Az élelmiszertermelés komoly kihívás előtt áll, mivel a következő évtizedekben az élelmiszer iránti kereslet 70%-kal is nőhet, miközben jelentős étrendváltozás történik. A jövőben hús hússal lesz a menü, és a tejtermékek fogyasztása is emelkedni fog – hangzott el a szektor vezetői számára a K&H-ban rendezett Agrár Klubon.
A világ népességének növekedéséről szóló statisztikák miatt ismét kulcskérdéssé vált a mezőgazdaság termelékenysége. „A múltban erőforrás-intenzitással, azaz több termőföld, több tőke vagy inputanyagok bevonásával növelték az élelmiszergazdaság kibocsátását. Az előttünk álló évtizedekben azonban más megoldásokhoz kell folyamodnunk, hiszen a becslések szerint 2050-ig a világnépesség mintegy 30%-kal, az élelmiszer iránti kereslet viszont 70%-kal fog nőni, miközben a mezőgazdasági termőterületet már nem tudjuk érdemben növelni. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy képesek leszünk-e a rendelkezésre álló szűkülő erőforrásokból még több élelmiszert előállítani, és 9 milliárd ember növekvő élelmiszerigényét biztosítani az étrend változása mellett” – tette fel az ágazat problémájára vonatkozó kérdést Tresó István, a K&H Agrár fejlesztési főosztály vezetője az Agrár Klub legutóbbi rendezvényén.
Az EU élelmiszertermelésének alakulását dr. Popp József, a Debreceni Egyetem professzora mutatta be: „a következő évtizedekben jelentős étrendváltozás fog bekövetkezni a magas hozzáadott értékű élelmiszerek javára. Ez azt jelenti, hogy erőteljes növekedés várható a hús és a tejtermékek fogyasztásában. Ez maga után vonja azt, hogy az állattenyésztés takarmányigénye, és ezzel a takarmány előállítására felhasznált földigény is jelentősen megnő. Ez azért kiemelten fontos, mert az EU-ban már most is az állattenyésztés használja a mezőgazdasági területek kétharmadát – globálisan ez 40% –, az étrendváltozás tehát összességében nagyobb hatással lesz a földhasználatra, mint a népesség növekedése.”
A jövőben húst hússal eszünk
Nagy jövő áll a hústermelés előtt, ugyanis a húsfogyasztás kétszer gyorsabban nő, mint a népesség: míg 1960-ban 22 kg/fő, addig 2015-ben már 42 kg/fő volt az éves globális húsfogyasztás, 2050-re pedig 52 kg/fő mennyiséget jósolnak. Ennek következtében a világtermelés 1960 és 2010 között 450%-kal nőtt. A globális hústermelés legnagyobb részét jelenleg a sertés- és baromfihús adja (38% és 35%). Mivel az ágazatban az 1 kg élősúlyra jutó takarmány-felhasználás minimalizálása a tendencia, a közeljövőben a baromfihús előállítás megelőzi majd a sertéshúsét. Dr. Popp József hozzátette, hogy a halhús termelésben is van fantázia, hiszen a globális termelés mennyisége már elérte a sertéshúsét, az élelmezési célú tengeri halfogás mennyiségét utolérte az akvakultúra halhús előállítása, a jövőben pedig gyakorlatilag csak az akvakultúra jelentősége nő a haltenyésztésben, a tengeri halfogás volumene már alig változik.
Alultáplált túlsúlyosok
A mai fogyasztói társadalomban nem a megtermelt élelmiszer mennyisége a probléma, hanem a globális elosztása, amely erősen jövedelemfüggő. A jólétünk fokozódása egyben hátrányunk is, hiszen a világ népességének egyharmada túlsúlyos, ebből 30%-a elhízott. A másik oldalról viszont 800 millió ember alultáplált, mert nem tudja fedezni a napi szükséges kalóriamennyiségét, további 2 milliárd fő pedig a mikrotápanyag-hiány (vitamin, ásványi anyag) következtében válik alultáplálttá. Utóbbi az úgynevezett „rejtett éhség” jelensége.
„Globális szinten, de az EU-ban is az éhezés és az elhízás, valamint az alul- és túltápláltság egymással párhuzamosan van jelen, sőt előfordul, hogy a túltápláltság (kalóriában) alultápláltsággal (mikrotápanyagban) is párosul. Ennek oka, hogy ugyan stratégiai prioritás a globális élelmezés- és táplálkozásbiztonság az EU-ban, de hiányzik az átfogó élelmiszerpolitika. Ráadásul az élelmiszersegély- program csak az Unión kívüli régiókra vonatkozik” – mondta el a szakember.
Háttérbe szorul az élelmiszertudomány
Dr. Popp József arra is felhívta a figyelmet, hogy az Unióban az élelmiszertudomány és élelmiszergyártás kutatása háttérbe szorul a mezőgazdasági fenntarthatósággal, az étrenddel és az egészséggel kapcsolatos kutatások mellett.
„Az élelmiszertudomány és technológia sajnos „low tech” szakterületnek számít, és nem vonzó a tudományos életpályában érdekelt hallgatók számára, másrészt az EU-ban az élelmiszeripari innovációk túlnyomó többsége (70-80%) megbukik. Emellett a piaci elemzések elsősorban a mezőgazdasági termelékenység alakulásával foglalkoznak, és nem a feldolgozási technológia és a kiskereskedelem fejlődésével, a fogyasztói magatartás kutatása pedig nem terjed ki a táplálkozási magatartás elemzésére. A probléma tehát sokrétű, de ami mindenképpen előre lendítheti az élelmiszertermelést itthon és világszinten egyaránt, az a precíziós gazdálkodás, a biotechnológia és az IT eszközök alkalmazása” – tette hozzá dr. Popp József.
