Hírek

30 éves a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége

Harminc éve alakult meg a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ), tagjai főiskolát végzett dietetikusok és egyetemet végzett táplálkozástudományi szakemberek, akik ma már nem csak az egészségügy különböző területein, az élelmezésvezetésben és a megelőzésben dolgoznak, hanem az élelmiszeripari cégek munkáját is segítik. A szövetség célja a lakosság egészségi állapotának javítása a helyes táplálkozás és életmód népszerűsítésével, az egészséges táplálkozási szokások kialakításának előmozdítása, valamint a táplálkozással összefüggő betegségek kezelésében való részvétel. A szakmai szervezet a közelmúltban kidolgozta a magyar felnőtt lakosság és a 6-18 éves gyermekek számára a legfrissebb tudományos ismereteken alapuló, hazai táplálkozási ajánlást, az OKOSTÁNYÉR®-t.

Két és fél tonna lisztet vásároltak össze a rászorulóknak az élesztőakcióban

Egy hónap alatt 2557-en éltek azzal a lehetőséggel, hogy a saját vásárlásukkal liszthez és élesztőhöz juttassák a rászorulókat. A Budafoki élesztőt gyártó cég akciójában a fogyasztók a megvett termékkel azonos értékű adománnyal segíthették a nélkülözőket, akik az így összegyűjtött „sütnivalót” az Élelmiszerbankon keresztül kapják meg.

autó

Az önvezető funkciótól kezdve az elektromobilitásig az autógyártás forradalmi változások előtt áll. Hogyan alakítják át a gazdasági, politikai és technológiai tényezők az iparágat a következő évtizedben? Milyen hatással lesz mindez a beszállítók tevékenységére? A Deloitte stratégiai előrejelzése minden lehetséges forgatókönyvre felkészíti a piaci szereplőket, hogy a megfelelő időben a megfelelő döntéseket hozhassák meg.

Az autóipar jelentős strukturális változások előtt áll, melyeket összetett technológiai, társadalmi, politikai, piaci és környezeti tényezők befolyásolnak. Az elektromosság és a digitalizáció egyre nagyobb teret nyer a gépjárműgyártásban, miközben az önvezető technológiák is folyamatosan fejlődnek. De a beszállítói iparágnak nemcsak ezekre kell felkészülnie, hanem a geopolitikai faktorokra, a klímavédelmi szabályozások szigorítására, a megrendelésállomány változására és az OEM-ek (Original Equipment Manufacturer) felől érkező nyomásra is. Utóbbiak részéről ugyanis erős elvárásként jelenik meg a költségcsökkentés, miközben az elektromos és önvezető trendek miatt egyre fontosabbá válnak a fejlesztések is. „A diszruptív technológiák a következő évtizedben felforgatják az autóipart, ezáltal fenyegetést jelenthetnek a beszállítók egzisztenciájára. A korábbi tapasztalatokra alapozva szinte lehetetlen felkészülni a változásokra, mert a lineáris következtetések nem képesek lefedni a lehetőségek teljes spektrumát. Ezért van szükség szcenárió-alapú megközelítésre” – fogalmaz Schütt Attila, a Deloitte Adótanácsadás menedzsere.

Négy út áll előttünk

„A Deloitte négy prognózisával minden lehetséges forgatókönyvre felkészülhetnek a piaci szereplők. A tanulmányban figyelembe vettük egyrészt a techno-gazdasági ökoszisztémák állapotát és fejlődését, másrészt különbséget tettünk aszerint, hogy az autóipari gyártócégek mennyiben hagyatkoznak majd a beszállítókra és mennyiben saját gyártású vagy sajátként értékesített termékeikre” – foglalta össze Andrási Miklós, a Deloitte Üzletviteli tanácsadás üzletágának igazgatója.

1. szcenárió: Specializálódott óriásvállalatok

Az első forgatókönyv liberalizált globális kereskedelmet, növekvő gazdaságokat és technológiai innovációkat ír le, amelyeket a nemzetközi szabályozási együttműködés támogat. Az akkumulátoros elektromos járművek egyre népszerűbbek és a szoftveres megoldások előnybe kerülnek a hardveresekkel szemben, ami a technológiai cégeknek kedvez. A hagyományos, nagy beszállítók azonban elég jól felszereltek ahhoz, hogy ebben a forgatókönyvben is előnyökben részesüljenek. Az autóipari beszállítók versenyképes „specializált óriásokká” fejlődnek, melyek lefedik a beszállítói lánc legalább egy kulcsfontosságú részét, míg az OEM gyártók 2030-ra veszíthetnek jelentőségükből.

2. szcenárió: Mobilitási szigetek

A második egy geopolitikai feszültségektől sem mentes szcenárió, melyet protekcionizmus jellemez. A gazdasági növekedés stagnál és a szabályozási prioritások nemzetközileg eltérnek, ami gátolja a technológiai haladást. Az OEM gyártók egyre inkább a saját piacukra koncentrálnak. A helyi beszállítók az innováció fontos mozgatórugóivá válnak, míg a gyártók a beruházásokért küzdenek. Az autóipari beszállítók összefognak a technológiai szereplőkkel, és nemzetközi partnerségeket kötnek szoftveres megoldások, járműplatformok és az erre a célra gyártott alkatrészek fejlesztése érdekében. 2030-ra a beszállítók uralják az ipart.

