Hírek

A magyar agrárium jövője a prémium minőségű, magas hozzáadott értékű, az adatok mérésén alapuló élelmiszerek előállításában rejlik – vélik a szakértők. Ehhez a fogyasztói igények, a termelés és az egészségügyi szempontok szorosabb összekapcsolására, valamint olyan növényfajták termesztésére van szükség, amelyek kiemelkedő beltartalmi értéket és versenyképes piaci előnyt kínálnak. A nemesítők szerint a technológia adott, a siker kulcsa a tudatos piacépítés lehet.

Varga Péter Miklós, a Cibus Hungaricus Alapítvány főtitkára szerint (mint arról a ­Portfolio.hu-n május 28-án megjelent „A kenyérnél kezdődik, de az egészségügyben is megjelenik a hazai élelmiszerlánc problémája” című cikkben beszélt) a magyar agrárium és élelmiszeripar egyik legnagyobb kihasználatlan lehetősége az lenne, ha a fogyasztói szokásokról, vásárlásokról és egészségügyi hatásokról keletkező adatok visszajutnának az alapanyag-­termelőkig. Ma ugyanis a termelők gyakran nem tudják pontosan, milyen minőségű, beltartalmú vagy funkcionális tulajdonságokkal rendelkező élelmiszereket keres a piac.
A szakember szerint az agráriumot, az élelmiszeripart, a kereskedelmet és az egészségügyet már nem lehet külön kezelni. Az élelmiszer értéke nem csupán a megtermelt alapanyagban rejlik, hanem abban is, hogy milyen minőségű végtermék készül belőle, azt hogyan fogadja a fogyasztó, és milyen hatással van az egészségére. Varga Péter Miklós úgy véli, a jövőben a termékpályákat nem az alapanyag-termelés, hanem a fogyasztói igények felől kellene felépíteni. Ehhez azonban szükség lenne a kereskedelmi, termelési, fogyasztói és egészségügyi adatok összekapcsolására, hogy a gazdálkodók és a feldolgozók pontosabb információk alapján hozhassanak döntéseket.

A jövő: magas hozzáadott érték
A szakember szerint Magyarország nem a tömegtermelésben, hanem a magas hozzáadott értékű, igazolt beltartalmú és nyomon követhető funkcionális élelmiszerek ­előállításában lehet versenyképes. Ebben fontos szerepet kaphatna a „Farm to Health” szemlélet, amely nemcsak az élelmiszer útját követi a termelőtől a fogyasztóig, hanem annak egészség­ügyi hatásait is vizsgálja.
A cél egy olyan adatvezérelt rendszer kialakítása ­lenne, amely összekapcsolja a termőföldet, az élelmiszeripart, a kereskedelmet és az egészségügyet, így segítve a magasabb értékű, piacképesebb magyar élelmiszerek előállítását és ­exportját. Illetve természetesen a funkcionális, például egyes hiánybetegségek megelőzésére alkalmas növényfajták nemesítésének erősítését.

Mit tud hozzátenni a növénynemesítés?
„A növénynemesítés ma már szinte bármilyen tulajdonságú gabonafajta előállítására képes, legyen szó prémium sütőipari minőségről, magas fehérjetartalomról vagy akár speciális egészségvédő beltartalmi értékekről. A kérdés nem az, hogy előállíthatók-e ezek a búzák, hanem az, hogy van-e rájuk fizetőképes kereslet” – hangsúlyozta Dr. Nagy Zoltán növénynemesítő, a Gabona­kutató Nonprofit Kft. nemesítési programvezetője.
A szakember szerint a modern növénynemesítés előtt ma már nincsenek technológiai korlátok. 
„A nemesítés gyakorlatilag bármire képes. Elő tudunk állítani prémium minőségű, magas fehérjetartalmú búzákat, takarmánycélú fajtákat, rendkívül bőtermő genotípusokat vagy akár speciális beltartalmi értékekkel rendelkező gabonákat is. A kérdés nem a lehetőség, hanem az, hogy mit igényel a piac” – fogalmazott.

Túltermelés alakítja a világ gabonapiacát
Dr. Nagy Zoltán szerint az elmúlt évtizedekben a növénynemesítés egyik legfontosabb célja az volt, hogy elegendő élelmiszert lehessen előállítani a világ növekvő népessége számára. Napjainkra azonban alapvetően megváltozott a helyzet. 
A világ gabonapiacát ma már inkább a túltermelés jellemzi. Dél-Amerika, Ausztrália, az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország és Ukrajna hatalmas mennyiségű gabonát állít elő, ami folyamatos nyomás alatt tartja az árakat. „Magyarország nem ármeghatározó szereplő a világpiacon. Nekünk alkalmazkodnunk kell azokhoz az árakhoz, amelyeket a nagy exportőr országok diktálnak” – mutatott rá.

A prémium minőség logikus út lehet
A szakember szerint éppen ezért sokan joggal vetik fel, hogy Magyarországnak a magasabb hozzáadott értéket képviselő, prémium minőségű gabonák irányába kellene elmozdulnia. A cél nem az kellene legyen, hogy nyers búzát exportáljunk, hanem hogy minél magasabb feldolgozottsági szinten jelenjen meg a magyar termék a piacon. „A liszt, a kenyér, a pékipari termék vagy más feldolgozott élelmiszer jóval nagyobb hozzáadott értéket képvisel, mint maga a búzaszem” – hangsúlyozta.
A Gabonakutató szakembere szerint ugyanakkor van egy komoly akadály, amely nehezíti a prémium termék­pályák kialakítását: Magyarországon jelenleg több mint 150 különböző őszi búzafajtát termesztenek. Ez a gazdálkodók szempontjából előnyös lehet, a malomipar számára azonban komoly kihívást jelent.
„A malmok homogén alapanyagot szeretnének vásárolni, miközben a beérkező gabona rendkívül heterogén. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan változtatniuk kell a keverési arányokat és a technológiát annak érdekében, hogy az első és a tizenötezredik liszteszsák tartalmának minősége is azonos legyen” – magyarázta.

A termés és a minőség között biológiai kompromisszum van
A prémium búzák terjedésének másik akadálya maga a növény biológiája. Dr. Nagy Zoltán szerint a magas minőség és a kiemelkedő terméshozam között természetes ellentmondás áll fenn.
„Nagyon jó minőségű búzát tudunk nemesíteni, és nagyon bőtermő búzát is tudunk nemesíteni. A kettő egyszerre azonban ritkán valósul meg. A prémium minőségű búzák terméshozama általában alacsonyabb, mint a nagy tömegű termelésre alkalmas fajtáké” – fogalmazott.
Mindez azért jelent problémát, mert a piac jelenleg csak korlátozott mértékben fizeti meg a minőséget.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a ­prémium minőség nem írható le pusztán a fehérje- vagy sikértartalommal. A sütőipari értéket számos más paraméter is meghatározza, például a tészta nyújthatósága, rugalmassága vagy az alveográfos és extenzográfos vizsgálatok eredményei.
„Előfordulhat, hogy egy búza magas fehérjetartalommal és kiváló sikérértékkel rendelkezik, mégsem alkalmas bizonyos sütőipari felhasználásra” – mondta.
A beszélgetés során szóba kerültek azok a speciális gabona­fajták is, amelyek egészségvédő tulajdonságokkal ­rendelkeznek. Dr. Nagy Zoltán szerint ilyen növények már ma is rendelkezésre állnak. A Gabonakutató például olyan búzafajták fejlesztésén is dolgozott, amelyek bizonyos emésztőrendszeri érzékenységek esetében nyújthatnak alternatívát. 
Léteznek magas antociántartalmú kék és bíbor búzák, ­illetve olyan fajták is, amelyek kiemelkedő ásványianyag- vagy ­antioxidáns-tartalommal rendelkeznek. „Ezek a növények már most is léteznek. A probléma nem a kínálat, hanem az, hogy nagyon szűk a piacuk” – hangsúlyozta.
A szakember szerint a prémium vagy funkcionális gabonák elterjedésének alapfeltétele a kereslet megteremtése.
„Ha van egy világos stratégia és pontosan tudjuk, hogy mire van szükség, a nemesítők képesek előállítani a megfelelő fajtákat. De előbb a piacnak kell megfogalmaznia az igényeit” – fogalmazott.

