Termékmix Magyar és hazai termékek szakmai fóruma:  Május 11-én délelőtt ragyogó napsütés, az Ádám Villa patinás eleganciája és a Termékmix kollégái fogadták a Magyar és Hazai Termékek Szakmai Fórumára érkező résztvevőket és vendégeket. A rendezvényen aktuális témák kerültek terítékre, hiszen a közelmúlt eseményei és a jelen gazdasági helyzet is a magyar és hazai termékek felé tereli a kereskedelmet és a fogyasztókat.

A LEHETŐSÉGEK IDEJE VAN MOST
Az esemény nyitóbeszédét Tresó Istvántól, a K&H Csoport agrárfejlesztési főosztályvezetőjétől hallgattuk meg, aki tartalmas előadásával megalapozta a beszélgetést. Fő gondolatmenete a fenntarthatóság körül forgott a magyar termékek, a magyar agrárium szemszögéből.
„A társadalmi és környezeti elvárások, illetve a gazdaságosság mind elengedhetetlen a fenntarthatósághoz, és nagyon szűk kör az, ami mindháromnak megfelel. Bármely elem hiánya felborítja az egyensúlyt, és ebben a környezetben értékelődik fel igazán a hazai termékek szerepe. A változó világ, az intenzív globalizáció biztosan bele fog szólni mindebbe. Vannak olyan tényezők, amelyek mindenkit érintenek. A földgázzal kapcsolatban például felmerült, hogy oldjuk meg hazai kitermeléssel. Meg sem próbáljuk, mert nem lehetséges. A szomszédban kitört békétlenség jelentős átrendeződést fog okozni világszinten. Ez a két ország ugyanis az alapélelmiszerek (búza, napraforgóolaj, árpa) globális piacán kb. 30%-kal vesz részt. Szerencsére nem Magyarországra exportálnak, mi pillanatnyilag nem érezzük a közvetlen hatásokat. Azt látjuk, hogy az első év nem lesz problémás, a globális készletek mennyisége meghaladja a kieső termésmennyiséget. Az viszont már kihívást fog jelenteni, hogy ezeket a készleteket nem ott tárolják, ahol szükség volna rájuk, tehát a szállítási költségek jelentősen megnövelik ezeknek az árát. Ha azonban a konfliktus elhúzódik a jövő évre is, nagyon komoly globális problémák várhatóak, hiszen olyan területek nem fognak élelmiszerhez jutni, ahol egyébként is nagyon sok az éhező száj. Én azt tanácsolom, hogy ezt a helyzetet tekintsük lehetőségnek! Mi az EU átlagtermésének 40%-át tudjuk produkálni, harmadikok vagyunk, sajnos hátulról az EU28-ból az egy munkaerő­egységre jutó megtermelt jövedelemben, tehát van tér a fejlődésre. Ha 10%-kal többet tudnánk termelni, új ­piacokra tudnánk betörni. Ez a lehetőség azonban csak 2–3 évig áll fenn, utána rendeződni fog a helyzet” – összegezte Tresó István.

VOLUMEN- ÉS MINŐSÉG PROBLÉMÁK
Taferner Ákos, a METRO marketing-osztályvezetője több problémára is felhívta a figyelmet. „Mint a Horeca ipar első számú partnere, nagyon szeretnénk magyar húst, magyar tejterméket, magyar zöldség-gyümölcsöt tenni a horeca ­asztalára, de ehhez minőség és mennyiség kell. Gond nélkül le tudnánk cserélni a mostani külföldi szállítóink 60%-át, ha lenne megfelelő minőségű és mennyiségű hazai termék. 2018-tól a Beszállítói programunk keretében kezdtük el jobban keresni a piacon a magyar beszállítókat. Ezen folyamatot a járványügyi intézkedések csak tovább gyorsították, mivel minden ország zárta a határait. Akadtak olyan időszakok, hogy rendkívül nehezen találtunk olyan szállítót, aki mennyiségben fel tudta tölteni a 13 áruházunkat. Folyamatosan keressük a lehetőségeket, ezeket az alternatív belföldi útvonalakat, különleges tekintettel az ultrafriss termékek és a bor kategóriában.”
