Piac

A budapesti New York Kávéház adott otthont 2022. március elsején a Termékmix szaklap idei első kerekasztal beszélgetésének, melyre a húságazat szereplőit hívtuk össze, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a gyártói és kereskedelmi oldal között azért, hogy a felek jobban megismerhessék egymás problémáit, véleményét és nézőpontját.

Nehéz év van a húsipar mögött, ami köszönhető volt a még mindig jelenlévő Covidnak. Az év második félévében ­pedig további nem várt problémák is nehezítették a termékpálya szereplőinek életét (pl. megnövekedett alapanyag- és energiaárak, a sertéshús kínai keresletének csökkenése és az ­ebből adódó európai túltermelési válság, csomagolóanyag-hiány). Ezekhez a nehézségekhez idén januárban társult a minimál­bér emelés, februártól pedig több húsipari termék árát is befagyasztotta a kormány. Legújabb problémaként pedig itt van az orosz-ukrán háború, a még nem ismert gazdasági hatásaival. Még felsorolni is sok! És akkor ott van a ­mérleg másik oldala. Az egyre tudatosabb vásárló biztonságos, minőségi élelmiszerhez szeretne hozzájutni, minél olcsóbban. Szeretné, ha a termék fenntartható forrásból származna, lehetőleg olyan gyártótól, aki az állat­jóléti szempontokat is figyelembe veszi.
Nagy a nyomás a termékpálya minden szereplőjén, meg­felelni a növekvő fogyasztói elvárásoknak, mindemellett pedig nyereségesen működni. Lehetséges ez? Ahhoz, hogy nyereséggel állítsuk elő az élelmiszert, ki kell spórolni a kolbászból a húst? Vagy bele lehet tenni mindenből a legjobbat? A termék valódi, reálértékét a fogyasztó megfizeti? A kerekasztal résztvevőivel először erre a kérdéskörre kerestük a választ.
Éder Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) élelmiszeriparért felelős országos alelnöke szerint a fogyasztók minden rétegét el kell látnia a magyar húsiparnak, azokat is, akiknek vékonyabb a pénztárcája. „Az a lényeg, hogy a húsiparnak – amikor ezeket a termékeket elkészíti és odateszi a fogyasztó elé – nem szabad hazudnia róluk, rá kell ­írni azt, ami a termék valójában. A vásárlónak meg kell adni a lehetőséget, hogy a felirat alapján tájékozódjon és meghozza azt a döntést, hogy abban az árkategóriában ezekkel az információkkal számára ez a termék megfelelő-e vagy sem” – fogalmazott az alelnök, aki óvakodna attól, hogy a köz­beszéd eltolódjon abba az irányba, hogy a húsiparnak a legkiválóbb minőségű, legmagasabb hústartalommal bíró, öko, bio, és GMO ­mentes terméket kell csak előállítania. Ezek a termékkategóriák ugyanis a sok speciális tulajdonságuk révén általában lényegesen ­drágábbak, mint az átlagos kategória, pedig az ­átlagos igényű embereket is ki kell szolgálni.

