Az élelemiszer árak március óta 5 százalék alatti ütemben nőnek, szeptemberben pedig az éttermi árakkal kiegészített infláció is 4,7 százalékra mérséklődött. A kormány korábban ehhez a feltételhez kötötte a kiskereskedelmi árrésstop kivezetését, tehát semmi nem indokolja, hogy az árrésstop novemberi felülvizsgálatakor fenntartsák a rendszert. Az árrésstop valódi árát már így is a lakosság fizette meg – véli az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ).
A legutóbbi bejelentés szerint novemberben dönt a kormány arról, hogy meghosszabbítja-e az árrésstop hangsúlyosan átmentinek nevezett intézkedését. Bár az intézkedést márciusban semmiféle hatástanulmány nem alapozta meg, és rendeletben sem szerepelt soha, hogy mik a döntés konkrét céljai, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter többször is beszélt arról, hogy a kivezetés feltétele a tartósan 5 százalék alatti élelmiszer infláció.
„Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a feltétel teljesült. A kiskereskedelemben mért élelmiszer infláció Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adati szerint március óta – tehát több mint fél éve – 5 százalék alatt van. Szeptemberben az éttermi árakkal kiegészített élelmiszer inflációs mutató is 5 százalék alá csökkent, bár a vendéglátás áraira a kiskereskedelmi árrésnek egyébként is minimális hatása van” – mondja Kozák Tamás, az OKSZ főtitkára.
Ahogy arra számos elemző felhívta a figyelmet, az árrésstop, mint bázishatás legkésőbb jövő áprilisban kifut az év/év alapú inflációs mutató alól. Ekkor ismét láthatóvá válik a most szőnyeg alá söpört infláció, és ismét az eredeti pályára áll a most mesterségesen torzított statisztikai adat. Az ezt mutató számokat a május eleji adatközlésben, azaz közvetlenül az országgyűlési választások után publikálja a KSH.
„Éppen ezért az árrésstop fenntartásának semmiféle létalapja nincs” – mondja Kozák Tamás. Ha a kormány mégis fenntartja, azzal ellentmond saját, deklarált céljainak, és tovább rontja a lakosság, a beszállítók és a kiskereskedelem helyzetét. Az árréstop legnagyobb vesztese ugyanis a lakosság, és azon belül is 5-10000 főnél kisebb települések lakossága, azok a falvak és kisebb városok, ahol jellemzően már most sincs, vagy nagyon kevés bolt van, ismertebb kiskereskedelmi lánchoz tartozó egység pedig egyáltalán nem található.
Az OKSZ főtitkára szerint árréstop kedvezőtlen hatása ezzel összefüggésbe a tovább erősödő boltbezárási hullám. A kisebb települési boltok (független kereskedők, kisebb-nagyobb magyar élelmiszer láncok tagjai) attól szenvednek, hogy a vevők elpártolnak tőlük a kormányzati beavatkozások miatt. Az élelmiszer kiskereskedelem 48 százalékát adó kisebb szereplők 18 százaléka készül üzletet/üzleteket bezárni, ami tovább rontja az ellátásbiztonságot. Magyarországon már 400 településen nincs élelmiszer bolt, további több száz településen nem lehet egy nagybevásárlást elvégezni.
Ezen túl nagy vesztes a magyar élelmiszeripar, aminek teljesítménye továbbra is gyenge, és csökkenő tendenciát mutat. Ez különösen rossz hír a termelésben nagyobb szerepet vállaló KKV szektor számára (2024-ben az élelmiszeripari termelés 14 százalékát az 50 főnél kevesebbet, 31 százalékát az 50–249 főt, 55 százalékát a legalább 250 főt foglalkoztató vállalkozások adták).
A kiskereskedelmi láncoknak ebben a helyzetben korlátozott lehetőségei maradnak arra, hogy hatékonyan kigazdálkodják a hazai beszállítók emelkedő költségeit. E gazdasági nyomás hatására a szereplők kényszerűen fordulnak az olcsó import felé, és a gazdaságpolitika erre bíztatja is őket. Ez a stratégia rendszerszinten torzítja a hazai termékpályákat, növeli az ország élelmiszer-importfüggőségét, és ezzel közvetlenül aláássa a magyar termelők és feldolgozók piaci pozícióját. Ezek a problémák a teljes magyar élelmiszeriparra veszélyt jelentenek.
Mivel a mezőgazdaság hozzáadott értéke már a második negyedévben is 11,4 százalékkkal elmaradt az előző év azonos időszakától, az import felé tolódás tovább súlyosbítja a hazai élelmiszeripar és a gazdaság amúgy is gyengélkedő teljesítményét. Emellett a kiszámítatlan, érdemi egyeztetések nélküli, folyamatosan változó, a piacot nagyban korlátozó szabályozási környezet is nehezíti a kereskedők és a hazai gyártók helyzetét. „Az átgondolatlan intézkedések egyes esetekben áruhiányhoz vagy áremelkedésekhez vezetnek” – mondja Kozák Tamás. Erre jó példa az energiaital és a trappista szabályozás, a hulladékgazdálkodási termékdíjak (EPR-díjak) emelése, vagy a kezelési díjak csökkentése a palackvisszaváltásban (DRS).
A keletkező veszteség miatt a kiskereskedelem beruházási képessége csökken, ami visszaüt a vásárlókra, romlik (vagy nem javul) a kiszolgálás minősége, csökken a szektorban foglalkoztatottak száma, ami nemzetgazdasági szinten sem támogatja sem a növekedést, sem a fejlesztéseket. A beruházási források elapadása (valamint az egyre szigorodó plázastop) megakadályozza a területi ellátási bizonytalanságok feloldását, és rontja a fogyasztói élményt.
A kormány árazásba történő beavatkozása miatt kevesebb akciós termék érhető el a polcokon, mert a kiskereskedőknek azokat az élelmiszereket kell meghatározott árréssel adni, amelyeket a kormány kiválasztott. Emellett az árrésstop rontja a kiskereskedelem alkupozícióját a beszállítókkal szemben is. A lényegében fix árrés felfedte a termelők és beszállítók előtt egymás értékesítési árait, aminek következtében (a GVH vizsgálati megállapításai szerint is) megszaporodtak a beszállítók szerződésmódosítási igényei a kiskereskedelemmel szemben. Ez veszélyes tendencia, ami áremelésekben csúcsosodik ki.
„Az Országos Kereskedelmi Szövetség mindezek alapján fenntartja azt az álláspontját, hogy tartós inflációfékező hatást csak a szabad, adminisztratív beavatkozásoktól mentes verseny tud kiváltani. Ennek eléréséhez ki kell vezetni a rendszerből az árrésstopot, és haladéktalanul felül kell vizsgálni mindazokat tényezőket (adók, díjak, egyéb gazdaságpolitikai intézkedések), amelyek rontják a hazai beszállítók versenyképességét” – mondja az OKSZ főtitkára.