Tulkán Tímea, a METRO sajátmárka és kereskedelmi ­aktivitások vezetője ehhez hozzátette, hogy „Sajátmárkás termékeknél mikor tendereztetünk, leadunk egy éves volument. A bejelentkezett gyártók, szállítók 30%-a ebből azért esik ki, mert nem tudják ezt a volument garantálni. Azon kellene közösen dolgoznunk, hogy hogyan tudnak a helyi termelők, gyártók felkészülni ezekre a mennyiségekre, és növelve az ő hatékonyságukat, kiszolgálni a piaci igényeket, mert az igény az megvan. Ezért is hoztuk létre Beszállítói programunkat. Célunk, hogy növeljük áruházláncunkban a hazai élelmiszerek arányát, jó minőségű magyar termékeket kínáljunk vásárlóinknak. Programunk keretében segítjük a hozzánk jelentkezőket abban, hogy megfelelve a METRO követelményrendszerének, egy országos lefedettségű nagykereskedelmi hálózat felkészült beszállítójává válhassanak.”
Szabó Réka, a Kifli.hu kereskedelmi igazgatója elmondta, hogy elsősorban ők is a frissárura fókuszálnak a magyar termékeket illetően, mint ahogy a bor náluk is egy kiemelt kategória, de ők akár kávéban is megtalálják azt, ami magyar. „A prémium termékek azonban már kihívást jelentenek. Bio marhát és bio csirkét nem találunk Magyarországon, pedig van rá igény, úgyhogy külföldről kell hoznunk. Nagyon nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megtaláljuk ezek a partnereket. Annyira jó lenne, ha a fiatal generáció is perspektívát látna a magyar agráriumban és átvenné a családi gazdaságot vagy belekezdene újba” – fogalmazott.
Maczelka Márk, a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. kommunikációs vezetője szerint is egyre inkább fontossá válik a fogyasztó számára a hazai termék, bármelyik kategóriát is nézzük. „Több olyan termékkategória is van, ahol problémákkal küzdünk. A megfelelő volumen teljesítése egyes magyar gyártók esetében problémát jelentett az elmúlt időszakban. Őket támogatandó rendelkezünk saját beszállító fejlesztési programokkal (Hungaricool by SPAR, Régiók Kincsei), ahol a közös tervezés és az általunk biztosított mentorprogram segítségével elérhetővé válik a kitűzött cél. Néhány évvel ezelőtt az Innovációs és Technológiai Minisztérium elindította az Irinyi Tervet, ahol többmilliárd forint áll rendelkezésre olyan kkv-k számára, akik olyan láncokkal működnek együtt, mint a SPAR, és szeretnék a beszállítási volumeneket növelni. Ha mi szerződést kötünk ilyen kkv-kal, ­akkor ők sikerrel pályázhatnak a rendelkezésre álló forrásokra és fejleszthetik saját termelési kapacitásaikat. Ennél persze sokkal több pénzre és energiára van szükség, hogy a magyar agrárium meg tudjon erősödni, mert a hatékonysággal olykor vannak problémák. Éppen ezért szintet léptünk, és ma már nem elvárás a volumen, hogyha valaki nem tud a teljes hálózatunkba beszállítani. Ezért indítottuk útjára a tavalyi évben a Régiók Kincsei nevű programot, ami egy regionális beszállító-támogató program. A helyi kistermelő beszállítók értékesítési lehetőségeinek növelésére a SPAR fokozatosan hat regionális szállítói központot alakít ki olyan városokban, mint Pécs és Győr, illetve Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Hódmezővásárhely és Nyíregyháza. Az új programhoz a hat megyei régióközpont körzetében álló 10–13 SPAR áruház kapcsolódik. A SPAR ezzel együtt egy beszállítói ­akadémiát is létrehozott: a minőségbiztosítás, a logisztika, a raktározás és a marketing területén oktatással is segíti a beszállítók tevékenységét. Erre a programra ebben a pillanatban is lehet jelentkezni” – tájékoztatott.