DRASZTIKUS ÁREMELÉS VÁRHATÓ
A Taravis Kft. kereskedelmi igazgatója, Pintér Gyula a fenti problémákat még megtoldotta a madárinfluenzával. Emellett azonban pozitívumnak számított azon észre­vétele, hogy a feldolgozói piacon a minőségi húsáru kereslete megnövekedett és többet is hajlandóak a partnerek azért fizetni, hogy kiszámítható, jó minőséget kapjanak.
„Magyar vállalatként egyértelműen örülünk annak, hogy a ­tovább-feldolgozóüzemek a magyar húst és alapanyagokat preferálják most már a lengyel és más országokból érkező áruhoz képest” – vélekedett.
Giacomo Pedranzini a Kometa 99 Zrt. ügyvezető-tulajdonosa azonban élesen fogalmazott: „Komoly áremelés várható a sertéshús árát illetően, mert olyan alacsony jelenleg a sertés ára (1.30 euro), hogyha nem fölfelé indul el, akkor a termelők tönkremennek. Folyamatos munkaerő keresésben vagyunk, csak az utolsó három évben kb. 40%-ot emeltünk a béreken, és még tovább kell emelni. A közeljövőben a húskészítményeket kb. egy 20% költségemelés fogja utolérni. Nagy kérdés, hogy mit csináljunk az árakkal. Szerintem a legokosabb megoldás az lenne, ha megosztanánk a terheket a négy szereplő (az állam – aki kapja az áfát, a kereskedők, a feldolgozók és a fogyasztók) között. Talán egyetértünk abban, hogy kihagyhatjuk most a tenyésztőt, mert ő már amúgy is elég terhet visel. De ezzel az elosztásos megoldással a végén a fogyasztó sem érezné meg annyira az áremelést, és így talán jobban lehetne kezelni ezt a helyzetet.”
Horváth Ferenc, a SPAR Magyarország Kft. élelmiszer­ipari cégvezetője erre reagálva elmondta, hogy ő is biztos benne, hogy nehéz időszak elé nézünk. Véleménye szerint azonban ez a költségnövekedés nemcsak a termelőket és gyártókat sújtja, ugyanúgy a kereskedelemben is jelen van.
„A közelgő áremelésnek én egy következményét látom, hogy le fog csökkenni a fogyasztás. Kevesebb hústerméket fognak venni a vásárlók, de reméljük, ez el fog menni a jobb minőség felé. Nyugaton már látjuk ezt a tendenciát. Magyarországon két húsüzemmel vagyunk jelen, Ausztriában pedig hat ­üzemmel dolgozik a cégünk. A több mint 600 magyar áruházunkban azonban több friss húst adunk el (kg-ban), mint Ausztriában az 1400 boltban. Ez nem azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a forgalmunk, sőt alacsonyabb, csak teljesen máshogy alakul a forgalmi oldal. Nem látok rózsaszín jövőt és egyetértek, hogy mindenkinek az ügy mellé kell állnia, de nagyon nehéz lesz megúszni azt, hogy egy valamilyen szintű áremelést lásson a fogyasztó. Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy olcsósítjuk a termékeket, mert már a 90-es években is láttuk, hogy ez zsákutca” – fogalmazott.
A minőségből a gyártók sem szeretnének engedni, Pári Zsófia, a Pap Kolbászműhely Kft.-től ennek okán egy költői kérdést fogalmazott meg: „Hogyha nem tartjuk a minőséget, akkor minek csináljuk? A minőségen nem szeretnénk rontani a növekvő önköltségi árak ellenére sem. Nyilván így sokkal nehezebb, de bízunk benne, hogy minél nagyobb lesz a forgalmunk, annál jobban fog ez működni.”
Az eFeF Élelmiszeripari Kft. cégvezetője, Czett Zoltán elmondta, hogy a cég évtizedekkel ezelőtt a kimagasló ár-érték arányú termékek gyártását tűzte ki célul. „Mi ebben igyekszünk versenyezni, emellett pedig az elsők között voltunk, akik a „mentes” termékeket elindították a húskészítmények szegmensében. Úgy látjuk, hogy a minőségtudatos fogyasztók köre bár növekszik, de ez a fejlődés még mindig lassú. Véleményünk szerint a költségek növekedése okozta ­terhekből gyártóként hosszú évekig nagy terheket viseltünk, de az idei év elején a kereskedelmi partnereinknél ezen a területen nagyobb rugalmasságot tapasztaltunk.
Kalmár Zsolt, a Közért+ beszerzési vezetője elmondta, hogy az online kereskedelem eltérően működik, mint a klasszikus, itt alapvetően azon múlik a siker, hogy mennyi vásárlót tudnak megszólítani, milyen tematikus kampányokat tudnak csinálni, amivel be tudják vonzani a vásárlókat. „10–15 évvel ezelőtt még az „elsőáras” húsipari termékek voltak a legkelendőbbek, de mára ez jelentős mértékben csökkent és elindultunk az ár-érték arány irányába. Ez az irány, továbbra is, az ár-érték arány fontosabb a vásárlónak. Az, hogy az árak emelkedni fognak, méghozzá drasztikusan, az nem kérdés. A fogyasztónak pedig döntenie kell, hogy mit vegyen. A megoldás én úgy érzem az lesz, hogy inkább keveset vesz, de mindenből vásárol” – vélekedett a vezető.

TUDJA, LÁSSA, ÉRTSE MEG!
Varga László az Auchan Magyarország Kft. frissáru üzletág igazgatója a beszélgetés során rávilágított az edukáció fontosságára. „Mi azt látjuk, hogy a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező fogyasztó is nagyon tudatos, ma a legolcsóbb termék esetében is minőséget vár el, így a minőség nem megkerülhető. A fogyasztói edukációban pedig nagy potenciál van, ­viszont én úgy érzem, a kereskedő magára marad abban, hogy a vásárlónak elmagyarázza, az adott termék miért kerül annyiba, amennyibe. Ebben szerintem fejleszthető az együttműködés a termékpálya szereplői között. Továbbá azoknál a kereskedőknél, akik egy szélesebb, komplexebb választék portfólióval rendelkeznek (hiper- vagy szupermarketek), mindennapos kérdés a hús terület tekintetében megjelenő alacsony rentabilitás keresztfinanszírozása. Fontos a kereskedő tekintetében is, hogy maga a hús terület egy önfinanszírozó termékportfólió legyen és ehhez egy nagyon transzparens együtt gondolkodásra is szükség van az ellátási lánc minden szereplője között” – foglalta össze gondolatait az igazgató.
A fogyasztók edukálásával kapcsolatban Éder Tamás hozzátette, hogy egy-két éve rendkívül szélsőséges áringadozás van az ágazatban, ami az elmúlt pár évtizedben nem jellemezte a húspiacot. „Ezzel kapcsolatban mentünk már a rádióba, a tévébe és próbáltuk elmagyarázni a fogyasztóknak, hogy megnőttek az önköltségek. Rendkívül szakmai alapon kell edukálni és nehéz erre forrásokat találni az ágazat szereplőitől. Most pedig, amikor végre eljuthatnánk oda, hogy például a kamara segítségével, egy EU-s pályázat keretében csinálhatnánk egy húsipart megtámogató promóciós kampányt, akkor az EU úgy döntött, hogy semmi­féle hús promócióra nem ad közösségi ­forrást, mert el­indult a zöldítés, az állatjólét irányába, és úgy ítélte meg, hogy ­ebbe nem fér bele a húsok népszerűsítésére” – informált az alelnök.
A Kifli.hu kategória menedzsere, Bányai Ádám elmondta, hogy náluk hogyha egy termékről meg tudják mondani, hogy miért került többe – pl. minőségi tulajdonságok, adalékanyag mentesség, takarmány, szabadtartás, állatjóléti szempontok, antibiotikum menteség, bio – akkor a vásárlóik örömmel átvásárolnak ezekre a termékekre.
„A vásárlóközönségünk az átlagnál egészségtudatosabb, nyitottak a minőségi termékekre, úgyhogy én úgy látom, az edukáció mindenképp hasznos és kifizetődő. Mindenkit szeretnénk kiszolgálni, ennek megfelelően szeretnénk összeállítani a választékot, ehhez keressük a helyi kistermelőket, akik minőségben egy plusz értéket tudnak odatenni a termék ­mellé. Ezen kistermelőknek marketing támogatást biztosítunk, ­video felvételt készítünk, honlapon bemutatjuk őket és termékeiket” – fogalmazott..
A 4000 mangalicát tartó borsodi húsüzemtől, a Harangod Mag Kft.-től érkezett Nagy Sándor is egyetért az edukáció fontosságával, igaz ennek hiánya nekik komoly problémát okoz. „Nehéz, mert az is mangalicának számít, amit intenzív tartás alatt nevelnek fel és 9 hónap alatt éri el a vágósúlyt, és a ­miénk is mangalica, ami szabadtartásban, sokkal egészségesebb körülmények között nő fel, és két év alatt éri el a vágó­súlyt. Ezt valahol meg kellene különböztetni. Tájékoztatni kellene ­erről az embereket, mert nem tudják, hogy ez hogyan működik. Így nagyon nehéz betörni a piacra is, mert versenyeznünk kell azokkal a mangalica termékekkel, amik jóval olcsóbban előállíthatók. Törekszünk a prémium termékek készítésére, csak kis mennyiségben gyártunk, így egyelőre nem tudunk bekerülni a nagyobb áruházláncokhoz. Meg kell találnunk azt a vevőkört, aki egy magasabb árat kifizet ezért a kiemelkedően magas minőségért” – foglalta össze.
Szappanos Péter, a Pápai Hús Kft. ügyvezetője szerint azonban van egy olyan vásárlói típus, aki csak a prémiumot veszi. Véleménye szerint a prémium termék kicsiben igen, de nagy volumenben nem működik.
Varga László nemcsak a kampányban és „szép fotókban” látja a megoldást, hanem magán a terméken, illetve az értékesítési f­elület mellett közvetlenül megjelenő tájékoztatásban, adott esetben digitalizált megoldásban. A mai világban már szinte mindenki mobiltelefont használ. Felvetette, hogy például hasznos lenne, ha minden termék csomagolásán lenne egy QR kód, amit, ha a vásárló leolvas, megkap minden szükséges ­információt, például az állat származási helyét vagy azt, hogy mikor vágták le, hogyan és milyen formában történt a feldolgozása, stb.
„Nem csak marketing- és sajtókampányt kell csinálnunk, hanem magához a termékhez kell csatolni azt a fajta információt, ami bemutatja a vásárlónak, hogy igen, ez egy ellenőrzött és biztonságos termék. Általában a kisebb partnereknél látunk ilyen innovációra való hajlandóságot. Ebbe az irányba érdemes lenne közösen elmozdulnunk” – gondolkozott az igazgató.

