2026. augusztus 12-től konkrét uniós korlátozások vonatkoznak az élelmiszerrel érintkező csomagolások PFAS-tartalmára. Ez azonban csak az első lépés: a PPWR a következő években a csomagolási lánc szinte valamennyi szereplőjének új feladatokat hozhat. Antretter Erzsébetet, a Niveus adótanácsadási üzletágvezetőjét arról kérdeztük, kiket érinthet leginkább a változás, hol húzódik a vállalkozások felelőssége, és hogyan érdemes megkezdeni a felkészülést.
» Mely FMCG-termékek csomagolásánál jelenthet változást a PFAS-korlátozás?
A PFAS-anyagokat elsősorban zsír-, olaj-, víz- vagy hőálló tulajdonságuk miatt alkalmazták a csomagolásokban. Emiatt különösen azoknál az élelmiszerrel érintkező papír- és kartoncsomagolásoknál lehet nagyobb az érintettség, amelyeket zsírálló vagy folyadéktaszító bevonattal láttak el. PFAS ugyanakkor műanyag bevonatokban, tömítésekben és többrétegű csomagolásokban is előfordulhat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valamennyi ilyen csomagolás PFAS-t tartalmaz.
A PPWR 2026. augusztus 12-től három, egymást kiegészítő határértéket alkalmaz: korlátozza az egyes célzottan vizsgált PFA-anyagok koncentrációját, ezek együttes mennyiségét, valamint a teljes PFAS-tartalmat. A vállalkozások első feladata ezért az élelmiszerrel érintkező csomagolásaik azonosítása és kockázati szempontú átvilágítása.
» Mit kell tenniük a vállalkozásoknak a megfelelés igazolásához?
A megfelelőség igazolásához célszerű a beszállítóktól részletes anyagspecifikációt, PFAS-mentességi vagy megfelelőségi nyilatkozatot és vizsgálati eredményeket bekérni. Ha ezek nem adnak kellő bizonyosságot, különösen a kezelt papír-, karton- vagy többrétegű csomagolásoknál, célzott laboratóriumi vizsgálatra is szükség lehet. Az eredményeket be kell építeni a műszaki dokumentációba, az előállítónak pedig a megfelelőségértékelés alapján EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítania.
» A PPWR a csomagolási lánc mely szereplői számára jelentheti a legnagyobb változást? Hol húzódik a felelősség a gyártó, az importőr és a forgalmazó között?
A legnagyobb változás várhatóan azoknál a vállalkozásoknál jelentkezik, amelyek eddig a csomagolást elsősorban beszállítótól beszerzett alapanyagként kezelték, és annak megfelelőségét főként gyártói nyilatkozatokkal vagy belső minőségbiztosítási ellenőrzéssel vizsgálták.
A PPWR alapján azonban saját márkás termékek esetén maguk is előállítónak, harmadik országbeli beszerzés esetén pedig importőrnek minősülhetnek. Ilyenkor már nem elegendő a beszállítói dokumentumok egyszerű átvétele: a vállalkozásnak saját szerepkörében aktívan ellenőriznie és igazolnia kell a csomagolás megfelelőségét. Az előállító felel a csomagolás PPWR-megfelelőségéért, a megfelelőségértékelés elvégzéséért, a műszaki dokumentáció összeállításáért és az EU-megfelelőségi nyilatkozat kiállításáért. A harmadik országból származó csomagolást uniós piacon forgalomba hozó importőrnek ellenőriznie kell többek között azt, hogy az előállító elvégezte-e a megfelelőségértékelést, elkészítette-e a műszaki dokumentációt, és feltüntette-e az alkalmazandó azonosító adatokat.
A forgalmazó nem végez új megfelelőségértékelést, de kellő gondossággal kell eljárnia, el kell végeznie a rendelet által előírt ellenőrzéseket, és nem forgalmazhat olyan csomagolást, amelyről tudja vagy alapos okkal feltételezi, hogy nem felel meg az előírásoknak.
» A saját márkás termékeket forgalmazó kereskedők bizonyos esetekben maguk is előállítónak minősülhetnek. Mit jelent ez egy kereskedelmi lánc számára?
Ha egy vállalkozás saját neve vagy védjegye alatt terveztet vagy gyártat csomagolást, illetve csomagolt terméket, főszabály szerint maga a megrendelő minősül előállítónak. Egy kereskedelmi lánc tehát nem háríthatja át automatikusan a teljes PPWR-felelősséget arra hivatkozva, hogy a terméket és annak csomagolását ténylegesen egy külső beszállító gyártja.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kereskedelmi láncnak saját márkás csomagolástípusonként rendelkeznie kell a megfelelőség igazolásához szükséges műszaki dokumentációval, el kell végeznie vagy el kell végeztetnie a megfelelőségértékelést, és ki kell állítania az EU-megfelelőségi nyilatkozatot. Biztosítania kell továbbá a csomagolás azonosíthatóságát, az előállítói adatok feltüntetését, a sorozatgyártás folyamatos megfelelőségét, valamint szükség esetén a javító intézkedések, a piaci kivonás vagy a visszahívás végrehajtását.