CSÖKKENŐ TREND
Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója kicsit lelombozta a társaságot, amikor megosztotta velük a Nébih felmérését, amiből az derül ki, hogy a magyar termékek vonatkozásában alapvetően csökkenő trend van. „Ez a vizsgálat a polcképet nézi 16 kategóriában, amik relevánsak. 2014-ben 80% volt a hazai termékek polckép aránya, 2020-ban 71% körül volt, tavalyiról már elhangzott, hogy 70%-ra esett vissza, tehát 1%-ot bukott a magyar termék. Viszont ennél sokkal aggasztóbb jel, hogy a magyar áru aránya a kevésbé feldolgozott, a kevésbé hozzáadott értéket tartalmazó termékeknél jobb. A legkisebb magyar arányú termékkategóriák a NÉBIH felmérésében: joghurtok, sonkák, sajtok, vaj, gyümölcslekvár, száraztészta – pont azok a termékek, amikről szeretjük azt hinni, hogy frissek és rövid minőségmegőrzési idővel vannak, tehát hogy ezeket teljesen logikus lenne egy rövid láncon belül itthon összerakni, értékesíteni és elfogyasztani” – hívta fel a figyelmet az ügyvezető.
Vörös Attila szerint akkor tudjuk növelni ezt az arányt, hogyha a kellő minőséget és mennyiséget oda tudjuk tenni. „Ahhoz, hogy ez így legyen, az üzemek modernizálására van szükség. De hogy akár egy kkv méretű élelmiszergyártó is azzal a korszerű eszköz- és gépparkkal úgy tudjon működni, mint a beszélgetések során sokszor előkerülő osztrák, belga, lengyel versenytársak – ahhoz még sokat kéne fejlődnünk!
Tresó István a joghurt kapcsán hozzátette: „A beruházásokból az elmúlt 15 évben az élelmiszeripar gyakorlatilag kimaradt, az agrárszektorba érkező 1500 milliárd forintból 300 milliárd forint került ide, ennél lényegesen többre lenne szükség. Amíg a tejiparban alacsony a hozzáadott érték, ­sajnos nem várható változás. A másik kérdés a mérethatékonyság. Viszonyításként a két nagy magyar tejüzem együtt lenne ­akkora, hogy talán felkerülne az európai lista legaljára.”
Penksza Péter, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) élelmiszeripari szakértője elmondta, hogy ők is úgy látják, hogy a feldolgozás hatékonyságában, az optimális üzemméretek kialakításában és a versenyképes technológiák alkalmazásában egyes termékpályákon vannak lemaradások a benchmark ­országokhoz képest, de a termékek minőségével alapvetően nincs gond. „Nekünk a NAK-nál az a küldetésünk, hogy a ­következő támogatási időszakra, az ismételten megnyíló pályá­zatok során igényelhető források hatékony és fenntartható felhasználására felkészítsük a tagjainkat, amelyhez olyan programokat alakítunk ki, amellyel tagjaink megfelelő segítséget kaphatnak a fejlesztéseik tervezéséhez.”
A minőségi kérdéskörrel kapcsolatban Vörös Attila megerősítette, hogy sokszor az elavult géppark miatt a gyártók nem mindig tudják tartani a szigorú és egyenletesen magas minőségi paramétereket automatikusan a termelés folyamán emberi beavatkozások nélkül. „Ez egy technológia lemaradás, amin egy újabb gépsorral, termelési rendszerrel lehet javítani. Ezek viszont jellemzően több százezer eurós tételek, még ha kis volumenekre is szervezzük be. Iszonyatosan nagy beruházási igény van.”

VAN BENNE POTENCIÁL
Benedek Eszter, a Magyar Termék Nonprofit Kft. ügyvezetője gyorsan hozzátette, hogy szerencsére ő csak jóról tud beszámolni. „2021-ben végeztünk egy 500 fős reprezentatív kutatást, amiből az derült ki, hogy a válaszadók 32,2%-a több magyar terméket vásárolt 2020-ban, a járvány alatt, mint korábban. Ebben az időszakban kiemelkedő volt a fiatal felnőttek (18-29 évesek) elkötelezettsége, a magyar termék vásárlási szokásaiknál pozitív tendencia bontakozott ki, közel felük (43,8%) több hazai terméket vásárolt.”
