Mekkora változáson eshet át egy húsüzem közel tíz év alatt? Mekkora változáson eshet át egy húsüzem közel tíz év alatt? Milyen helyzetben van ma a hazai húsipar? Hogyan fogadják az újdonságokat a magyar fogyasztók? Milyen megoldásokkal lehet segíteni a munkaerőhiányon? A Wiesbauer-Dunahús Kft. ügyvezetőjével, Henry Heumann-nal és kereskedelmi vezetőjével, Kazai Zsolttal beszélgettünk.
» Ahogy a Wiesbauer-Dunahús gönyűi üzemének területére betértem, az első dolog, ami feltűnt, az az építkezés.
Henry Heumann: Igen, a Wiesbauernél megszoktuk, hogy szinte egymást követik az átépítések, fejlesztések. A tervek szerint márciusban befejeződik a jelenleg zajló bővítés. Amióta én itt vagyok, ez a második nagy bővítés, amiről beszélhetünk. A jelenlegi építkezés során a csomagolóegység átalakításán kívül a szociális épületet bővítettük ki, ami együtt járt egy új, modern bejárat, irodarészleg, étkező, konyha és üzembejárat kialakításával.
A termékkínálatunk növekedése mellett a dolgozók létszáma is megduplázódott. Valamikor harminc-negyven ember dolgozott az üzemben, most száztízen vagyunk.Hiszek abban, hogy a teljes üzem modernizációjával, illetve a legújabb technikával történő felszerelésével a vállalat további munkahelyeket teremt Gönyűn.
Kazai Zsolt: Az átépítések és a bővítések szükségesek, mert az elmúlt hat évben, amióta Henryvel átvettük a Wiesbauer-Dunahús irányítását, megdupláztuk a forgalmat. Ez szám szerint azt jelenti, hogy 2,4 milliárdról 4,9 milliárd forintra nőtt a forgalmunk, ezzel együtt megduplázódott a dolgozók száma is, vagyis kinőttük az üzemet. Az évi 15%-os növekedés akár veszélyes is tud lenni.
» A Wiesbauer Holdingon belül mekkora a magyar részesedés?
H. H.: A Wiesbauer csoport 4 telephelyen működik és összesen 825 dolgozót foglalkoztat. A csoporton belül mi vagyunk a harmadik helyen, ha a méretet és forgalmat nézzük: Bécsben az anyacégnél, a Wiesbauer-Österreichische Wurstspezialitätennél 520 fő dolgozik, Sitzenberg-Reidling/Niederösterreich-ban működik a gasztronómiai specialitásokat előállító Wiesbauer Gourmet, itt 160 ember dolgozik, ezt követi Gönyűn 110 fővel a Wiesbauer-Dunahús és Saalbach-Hinterglem/Salzburgban létezik még egy kisebb üzemünk, a Metzgerei Senninger, ahol kizárólag virslit gyártanak 35 fővel.
A teljes Wiesbauer cégcsoportban 2018-ban 189 millió euró volt a forgalom.
» A termékgyártás elosztása mi alapján dőlt el a csoporton belül?
H. H.: Elsősorban a történelmi hagyományok alapján dőlt el. Az anyacég minden Wiesbauer hústermék gyártásával foglalkozik, a Gourmet, ami először kizárólag friss húsáruk, dél-amerikai, ausztrál speciális, egzotikus húsok árusításával foglalkozott, majd a webáruházuk elindítása mellett a két évvel ezelőtti bővítés során elindították a sous vide vonalat, és ezzel nyitott a gyártási vonal felé.
A Wiesbauer-Dunahús szortimentje sokat tisztult az elmúlt évek alatt, többek között ma már nem gyártunk sonkát, pácolt termékeket.
» Ez azt jelenti, hogy a Wiesbauer-Dunahús kizárólag a magyar piacra gyárt?
H. H.: Ez változik. Régen mindig azt mondtam, hogy 80–90%-ban gyártunk a belföldi piacra és 10–20%-ban exportálunk. Az exportálás a mi esetünkben azt jelenti, hogy az anyacégen keresztül kiszállítunk a német vagy az osztrák piacra. De ma azt mondhatom, hogy évről évre változik a helyzet. A kapacitáskihasználás miatt tavaly például sok exportterméket adtunk át egy másik üzemnek, viszont idén több új piac is nyílik.