Egy sok saját márkás terméket kezelő kereskedő számára ezért az egyik legnagyobb feladat egy központi csomagolási adatbázis kialakítása lehet. Ebben csomagolástípusonként célszerű nyilvántartani többek között az anyagösszetételt, a beszállítói dokumentumokat, a vizsgálati eredményeket, az alkalmazott szabványokat és a megfelelőségi nyilatkozatokat. A beszállítói szerződésekben pedig egyértelműen szabályozni kell az adatszolgáltatást, a változások előzetes bejelentését, valamint a hibás vagy hiányos műszaki információkból eredő felelősséget.
» Hogyan egyeztethető össze a csomagolási hulladék csökkentése a termékvédelemmel és az élelmiszer-biztonsággal?
A PPWR nem azt várja el, hogy a csomagolást mindenáron csökkentsék, hanem azt, hogy annak tömege és térfogata ne haladja meg a funkciói teljesítéséhez szükséges mértéket. Az élelmiszer védelme, eltarthatósága, higiéniai biztonsága, szállíthatósága és a jogszabályi követelmények teljesítése továbbra is elfogadható indoka lehet a csomagolás alkalmazásának.
A határ tehát ott húzódik, ahol a csomagolás további csökkentése már veszélyeztetné a terméket, növelné az élelmiszer-pazarlást, vagy nem tenné lehetővé az egészségügyi és higiéniai előírások teljesítését. Nem elfogadható ugyanakkor a többletcsomagolás, ha annak csak értékesítésösztönző szerepe van, mint például a pusztán marketingcélú- vagy látványelemként szolgáló szükségtelenül nagy csomagolás, a dupla fal, vagy bármilyen felesleges csomagolási réteg.
Az élelmiszeripar számára valóban nehéz egyensúlyról van szó. Egy könnyebb vagy egyszerűbb csomagolás környezeti szempontból előnyös lehet, de ha emiatt rövidül a termék eltarthatósága vagy több élelmiszer válik hulladékká, az összesített környezeti hatás akár kedvezőtlenebb is lehet.
» Mekkora költséget jelenthet az alkalmazkodás, és megjelenhet-e ez a fogyasztói árakban?
Rövid távon az adatgyűjtés, a megfelelőségértékelés, a műszaki dokumentáció összeállítása, az informatikai nyilvántartások kialakítása és az esetleges laboratóriumi vizsgálatok jelentik a fő költségeket. Hosszabb távon ehhez hozzáadódhat a csomagolások áttervezése, a gyártósorok átállítása, az új címkék és nyomóeszközök elkészítése, az újrafeldolgozott műanyag használata, valamint az újrahasználati rendszerekhez való csatlakozás. A költségek egy része megjelenhet a fogyasztói árakban, de ennek mértéke termékenként eltérő lehet. Érezhetőbb hatás várható azoknál az alacsonyabb árú termékeknél, amelyeknél a csomagolás a teljes költség jelentős részét képviseli, illetve amelyek összetett, többrétegű vagy különleges védelmi tulajdonságú csomagolást igényelnek. A versenyhelyzet ugyanakkor korlátozhatja, hogy a vállalkozások a teljes többletköltséget áthárítsák a fogyasztókra.
» Mi legyen az első lépése annak a vállalkozásnak, amely felismeri, hogy a PPWR rá is vonatkozik?
Az első lépés nem egy laborvizsgálat vagy egy új címke megrendelése, hanem a vállalkozás szerepköreinek és teljes csomagolási portfóliójának feltérképezése. 2026-ban elsődlegesen a már alkalmazandó kémiai követelményekre, különösen a nehézfémkorlátokra és az élelmiszerrel érintkező csomagolások PFAS-határértékeire kell összpontosítani. Az előállítóknak ki kell alakítaniuk a megfelelőségértékelési folyamatot, össze kell állítaniuk a műszaki dokumentációt, ki kell állítaniuk az EU-megfelelőségi nyilatkozatot, és biztosítaniuk kell az alkalmazandó azonosítási, nyomonkövetési és iratmegőrzési követelmények teljesítését.
Ezzel párhuzamosan már most célszerű felkészülni a 2028-as követelményekre. A gyakorlati cél egy naprakészen tartható csomagolási adatbázis létrehozása, egyértelmű belső felelősök kijelölése és a PPWR-követelmények beépítése a termékfejlesztési, beszerzési, minőségbiztosítási és beszállítói szerződéses folyamatokba. Azok a vállalkozások, amelyek ezt időben megteszik, a későbbi csomagolásváltásokat lényegesen kisebb üzleti és költségkockázattal kezelhetik.
(TERMÉKMIX magazin – 2026. szeptemberi szám)
BELELAPOZOK
