Interjú

Ürge-Vorsatz Diána fizikus, a CEU professzora, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kibocsátásmérséklésekkel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke lapunknak arról mesélt, hogy milyen kihívások és lehetőségek előtt áll a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az éghajlatváltozás miatt.

» Hogyan működhet a mezőgazdaság fenntartható módon? Mit tudna már most megtenni az ágazat a klímaválság ellen?
Nemrég Szlovákiában jártam, és ott sok helyen nem volt szabadon hagyva a föld. Vagy takarónövény borította, vagy otthagyták a tavalyi kukoricaszárak maradékát a földeken. Ez az egyik legfontosabb lépés, hogy szinte soha ne hagyjuk szabadon a földet. Minél több takarónövényt használunk, annál inkább javítjuk a talaj szervesanyag-tartalmát és struktúráját is. Ráadásul a szántás is felerősíti a talaj szervesanyag- tartalmának a lebomlását.
Ez nem csak a talajminőség miatt fontos, hanem a szén-dioxid megkötése és a nedvesség megtartása miatt is, mert akkor egy aszály is sokkal kisebb károkat okoz, és kevesebbet kell öntözni. Itthon is van már erre egyre több példa. Nehéz az átállás, de a környezet is nyer vele, és a nyereségesség is nő a legtöbb esetben.

» Miért nem terjedt még el széles körben a módszer?
Ez egy viszonylag új irány, sokan még nem ismerik, és a ­vevők sem igénylik, a tapasztalatok is csak most gyűlnek vele ­itthon. Segítheti viszont a folyamatot például, hogy az ­európai ­uniós mezőgazdasági támogatások egy része felhasználható arra, hogy a földtulajdonosok a földek egy részét ne használják termelésre, ezért kapnák a kompenzációt. Ezt jó lenne alkalmazni azokon a területeken, amelyeket rendszeresen ellep a belvíz. Hagynánk, hogy a vizes élőhelyek vissza­vegyék ezeket a földeket. Ezzel a környező talajokban is megmaradna a nedvesség, jobb lenne a terméshozam.
Sőt, ha vissza tudnánk adni az eredetileg vizes élőhelyeknek a korábbi ökoszisztémát, akkor a segítségükkel sikeresebben vehetnénk fel a harcot például a kártevőkkel, az éghajlatváltozással. Nem pusztán az aszály ellen a vízmegtartás révén, mert a gazdagabb élővilág a földek környezetében természetes védekezést is jelent a kártevők ellen. Ezáltal kevesebbet kellene vegyszerezni a földeken, hiszen több madár és pók tizedelné a kártevőket.
» Tud olyan kutatásról, beruházásról, amihez még nem adott a technológia, de a kutatók úgy gondolják, hogy jót tenne a környezetnek?
Szerintem az olyan módszerek irányába érdemes menni, amelyek próbálják visszaállítani a természetes rendszereket, körülményeket, hogy jobban együtt tudjunk működni a természettel. Olyan technológiákban látok nagy fantáziát, mint a biomimicry, ahol a biológiai rendszereket, a természetben levő zseniális ötleteket próbáljuk utánozni. Például a pókháló egyszerre rugalmas, vékony, és hatalmas a tartóereje. Ilyen anyagot az ember még nem tudott előállítani.

» A precíziós mezőgazdaság segíti vagy gátolja a klímacélok elérését?
Amit tudok róla, az nekem nagyon ígéretesnek tűnik. Jóval kevesebb vegyszerrel és sokkal célzottabban tudunk védekezni így akár a kártevők ellen, ezért szerintem ez egy nagyon jó irány. A mezőgazdaságban a jelenlegi nagyon intenzív vegyszerezés óriási problémát jelent, az a talaj mikrobiomját is tönkre teszi, fontos lenne ezért csökkenteni. Németországban például a rovarok 75%-a eltűnt két évtized alatt, ami azért is gond, mert ha nincsen egészséges rovarvilág, akkor a kártevők könnyen elszaporodnak.

» Tavaly aszály jött, most télen alig volt hó, aztán hirtelen rengeteg csapadék esett. Tudunk még védekezni az ilyen jelenségek ellen, vagy már csak alkalmazkodni lehet?
Úgy tudunk védekezni, hogy megállítjuk az ­éghajlatváltozást, mert ez sokkal rosszabb lesz. A tavalyi nyár csak ízelítő volt abból, hogy mi vár ránk. Sőt, az számít majd jó nyárnak az évszázad második felében. A megelőzés mindenképpen a szén-dioxid kibocsátás csökkentését jelenti, és ebben az élelmiszeripar szerepe rend­kívül fontos a nagy mennyiségű kibocsátás miatt.
Az is sokat segítene, ha nagyobb mértékben váltanának növényi étrendre az emberek. Ez a gazdáknak nem jelent feltétlenül veszteséget, csak időben át kell állni a nagyobb hozzáadott értékű növények termelésére.
Az alkalmazkodás többek között a vizes élőhelyek visszaállítását is jelenti. Meg fogja ezt hálálni a természet, és kisebb lesz a veszteség, de nagyobb a termésátlag. Ha most nem lépünk, akkor a termőterületeinket sorra ­fogja tizedelni az aszály, hiszen az előrejelzések szerint az évszázad második felében már átlagban is háromnegyedével lesz kevesebb a kukoricahozam a Kárpát-medencében, így Magyarországon is.
Erre csak úgy tudunk felkészülni, ha javítjuk a talajaink nedvesség-megtartó képességét, de ehhez kellenek a talajtakaró növények.

