Főként Kína erőteljes felvásárlási rohama, illetve a jelentősen megcsappant dél-amerikai és európai termésmennyiség miatt drágultak jelentősen az állatitakarmány-árak. Mindemellett a növénytermesztőknek nincs eladási kényszerük. Az árak tartósan magasan maradhatnak.
Az utóbbi bő egy évben a haszonállatokkal foglalkozó gazdálkodók (sertés-, szarvasmarha-, baromfi-, víziszárnyas-tenyésztők) és vállalkozások közül rengetegen panaszolták, hogy a termelési költség 70–75 százalékát jelentő takarmányok – a fehérjenövények, illetve a kukorica, a búza – árai szinte az „egekbe emelkedtek”, ám ezt csak részben tudták érvényesíteni saját eladási áraikban. Adódik a kérdés: vajon mi áll a takarmányárak globális és hazai növekedése mögött?
Sokáig maradhat a magas ár
Bustyaházai László, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége (MGTKSZ) takarmánygyártói tagozatának elnöke szerint az emelkedés oka, hogy a kereslet és a kínálat nincs összhangban.
– Folyamatosan erősödnek az igények a takarmányok iránt globális szinten: a legerősebb szereplő Kína például az utóbbi másfél esztendőben – amellett, hogy termeszt is – rendre csak vásárol, mellette pedig az ipari szereplők, az etanol-, az izocukor- és keményítő-előállítók ugyancsak aktív alapanyagbeszerzők. És akkor ugye ott vannak az állattenyésztők igényei is… Ezzel szemben világszinten a növénytermesztés is hektikus, kiszámíthatatlan, hogy mennyi alapanyag áll majd rendelkezésre. Ha pedig érkezik egy hír, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban a kukoricából 10 millió tonnával kevesebb terem a vártnál, az az említett tényezők mellett még inkább árfelhajtó hatású – magyarázta.
Hasonló megállapítások hangoztak el a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Országos Állattenyésztési Beszállítóipari Alosztályának idei év eleji tanácskozásán is, amelyen a drasztikus takarmányalapanyagár-emelkedést és annak a hazai állattenyésztési ágazatra gyakorolt hatását boncolgatták a résztvevők. Mint itt elhangzott, a legnagyobb tíz takarmánygyártó ország (Kína, USA, Brazília, India, Mexikó, Spanyolország, Oroszország, Japán, Németország, Argentína) adja a világ takarmánygyártásának 63 százalékát, és ezen államok határozzák meg a piaci árakat. A gabona, a fehérje- és olajosnövény-árak többéves csúcsokon vannak, 150–170 százalékos áremelkedés tapasztalható a 2020-as árakhoz képest. A szakemberek szerint az okok között egyebek mellett Kína és egyes arab országok erős kereslete, a szárazság miatt lecsökkent dél-amerikai és európai termésmennyiség, valamint a befektetési alapok spekulatív akciói álltak/állnak. Megjegyezték azt is, hogy egyes bioetanol-gyártók már most rendkívül magas áron lekötik 2022-re az alapanyagokat.
A Termékmix magazin megkeresésére, az okokat vázolva, az Agrárminisztérium (AM) sajtóosztálya azt válaszolta, hogy piaci oldalról az erős világpiaci kereslet és a 2020-ban bekövetkező terméskiesések hajtották felfelé a takarmányárakat. A tárca szerint különösen Kína részéről mutatkozott erős kereslet, ezzel párhuzamosan pedig Ukrajnában is komolyabb terméskiesés történt.
„Pénzügyi oldalról a világ vezető jegybankjai által alacsonyan tartott kamatok vezettek ahhoz, hogy a legtöbb alapvető árucikknél erősen emelkedni kezdtek az árak. Eközben a nemzetközi fuvarköltségek és inputárak – különösen a műtrágyaárak – is emelkedésnek indultak, ami ugyancsak a gabona- és takarmányárak növekedése irányába hatott. A jelentős áremelkedés hazai és világszinten is komoly problémát okoz a feldolgozó ágazatok, így az állattenyésztés számára.” – közölte az AM.
Az agrárkamarai szakértők összegzése szerint a magas takarmányárak csökkenésére egyelőre nincs remény. Szintén nem lát esélyt az árak mérséklődésére Csősz Tibor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) tanácsosa. Mint mondta, valószínűsíthető, hogy az árszintek tartósan megmaradnak, a kialakult trendszerű mozgás a jövőben folytatódhat.
– Ennek oka, többek között, a megnövekedett kereslet. A globális termékpiaci árak mostanra egy magasabb pontra helyeződtek át, de ez a szint könnyedén akár tovább emelkedhet. Az elmúlt fél év során ugyanis több, alapvetően kikerülhetetlen inputár komoly árrobbanáson van túl: például a gáz ára háromszorozódott, a műtrágyák árai minimum duplázódtak. Ezekhez képest a gabonaárak emelkedése eltörpül – mondta.