Szórát Dávid, a Wolt kiskereskedelmi üzletfejlesztési vezetője megosztotta az egybegyűltekkel, hogy van egy víziójuk, mégpedig, hogy azokat a helyeket, ahol operál a Wolt, szeretnék jobbá és élhetőbbé tenni. A Wolt Market abban tudja ezeket a közösségeket támogatni, hogy minél több kistermelőt von be a szortimentjébe. „Azért van szükség erre a stratégiai irányra, hogy növeljük a hazai termékek arányát, mert változóban van a fogyasztói magatartás, egyre erősödik a fogyasztói tudatosság. Azzal tudjuk legjobban támogatni a termelőket, vállalkozókat, hogy olyan platformot, és olyan digitális tudást biztosítunk nekik, ami nem feltétlenül van meg ezeken a településeken”- mondta.
Hasonlóan vélekedett Dr. Rákóczi János, a Közért+ Zrt. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese is: „Célunk az ­országos lefedettség. Tavaly szeptemberben történt meg az éles indulásunk, jelenleg kb. 2400–2500 referenciával dolgozunk. Folyamatosan bővítjük a szortimentet, szeretnénk elérni a 4000–4500 referenciát (ami nagyságrendileg egy szupermarket választékának felel meg).” A Közért+ abban különbözik a többi cégtől, hogy dedikáltan a magyar termelőket, a kkv-kat segíti a piacra jutásban, ezáltal a termékek jelentős ­része hazai áru. „Vállalatunknál a NÉBIH módszertan szerint vizsgált 16 kategóriából 15-ben jelenleg 100% a magyar termékek aránya. Ez alól csak a zöldség-gyümölcs szegmens a kivétel, ahol a déligyümölcsök miatt ez a mutató valamivel alacsonyabb, kb. 90%.”

ÁRPERCEPCIÓ
Tószegi-Faggyas Katalin, a NAK vidékfejlesztési csoportvezetője a személyes és társadalmi felelősség szerepére hívta fel a figyelmet. „Hazai és nemzetközi szinten is egyre inkább előtérbe kerül, hogy a megtermelt élelmiszer minél rövidebb láncon keresztül juthasson el az fogyasztóhoz. Mindannyiunknak tenni kell érte, mindenkinek több munka lesz, hogyha szeretnénk több magyar terméket látni a boltok polcain. Mind a fogyasztónak, akinek lehet plusz forrást kell áldozni rá, hogy meg tudja venni a magyar terméket, a kereskedőnek vagy közétkeztetőnek, akinek több beszállítóval kell majd szerződni, és a termelőnek is, hogy felkészüljön az elvárásokra. Én úgy gondolom, hogy a generációváltásnak nagy szerepe lesz ebben, mert a fiatalok új lelkesedéssel és innovatív megoldásokkal könnyebben meg tudnak majd felelni a felvevőpiac igényeinek. Ez pedig pozitív fordulatot hozhat a helyi termékek arányának növekedésében. Én a NAK részéről azt gondolom, hogy olyan helyi szintű fórumokat kell szervezni, ahol ezek a szereplők tudnak találkozni, hogy a kereslet és kínálat egymásra találjon.”
Szabó Réka úgy véli, hogy vásárlóik nagy része tudatos. „Persze sokszor megkapjuk, hogy drágák vagyunk, de nem vagyunk drágábbak, sokat teszünk azért, hogy figyeljük a verseny­társakat. Piaci átlagáron vagyunk, viszont a ­termékeink között sokkal nagyobb arányban vannak magasabb minőségű termékek” – magyarázta.
Erre reagálva Maczelka Márk hozzátette: „A magyar vásárló tradicionálisan árérzékeny. Akár a 2008-as világválság, vagy a Covid, vagy az ukrajnai konfliktus hatására általános tendencia, hogy a vásárló vált a felső kategóriáról a középre, a középről az alsóra, és a jobb ár-érték arányos terméket vagy a belépő áras terméket kezdi el preferálni.”
Vörös Attila úgy véli, hogy amikor már nem látja a piackutató, akkor az ár nagyon is döntő tényező. „Az idei évi KSH adatok azt mutatják, hogy jelentős áremelkedések vannak az élelmiszerben is. Nagyon nagy kérdés lesz, hogy hogyan rendeződik át a paletta és mit vár a fogyasztó ahhoz pluszban, hogy adott esetben hozzátegyen még a saját zsebéből ahhoz, hogy az a termék magyar legyen.”

