Az Európai Parlament áprilisban jóváhagyta az Európai Tanáccsal kötött megállapodást, a „reggeli irányelvek” nevű jogszabály-módosítási csomagot illetően. Ezentúl a méz termékek főcímkéjén kell szerepelnie, hol pergették a mézet. Az új szabályozásnak köszönhetően, egy nyomonkövethetőségi rendszer is kidolgozásra kerül, illetve az EU-s referencialaborok munkájának támogatása is biztosított lesz. Bross Pétert, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökét kérdeztük a témában.
» Mit gondol Ön az új Európai Uniós szabályozással kapcsolatban, elégedett a hírekkel?
Tekintettel arra, hogy mi azon dolgozunk, hogy az import mézet visszaszorítsák végre az EU-ban, szerintem ez most mindenképpen pozitív változás. A jelenlegi politikai gondolkodást – amely kettős mércével méri az uniós, és a harmadik világból származó, rossz minőségű mézet – meg kell szüntetni. Mindenképpen szükséges volt az egységes elvárásrendszer életbe léptetése, a szigorúbb ellenőrzés, és fellépés a silány minőségű, nem EU-s országokból származó termékekkel kapcsolatban. Végre fel lesz tüntetve a mézeken, hol pergették azokat, milyen országból származnak. Ezzel a fogyasztók is támogatva lesznek abban, hogy az egészségre nézve is tudatosabb döntést legyenek képesek hozni a vásárláskor. A laborokat illetően, az EU-nak három referencialaborja van. A mézzel foglalkozó laboratórium Belgiumban található, de nincs akkreditált vizsgálata. Alapjaiban hibás tehát a rendszer, ami folyamatosan ellehetetleníti az uniós méhészek társadalmát, ráfér tehát a megújulás.
» Hogyan tudnak a magyar méhészek nemzetközi szinten hangot hallatni, változásokat generálni?
Kizárólag politikusokon keresztül van módunk erre. Nehezen tudunk szakmai szervezeteken keresztül nyomást gyakorolni az Európai Bizottság irányába. A 27 tagország közös érdekképviselete nagyon szétzilált, nehéz felrázni az unió méhészeit.
» Mi a helyzet ehhez képest a hazai viszonyokkal? A méhésztársadalom itthoni viszonylatban is elég tagolt…
Volt már példa az ágazatban összefogásra, de ez sajnos megbukott, mert időben és emlékezetben túl közel voltunk a rendszerváltáshoz. A rossz tapasztalatok miatt azóta sem volt példa valódi egységességre. Szükséges néhány generációváltás, hogy a méhészek képesek legyenek valódi egységet alkotni. Az is nehezíti a dolgot, hogy az érdekképviseletet főként a főállású méhészek forszírozzák, a hobbizók nem igazán érdekeltek ebben.
» Mennyi mézet termelnek itthon, és az EU-ban a méhészetek?
Magyarország az EU méztermelésének 10%-át állítja elő, mi 25–30 ezer tonnát termelünk.
» Milyen országokba exportál Magyarország és honnan importál az EU?
A hazai, kimagasló minőségű méz összexportjának 85%-a Olaszországba, Franciaországba, Németországba megy. Az EU importjának 40%-a Kínából, 30- 35%-a Ukrajnából, plusz Argentínából, Mexikóból, Törökországból származik.
» Európai szinten kik számítanak nagy méztermelő nemzeteknek?
A németeket, olaszokat, spanyolokat, görögöket emelném ki. A görögök picit speciálisak a sorban, mivel ők a kakukkfű-, és rozmaring mézet szeretik, a nagy EU-s kereskedelemben nem vesznek részt. A németeknél rengeteg hobbiméhész van, áruházaik polcain főként import mézek elérhetőek. Ezzel szemben mondjuk a spanyoloknál jelentősebb a profi, főállású méhészkedés. Minél alacsonyabb egy ország életszínvonala, jellemzően annál nagyobb méhészetek jönnek létre, s közvetett módon, alacsony nívón értékesítenek. Nyugat-Európában azért van nagyszámú hobbi méhész, mert ha főállású lenne, nem tudna olyan árszinten értékesíteni, hogy biztosítva legyen a megélhetése.
» Mit mutatnak a számok a fogyasztást illetően?