» Ha egy termény kiesik, van mód a helyettesítésére? Jelent az bármilyen segítséget, ha már megteremnek Magyarországon egyes mediterrán növények is?
A fajtavariánsok választása egy ideig működik, de az elemzések szerint hosszú távon nem a leghatékonyabb alkalmazkodási stratégia. Ideig-óráig segít, de a kutatások azt mutatják, hogy ez nem fog mindent megoldani.
Az sem mindegy, hogy mi esik ki. A málnatermés például valószínűleg hamarosan eltűnik az itthoni piacról, de az nem olyan hatalmas érvágás, mint a kukorica kiesése. Gondolkodhatunk abban, hogy bizonyos mediterrán növények is megteremnek, de sok minden nem, mert sosem leszünk mediterrán klíma. Még nem látok olyan növényt, amivel állatokat is tudunk etetni, és ami pótolná a kukoricát.

» Januárban azt nyilatkozta a Portfolionak, hogy a mezőgazdaságot mondják az egyik legnehezebben szén-dioxid-mentesíthető ágazatnak. Miért alakult ez így?
A technológiák és termelési módszerek miatt van, de az iparban is van egy-két iparág, például a cementgyártás, amire ­jelen pillanatban nincs klímasemleges technológia.
A mezőgazdasági metánkibocsátásról sem tudni, hogyan lehetne megszüntetni. Például a rizstermelésnél, a szarvasmarha-tartásnál nagyon sok metán keletkezik. Ezeket csak technológiával nem lehet teljesen kiküszöbölni.
Ugyancsak nagy üvegházgáz kibocsátó a mezőgazdaságban a műtrágya-gyártás és felhasználás, de most még nem látja a tudományos világ, hogyan lehetne nyolcmilliárd embert ellátni műtrágya nélkül.

» Visszafordítható még a klímaválság? Tartható még a 2015-ös párizsi klímakonferencián kitűzött, másfél fokban maximalizált átlaghőmérséklet-emelkedés?
Már nagyon nehéz elérni, de elméletileg a lehetőség megvan arra, hogy tartsuk a másfél fokot. Még úgy látjuk, hogy stabilizálható, de minden egyes év számít. 2025-re a globális összkibocsátásoknak tetőznie kellene, és 2050-re ­nettó nulla összkibocsátást kellene elérnünk. Ez egy hatalmas váltást igényel minden területtől, és most kell elkezdeni, hiszen egyetlen terület sem tud máról holnapra teljesen megváltozni. A technológiai és a szemléletváltás is időbe telik.
Ami most van, ahhoz még lehet alkalmazkodni. Ha 2–3 fokos lesz az átlagos hőmérsékletemelkedés globálisan, ott már nagyon nehéz lesz. Minden tizedfok további veszteségekkel jár.

» Ha maradunk a másfél fokos átlag-emelkedésnél, az mit jelent az élelmezésben, a mezőgazdaságban?
Nagy valószínűséggel az áradások megduplázódnak, és az aszályok előfordulása is nagymértékben növekszik. Már az is drasztikus változás, hiszen a másfél fok globális átlagot jelent. Magyarországon ez 2–2,5 fokot jelent, mivel a kontinensek közepe mindig jobban melegszik.
Nem is annyira a hőmérséklet-emelkedés a veszélyes, hanem a szélsőséges jelenségek gyakoribb előfordulása. Ráadásul a rossz hatások sokszor együtt járnak. Tavaly például egyszerre volt hőség és aszály.
Az éghajlatváltozás a világban ható problémákat felnagyítja, és még nagyobbá teszi. A másfél fokos felmelegedésnél mi is számíthatunk 50 fokos hőséghullámokra. Az Északi-sark olvadásával a körkörös áramlás lelassul, emiatt a frontok is lassabban mennek, tovább beragad egy hőséghullámot, aszályt, vagy akár áradásokat okozó front is. Ezt láthattuk Észak-Amerikában, Kanadában másfél éve, ahol több napon át 50 fok körüli hőmérséklet volt. A cseresznyetermés ­gyakorlatilag megfőtt a fán, nappal nem lehetett szüretelni, csak éjszaka. Ilyenekre kell felkészülni.
Egyre gyakoribb lesz az olyan hőséghullám, ami megtizedeli a terményeket. Nyáron az emberi munkaerővel is kevesebb munkát lehet majd elvégeztetni, hiszen nem bír elviselni a szervezetünk egy bizonyos hőmérsékletnél többet. A viharok, a villámárvizek, a villámlás, a bozóttüzek Európában is egyre inkább fogják sújtani a gazdákat, már másfél fokos növekedésnél.