3. szcenárió: A magányos út

A harmadik esetben a regionális piacok izoláltan működnek és az OEM gyártók kerülnek fölénybe. A második lehetőséghez hasonlóan ezt is nemzetközi érdekellentétek, lassú gazdasági fejlődés és stagnáló technológiai haladás jellemzik. A belsőégésű motorral rendelkező járművek 2030-ban még mindig jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek. A globális technológiai ökoszisztéma széttagolt, Kína visszavonul a nemzetközi piacoktól. A regionális piacok elszigetelődésével az OEM-ek központi szerepet játszanak a szoftverinnovációban. Saját operációs rendszereket fejlesztenek és befektetnek a mobilitási platformokba is.

4. szcenárió: Átméretezhetőség a túlélés érdekében

A negyedik narratíva elsősorban az ázsiai beszállítók globális terjeszkedésével számol, ami ösztönzi az árversenyt. A nemzetközi szabályozási együttműködés elősegíti az innovációt és jelentős előrelépést ösztönöz az akkumulátoros elektromos járművek fejlesztésében. Az ázsiai országokban 2025-re nő a járművek értékesítése, míg az iparosodott országokban csökken. A járműarchitektúra erősen szabványosítottá válik, melyet az OEM gyártók tartanak kézben. Utóbbiak ezáltal innovációs vezetőkké válnak és fölénybe kerülnek a beszállítókkal szemben.

„A beszállítóknak meg kell találniuk az arany középutat: egyrészről nyereségesen kell működtetniük meglévő tevékenységüket, másrészről alkalmazkodniuk kell az iparágban végbemenő jelentős változásokhoz is. Ennek első lépése a lehetséges következmények számszerűsítése, ami lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy optimalizálják stratégiájukat és újszerű együttműködéseket alakítsanak ki. A stagnáló üzletágakról el kell dönteniük, hogy hosszú távon megéri-e működtetni őket vagy meg kell fontolniuk a bezárásukat. Általános ökölszabály, hogy agilis folyamatokra és aktív portfóliókezelésre van szükség” – tette hozzá Gábor Zoltán, a Deloitte Manufacturing csoportjának vezetője.

A teljes tanulmány ezen a linken érhető el.

 

szamóca

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképe szerint a hazai szabadföldi szamóca június elejétől kezdve jelenik majd meg folyamatosan nagyobb mennyiségben a piacokon, üzletekben. A magyar szamóca – amit a köznyelvben epernek hívnak – ízében, állagában nagyságrendekkel jobb a külföldről, több ezer kilométerről behozottnál, hiszen frissen kerül a fogyasztókhoz.

Idén a hidegebb tavaszi időjárás és az esőzések miatt a megszokotthoz képest két héttel később érik a szabadföldi szamóca. Már a napokban várható az ország déli részéről érkező első nagyobb mennyiségű szabadföldi termés, majd pár napra rá érkezik az északibb területekről. A jövő hét közepén pedig már országszerte elindulhatnak az egyre népszerűbb „Szedd magad!” akciók is.

A friss magyar szamóca könnyen megkülönböztethető az importált, még koraéretten leszedett és több ezer kilométerről ideérkező gyümölcstől. Például a magyar áru állagra nem olyan kemény, és a csészelevelei frissebbek, nem beszélve a nagyságrendekkel jobb ízéről. A hazai fajták szájéretten szedhetőek, mivel jóval rövidebb idő alatt eljut az áru a fogyasztóhoz, mely különbség ízben is megmutatkozik.
Három fázisban érkezik a magyar szamóca a kereskedelmi forgalomba: április második harmadától a fűtött fóliasátras termés kerül a piacokra, üzletekbe, majd utána május elejétől a fóliás hideghajtatott, és – május közepe helyett – idén június elejétől nagy mennyiségben a szabadföldi szamóca. A hazai termés júliusig kitart.

A magyarországi üzemi szamóca-termőterület – a 2020-as SAPS-adatok szerint – mintegy 550 hektár, évente, az időjárási viszonyok függvényében átlagosan 8-10 ezer tonna áru terem. A termőterület 20-20 százaléka Bács-Kiskun és Pest megyében található, mellettük még Csongrád-Csanád, Győr-Moson-Sopron, Somogy megyében van nagyobb termőterület. Az országban lévő termőfelület hozzávetőlegesen fele fóliatakarásos, sátras hajtatás.

A köznyelvben „epernek” nevezett gyümölcs valójában a szamóca. Az eper (ami egyébként fán terem) és a szamóca rendszertanilag is eltérő egységbe tartozik: az eper a Morus nemzetségbe, az eperfafélék családjába (termésének színe fehér vagy fekete), a szamóca pedig a Fragaria nemzetségbe, a rózsafélék családjába.