Becslések szerint az élelmiszerpazarlás költsége egy vállalat ellátási láncában – a termeléstől a kiskereskedelemig – átlagosan a teljes árbevétel 33%-ának felel meg.
A 2025-ös ünnepi szezont követő új adatok szerint az élelmiszerpazarlás továbbra is jelentősen rontja a nyereséget, és a globális kiskereskedelmi ellátási lánc egyik legköltségesebb – ugyanakkor rejtett – kihívása. Mindez az Avery Dennison vállalat által közzétett Making the Invisible Visible: Unlocking the Hidden Value of Food Waste to Drive Growth and Profi tability című jelentésből derül ki. Független modellek arra figyelmeztetnek, hogy az élelmiszerpazarlás gazdasági költsége a globális ellátási láncban várhatóan eléri az 540 milliárd dollárt 2026-ban, szemben a tavalyi 526 milliárd dollárral. A jelentés megállapításai szerint az élelmiszerpazarlás költségei átlagosan az összes bevétel 33%-ának felelnek meg évente az élelmiszer-kiskereskedelmi ellátási láncban, a termelést követően egészen a bolti értékesítésig.
Láthatatlan veszteségek az ellátási láncban
A 3500 globális élelmiszer-kiskereskedőt és ellátási lánc vezetőt bevonó kutatás szerint a növekvő tudatosság ellenére a vállalatok 61%-a továbbra sem rendelkezik teljes rálátással arra, hogy működésük során hol keletkezik élelmiszerpazarlás. Az ellátási lánc legnagyobb pazarlással járó területei feletti korlátozott befolyás általános probléma – ez rávilágít, hogy sürgős szükség van célzott innovációra és az ellátási láncon átívelő együttműködésre.
Az adatok azt mutatják, hogy a vezetők az ellátási lánc különböző pontjain folyamatos kihívásokkal szembesülnek, különösen a romlandó termékek esetében. Amikor a pazarlás szempontjából legnehezebben kezelhető három termékkategóriát kellett megnevezniük, a válaszadók fele a húst jelölte meg (50%), 45% a zöldség-gyümölcsöt, míg 28% a pékárukat.
Az üzleti vezetők több mint fele (51%) szerint a készletgazdálkodás és a túlkészletezés jelentős mértékben hozzájárul az élelmiszerpazarláshoz a működés során. A szállítás továbbra is összekötő elem a romlandó kategóriák között – a vállalatok 56%-ának nincs világos képe arról, mekkora pazarlás történik az áruk szállítása közben.
Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az élelmiszerpazarlás globális költsége 2025 és 2030 között elérheti a 3,4 billió dollárt. Ez egybeesik az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai közül a 12.3-as cél 2030-as határidejével, amely a globális élelmiszerpazarlás felére csökkentését tűzte ki célul. A jelentés ugyanakkor rámutat: a vezetők több mint egynegyede (27%) szerint ezt nem fogják tudni teljesíteni a 2030-as határidőre.
Julie Vargas, az Avery Dennison Enterprise Intelligent Labels Growth üzletágának alelnöke és vezérigazgatója szerint: „Az élelmiszerpazarlás mára az üzletmenet elfogadott költségévé vált, pedig ennek nem kellene így lennie. Ma már léteznek olyan innovációk, amelyek képesek kezelni az élelmiszerpazarlás összetett problémáját: új lehetőségeket nyitnak meg, és egy korábban elkerülhetetlen működési költséget mérhető értékké alakítanak át a globális kiskereskedelmi ellátási láncban.”
„A kiskereskedelmi ökoszisztéma változik, de nem alkalmazkodik hozzá elég kiskereskedő. A legnagyobb kihívás az, amit nem látunk. A szállítástól a polcig a vakfoltok észrevétlenül rontják a haszonkulcsokat. A megfelelő innovációval ezt a veszteséget mérhető értékké alakíthatjuk, és megváltoztathatjuk az élelmiszerpazarlásról szóló párbeszédet: ne csak fenntarthatósági kérdésként, hanem üzletileg kritikus ügyként kezelhetjük. Ez hatékonyságot és növekedést szabadíthat fel az egész ellátási láncban.”
Magas költségű kihívás
A hús az egyik legnehezebben kezelhető kategória: az ellátási lánc vezetők 72%-a jelölte meg a legnagyobb kihívásként. Tekintettel a hús magas egységköltségére az élelmiszer-kereskedelemben, már a pazarlás kis mértékű csökkentése is jelentős pénzügyi nyereséget eredményezhet. A gazdasági modellezés szerint a húsból eredő pazarlás 2026-ban a globális ellátási láncban 94 milliárd dollár kieső kibocsátást jelenthet – ami csaknem az éves teljes veszteség egyötöde –, miközben a frissáru 88 milliárd dollárral szorosan követi.
A kiskereskedők számára a gazdasági volatilitás, a piaci sokkokhoz való gyenge alkalmazkodóképesség és a változó fogyasztói igényekhez való nehéz igazodás tovább súlyosbítják a rendszerszintű élelmiszerpazarlási problémákat. A kiskereskedők közel háromnegyede (74%) elismeri: az infláció minden eddiginél nehezebbé teszi a friss hús iránti kereslet előrejelzését, és 73% számol be arról, hogy nő a fogyasztói igény a kisebb húsadagokra vagy alternatívákra.
Michael Colarossi, az Avery Dennison vállalati fenntarthatóságért felelős alelnöke szerint:
„Túl sokáig szinte kizárólag fenntarthatósági és társadalmi kérdésként kezeltük az élelmiszerpazarlást. Fel kell ismernünk, hogy valójában üzleti lehetőség is. A megkérdezett vezetők többsége (73%) szerint az élelmiszerpazarlás kezelése növekedési lehetőséget kínál. Éppen ezért az elveszett 540 milliárd dollár egyértelmű cselekvésre hívja fel a kiskereskedelmi ellátási láncot: csökkenteni kell a pazarlást és növelni a hatékonyságot. Csak az ellátási lánc vakfoltjainak feltárásával tehetünk valódi lépéseket a veszteség csökkentésére, az ellenállóképesség növelésére és tartós érték teremtésére mind a vállalkozások, mind a bolygó számára.”