» Ha a túlfogyasztásra buzdítás rossz irány, akkor milyen lehetőségek állnak az élelmiszer- és feldolgozóipar előtt? Van-e olyan fenntartható üzleti modell, ami gazdaságos?
A túlfogyasztás inkább a fast fashionnél és más iparágaknál jellemző. Ha elmennénk a tömegtermelésből a ­minőségi termelés felé, az nagyon jó üzleti modell, és fenntartható is. Úgy látom, a vásárlói részről is egyre növekszik az igény az egészséges, minőségi élelmiszerre. Ezzel minden fél jól jár. Egészséges talajon nagyobb tápértékű élelmiszer terem, és a profit is nagyobb.
Ha a hangsúly áttevődik a növényi fehérjékre, abból mennyiségileg több kell, és változatosabb kínálat szükséges, mint a húsból. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak sok nyereséglehetősége lesz ebből.
Most még a vegán termékek itthon luxusnak ­számítanak, míg Ausztriában, Németországban ugyanazon az áron is vannak, mint a nem vegán termékek. Itthon sok fejlődési lehetőség van ezen a téren, hogy a választék szélesebb és elérhetőbb legyen.

» Csomagolóanyagok életciklusának növelése, lebomló anyagok használata, újrahasznosítás mennyire elég?
A műanyag jelentős részét nem tudjuk újrahasznosítani, ráadásul nagyon szennyező az eljárás. Ennek ellenére nem gondolom, hogy az élelmiszeripar csomagolása miatt kellene a leginkább izgulni, mivel ott a csomagolás nagy része a higiénia miatt van, ez az a terület, ahol fontos a csomagolás. Inkább optimalizálni kellene a mennyiséget, és a pusztán esztétikai csomagolást kihagyni.
A legnagyobb műanyagfelhasználás sem a bolti zacskókból és műanyag szívószálakból származik, hanem a műanyagbútorokból, a műszálas ruhatermékekből. Már az építőiparban is megjelent a műanyag. A műanyaggal kapcsolatos szennyezés és környezetterhelés döntő többsége ezekből a felhasználásokból jön.
Fontos lenne leváltani ezeket lebomló, például PLA-alapú műanyagokra, mert az jóval kevésbé káros. Az élelmiszer­árakat annyira drasztikusan nem emeli meg, ha leváltjuk ezeket a csomagolóanyagokat lebomló műanyagra.

» Az élelmiszer-és feldolgozóipar a teljes szén-dioxid kibocsátást nézve hogy áll a többi iparághoz képest?
Az élelmiszerellátó rendszereink az összkibocsátás egyharmadáért felelnek. Ebben viszont benne van a teljes el­látórendszer, a kamionok, amelyek szállítják, a műtrágya, a hűtő­szekrények stb. Jelentős, de az életünk nagy része is a táplálkozásról szól. Ezért itt sok iparág összességéről van szó.

» Mennyire megvalósítható manapság a környezettudatos vásárlás?
Nem az aszkézis a lényeg, de nem mindegy, hogyan és mit fogyasztunk. Nagyon más a környezeti hatásunk, ha a fogyasztás kultúrára megy, vagy egy könyvet veszünk, mint amikor pár ezer forintért repülővel utazunk.
Ebből a szempontból az élelmiszeripart a megoldás részének látom. A nagyon jó minőségű élelmiszerek, akár egy különleges bor, egy fenntartható húsforrás, vagy fenntarthatóan megtermelt zöldség, egy különleges vacsora egy jó étteremben: ezek nagyon kevés környezeti terheléssel járó fogyasztások. Fontos lenne, hogy a legjobb keresettel rendelkezők ilyen irányokba tereljék a fogyasztásukat, és ne például a repülés vagy sokat fogyasztó autók felé.

» Kinek a feladata az edukáció, a lakossági szemlélet környezettudatos formálása?
Az a baj, hogy ma nincsen edukációs felelősség, csak az iskola­rendszer látja el ezt a feladatot. Pedig sokan már rég kijöttünk az iskolából, változik a világ, új tudást kellene átadni. A média sem azért van, hogy az edukáció felelősségét átvegye. Sajnos nincs felelőse a területnek.

(TERMÉKMIX magazin – 2023. márciusi szám)

DIGITÁLIS LAPSZÁM ELÉRHETŐ ITT: