Van igény a hazai dió iránt, a sikeres termesztéshez azonban szemléletváltásra van szükség a hazai ültetvényeken – hangzott el a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB), valamint a Szatmári Diókert Kft. szervezésében megvalósuló dió szakmai napon.
Bár az elmúlt 10 évben a támogatási konstrukcióknak köszönhetően jelentősen nőtt a hazai dióültetvények területe – a korábbi 6.000 helyett ma már 9.200 hektárt is meghaladó területen folyik diótermesztés az országban –, a termésmennyiség azonban nem emelkedett. Sőt, a termésátlagok sok esetben a hektáronkénti 1-1,5 tonnát sem érik el, szemben a versenytársainkkal, ahol a 4-5 tonnás hektáronkénti átlag sem szokatlan.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB), valamint a Szatmári Dióker Kft. által szervezett dió szakmai napon elhangzottak szerint ennek oka, hogy még mindig nagyon sok az elhanyagolt, a termesztéstechnológiát tekintve alacsony színvonalú dióültetvény, a jól művelt, prosperáló ültetvények nagysága 3000 hektár alatt van az országban. Ez utóbbiakban azonban – ahol intenzív körülmények között folyik a diótermesztés – a 3 tonnás átlag is elérhető.
A hazai diótermesztés versenyképességének javítása érdekében jelentős fejlesztésekre van szükség az ágazatban, az adott termőhelyhez igazított fajtahasználat mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a tavaszi védekezésre – a gombás, baktériumos betegségek, illetve a különböző kártevők ugyanis komoly gondot okoznak a dióültetvényekben. A hatékony növényvédelem érdekében fontos a jobban kezelhető koronaforma kialakítása, a rendszeres metszés, ami a termőrészek megújulását is folyamatossá teszi.
Míg a magyar dió piaca 2006 és 2019 között meredeken felfelé ívelő pályán volt, ezt követően sajnos megtorpant a kereslet. Hazánk az éves 6450 tonna terméssel a diótermelő országok rangsorában a harmincadik helyet foglalja el, a viszonylag kis termelők közé tartozik. A világ diótermesztésében a korábban nettó importőrnek számító Kína az élre tört, ma már éves szinten mintegy 1,4 millió tonnás termést takarítanak be a távolkeleti országban. A globális diópiacon az elmúlt évihez hasonló termésre van kilátás az idén is, bár a szárazság az ausztrál és a kaliforniai ültetvényeken mintegy 10-15 százalékos terméscsökkenéssel járhat.
A hazai dió kivitele héjas dió és dióbél formájában is folyamatos csökkenést mutat. A héjas dió piaca az elmúlt időszakban átalakult, az apróbb és olcsóbb diót keresik a fogyasztók, ami a multik terjeszkedésének tudható be. A nagyméretű diókat – 34 mm felett – ugyanis nem tudják kis kiszerelésbe csomagolni az áruházak. A magyar fajták azonban jellemzően nagyobb méretűek, nem ritka a 36-40 mm-es méret sem, amit az áruházláncok elsősorban lédig formában tudnak beemelni a kínálatba, a nagybani piacokon pedig 5-10 kg-s kiszerelésben értékesíthető.
Az ágazat szereplői egyetértettek abban, hogy elengedhetetlen a termésátlagok növelése, a hatékonyság javítása. Fontos, hogy az úgynevezett extenzív ültetvények helyett egyre inkább az intenzív termesztéstechnológiára álljon át az ágazat. Az új művelési rendszerhez hozzátartozik a mikroszórófejes és/vagy csepegtető víztakarékos öntözés, a rendszeres metszés, a betakarítás gépesítése, valamint a célzott növényvédelem és tápanyaggazdálkodás is.
A dió mint gyümölcsfaj, a fajták tekintetében nehezen adaptálható. Minden jelentősebb diótermesztő országnak megvannak a helyi adottságokhoz legjobban alkalmazkodó fajtái. Így van ez hazánkban is. az import fajták, újdonságok csak előzetes, alapos tartam vizsgálat után vonhatók termesztésbe. Szégyenkeznünk azonban nem kell, mert kiváló, nemzetközi szinten is elismert, oldalrügyön is termő diófajtákkal rendelkezünk, melyek a hazai diópopulációból lettek kiválogatva, majd tovább nemesítve. Azonban az előadások során is megerősítést kapott az az ismeret, hogy a különböző termőhelyeinken a hazai nemesítésű fajták is eltérő módon teljesítenek. Ezt mindenkor figyelembe kell venni a fajtaválasztáskor.
A fejlesztések megvalósításában segítséget nyújthatnak a gazdálkodóknak a KAP Stratégiai Terv forrásai is. Hamarosan megnyíló kertészeti ültetvénytelepítési felhívásra szeptember 10-től pályázathatnak – első körben – a gazdálkodók, míg az új Agrár-Környezetgazdálkodási (AKG) konstrukció 2025. január elsejétől indul.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kiemelt feladatának tekinti, hogy a gyümölcstermesztéssel foglalkozó tagjai számára gyakorlatorientált, az aktuális témának és helyzetnek megfelelő információkkal szolgáljon. Ennek keretében idén is különböző tematikájú szakmai napokat szervezett a NAK. A szatmári termesztőkörzetben, a Nagyaron megvalósult Dió szakmai nap a harmadik volt a sorban, júliusban Tordason őszibarack technológiai bemutatót, valamint Cegléden szilva fajtabemutatót és szakmai napot tartottak.