A piaci szereplők számára egyre fontosabbá válik, hogy elérjék a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény szerint 2050-re kitűzött nettó nulla kibocsátást. Ennek megfelelően a vállalatok mind gyakrabban kommunikálnak a szénsemlegesség eléréséhez kapcsolódó terveikről, vállalásaikat viszont gyakran kevés releváns adat birtokában teszik.
A zéró kibocsátással kapcsolatos költéseik mértékét nehezen látják át, a cél eléréséhez szükséges beruházásokra pedig a legtöbb cégnek közel sincs elegendő erőforrása. A bizonytalan gazdasági környezet és az emiatt gyakoribbá váló rövid távú döntések pedig további akadályokat jelentenek a vállalatoknak a hosszú távú eredmény elérésében – derül ki a Baker McKenzie friss, 1000 vezető bevonásával készült nemzetközi felméréséből.
A cégeknek nehéz felmérni a valós környezeti lábnyomukat, mert – ha a saját tevékenységüket monitorozzák is – ellátási láncuk szereplőiről rendszerint nagyon kevés információ áll a rendelkezésükre. A megkérdezett vállalati vezetők 41 százalékban nyilatkozták, hogy nincs rálátásuk a cégük valós kibocsátására, és 40 százalékuknál folyik jelenleg vizsgálat ennek megállapítása érdekében. Egy szervezet egyedül nem képes elegendő mennyiségű releváns információt szerezni a környezeti lábnyomával kapcsolatban. Ha következetesen törekszenek a zéró kibocsátás elérésére, elengedhetetlen a lánc többi szereplőjének – például a beszállítók – bevonása.
A kiterjedt ellátási lánc problémája
A hálózat kiterjedtsége hátráltatja a leggyakrabban a cégeket abban, hogy jelentős eredményt érjenek el a kibocsátásuk visszaszorításában: a megkérdezettek kétharmada szerint a legnagyobb kihívás a teljes ellátási lánc zéró kibocsátásra átállítása lenne. A folyamat jelentős költségekkel járna, ami a válaszadó vállalatok 70 százaléka számára problémát jelent a cél eléréséhez szükséges kiadások fedezete, 58 százalékuknál pedig közel sincs elegendő erőforrás az átállásra.
A nagyvállalatoknak ugyanakkor készen kell állniuk akár a kiterjedt ellátási láncuk felülvizsgálatára is, amennyiben az Európai Unió elfogadja a vállalatok belső átvilágításáról szóló ún. CS3D irányelvet. Az irányelv értelmében az abban foglalt feltételeknek megfelelő nagyvállalatok kötelesek lesznek belső átvilágítási szabályzatot alkotni, amely alapján azonosítaniuk kell a tevékenységükből, illetve a tartós üzleti kapcsolataikból eredő tényleges és lehetséges káros környezeti hatásokat.
„Egy-egy társaság tényleges értékét, a befektetők irányába fennálló vonzerejét, valamint finanszírozását jelentős mértékben képes befolyásolni a társaság ESG követelményeknek való megfelelése. Nem lehet ugyanakkor elégszer hangsúlyozni, hogy a mozaikszó nem kizárólag környezetvédelmi követelményeket foglal magában, így egy társaságnak mindenképpen javasolt az ellátási láncát nemcsak fenntarthatósági szempontból felülvizsgálni, de azt is fel kell mérnie, hogy miként befolyásolja a cég vállalatirányítási, vagy társadalmi felelősségvállalás iránti értékelését, ha egyebek mellett nem a piac diligens szereplőivel köti meg a társaság működése szempontjából alapvető jelentőségű szerződéseket.” – magyarázza dr. Orosz Dániel, a Baker McKenzie ügyvédje.
Pontatlan számítások
A kibocsátás mérséklése általában alulfinanszírozott terület a vállalatoknál, méghozzá gyakran azért, mert nem tudják pontosan kiszámítani, mennyit költenek karbonlábnyomuk csökkentésére. Erre a legtöbb esetben csak becslések állnak rendelkezésre: a felmérésben megkérdezett vezetők véleménye alapján ez a ráfordítás átlagosan a kiadások 5,8 százalékát teszi ki.
Az üzleti vezetők – mivel egyre égetőbb probléma a károsanyag-kibocsátás – gyakran kommunikálnak fenntarthatósági törekvéseikről, ezeket az állításokat viszont az esetek jelentős részében nem érzik következetesnek a felmérésben részt vett válaszadók. A megkérdezett vezetők közül minden negyedik nyilatkozta, hogy cégük kibocsátás-csökkentésre vonatkozó vállalásait esetleg nem fogja tudni betartani, és mintegy felük szerint a menedzsment nyilatkozatai túlzottan bizakodóak voltak. A megkérdezettek 23 százaléka állítja, hogy a peres eljárás veszélye miatt nem hozza nyilvánosságra a kibocsátásra vonatkozó céljait.
Bizonytalan gazdasági környezet
A vállalatvezetők növekvő költségekkel és változó piaci környezettel számolnak, így sokkal inkább jellemző, hogy rövidebb távra hoznak döntéseket. Mivel az átállás hosszú távú terv, a bizonytalan gazdasági helyzetben jellemzően nehézséget okoz a költségekkel előre számolni.
A helyzet egyre sürgetőbb, de a zéró kibocsátás érdekében egyelőre kevés jelentős lépést tettek a felmérésben résztvevő vállalatok. A probléma jelentőségét a legtöbb vezető észleli, de a megkérdezett cégek mindössze 38 százalékának van fenntarthatósági stratégiája. Pedig a válaszadók 72 százaléka szerint az ambiciózus tervek meghatározása és végrehajtása érdekében szükség lenne ilyen stratégiára.
A felmérés 1000 üzleti vezető megkérdezésén alapult, akik között egyenlő arányban voltak általános tanácsadók és fenntarthatósággal foglalkozó stratégiai vezetők. A válaszadók kilenc globális piacról – Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, USA, Japán, Szingapúr, Kína, Hongkong és Brazília – és hat különböző iparágból – fogyasztási cikkek és kiskereskedelem; energia, bányászat és infrastruktúra; pénzügyi intézmények; egészségügy és élettudományok; ipar, gyártás és szállítás; valamint technológia, média és távközlés – kerültek ki.