Az EU-s statisztika szerint, az átlagfogyasztás 550 ezer tonna körül van az Európai Unióban, így fejenként 1 kg az éves átlagfogyasztás. Közel 600 ezren tartanak méheket az Unióban. Magyarországon 20 ezren méhészkedünk, 1 millió 200 ezer méhcsaláddal, ezek a számok az elmúlt 10 évben stagnálnak. Térségileg az Európai Unió a világ második legnagyobb mézfelvásárlója, az USA az első. Itthon éves szinten 10 ezer tonnát fogyasztunk a mézből. Ebből a 10 ezer tonnából 6 ezer tonna a piacokon, közvetlenül vásárolt, 4000 tonna az áruházláncokban értékesített. Az áruházláncok üzletpolitikája a következő filozófiát követi: „Minél olcsóbban, minél többet.” Európai és egyben hazai tendencia is, hogy az árérzékenység miatt az áruházláncokból egyre inkább szorul ki az EU területén termelt méz. Ennek köszönhető, hogy a magyar méz is sokszor közvetlenül jut el a fogyasztóhoz a méhészektől.
» Az áruházláncok polcain előfordulhatnak hamisítványok is?
Jó kapcsolatot ápolunk a NÉBIH-hel, lehetőségünk van a polcokon lévő mézek ellenőrzésére. Elvétve tapasztalunk ilyen problémát, de azt kell, hogy mondjam, messze sokkal jobb a helyzet itthon, mint az EU-ban bárhol, máshol. Kínai méz például nincs is a hazai áruházak kínálatában.
» Jellemzően kik fogyasztják itthon a mézet?
Azok a tudatos fogyasztók vásárolják a mézet, akik tisztában vannak a méz emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásával. Például édesanyák, akiknek nem mindegy, hogyan és mivel táplálják a gyermekeiket. És általában azok, akik hisznek benne: „Az vagy, amit megeszel”. Itthon körülbelül 3–4 millió emberről mondható el, rendszeres fogyasztója a méznek. Sokan azonban egyáltalán nem eszik, vagy ismerik a mézet.
» Ebben az elnehezült gazdasági helyzetben, lehetséges, hogy a magyarok többsége sokallja a méz árát…
Ez árérzékenység, de legalább ennyire edukáció kérdése is, azt hiszem. Gondoljon bele, egy doboz cigaretta akár drágább ma már, mint 1 kg méz. Akkor – kérdezem én – nevezhetjük a mézet drágának?
» Említette az edukáció kérdését. Mennyire feladata a méhészeknek a fogyasztói társadalom edukálása, a tudatos vásárlói szokások kialakítása, vagy alakítása. És amennyiben feladatuknak érzik, mennyiben tudnak eleget tenni ennek?
Jó kérdés, rajtunk kívül senki nem fogja ezt megtenni. A méhésztársadalom rájött, hogy erősen ki vagyunk téve a világpiac változásainak, ezért a legfontosabb lépés részünkről a társadalom edukációja. Szomorú, de a magyarok sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy hogyan készül a méz, nemhogy milyen jótékony hatásai vannak az emberi szervezetre, vagy mi a szerepe az egészségmegőrzésben. Jelenleg a magyar gyerekek vannak ennek az oktatási törekvésnek a célkeresztjében. Fontos, hogy úgy nőjenek fel a gyermekeink, hogy tudják, miért fontos a mézfogyasztás, a méhek jelenléte a természetben, és a beporzás. Az Agrárminisztériummal való együttműködésünknek köszönhetően, minden év novemberének harmadik péntekén megtartjuk a „Mézes reggeli” nevű, országos szintű programunkat. Ilyenkor kollégáink óvódákba, iskolákba látogatnak el, előadásokat tartanak, kóstoltatnak, megismertetik a gyerekekkel a mézzel kapcsolatban mindazt, amit tudni érdemes. Évente 1100 tanintézményt érünk el. Egy, másfél órás előadásaink keretében, 200 ezer gyermeket lepünk meg különböző mézes ajándékokkal. Ezeken az ajándékokon keresztül, a gyermekek által pedig eljutunk a családjaikhoz, akár 400-800 ezer embert is elérve. Ez egy nagy sikerű, kiemelt kampányunk. De van más irányú edukációs tevékenységünk is, amely révén a gazdákat szólítjuk meg, hogy felhívjuk rá a figyelmüket, a méhek nélkül nincs termésük. A Bábolnai Gazdanapoknak és az OMÉK rendezvénynek például állandó résztvevői vagyunk.
» Hogy látja, lehet egykor realitás, hogy az áruházláncok kínálatában is a jó minőségű, tápláló, egészséges EU-s mézek szerepeljenek?
Meggyőződésem, hogy meg kell őrizni a méhészetek számát, hiszen az Európai Unió csak félig önellátó. Fontos az edukáció, és a már említett politikai gondolkodásmódban szükséges változás, a fogyasztók érdekeinek képviselete. Ezek tudatában a kérdésre határozott igen a válaszom.
(TERMÉKMIX magazin – 2024. májusi szám)