A klímaváltozás továbbra is központi kihívás
Dr. Nagy Zoltán szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata továbbra is a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás lesz. Az új betegségek, a szélsőséges idő­járási viszonyok és a vízhiány folyamatos kihívást jelentenek a nemesítők számára.
„Egy jól működő nemesítőház folyamatosan készül a jövő problémáira. Ha egy új betegség megjelenése várható, már évekkel korábban megkezdjük a felkészülést. Egy teljesen új probléma megoldása ugyanis akár nyolc-tíz évig is eltarthat” – emelte ki.
A szakember összegzése szerint a prémium gabonák és a speciális beltartalmú búzák jelenthetnek kitörési pontot a magyar mezőgazdaság számára, de csak akkor, ha a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztói igények egyszerre mozdulnak el ebbe az irányba. A nemesítés készen áll, a kérdés az, hogy a piac mikor lesz kész rá.
A magyar gabonatermesztés hosszú távú versenyképességét nem a tömegtermelés növelése, hanem a prémium minőségű búzák előállítása és a tudatos piacépítés biztosíthatja – ezt erősítette meg Király Roland gazda, molnár, pék, a Magyar Családellátó tulajdonosa is. Szerinte a klímaváltozás, a szűkülő termőterületek és az ukrán gabona jelentette verseny miatt új szemléletre van szükség, amelyben a termelők, a malmok és a fogyasztók egyaránt szerepet kapnak. A szakember úgy véli, Magyarországnak nem a mennyiségi versenyben kell helytállnia, hanem olyan különleges és magas beltartalmi értékű gabonafajták termesztésében, amelyekkel kiemelkedhet az európai piacokon.
„A termőterületünk véges, az éghajlat egyre szárazabb, ráadásul a földrajzi adottságaink sem kedveznek annak, hogy tömegáruval versenyezzünk a világpiacon. Ezért azt kell végig­gondolnunk, hogyan tudunk tíz-húsz éves távlatban olyan terméket előállítani, amelyért a piac hajlandó többet fizetni” – fogalmazott.

Ősi búzafajták visszatérése
Király Roland szerint komoly lehetőséget jelentenek az olyan ősi vagy különleges gabona­fajták, mint a kamut, az alakor vagy a tönke. Ezek a gabonák nemcsak eltérő beltartalmi értékekkel rendelkeznek, hanem olyan funkcionális tulajdonságokat is hordoznak, amelyek a mai egészség­tudatos fogyasztók számára különösen vonzóak lehetnek.
A szakember szerint azonban önmagában a termesztés nem elegendő. „Nem lehet folyamatosan csak arról beszélni, hogy mennyi a hektáronkénti termés vagy milyen vetőmagot használunk. A legfontosabb kérdés a piac. Ki fogja megvenni ezeket a termékeket? Hogyan építünk rájuk fogyasztói bázist?” – tette fel a kérdést.
A molnár-pék szerint a magyar gabonaágazat egyik legnagyobb hiányossága, hogy kevés figyelmet fordít a kommunikációra és a marketingre. Úgy látja, a malomiparnak és a termelőknek közvetlen kapcsolatot kellene kialakítaniuk a fogyasztókkal, és érthetően elmagyarázniuk, miért értékesebbek a prémium minőségű gabonák.
A magasabb fehérjetartalmú búzákból készült termékek például kedvezőbb tápanyag-összetétellel rendelkeznek, miközben jobb sütőipari tulajdonságokat is biztosítanak. „A fogyasztók jelentős része egyszerűen nem tudja, mi a különbség egy átlagos és egy prémium liszt között. Ha ezt megértik, akkor hajlandóak lesznek többet fizetni a jobb minőségért” – hangsúlyozta.

Mitől lesz prémium a búza?
A szakember szerint az ukrán gabona körüli viták önmagukban nem oldják meg a magyar gazdák problémáit. Véleménye szerint hosszú távon nem lehet kizárólag korlátozásokra építeni a versenyképességet. „Az ukrán búzát nem tiltásokkal, hanem minőséggel lehet megverni” – fogalmazott. Elmondta, hogy korábban több tucat ukrán búzamintát vizsgált meg, és tapasztalatai szerint a legtöbb nem érte el azt a minőségi szintet, amelyet a prémium kategóriás magyar búzák képesek biztosítani.
Király Roland szerint a prémium minőség nem marketingfogás, hanem mérhető tulajdonságok összessége. A magas fehérjetartalom, a kedvező sikértartalom és a jó sütőipari értékek mind olyan paraméterek, amelyek közvetlenül befolyásolják a liszt minőségét és a belőle készülő termékek tulajdonságait.  Véleménye szerint már az is jelentős előrelépést jelentene, ha a hazai búzatermesztés nagyobb része elérné a 14%-os fehérje­tartalmat és a 30% körüli sikérszintet. „Ha a fogyasztó azt tapasztalja, hogy jobb lesz a kenyere, a pizzája vagy a süteménye, akkor megérti a minőségi különbséget is – mondta.

