Széles kínálatból válogathatnak a szaloncukor-vásárlók, a gyártók a hagyományos ízesítések mellett számos különlegességgel is készültek az idei szezonra. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Édességgyártók Szövetségének közös körképe szerint a legtöbb vásárló továbbra is a jó ár-érték arányú, kiváló minőségű alapanyagokból készült édességeket keresi.
Szaloncukor nélkül nincs karácsony – ezt mindenki tudja, aki a történelmi Magyarország területén él. Bár az elérhető ízek és a recepttúrák sokat változtak az elmúlt 100 évben, a szaloncukor még mindig ikonikus terméke a karácsonyi ünnepkörnek hazánkban, és a határainkon túl élő magyarok körében is. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Édességgyártók Szövetségének közös körképe szerint a díszes papírba csomagolt édességből évente 3000-3500 tonna fogy el a hazai piacon. Miközben a fogyasztás mennyisége az elmúlt években nem változott, a kereslet szerkezete azonban átalakulóban van. A tradicionális ízek továbbra is nagyon népszerűek, ahogyan a prémium termékek iránt is stabil a kereslet. A piacról azonban egyre inkább kiszorulnak az alacsony kakaó-tartalmú, úgynevezett alsópolcos termékek, amelyek a minőségben már túl nagy kompromisszumot várnak el a fogyasztóktól.
A 2025-ös ünnepi szezonban az látszik, hogy a vásárlók két irányba mozdulnak: egyrészt továbbra is nagyon erős az érdeklődés a hagyományos, nosztalgikus ízek és formák iránt, amelyek zászlóvivője egyértelműen a zselés szaloncukor, amelyet a kókuszos, marcipános és mogyorókrémes követ, másrészt egyre többen keresik az innovatív, különlegesebb szaloncukrokat, mint például a magas gyümölcstartalmú (körte, áfonya, rumos vagy vörösboros szilva), vagy prémium olajos magvakkal, pisztácia-, vagy diótöltelékkel készített szaloncukrokat.
A nagy áruházláncokban kapható márkák mellett erős a kereslet a jellemzően kis mennyiségben cukrászdákban vagy kézműves kisüzemekben készült termékek iránt is, amelyek jellemzően nem is kerülnek kiskereskedelmi forgalomba.
Ami az árakat illeti, a kakaó az elmúlt időszakban jelentősen drágult, ráadásul a piacot is nagy bizonytalanság övezi az árak alakulásával kapcsolatban, ami a hazai gyártók működésére is rányomja a bélyegét. Szinte lehetetlen előre kikalkulálni a későbbi beszerzési árakat, és a cégeknek be kell magukat biztosítaniuk nemcsak az alapanyag áremelkedése, hanem a valutaárfolyam változása, a szigorodó szabályozások, az emelkedő munkabérek, közmű- és egyéb díjak, valamint a nem várható tényezőkre gondolva is. Az ünnepi termékeknél sem volt elkerülhető az áremelés, ráadásul ezen szezonális termékek döntő részben nemes és drága anyagokból, kakaóvajból, csokoládéból, marcipánból, pisztáciából készülnek. A gyártók költségeit pedig a kézzel készült vagy munkaigényes elem és a díszcsomagolás is tovább növeli.
Egy kis szaloncukortörténelem: bár a szaloncukor eredetileg külföldről érkezett hazánkba, korábbi formájától annyira eltér, hogy joggal tekinthetjük hungarikumnak. A papírba csomagolt, eredetileg fondant, azaz cukorszirupból készült nyalánkság német közvetítéssel jutott el Magyarországra és vált népszerűvé a XIX. század végére. Közös történelmünk miatt a szaloncukor hazánk mellett Szlovákiában és Romániában is hagyományos dísze a karácsonyfának.
(Kép: NAK/Lévai Zsolt)
