Júliusban az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) adatai alapján az euróövezeti infláció 2,2% volt, ami augusztusra várhatóan közel egy évtizedes csúcsra, 3,0%-ra emelkedhet. Az élelmiszerek júliusban 1,6%-kal, míg augusztusban 2,0%-kal drágultak az egy évvel korábbihoz képest. És itthon? Magyarországon, júliusban az éves összevetésben számított infláció 4,6% volt, ami ekkor már az előző hónaphoz képest 0,7 százalékponttal mérséklődött. Az élelmiszerek ára 3,1%-kal emelkedett. Kíváncsiak voltunk, mi van a statisztikai adatok, a számok mögött. Hogyan élik meg egyes FMCG ágazatok a magas inflációt, illetve az áremelkedéseket, és mit mond a szakértő, minek köszönhető mindez. Nem utolsó sorban pedig keressük a megoldást.
TOVÁBBI LASSÚ ÁREMELKEDÉS VÁRHATÓ
Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a tej és tejtermék ágazatban jelentkező költségnövekedés legfontosabb okai – a teljesség igénye nélkül – a takarmányok, az állattenyésztési, a gép-, berendezés- és technológiai költségek, az alap-, segéd- és adalékanyag, a csomagolóanyag, a munkabér, az energia- és épületköltségek, a bérleti díjak és a higiéniai költségek változása.
A KSH 2021. júliusra 4,6%-os éves inflációt mért. A szintén a KSH által közzétett tej és tejtermék fogyasztói árak – egy év alatt – jóval az infláció alatt emelkedtek (tejek +2%, trappista +3%, tejföl +3,5%, vaj +4%). „Ami viszont elgondolkodtató, hogy az AKI által közzétett országos átlag feldolgozói átadói árakban szerényebb, általában csak 1–2%-os emelkedést látunk egy éves, júliusi bázison. Egyes termékeknél szerény árcsökkenést is mutatnak az éves számok (pl. natúr joghurt, trappista sajt, vajkrém). Ezen jelenségek egy része nyilván bonyolult piaci és kereskedelempolitikai okokra is vissza vezethető” – vélekedett az igazgató, majd hozzátette: „A fogyasztói igények és feldolgozó eladások kapcsán nem látunk – áremelkedésre visszavezethető – lényegi változásokat. Ugyanakkor a tavalyi év nyilván kissé megtévesztő, hiszen a pánikvásárlások kapcsán erősen megváltoztak a tejtermék fogyasztók vásárlói szokásai is. Összességében alig érezhető a forgalom visszaesése, ha van is egyes szegmensekben változás, akkor az inkább a pandémia hatása, illetve lehetnek szezonális változások.”
Az AKI adatai szerint trappista sajtból 2021. május–júliusa között 4.700 tonnát értékesítettek a hazai feldolgozók, amely a 2020. évi mennyiségnél 11, a 2019. évinél pedig 61%-kal magasabb. Utóbbi számot új gyártókapacitások elindulása is növeli.
Harcz Zoltán is egyetért abban, hogy az erős infláció, az input költségek lendületes növekedése továbbra is igen nagy kihívást jelent. Meglátása szerint a termelők és feldolgozók képtelenek hatékonyságukat, termelékenységüket, illetve az automatizálást a jelenleginél gyorsabb ütemben növelni. A téma lezárásaként pedig elmondta, hogy „a terméklánc első felében már nem nyelhető le a költségnövekedés, az végig kell, hogy fusson az egész ellátási láncon. Tehát további lassú áremelkedésekre számítunk.”
HULLÁMVASÚTON A MAGYAR BAROMFI
Dr. Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke és igazgatója szerint a legkomolyabb hatást az élőállat előállítás minden szegmensére – így a baromfi szektorra is – a takarmányok jelentik, hiszen a teljes költségek nem kevesebb, mint 2/3-át teszik ki. „Hogyha összehasonlítjuk a tavalyi és az idei árakat, akkor átlagosan 35%-os áremelkedést láthatunk a takarmánypiacon. Gyorsan kiszámolhatjuk, hogy 20–25%-os élőállat áremelkedés kellene ahhoz, hogy kizárólag ezt az egyfajta költséget be tudjuk építeni az árainkba. Ugyanakkor a piacok nem költségalapon képzik az árakat, hanem a kereslet és a kínálat viszonya alapján határozza meg őket a kereskedelem” – magyarázta az igazgató.
A piaci összefüggésekre rávilágítva elmondta, hogy még év elején, amikor nagyon súlyos madárinfluenza esetek voltak Európa-szerte a nagy baromfitermelő régiókban (pl. Lengyelországban és Németországban), hirtelen kevesebb baromfihús lett a piacon, aminek az lett a hatása, hogy érvényesíteni tudták ezeket a költségemelkedéseket – ha csak részben is – mert a keresleti oldal dominált. Amikor véget ért a madárinfluenza, a konkurens országok gőzerővel kezdték meg a baromfifélék újratelepítését. Az Európai Uniós statisztikák szerint ez az árcsúcs június végén-július elején érte el a maximumot, azóta pedig folyamatosan csökken, ami viszont azt jelenti, hogy ismét átfordult egy negatív irányba a baromfitenyésztők szemszögéből, hiszen megjelent a kínálati oldalon egy mennyiség, ami az árakat lefelé mozdította, és ezek az árak sajnos egyre kevésbé képesek ezt a nagymértékű takarmány-árváltozást kompenzálni. Nem fenntartható egy olyan termelés, aminél a költségek nem térülnek meg.