Kivárnak a takarmány-előállítók
A nemzetközi piac hatásait érzik a magyarországi állattenyésztők is. Csősz Tibor hozzátette, ők nem tudják kivonni magukat az áremelkedés és hatásai alól. Mint megjegyezte, a növénytermesztés világpiaci inputárai közel azonosak, ezek kénytelenek éreztetni hatásukat az outputárakban is. Úgy vélte, mivel a hazai gazdaság nyitott, így az Európai Unió és a világ egyéb részein lezajlódó folyamatokra nincs számottevő ráhatásuk a magyarországi érintetteknek.
Ráadásul, Bustyaházai László szerint, azt is figyelembe kell venni a magas árszint kialakulásánál, hogy a növénytermesztőknek nincs eladási kényszerük. Mint mondta, az uniós támogatásoknak köszönhetően idehaza is egyre több terménytároló épült, ami lehetővé teszi az egyes gabonák hosszú időn át való tárolását, így a termesztők ki tudják várni azt az időpillanatot, amikor a számukra legjobb – természetesen magas – áron tudják értékesíteni a portékáikat.
És, hogy mindez milyen hatással járhat? A NAK állásfoglalása szerint a vágóállatok és állati termékek (tej, tojás) drágulásával a megnövekedett költség a hús- és tejfeldolgozókra is áttevődik. Az ágazat meghatározó szakmai szervezetei és vállalkozásai szerint ez világszerte, így Magyarországon is a hús- és tejtermékek kiskereskedelmi fogyasztói árának fokozatos emelkedéséhez és tartósan magasabb szinten maradásához vezethet. Ugyanis ekkora mértékű költségnövekedés nem tud eloszlani a termékpályák szereplői közt.
Az MGTKSZ tagozati elnöke is úgy vélte, hogy egyfelől hosszú távon az élelmiszerárak tartós emelkedésével kell megbarátkozni, másfelől azok a gazdálkodók, akik nem képesek és/vagy tudják kompenzálni a takarmányár-emelkedésből adódó veszteségüket, vagy végleg befejezik vagy átmenetileg felfüggesztik állattenyésztési tevékenységüket. Mint mondta, jelenleg az állattenyésztés egyáltalán nem jövedelmező „munka”, és korábban jól jövedelmezőnek tekintett broilertermelés helyzete is romlott.
Beavatkozás helyett hatékonyságnövelés
Az agrártárca leszögezte, az árak állam általi közvetlen alakítására nincs lehetőség, azt egy piacgazdaságban a kereslet-kínálat viszonya határozza meg. Ugyanakkor a minisztérium, lehetőségeihez mérten, igyekszik segítséget nyújtani.
„Az agrárkormányzat részéről már számos beavatkozás történt, hol kártalanítással, hol válságtámogatással segített az érintett ágazatoknak. Tavaly a Gazdaságvédelmi Alap forrásai révén 25 milliárd forintot biztosított a gazdálkodók és az élelmiszeripari vállalkozások részére, amelyből az állattenyésztési ágazatok is arányos támogatást kaptak. Idén pedig 4,4 milliárd forinttal megemeltük az állatjóléti és tenyésztésszervezési támogatások forráskeretét a takarmánypiaci helyzet okozta nehézségek csökkentése érdekében. Emellett az Európai Unióban elsőként és egyedüliként, elindítottuk azt a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszert, amelyben már az állattartók is részt vehetnek, és amely akár 70 százalékban képes pótolni az önhibán kívüli jövedelemkiesésüket. Az uniós keretek között a piaci áringadozások káros hatásainak kivédésére ezek az elérhető eszközök a piaci krízisek átvészelésére.” – jegyezte meg az AM sajtóosztálya.
Hozzátették, hogy a válságintézkedéseken felül, közép- és hosszútávon pedig a versenyképesség növelése az, amely eszközt adhat a piaci hullámzások minél biztosabb túlélésére.
„Az állattartás történetileg örökölt technológiai lemaradásának ellensúlyozása érdekében minden olyan állattartótelepi fejlesztést támogatunk a Vidékfejlesztési Programból, amely hozzájárul a versenyképesség növeléséhez, a hatékonyabb termeléshez. Ugyanez érvényes az élelmiszerlánc következő szereplőire is, hiszen fejlett élelmiszeripar nélkül nem lehet biztonságosabbá tenni az alapanyag-termelést sem. Ezért a nagy hozzáadott értéket teremtő, jelentős feldolgozóipari fejlesztések számára akár ötmilliárd forint támogatás is rendelkezésre áll egy-egy beruházási projekt megvalósításához.”
Csősz Tibor osztotta a tárcának azon nézetét, hogy közvetlen állami beavatkozásra nincs lehetőség, bár szerinte az energiaár-alakításához – ami szintén komoly termelésiköltség-elem – a kormánynak lennének eszközei. Ugyanakkor a MOSZ tanácsosa úgy gondolta, a gazdálkodóknak is cselekedniük kellene.
– Sokat jelentene, ha az ágazati modernizáció felgyorsulna, amivel növekedhetne a hatékonyság. A hatékonyabb termelékenység pedig tompíthatná valamelyest az áremelkedés mértékét.
(TERMÉKMIX magazin – 2021. októberi szám)