K. Zs.: Tavaly nyitottunk Csehország és Szlovákia felé, és úgy néz ki, hogy idén a lengyel piacra exportálunk majd Ausztria és Németország mellett. Tárgyalások folynak Szerbiával is.
» Mennyire szükséges a helyi fogyasztói igényeknek megfelelni?
K. Zs.: Jellemzően az osztrák-magyar ízvilágot kínáljuk, és úgy tűnik, hogy ezzel elégedettek a termékeink vásárlói. Nem gondolkodtunk még abban, hogy egyedi, helyi ízesítéssel szolgáljunk.
A Tescón keresztül indultunk el a cseh és a szlovák piacon, de például Csehországban nagykereskedőn keresztül másoknál is értékesítünk grilltermékeket. Erre a termékkörünkre amúgy is büszkék vagyunk, hiszen a Nielsen felmérése szerint piacvezetők vagyunk a grilltermékek terén. Ez az alig 5 milliárdos forgalmat hozó cég Magyarországon a grilltermékek piacán több mint 20%-os részesedéssel van jelen. Persze azért ehhez hozzá kell tennem, hogy a Pick nem foglalkozik grilltermékekkel. Viccesen azt mondanám, hogy úgy alakult, hogy nem figyeltünk oda, és közben piacvezetők lettünk.
» És más konkurencia?
K. Zs.: Van még néhány gyártó, amelyiknek van grilltermékkínálata, de sajnos egyre kevesebb van belőlük. Viszont a saját márkás grilltermékek is egyre erősebbek, mi is gyártunk például a Tescónak, idén pedig a SPAR-nak is fogunk. Szerintem a láncok rájöttek, hogy érdemes partnerként kezelni a gyártókat.
» A kereskedelmi márkás termékkínálat mennyiben jelent konkurenciát a Wiesbauer márkának?
K. Zs.: Teljes mértékben. Amennyiben nem mi gyártjuk, mindenképpen.
H. H.: Annyiban is, hogy a kereskedelmi termékek gyártásával nem tudunk márkát építeni.
K. Zs.: Viszont vannak saját márkás termékek, amelyek esetében maga a partner kéri, hogy a címkén szerepeljen, hogy a Wiesbauer gyártotta.
H. H.: Mi magunk azt tapasztaljuk olyan két-három éve, hogy erősödik a márka jelentősége. Főleg a diszkontok kínálatában figyelhető meg, hogy egyre több márkatermékeket kínálnak. A diszkontok már nem azok a diszkontok, mint öt évvel ezelőtt voltak.
K. Zs.: Jelenleg is van egy olyan saját márkás grilltermék-projektünk, ahol a partner kifejezetten kéri, hogy a Wiesbauer logó ott legyen a csomagoláson elöl a címkén.
» Márkaépítés szempontjából mekkora befolyásoló erő az, hogy az anyacég osztrák?
K. Zs.: Azt hiszem, eléggé el tudtuk különíteni magunkat, és hazai márkává tettük a Wiesbauert. A kezdetekkor az volt a célunk, hogy ár-érték arányban alakítsunk ki egy olyan portfóliót, amellyel versenyképesek lehetünk. És úgy néz ki a számok alapján, hogy ez bejött. Hat évvel ezelőtt az a kép élt a Wiesbauerről, hogy jó-jó a termék, de baromira drága, most már azért több partnertől hallom azt, hogy ár-értékben sikerült úgy pozícionálni a termékeket, hogy azok versenyképesek.
» A gazdasági válság ellenére is jelentős árbevétel-növekedésre számíthatott a gönyűi Wiesbauer-Dunahús 2011-ben.
H. H.: Külföldi állampolgárként úgy látom, hogy a Wiesbauer-Dunahús azért tudta sikeresen átvészelni ezt az időszakot, mert Magyarország nagyon nagy változáson esett át.