Integrációra lenne szükség
A szakember szerint a liszt ára ma nincs arányban az előállításához szükséges munkával és tudással. Úgy véli, a fogyasztók gyakran természetesnek veszik, hogy a liszt olcsó termék, miközben annak előállítása összetett folyamat. „Egy kilogramm lisztből több tucat palacsinta készülhet. Ha össze­vetjük más élelmiszerek áraival, akkor látható, hogy a liszt még mindig rendkívül olcsó terméknek számít” – jegyezte meg.
Király Roland szerint a jövő útja az lehet, ha a nemesítők, a termelők, a malmok és a kereskedők szorosabb együttműködést alakítanak ki. A minőségi gabonatermesztés ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a teljes értéklánc ugyanabba az irányba mozdul el.
A szakember szerint Magyarország számára a prémium gabonákra épülő stratégia jelentheti azt a kitörési pontot, amely egyszerre biztosít magasabb jövedelmet a gazdálkodóknak, jobb minőségű alapanyagokat a feldolgozóiparnak és értékesebb termékeket a fogyasztóknak. „Nem a tömegtermelésben kell versenyeznünk, hanem abban, hogy jobb minőséget állítsunk elő. Ebben van a magyar gabonaágazat jövője” – fogalmazott.

Mi a helyzet a zöldségek frontján?
„A növénynemesítés sokáig elsősorban arra koncentrált, hogy a fajták ellenállóbbak legyenek a betegségekkel, vírusokkal és az időjárási stresszel szemben, illetve minél nagyobb terméshozamot biztosítsanak” – mondta el Nagy­péter Sándor, a DélKer­TÉSZ (Délalföldi Kertészek Szö­vet­ke­ze­te) elnök-ügyvezetője. – Ez ma is fontos szempont, sőt a növényvédő szerek használatának folyamatos korlátozása miatt még nagyobb jelentőséget kapnak a természetes ellenálló képességgel rendelkező fajták. Ugyanakkor az utóbbi években egy új irány is előtérbe került: a beltartalmi értékek javítása.
A fogyasztók ugyanis egyre tudatosabbak és ma már nemcsak szép és bőtermő zöldségeket várnak, hanem olyanokat is, amelyek ízletesebbek, vitaminokban gazdagabbak és akár egészségvédő hatással is rendelkeznek. A nemesítők ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a fajták visszahozzák azokat az ízeket, amelyeket sokan a gyerek­korukból, a nagyszülők kertjéből ismernek.
A DélKerTÉSZ-nél az új fajták tesztelésekor rendszeresen végeznek beltartalmi vizsgálatokat és vakteszteket. A szakemberek nemcsak a termőképességet és az ellenállóságot vizsgálják, hanem azt is, hogy a paprika vagy a paradicsom mennyire húsos, lédús, édes, illetve milyen vitamin- és szárazanyag-tartalommal rendelkezik. „Egy-egy új fajta értékelésénél nyolc-kilenc különböző szempontot vizsgálunk. Fontos a küllem, de legalább ennyire fontos az íz, az édesség, a húsosság és a vitaminösszetétel is. Hiszen hiába szép egy zöldség, ha a fogyasztó nem kapja meg azt az ízélményt, ami miatt újra megvásárolná” – mondta Nagypéter Sándor.

A külső környezetnek is van szerepe
A szakember szerint a beltartalmi értékeket azonban nem kizárólag a genetika határozza meg. A fajta mellett jelentős szerepe van a termesztési környezetnek, a napsütéses órák számának és a helyi klimatikus adottságoknak is. Ennek jó példája a Szentesi Paprika. A DélKerTÉSZ legnagyobb tagja, az Árpád-Agrár Zrt. és kutatópartnerei által végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy ugyanazon fajtatípus C-vitamin-tartalma a szentesi térségben lényegesen magasabb lehet, mint más termőtájakon vagy importtermesztésből származó paprikák esetében. „A napsütés, a klíma és a fajta genetikai adottságai együtt alakítják ki a végső beltartalmi értéket. Ezért van az, hogy ugyanaz a vetőmag más-más helyen eltérő minőséget produkálhat” – hangsúlyozta. 
A nemesítés ma már olyan tulajdonságokra is fókuszál, mint a magasabb antioxidáns-tartalom, a nagyobb C-vitamin-mennyiség vagy az intenzívebb ízvilág. A paradicsomnál például kiemelt jelentőségű a Brix-érték, amely a természetes cukortartalmat jelzi. A magasabb Brix-értékű fajták édesebbek, intenzívebb ízűek, és az ipari feldolgozás során is előnyt jelentenek.
„Tulajdonképpen ma már nemcsak termést nemesítünk, hanem minőséget is. Olyan növényeket próbálunk létrehozni, amelyek egyszerre ellenállóak, gazdaságosan termeszthetők, ugyanakkor jobb ízűek és értékesebb tápanyagokat tartalmaznak. Ez a jövő egyik legfontosabb iránya” – fogalmazott a DélKerTÉSZ elnöke.

(TERMÉKMIX magazin – 2026. júniusi szám)

BELELAPOZOK