A megoldást, vagy legalábbis a helyzet javítását latolgatva Dr. Csorbai Attila elmondta, hogy kormányzati oldalról mindig ott van a lehetőség, hogy valamilyen típusú támogatással próbálják meg kompenzálni az egyes termékpályákat, amire voltak is törekvések. 2 Mrd Ft-os támogatást kapott a szektor, de azt azért látni kell, hogy ez nem fogja tudni kompenzálni azokat az ágazati veszteségeket, amiket a 35%-os takarmány áremelkedés okozott. Az igazgató véleménye szerint, ha nem is oldaná meg az árkérdést, de fizikális biztonságot jelenthetne, ha meghatároznák, hogy mennyi az állattenyésztés következő éves takarmányszükséglete és annak rendelkezésre kellene állnia az országban.
„A hullámvasút egyik alsó dűlőjében vagyunk most és nem tudjuk, hogy innen lefelé vagy fölfelé mozdulunk tovább” – mondta végezetül az igazgató.
MOST MÁR NORMALIZÁLÓDNIA KELL A HELYZETNEK
Dr. Molnár Györgyi, a Tojásszövetség titkára úgy véli, a Covid mindent felborított és a mai napig nem állt helyre a rend, hiszen a HORECA szektor nem éledt teljesen újra. A legtöbb ország nem nyitott olyan bátran, mint a horvátok, vagy éppenséggel mi.
„Azoknak, akik exportra termelnek, lehetett éppen szerencséjük, de valójában mi a tojástermelésben leginkább hazai ellátásra törekszünk, viszont az európai helyzet jelentősen befolyásol minket. Az is nyilvánvaló, hogy a takarmányárak nagyon elszálltak ebben az évben, és nem is látjuk, hogy a gabona ára egy picit is csökkenhetne. Így pedig, hogy részint kevesebb termékre van szükség sokkal magasabb termelési költségekkel, nagyon nehéz ezt túlélni” – mondta el Dr. Molnár Györgyi, majd hozzátette: „Épp néztem, hogy a bolti áraknál a tavalyi tojásárakhoz képest mindössze 1–2%-os emelkedés volt, pedig több mint egy évig áll a termelőnek a pénze a tyúkban. Veszi neki a takarmányt és az első 18 hétig – amíg nem termel az állat – csak kiadása van.”
Dr. Molnár Györgyi elmondta, hogy az Európai Unióban mindenki arra számított, hogy nyárra már visszaáll a rend és minden szép lesz, de elszámolta magát az ágazat. Főleg a lengyeleknél, a németeknél és a franciáknál jelentős a túltermelés és innentől kezdve hiába növekszik rohamléptekben a termelési költség, a termelő nem tudja realizálni ezeket. Az ok egyszerű, ha van termék, amit meg tudnak venni olcsóbban, akkor azt fogják választani, hiába érkezik messziről. Ez a tendencia húsvét óta kőkeményen meghatározta az árakat. „Az elmúlt 4–5 hónapban jellemzően önköltség alatt értékesítettek a termelők. Voltak, akik előrehozott kivágásokkal reagáltak erre, de a magyarok óvatosak voltak a telepítésekkel, ami idén 10%-kal kevesebb volt a tavalyinál. Kínlódnak a termelők és várják a szebb jövőt. Szeptemberre várjuk, hogy normalizálódjon a helyzet. A reményre okot ad, hogy augusztus közepétől-végétől már azt lehetett látni, hogy az Unió piacán van egy kis áremelkedés, nyilván azért, mert kicsit nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Azt várjuk, hogy az ősz rendbe hozza a termelési viszonyokat, és a minimális önköltséget és profitot megkapja a termelő a termékéért” – foglalta össze Dr. Molnár Györgyi.
RUGALMASABB FELTÉTELEK KELLENÉNEK
Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke szerint nem emelkedik drasztikusan a kenyér ára. A KSH adatai alapján tavaly júliushoz képest 30 forinttal drágult a fehér kenyér kilója, ami megközelítőleg 8%-ot jelent. Szintén a statisztikai hivatal adata alapján Magyarországon az egy főre jutó, éves, átlag kenyérfogyasztás 26 és 44,5 kg között van, régiónként változó az érték. Ez alapján egy év alatt, egy fogyasztó kenyérre fordított többletkiadása nem éri el az egy doboz cigaretta árát. Nem meglepő, hogy emelkedik a péktermékek ára, ahogyan más élelmiszerek ára is, hiszen jelentősen nőtt a sütőipari vállalkozások önköltsége is. Ez nem új keletű kérdés, piacgazdaság van, amikor a költségelemek növekednek, akkor a végtermék ára is növekedni fog, legyen szó pékáruról vagy bármi más termékről.