KELLENE EGY(!) VÉDJEGY
Jordán Ákos a Bogád Hús Kft.-től emlékeztette az egybegyűlteket, hogyha az osztrákok ki tudtak építeni maguknak egy védelmi jegy rendszert, akkor ezeket a tapasztalatokat össze lehetne gyűjteni, és nálunk is ki lehetne alakítani egy hasonlót, amibe be lehetne venni a védjegyeket, magát az állategészségügyet, a nyomon követést és akár a Varga László által említett QR kódos megoldást is. Jordán Ákos szerint bevezetésre kerülhetne egy olyan magyar termékvédjegy, ami átfogja ezt az egész rendszert.
Éder Tamás erre reflektálva elmondta, hogy a Nébih ­kiírta a KMÉ (Kiváló Minőségű Élelmiszer) védjegyet az ­összes friss húsárúra, valamint négy húskészítményre is elérhető már (virsli, párizsi, szalámi és kolbász). „Ez amolyan róka fogta ­csuka szituáció, mert habár már elindult ez a rendszer, de az ipar szereplői amíg nem látják, hogy miért érdemes ­rátetetni ezt a védjegyet a termékükre, addig nem foglalkoznak ­vele, a védjegy­tulajdonos pedig azt mondja, amíg nincs termék, nem tud mit promótálni. A Nébih azt ígéri, hogyha lesz egy értelmes nagyságú kosár a termékekből, akkor jelentős összegeket fordít majd ennek a népszerűsítésére.” Éder Tamás szerint a húságazatban a transzparencia lesz a következő időszak leg­nagyobb kérdése, tehát hogy mennyire tudnak az ágazat szereplői transzparensen működni egészen a tenyésztéstől a vágás körülményein keresztül a feldolgozásig. „Azt fogja meg­követelni rajtunk a piac, hogy QR kóddal vagy bármi ­mással a termék visszakövethető legyen a fogyasztó számára egészen a malac születéséig” – foglalta össze.
Horváth Ferenc ehhez hozzáfűzte, hogy nagyon ­fájlalja, hogy ezekre (KMÉ védjegyes termékek – a szerk.) nem lehet kimondani, hogy magyar termékek. „Nagyon nehéz ezeket promotálni, egy dekával nem adunk el belőlük többet, sőt nem is nagyon tudjuk elmagyarázni a vevőknek, hogy ez mit jelent. Remélem egyszer eljutunk oda, hogy lesz elég termék és a ­dolognak lesz előnye is” – vélekedett.

AKCIÓK NÉLKÜLI ÉLET?
Pedranzini úr felvetette, hogy az akciók – főleg a nagy akciók – sokat ártanak a piacnak. Véleménye szerint az lenne a megfelelő szabályozás, hogyha a normál és a promóciós ár között nem lehetne több 10–15% különbségnél, akkor valósulhatna meg egy normál árpolitika. Horváth Ferenc szerint azt, hogy a vásárlók lemondjanak az akcióról, vegyenek mindent normál áron, nagyon nehéz elvárni. „Ha tudatos, ha nem, a szabályozás efelé megy. Mondjuk azt, hogy ez jó, aztán majd meglátjuk” – mondta.
Varga László ehhez hozzátette, hogy az Auchannál is napi szinten foglalkoznak az akciókkal és az a céljuk, hogy a promóciós forgalmi részarányt egy fenntartható szinten tartsák, de mindezt úgy, hogy a vásárlók számára továbbra is biztosítsák a terület vonzóságát.
Bányai Ádám is megosztotta a tapasztalatait az akciókkal kapcsolatban. „Mi arra jöttünk rá, hogy az online kereskedelemben a hústermékeken ez kevésbé működik. Inkább úgy gondolkozunk, hogy kevesebb terméket kínálunk, kisebb akció­val. Inkább arra fókuszálunk, hogy hírlevelet küldünk a vásárlóinknak, ahol megmutatjuk a termékválasztékunkat, bemutatjuk a termékköröket, kiemeljük a minőségi jellemzőket. Azt szeretnénk, hogy ne az akciók miatt jöjjenek hozzánk a vásárlók, inkább a választék miatt."
Kalmár Zsolt a téma kapcsán rávilágított arra, hogy van valami, ami az online-ban kevésbé van jelen. Ez pedig az impulzivitás, ami az akciós piaci részarányt növeli. „Ez a lehetőség az online térben kisebb, tudatosan jön a vevő, tudja mit szeretne venni, nyilván elmozdulhat az akciós termék irányába az adott szükségleten belül, de nálunk jóval kevésbé jellemző ez, ha az akciós piaci részesedésünket nézzük” – magyarázta.

