtípusra specializálódott hasznosítónál megfelelő előkezelést követően nagyobb esélye van annak, hogy újrahasznosításra kerül.
Toronyi Zoltán azt mondta, hogy az újrahasznosítás azért is nagyon komplex dolog, mert a fogyasztói szokások abba az irányba mentek, hogy mindent előre csomagolva, előre kiszerelve, meglehetősen kis mennyiségben vásárolnak meg az emberek. Ráadásul az infláció, árverseny miatt folyamatosan csökkentették a beszállítók magát a kész anyagot, amit nem követett a csomagolóanyag súlycsökkenése.

Hiányos a hulladékkezelési háttér
Úgy fogalmazott, hogy a műanyaggal szemben nagyon rossz a közhangulat, pedig ez egy torz megítélés.
„Azt mondjuk, hogy száműzzük a műanyagot erről a területről, próbáljuk meg helyettesíteni más anyaggal. Vannak biológiailag lebontható megoldások, amelyeket már elkezdtek az élelmiszer-csomagolásban is alkalmazni. Igen ám, csak annak a körnek még nincs kiépítve se a gyűjtési, se a kezelési része” – szögezte le.
Ez azt jelenti, hogy a biológiailag lebontható anyagok esetében nincsenek meg azok a feltételek, amelyek a hagyományos hulladékká vált anyagoknál léteznek. Ezért nem elég, ha nem polipropilénből vagy PET-ből készül a csomagolás, hanem valamilyen biológiai lebontható biopolimerből, ha nem adott hozzá a megfelelő hulladékkezelési háttér.
Hozzátette, hogy az élelmiszercsomagolásnál mindig probléma, hogy nincs felelőse a csomagoláson ott maradt ételmaradékok eltávolításának. Például a joghurtos poharak jellemzően a nagyon jól hasznosítható polipropilénből készülnek, de a bennük lévő joghurtmaradvány már megakadályozza az újrahasznosítást.

Gyors tiltás, lassú helyettesítés
2024. július 1-től már nem lehet Magyarországon olyan egyszer használatos poharakat forgalomba hozni, aminek van bármilyen műanyag alkotója. Toronyi Zoltán szerint az is kérdéses még, hogy mi jön a műanyagpoharak után, ami mennyiségben és minőségben is alkalmazható helyette.
„Ha valamit kivezetünk, akkor helyette be is kell vezetni valami mást. A szabályozás nagyon egzakt módon vezet be tiltásokat. A helyettesítő anyagot gyártó iparág azonban nem ilyen gyors, és nem tudja ilyen mértékben kiszolgálni az igényeket” – jelentette ki.
Már a 2021 júliusától életbe lépett, egyszer használatos műanyagokra vonatkozó uniós szabályozást is hatalmas értetlenkedés és áruhiány követte egész Európában. Hirtelen olyan anyagokra nőtt meg a kereslet, mint a fa, a bambusz, a fém alapanyagok – amelyek kémiai kezelésen nem estek át –, hogy ebből az ellátás nem létezett a keresett mennyiségben.
Toronyi Zoltán szerint ezért az államnak a szabályozást úgy kell alakítania, hogy az ne hagyja magára se az iparágakat, se a fogyasztókat. Ösztönözni kell az ipart és a fogyasztókat arra, hogy minél kevesebb legyen a lerakható és a hasznosításra szánt hulladék.

Nagy a bizonytalanság
A szakember azt gondolja, hogy az élelmiszeripar és a csomagolóipar is nehéz év előtt áll. 2024 januárjától be kell vezetni a boltokban a kötelező visszaváltási rendszert, a DRS-t. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a visszaváltható műanyagpalack, aludoboz és bizonyos üvegcsomagolások plusz 50 forintba kerülnek majd a fogyasztóknak, és olyan vonalkódot kell rátenni a termékre egy külön címkén, amit majd a visszaváltógépek felismernek. Lesz egy kifutási ideje, ameddig az üzletek párhuzamosan forgalmazhatják még a régi termékkört.
Sajtóhírek szerint ennek bevezetését elhalasztották, de a szakember ezt cáfolta. „Nem halasztották el a január 1-jei életbeléptetését, csak maga az alkalmazhatósága csúszik valószínűleg fél évvel, amíg a boltok kifuttathatják, árusíthatják a régi készleteiket” – fejtette ki.
A szakember elismerte, hogy a gyártók nagyon nehéz helyzetben vannak jelenleg, mivel a csomagolóanyagokat illetően teljes a bizonytalanság. Sok éven keresztül a legolcsóbb csomagolóanyag a műanyag volt. Ráadásul az árubiztonsági és az összes élelmiszeripari szempontból a műanyag az elsőszámú alapanyag. „Azt nem tudja most még leváltani semmi” – fűzte hozzá.
A biológiailag lebontható biopolimerek piaca viszonylag új, de már kísérletezik a piac például a PLA, a cukornád alkotójából előállított biopolimerek felhasználásával. Ezekből még nem tudtak olyan anyagokat, csomagolást előállítani, amik azt tudják, mint a klasszikus műanyag.
Az is nyilvánvaló, hogy az élelmiszercsomagolások gyártói úgy állították elő a csomagolóeszközöket, hogy az az áru védelmét maximálisan garantálja. Ezt úgy tudták kiszolgálni, hogy többféle anyag keverékéből, multilayerekből variálva oldották meg. Például a sajtok esetében még mindig elterjedt a piros csomagolóanyag, amely jellemzően poliamid, polietilén keverékű többrétegű fólia. Ebből nagyon sok hulladék keletkezik, és egyelőre nem tudni, mivel lehet helyettesíteni.

Sok a kérdés az ipari komposztálás körül
Jövő évtől a biohulladékot is külön gyűjtik a háztartások, ezért nyilvánvalóan megnő a szerepe azon biológiailag lebontható csomagolóeszközöknek, amelyek együtt kerülhetnek a beltartalommal komposztálásra ipari szinten.
„A hazai ipari komposztálás országos méreteket nézve meglehetősen gyenge hadállásokkal rendelkezik. A hagyományos szelektív rendszerekben a közszolgáltatás területi egységeihez jellemzően kapcsolódik egy háttér, ahol a hulladékot az anyagoknak megfelelően szétválogatják. Ennek nem feltétlenül része egy ipari komposztáló, ami megfelelően tudja majd ilyen tömegben kezelni a háztartásokból kikerülő háztartási biohulladékot, illetve a vele együtt mozgó, biológiailag lebontható csomagolást” – hívta fel a figyelmet.
Közölte azt is, hogy az ipari komposztálók jellemzően a fa- és növényhulladékra, nyesedékekre lettek kitalálva. Ezeket nem lehet egyszerűen összedolgozni a dinnyehéjjal, tojáshéjjal. A fű és lombozat komposztálásnak van egy jól kidolgozott rendszere, de most egy nagy mennyiségű, heterogén biohulladékot kell majd a komposztálóknak feldolgoznia
Meglátása szerint már a hulladékgazdálkodás idei júliusi módosítása is okozott problémákat, de újabb nehézséget jelent majd a DRS-rendszer bevezetése és a biohulladék kezelése. Ezért 2024 várhatóan egy kihívásokkal teli év lesz.

(TERMÉKMIX magazin – 2023. decemberi szám)