Amikor Magyarországra jöttem, a hústermékek, felvágottak kínálata és minősége hagyott kívánnivalót maga után. A Wiesbauer az első pillanattól kezdve a magas prémium minőségre törekedett, csakhogy régen drágának találták a fogyasztók, viszont közben annyit változtak a fogyasztói igények, hogy a minőségi termékre ma szívesebben költenek. Szerintem a Wiesbauer azért tudott profitálni akkor is, amikor gyenge volt a forgalom és nehezebb helyzetben volt a gazdaság, mert folyamatosan prémium minőségi terméket kínál.
K. Zs.: Igen, azt mi is tapasztaljuk, hogy sokkal tudatosabbak a vevők. Sokan érdeklődnek tőlünk, hogy melyik termékünk mit tartalmaz. Ezért is kommunikáljuk, hogy minden termékünk glutén-, laktóz- és szójamentes. Szóval igen, sokkal tudatosabbak a vevők, és amit Henry is említett, hogy több pénzük is van, és jobban megválogatják, mire költik azt.
» Változás nem csak a fogyasztói magatartásban ment végbe. Milyen irányban kell fejlődnie a húsiparnak?
K. Zs.: Szerintem csomagolás terén nincs szégyenkeznivalója a magyar húsiparnak. Az egészségtudatosság változatlanul fontos dolog, ebben is követjük az európai trendeket. Ami szerintem nagy kihívás lesz a húsipar számára, az a környezettudatosság, a műanyag csomagolóanyagok használatának csökkentése.
H. H.: Úgy látom, hogy a termékgyártást tekintve nem előre kellene lépni, hanem egy kicsit vissza. A fejlődés azt jelentené, hogy minél magasabb hústartalmú, minőségi termékeket készítsenek a cégek. Ahogy Zsolt is mondta, a legnagyobb kihívás a környezetvédelem. Régen a lédig árut ládában szállították, utána elkezdték csomagolni 2 kilós, majd 1 kilós kiszerelésekben, ma már a 70 grammnál tartunk. A legideálisabb helyzet, ha ez a 70 grammos áru még visszazárható is, ami, ha belegondolunk, nevetséges, hiszen ennyi felvágottat eszek meg egy reggelire.
Mi itt Gönyűn az üzemben nem szeletelünk, hanem darabolt árut készítünk, ami kevesebb csomagolóanyag felhasználásával jár. Ezen a területen lépni kell, mert az a sok fóliahulladék, amit termelünk, óriási nagy problémát jelent.
» Hogyan lehet minimalizálni a környezetre való káros hatásokat?
K. Zs.: Nehéz erre válaszolni, mert nagyon összetett dologról van szó. Ezen a téren nem feltétlenül állami szintű beavatkozás fog történni, hanem a csomagolóanyag-gyártók jelentkeznek majd újrahasznosítható, könnyen felbomló csomagolóanyagokkal. A húsipari igények pedig a fogyasztói igényekre reagálnak majd.
H. H.: A környezetvédelem és a fenntarthatóság alatt sokkal több mindent kell érteni, mint azt első gondolatra vélnénk. A csomagolóanyagok mellett például az energiafogyasztás nagyon fontos. A mostani bővítésünk során kiemelt figyelmet fordítottunk az energiafelhasználás csökkentésére, beépítettünk egy szennyvíztisztító rendszert, amivel tiszta szennyvizet engedünk vissza a csatornába, emellett a most bővített szociális épület fűtése hőhulladékból történik, vagyis nem szükséges gázzal fűtenünk.
» Ezek a fejlesztési tervek az anyacégtől erednek?
H. H.: Egyrészt igen, hiszen a Wiesbauer cégcsoporton belül vannak bizonyos előirányzott célok, amiknek igyekszünk mindenben megfelelni, azonban a környezetvédelem, az energiacsökkentés a saját érdekünk is. Azt se felejtsük el, hogy ez pénzkérdés is: először be kell fektetni, de az meg is térül.
Ebben az évben körülbelül 40-50%-kal emelkedik az ipari villamosenergia-áram ára, ami fájni fog minden piaci szereplőnek. Azt hozzá kell tenni, hogy az utolsó néhány évben mindenki figyelte az áram árát, mert az ipar számára sokáig nagyon olcsó volt. Ingyen leves nincs, mondhatnám, a rezsicsökkentés számunkra emelkedéssel jár.
» A termékfejlesztéseket, az újdonságokat hogyan fogadják a fogyasztók?