PIACKÉPES MAGYAR TERMÉK
Szabó Réka a nyílt kommunikációban hisz. „Jellemzően, ha drágább a termék, az ne azért legyen, hogy én többet keressek rajta, hanem azért, mert jobb minőségű vagy esetleg magyar. El kell mondanunk a fogyasztónak, hogy miért drágább! És az is a mi felelősségünk, hogy valós árat fizessünk a termelőknek. Például nálunk azért drágább az étkezési paprika, mert mi igyekszünk a termelők felé partnerséget vállalni, hogy számíthassanak ránk, bízzanak bennünk”- árulta el.
Dr. Rákóczi János szerint úgy lesz piacképes a magyar termék, ha azzá tesszük. „Gyakran már kora tavasszal találkozunk import eperrel az üzletek polcain, hiszen a vásárlók számára biztosítani kell a széles választékot. Mi a kereskedelmi láncokkal ellentétben megvártuk azt az időszakot, amikor itthon is elérhetővé vált a magyar termelői eper, és ezután kezdtük el az értékesítést. Ha egy termék esetében megtehetjük (természetesen a szezonalitás figyelembevétele mellett), hogy a magyar forrást válasszuk, akkor weboldalunkon is csak ezzel fognak találkozni a vásárlók.”
Benedek Eszter elmondta, hogy jelenleg 220 vállalat több mint 5000 termékén találhatók meg a Magyar Termék Nonprofit Kft. védjegyei három kategóriában, melyek több mint 95%-os ismertséggel rendelkeznek. „Jó hír azoknak, akiknek védjegyes termékük van, kíváncsiak voltunk, hogy hajlandó-e többet fizetni a vásárló egy védjegyes magyar termékért: Két, tulajdonságaiban és árában megegyező termék közül a válaszadók 80,8%-a a magyart választja a külföldivel szemben. 36,6%-uk 10 százalék felárat is hajlandó fizetni a hazai termékért, és ez az arány ­44%-ra nő, ha a magyar származást védjegy igazolja az árun. Ebből következik, hogy a védjegynek közvetlen hozzáadott értéke van, jelentősen hozzájárul a vásárlási hajlandósághoz.”

JÓSLATOK
Penksza Pétert arra kértük, bocsátkozzon jóslásokba a jövőt illetően. „Egyelőre a magyar élelmiszeripart nem veszélyezteti olyan alapanyagellátási hiány, hogy gond lenne a hazai ellátással és az export piacok kiszolgálásával, a hazai mezőgazdasági termelés szintje mindig is meghaladta az önellátás mértékét, amelynek megfelelő – ezzel szinkronban lévő – feldolgozóipari kapacitások is rendelkezésre állnak. Az élelmiszer-előállítást biztonsággal tudjuk folytatni, sőt az ukrán válság hatására kieső termékek egy részét mi tudjuk pótolni az exportpiacokon, mert van megfelelő mértékű alapanyagunk is. A hazai piacon az előállítási költségek növekedése tekintetében még kérdés, hogy a fogyasztó a magasabb fogyasztói árak mellett mennyire tudja a magyar termékeket előnyben részesíteni, miként alakul a hazai és az import termékek árváltozása, illetve, hogy tud-e olyan plusz hozzáadott értéket jelenteni a hazai eredet, amely továbbra is arra fogja ösztönözni, hogy megvásárolja vagy sem.”
Szabó Réka szerint a diszkontok nemcsak azért érnek el nagyon jó piaci részarányokat, mert annyira olcsóak, hanem mert van más előnyük is (pl. mindenhol ott vannak). Egyre fontosabb lesz az ár-érték arány és hogy valami pluszt kapjon a vásárló: vagy a kényelmet, vagy időt, vagy jobb minőséget. Csak az árral innentől kezdve nem lehet versenyezni.
Vörös Attila a jövőt illetően a változásokról beszélt. Véleménye szerint az egész láncon végigmehetnek ezek a változások, amit nagyon sok minden befolyásol (áremelkedések, a változói fogyasztói igények, klímaváltozás, stb.). „Szerintem ezek így együttesen fognak hatni, mindegyik tényező fogja éreztetni a hatását az összképben. Várható a jó ár-érték ­arányú, fenntarthatóbb, egészséges étrendbe jobban beilleszthető hazai termékek felértékelődése” – fogalmazott.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2022. májusi szám)