Septe József elmondta, hogy a sütőipari termékek önköltségi ára több tényezőből tevődik össze. A legmeghatározóbbak: alapanyagárak, bérköltségek, energiaárak, logisztikai költségek. Az alapvető sütőipari termékek esetében – mint a kenyér, zsemle, kifli is – a termelési költségek több mint felét a munkaerőre és az alapanyagra fordított kiadások teszik ki. „Amikor ezeknek a költségelemeknek emelkedik az ára, értelemszerűen nő az előállítási költség és ezzel együtt a végtermék is drágul. A sütőipari vállalkozások az átadási áraikban azonban nagyon nehezen tudják érvényesíteni a költségnövekedéseiket a multinacionális kereskedelmi láncok árpolitikája mellett. Probléma egyrészről, hogy nem a sütőipari vállalkozás határozza meg az átadási árat, legfeljebb elfogadja azt, másrészt a kereskedelmi láncok egyéves szerződéseket kötnek, ami ellehetetleníti, hogy rugalmasan, rövid időn belül reagálni lehessen a mai, folyamatosan változó gazdasági körülményekre, mint például a gyakran emelkedő lisztár következményeire. Ennek érdekében a Magyar Pékszövetség az Agrárkamarával együttműködve, kérve az Agrárminisztérium támogatását, tárgyalásokat kezdeményez a kereskedelmi láncokkal, annak érdekében, hogy rugalmasabb szerződési feltételeket lehessen elérni a sütőipari beszállítók számára” – tudtuk meg az elnöktől.
Augusztusban az idén már harmadszor drágul a liszt. A gabonaárak emelkedése miatt jelentősen nő az ára: míg tavaly aratáskor egy kilogramm búza átlagosan 52–56 forint között mozgott, addig mára 70 forint felett van ez az érték. Emellett az energia ára is jelentősen, mintegy másfélszeresére emelkedett, valamint 80 forinttal drágult a gázolaj a januártól napjainkig tartó időszakban, ami a logisztikai költségekben jelentős emelkedést eredményezett. Septe József szerint fontos megemlíteni, ami a fent leírtakból is egyértelműen látszik, hogy az egyébként is alacsony jövedelmezőségű sütőipari vállalkozások nem azért emelnek árat, hogy plusz profitra tegyenek szert, hanem csak a megemelkedett önköltségüket igyekeznek érvényesíteni.
ELSZÁLLTAK AZ ÉLELMISZERÁRAK, DE MÉRSÉKLŐDÉS VÁRHATÓ
Az élelmiszerárak emelkedésének okait keresve Tresó Istvántól, a K&H agrár üzletág vezetőjétől megtudtuk, hogy „Az alapvető élelmiszerek tekintetében a legfontosabb tényező a világpiaci árak mozgása. Erőteljes drágulást láttunk ebben az évben például a búza és a kávé esetében. A világpiaci árak emelkedését több tényező befolyásolja. Kína rendkívül erős keresletnövekedése következtében globálisan konténerhiány van, és ezzel emelkedtek a szállítási költségek, illetve egyes termények esetében a kedvezőtlen időjárás is közbeszólt. Az utóbbi hónapokban a forint valamelyest erősödött az euróhoz és a dollárhoz képest is, így ebben a tekintetben nincs nyomás a hazai árakon.”
Már évek óta kérdés itthon, hogy a húsokhoz hasonlóan a liszt, a kenyér és egyéb alapvető élelmiszerek áfáját is 5 százalékra csökkentsék. Emellett más kormányzati eszközök is vannak az árak mérséklésére, amik azonban csak időlegesek lehetnek. Alapanyag-termelő ország vagyunk, a feldolgozott élelmiszer jelentős része külföldről érkezik. A támogatási rendszernek tehát az alapanyag-termelés helyett nagyobb súllyal kellene a feldolgozóipar felé fordulnia.
„A terménypiacokon hosszabb távon csökkenésre számítunk, de ennek a hatása csak később fog megmutatkozni az élelmiszerárakban, és akkor sem biztos, hogy a mérséklődés teljes része meg fog jelenni. Jó hír, hogy az olajárban is további csökkenés várható. Magyarország esetében nagy hatása van a forint-euró és forint-dollár árfolyamnak is. A jegybank láthatóan elkötelezte magát a kamatemelés mellett, ezért nem várható a forint jelentős gyengülése, ez pedig szintén pozitív hatással lehet az élelmiszerárakra” – mondta el Tresó István.
Látszólag dinamikusan nő az élelmiszer eladás. 2017-ben negyedévente nagyságrendileg 700 milliárd forintot költöttünk élelmiszerre, míg 2019-ben ez 800 milliárd forintot tett ki, 2020-ban pedig már 900 milliárd forintra nőtt az erre fordított összeg. „Arra azonban nincs pontos adatunk, hogy az alapvető élelmiszerek ára milyen mértékben emelkedett évente, és ez milyen arányban van a megvásárolt, forintban kifejezett élelmiszer mennyiséggel” – fogalmazta meg a vezető.
(TERMÉKMIX magazin – 2021. szeptemberi szám)