ELŐKÉSZÜLETBEN A VEGÁN FORRADALOM
Giacomo Pedranzini a húságazat fenntarthatóságát illetően úgy fogalmazott, hogy egy korszakváltás előtt állunk, ami azt hozza magával, hogy világszinten kevesebb húst kell fogyasztani, kevesebb állatot kell tenyészteni, ettől pedig a húsiparnak elvileg meg kellene ijednie. Ha körülnézünk a világban, az USA-ban 128 kg/fő az egy évre eső húsfogyasztás, Spanyolországban 105 kg, Magyarországon 83 kg, Kínában 64 kg, Nigériában 7 kg, míg Indiában mindössze 5 kg – az biztos, hogy a ­fejlettebb országoknak csökkenteni kell a húsfogyasztást, mert be kell látni, hogy a világban ez nagyon nincs egyensúlyban. „Én inkább úgy látom, hogy egy hatalmas lehetőség áll előttünk, a vásárlók kevesebb, de magasabb minőségű húst fognak ­fogyasztani, ami magasabb árat is ­jelent. Itt Magyarországon nagyon jó adottságok vannak ehhez, a minőségi élelmiszer termeléséhez” – fogalmazott bizakodóan az igazgató.
A vegán termékek piaca egyre jobban bővül, ebben a kérdéskörben valószínűleg Szappanos Péter volt a legkompetensebb az asztalnál, hiszen a Pápai több vegán terméket is gyárt már.
„A normál árbevételünkhöz képest még nagyságrenddel kisebb a vegán termékekből adódó bevétel, viszont folyamatosan emelkedik. A piacon nincsenek még domináns szereplők, most kezdenek felébredni a nagyobb gyártók is. Nekünk két év előnyünk van már, ami nagyon hasznos, hiszen ez idő alatt megismertük a speciális fogyasztói szokásokat, tudtuk ­építeni a márkát és megtapasztalhattuk azt is, hogy viselkednek az összetevők. A lényeg, hogy ugrásszerűen fog növekedni ez a szegmens. Tavaly ősszel volt egy növényi konferencia, ahol bődületes számokat mondtak, hogy korcsoporttól függően 40-60 százaléka a lakosságnak, aki hajlandó lenne csökkenteni a húsfogyasztását. Becslések szerint jelenleg a magyar lakosság 2–3%-a elkötelezett vegán, de legalább tizenötször ennyi a flexitáriánus, akik nem akarnak mindig húst enni. Nekünk az a célunk, hogyha a fogyasztó akár hússal, akár húsmentesen szeretne étkezni, akkor is a Pápai márkanév, a Pápai termékek jussanak az eszébe. Én úgy érzem, a vegán termékek vásárlása még mindig kicsit úri hóbortnak tekintett itt Magyarországon, ezért luxus terméknek van beárazva a kiskereskedelmi láncok által. Még egy-két év azonban, és ha a nagy gyártók is elkezdik nagy volumenben gyártani a vegán termékeiket, akkor más pozícióba kerülhet” – engedett egy kis betekintést a kulisszák mögé az ügyvezető.
Bányai Ádám ezt annyival egészítette ki, hogy az osztrák beszállítójuktól úgy tudja, hogy ott már 5–10% között van a forgalmukból a vegán részesedés. Náluk ugyan ez még sokkal alacsonyabb, de folyamatosan növekszik.
Kalmár Zsolt ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet ­arra, hogy elég csak visszagondolni arra, hogy 20 évvel ezelőtt hol tartott a bio és hol tart most. Véleménye szerint ­egyértelműen ez a jövő.
Záró témaként megvitatásra került a február óta életben lévő élelmiszerárstop húsiparra gyakorolt hatása. A felek egyetértettek abban, hogy a hatósági ár bevezetése egyfajta bizonytalanságot ad a piacnak.
„A bizonytalanság viszont nemcsak a legkedvezőtlenebb minden piaci- és ellátási lánc szereplő számára, de közép és hosszútávon a legdrágább is lehet, mert az abból adódó kocká­zatot mindenki beárazza” – mondta el Varga László.

(TERMÉKMIX magazin – 2022. márciusi szám)

aktuális lapszámunk elérhető ITT: