Magazin

A hazai gyümölcstermesztők jelentős terméskieséssel néznek szembe. Emiatt számítani lehet arra, hogy nehézkes lesz a feldolgozóipar nyersanyagellátása, a gyümölcs drágulása pedig elkerülhetetlenül beépül az árakba is.

2025 tavaszán a hazai gyümölcstermesztő, azon belül is a kajszi- és őszibarackágazat példátlanul súlyos terméskieséssel néz szembe, a terméskiesés messze túlszárnyalja az elmúlt negyed évszázad legrosszabb évjáratait is – mondta el dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnök-ügyvezetője.
Rámutatott: a kajszi az egyik legnagyobb potenciállal bíró, kivitelre is alkalmas gyümölcsfajunk, de a tavaszi fagyok évek óta kiszámíthatatlanná teszik a termésképződést. Míg egy évtizede még 20–35 ezer tonna között mozgott az éves termés, 2025-ben ­mindössze 2–4 ezer tonnás szüret várható. Ez a normál ­mennyiségnek alig 10–20%-a, és elképzelhető, hogy történelmi mélypontot jelent.
„Ugyan a virágzás jól sikerült, az április 7-8-i éjszakákon tapasztalt, országos léptékű,  mínusz 6-8 °C közötti lehűlés olyan mértékű fagykárokat okozott, amit semmilyen fagyvédelmi technológia nem tudott érdemben ellensúlyozni. A gyümölcstermesztő körzetek mintegy 90%-át sújtották ezek a lehűlések, és csak a Kisalföld, a Balaton közvetlen térsége és néhány kedvező adottságú északkeleti terület maradt meg részleges terméssel” – jelezte a szakember. „A korai és magyar fajták szinte teljesen elpusztultak, míg néhány késői fajta, például a Kioto és a Flavor Cot biztosíthat csekély mennyiségű árualapot. Az import aránya tovább nőhet, míg a már régóta visszaesett export gyakorlatilag eltűnik.”

Őszibarack: 80-100%-os fagykárok
Az őszibaracknál is hasonló tendencia figyelhető meg. Az ültetvényterület 2010 óta több mint 50%-kal csökkent, mára mindössze 2 390 hektárra zsugorodott, amit tovább súlyosbítanak a tavaszi fagyok. A virágzás bár biztató volt, a hosszú fagyhatás (akár 12–13 órán keresztül) és a mínusz 5-8 ­°C-os hőmérséklet a Dunántúlon is 50–60%-os, máshol ­jellemzően 80–100%-os károkat okozott.
A prognózis szerint 5–8 ezer tonna közé tehető az idei őszibaracktermés, ami az előző évi 26 ezer tonnás mennyiség töredéke. Ez szintén a legsúlyosabb visszaesés az elmúlt évtizedekben. A védekezési lehetőségeket a szállított fagy, a kedvezőtlen légmozgás és a rendkívül hideg hőmérséklet ellehetetlenítette, így az egyébként korszerű vagy jól fekvő ültetvények sem jelentettek védelmet.

Válságüzemmódban
Mind a kajszi-, mind az őszi­barack­ágazat gyakorlatilag válság­üzem­módban működik idén. A termelők minden igyekezete ellenére olyan szélsőséges időjárási hatások érték az ültetvényeket, amelyekkel szemben sem a tudás, sem a technológia nem tudott védekezni. Az idei évjárat ­megerősíti, hogy a termelés kockázata ­extrém módon megnőtt, és hosszú távon csak komplex stratégiai válaszokkal – többek között korszerű fajtahasználattal, célzott támogatáspolitikával és innovatív fagyvédelmi megoldásokkal – lehet mérsékelni a veszteségeket.
Példátlan fagykár érte 2025-ben a hazai kajszi­ültet­vé­nyeket – erősítette meg lapunknak Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke. Mint rámutatott: a FruitVeB felmérése szerint az állomány 60%-a teljesen megsemmisült, és további 20%-ban is 80–99%-os kiesés történt. A helyzetet tovább súlyosbította a monília-fertőzés, valamint a hűvös tavaszi időjárás miatti gyenge beporzás.
Mivel a kajszi a főzdék legfontosabb alapanyaga, így az ellátás akadozása jelentős drágulást hozhat a pálinkapiacon. Emellett csökken a kereslet, és sok gondot okoz az ellenőrizetlen otthoni főzés, amely gyakran kereskedelmi céllal történik, adózás nélkül, torzítva ezzel a piacot.
Importgyümölcs sem jelent megoldást: a pálinka csak magyar gyümölcsből készülhet, a külföldi alapanyagból készült ital kizárólag „párlatként” kerülhet forgalomba. Mihályi szerint, ha a trend nem változik, a magyar kajszipálinka hosszú távon eltűnhet a polcokról. Mindemellett egyre több főzde szüntetheti meg a termelést az előbb említett kedvezőtlen körülmények miatt.

A pálinka luxuscikk lett
Dömötör Zsolt, az 1 Csepp Pálinka Kft. egyik tulajdonosa, és egyben egyik főzőmestere is. 
„A környéken a szőlőültetvények ­dominálnak, Sopron környékén főként borvidéki kultúra él. Gyümölcsös viszonylag kevés van, ezért mi nem helyben szerezzük be az alapanyagot: az ország egész területéről vásárolunk gyümölcsöt. Manufaktúraként kizárólag csúcsminőségű gyümölcsökkel dolgozunk, és abból készítünk prémium pálinkákat” – bocsátotta előre.
„Minden gyümölcsnek megvan a maga hazája. Mi oda megyünk, ahol épp a legszebb termés születik. Az ­utóbbi években azonban egyre nehezebb helyzetbe kerültünk. A klímaváltozás okozta kihívások, a visszatérő tavaszi fagyok és az aszályok egyre kiszámíthatatlanabbá teszik a gyümölcstermesztést. A károk miatt az árak folyamatosan nőnek. Ha egy év rossz, az azonnal meglátszik a piacon, ha viszont jó a termés, az árak akkor sem esnek vissza. Olyanra még nem volt példa, hogy olcsóbban jutottunk volna gyümölcshöz egyik évben, mint a megelőzőben. Az árak évről-évre nőnek, a gyümölcs drágulása pedig elkerülhetetlenül beépül a pálinka árába is. És ez nemcsak nekünk, hanem az egész ágazatnak komoly nehézséget okoz. Tavaly legalább három pálinkafőzde szűnt meg, idén már kettőről hallottam, amelyik lehúzta a rolót. Jelenleg is négy-öt eladó főzde van a piacon – csak épp vevő nincs rájuk” – fogalmazott.
A szakember szerint a pálinka különleges ital a világ párlatai között, mert az alapanyaga is nemes és drága. Nem gabonából vagy melaszból készül, mint a whisky vagy a rum, hanem elsőrangú gyümölcsből. Ez már eleve meghatározza az árát. A magas adótartalom és az energiaárak miatt azonban mára olyan drága lett, hogy a legtöbb fogyasztó elfordul tőle. Ráadásul az illegálisan előállított párlatok is tovább rontják a kereskedelmi főzdék helyzetét.
„A törvényi szabályozás, a bekerülési költségek és a gyümölcshiány miatt ma már nem nagyon lehet gazdaságosan prémium minőséget előállítani. A fogyasztók pedig nem mindig látják a különbséget egy valódi pálinka és egy olcsó, import alapú ital között” – jelezte.
Sokan külföldről vásárolnak már málnát, vagy sárgabarackot, mert Magyarországon egyre kevesebb az igazán jó éghajlatú termőterület. A klímaváltozás miatt a gyümölcsösök termőhatára északabbra tolódik. 
„Sok gazda mostanra elvadítja a gyümölcsösét, feladja a terme­lést, és ez tragikus. Ha egyszer kivágnak egy ültetvényt, azt nem lehet csak úgy visszatelepíteni – évekbe telik, mire újra teremni kezd. Lehetne alkalmazkodni – modern techno­lógiával, új fajtákkal, öntözéssel –, de ehhez tőke kellene, szakértelem és kitartás. Sokan már nem mernek újra belevágni. A költségek viszont akkor is jelentkeznek, ha nincs termés: permetezni, metszést elvégezni, munkabért fizetni akkor is kell. A gyümölcstermesztő is, a főzde is, a vásárló is padlón van…”– zárta mondandóját Dömötör Zsolt.
nehézkes lehet a nyersanyagellátás
Sebesta Péter, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke érdeklődésünkre elmondta: a jelentős mértékű fagykárt követően ténylegesen szüretelhető termés mennyisége még több tényezőtől függ: negatív irányba befolyásolhatják azt az esetleges aszálykárok, illetve vihar- és jégkárok; viszont pozitív irányú változást hozhat, amennyiben a gyenge termés miatt a gyümölcsméretek javulása részben kompenzálja a gyümölcs-darabszám jelentős csökkenését. 
„A hazai feldolgozóipar szempontjából nagy jelentőséggel az alma és a meggy bír: a 300-500 ezer tonnás hazai almatermés 60-65%-ából almasűrítmény, 10%-15%-ából pedig egyéb feldolgozott termékek készülnek; az 50-60 ezer tonnás meggytermés 50%-a a hazai konzerviparba, 10-15%-a a hűtőiparba, szintén 10-15%-a a hazai léiparba kerül, körülbelül 20%-át pedig exportáljuk külföldi feldolgozóipari vállalatoknak. A szilva, kajszi, őszibarack és cseresznye együttesen mintegy 30-50 ezer tonna feldolgozóipari alapanyagot biztosít” – fogalmazott.
Sebesta Péter szerint a jelentős hazai terméskiesés miatt számítani lehet arra, hogy nehézkes lesz a feldolgozóipar nyersanyagellátása. A kieső nyersanyag külföldi importból történő pótlása az elnök szerint szintén problémákat vethet fel, mivel más jelentősebb ipari gyümölcs termelőknél (Szerbia, Lengyelország, Török­ország, Románia, Macedónia stb.) szintén jelentős fagykárok alakultak ki. Azonban ezek mértékéről nem állnak rendelkezésre pontos információk, egyelőre megbecsülhetetlen a várható kínálat, illetve a ­piaci árak. Továbbá a magas szállítási költségek miatt az importkészletekből történő feldolgozás normál paci körülmények között egyébként sem valósítható meg sok esetben gazdaságosan.
„A nyersanyagárak növekedésére egyértelműen lehet következtetni és ez magával vonja a feldolgozott késztermékek drágulását is, de mindezek mértékét jelenleg még lehetetlen prognosztizálni. Összeségében megállapítható, hogy a jelentős terméskiesés mindenféleképpen megtérülési problémákat generál, hiszen a maximális kapacitásukat alulmúló feldolgozó üzemek általános költségei szintén növekedni fognak, ami versenyhátrányt eredményez. További kedvezőtlen helyzetet idézhet elő a hazai piacon, ha mindezek hozományaként jelentős mennyiségű import feldolgozott késztermék érkezik az országba” – ­magyarázta a szakember.

Mindenki bajban van
Gyuris Mihály Szatymazon 15 hektáron ­foglalkozik őszibarack-termesztéssel, emellett a Dél-Alföldi Őszibarack-termesztők Egyesülete elnöke. A gazda szerint nagy a baj, ami már hatással van a feldolgozóiparra is. „Az egyik nagy hazai gyümölcslé-előállító is azért vesztett piacot, mert egyszerűen nincs elég magyar gyümölcs. Külföldivel dolgoznak, nincs is ezzel gond, de a magyar gyümölcs beltartalma, érettsége, íze más, és ezt a vevő is észreveszi. A feldolgozók keverik is az importtal, de az ­igazi minőséget csak a hazai adja. És amíg nincs elég gyümölcs, nincs is mit feldolgozni rendesen” – fogalmazott. 
„A termelők meg szépen lassan feladják. Fagy, veszteség, veszteséges termelés. Itt a mi környékünkön is egyre többen vágják ki az ültetvényt, nem bírják tovább. Hiába költünk fagyvédelemre egyre többet, ezek az éjszakai fagyok teljesen kiszámíthatatlanok. Az egyik nap mínusz nyolc fok, a másik nap meg semmi. Szélgép, öntözés, minden van, mégis elviszi a fagy, amit csak tud. Most úgy néz ki, nálunk maradt 20–25% termés. De a munka, a metszés, a permetezés, a tápanyag költsége ezen már mind rajta van. A kárenyhítő rendszer lassú, jövő márciusban kapjuk a pénzt, addigra már újra beletettük az új év költségeinek 80%-át. Azt gondolom, szükség volna a kárenyhítési alap feltőkésítésére, ezért emelni kellene a befizetéseket, főleg a gyümölcsösöknél, hektáronként minimum 10 ezer forintra, s ha valaki ennél többet szeretne befizetni, annak is lehetővé kellene tenni azt. Illetve fontos volna előbbre hozni a kifizetéseket is.”
Az árakkal kapcsolatban a termelő azt mondta: a kereskedők és a multik reagálnak először, a drágulás náluk csapódik le. Erre a termelőknek nincs ráhatásuk, állítja. „A 20 évvel ezelőtti fizetések körülbelül az ötszörösükre nőttek, a gyümölcs ára meg alig változott. Az agrárolló egyre nyílik, ha pedig a termelői ár csökken, vége mindennek” – jelentette ki.
A szakember végül hozzátette: az államnak éves szinten 1-2 milliárd forintot kellene fordítania lokális, termőtáj-­specifikus fagyvédelmi kísérletekre, hogy mindenütt megtalálják a legoptimálisabb, leghatékonyabb megoldást.

(TERMÉKMIX magazin – 2025. májusi szám)