H. H.: A húsiparban eltöltött éveim alatt megtapasztalhattam, hogy már mindenféle termék volt valamilyen formában. Mégis egy újdonságot, új ízvilágot nagyon nehéz bevezetni és megkedveltetni a fogyasztókkal.
K. Zs.: A magyar fogyasztók konzervatívak. Persze minden országban van egy csoport, amelyik szívesen kipróbálja és fogyasztja az új termékeket, de alapvetően a megszokott, ismert ízeket választják. Talán a grillereink a legjobb példa erre, hiszen olyan egészen különleges ízeket is piacra dobtunk, mint pl. a BBQ és a mézes-fokhagymás. Kipróbálták, megkóstolták a fogyasztók, de csak a sajtos, a borsos és a paprikás grillereink fogynak a legjobban.
» Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy újdonság befusson?
K. Zs.: Egy-két évre. Van olyan termék, amelyikről néhány hónap alatt kiderül, mennyire sikeres, de ahhoz, hogy a fogyasztók megszokjanak egy új ízt, szükség van egy-két évre. Azonban most átgondolva, nem is volt olyan termékünk, amelyiket ki kellett volna vonnunk.
H. H.: Nekünk az a szerencsénk, hogy annál a termékcsoportnál, amit mi gyártunk, a termékfejlesztés elég gyorsan megy végbe. Például egy szalámigyártás termékfejlesztése egy–két évig is eltart.
» A szakképzett munkaerő terén van különbség a magyar és az osztrák Wiesbauer között?
H. H.: A szakképzettségben nincs, viszont a munkaerőhiányban van. Úgyis feltehetném a kérdést: van-e munkaerő? Nincs.
» Melyik az az ágazat, ahol van munkaerő?
H. H.: Nincs olyan. Azaz de igen, van. Tavaly meghirdettem egy raktárosi és egy gépkezelői állást. Négy hét alatt összesen 2 db önéletrajzot kaptam. Egy hónappal később feltettem egy adminisztrátori álláshirdetést, és egy hét alatt több mint 150 pályázatot kaptam. Ez mindent megmutat. Fizikai munkára nincs jelentkező, és ami számunkra nagy hátrány, az az, hogy közel vagyunk az osztrák határhoz és itt van az Audi gyár is.
» Ezt a helyzetet meg lehet változtatni belső edukációval, béremeléssel, egyéb hozzájárulással?
H. H.: A mostani üzembővítésünk is erre szolgál. Már az osztrák Wiesbauernél is munkaerőhiányról számolnak be. Tisztában vagyunk azzal, hogy a dolgozóinknak valami olyat kell nyújtani, amit máshol nem kapnak meg, és ez nem csak magát a munkát és a fizetést jelenti.
K. Zs.: Amit mi konkrétan említhetünk, az az ingyenes meleg étkezés, ami reggelit, ebédet, uzsonnát takar, szállást biztosítunk és a magyarországi fizetésekhez képest is versenyképes bért kínálunk. Természetesen az Audit nem tudjuk überelni, de számos pluszt kínálunk a dolgozóinknak. És ennek ellenére munkaerőhiánnyal küzdünk.
» Az eltelt tizenkét év alatt mire a legbüszkébbek?
H. H.: Viccesen mondhatnám azt is, hogy annak ellenére, hogy ekkora munkaerőhiány van, még mindig működünk. De a viccet félretéve, arra igazán büszkék lehetünk, hogy hány magyar céget láttunk már megszűnni, és mi külső segítség nélkül, teljesen önállóak vagyunk, sőt valamennyire eredményesen működünk, hiszen bizonyos kategóriában piacvezetők is vagyunk.
K. Zs.: Henry most álszerény. Az iparági átlagnál magasabb arányú a nyereségünk.
» Ez minek köszönhető?
K. Zs.: Azt szoktam mondani, hogy Henry figyel a költségekre, én meg figyelek a fedezetre.
» Milyen irányba fejlődhet még a Wiesbauer-Dunahús?
K. Zs.: Vannak ötleteink. Majd a jövő megmutatja, hogy ezek az ötletek mik, és hogyan váltják be a reményeinket.
(TERMÉKMIX magazin – 2019. márciusi szám)
