Magyarországon jelenleg mintegy 20 ezer hektáron zajlik almatermelés, amely már csak a fele a 20 évvel ezelőtti termőterületnek.
Termelési potenciálunk egy jó évjáratban még az erősen zsugorodó ültetvényterület mellett is mintegy 500 ezer tonna lenne, melyből mintegy 120-130 ezer tonna lehetne étkezési alma, 370-380 ezer tonna pedig ipari alma (utóbbinak 80-90%-a sűrítménycélú léalma). Az elmúlt öt év – de egyben az elmúlt 2-3 évtized – leggyengébb termését 2022-ben szüreteltük, amely 280 ezer tonna volt. Az előző évben is jócskán elmaradt a hazai almatermés a potenciálunktól: mindössze 342 ezer tonnát takarítottunk be (ebből 232 ezer tonna volt léalma, 20 ezer tonna egyéb ipari alma, 65 ezer tonna étkezési alma és 25 ezer tonna az exportált mennyiség).
A 2025. évi hazai almatermés minden idők leggyengébb termésének ígérkezik: a termelők, TÉSZ-ek, kereskedők és feldolgozók körében végzett felmérésünk alapján 160 ezer tonna körül prognosztizáljuk az idei almatermést, ami az előző év – egyébként is nagyon alacsony – termésének mindössze szűk fele. Becslésünk szerint ebből mintegy 60-80 ezer tonna lehet az étkezési alma és 80-100 ezer tonna az ipari alma. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy étkezési alma termésünk egy jó évjárat termésének mindössze 55-65%-a, az ipari alma termésünk pedig csupán mintegy 20-25%-a. A terméskiesés mértéke mind az étkezési, mind az ipari alma szegmensben jelentős a piaci igényekhez viszonyítva is: a 110-120 ezer tonnás hazai étkezési alma fogyasztástól, illetve a 350-400 ezer tonna feldolgozóipari kapacitásunktól is jócskán elmaradunk, jóllehet mindkét szegmenst legalább 90%-ban hazai termelésből kellene kiszolgálnunk.
Forrás: FruitVeB
A ténylegesen betakarított mennyiséget, illetve az ipari-étkezési arányt a következő hetek és a szüreti időszak időjárásának alakulása fogja még befolyásolni. A FruitVeB prognózisainak beválási tapasztalatai alapján azonban elmondható, hogy 5 évből 3-4-szer a szezon elején prognosztizáltnál alacsonyabban alakul a tényleges termés, ami azzal van összefüggésben, hogy az időjárás gyakrabban alakul kedvezőtlenül, mintsem optimálisan.
A vegetáció, illetve az érés ebben az évben „normál menetben” zajlik – szemben a tavalyi, három hetes koraisággal. Ennél fogva érdemi mennyiségekkel augusztus utolsó dekádjában veszi kezdetét a hazai almaszüret, jóllehet a nyári almafajták betakarítása – szerény mennyiségekkel – már elkezdődött.
Az idei gyenge hazai almatermés több okra vezethető vissza, de – a termőterület konstans csökkenésén, az ültetvények kondíciójának romlásán és mindezek által terméspotenciálunk csökkenésén túlmenően – alapvetően a kedvezőtlen időjárási hatásokkal magyarázható:
· A tavaly nyári és kora őszi, közel három hónapos, extrém aszály- és hőségstressz – az őszi csapadékok ellenére – valószínűsíthetően hozzájárult a virágrügyek kondíciójának romlásához, ami az idei normál-jó virágzás mellett is hordozott némi bizonytalanságot magában.
· A legnagyobb károkat kétségkívül a zöld- és pirosbimbós fenológiai stádiumban érkező április 07-08-ai, majd a kisgyümölcs állapotban beköszöntő május 10-ei fagyok okozták. Az áprilisi fagyok az almatermő területek 80-90%-át érintették nagyon súlyosan (mindössze a Balaton közvetlen térségét, a Kisalföldet és a Dunántúl egyes régióit kímélték meg), a május 10-ei fagyok pedig az ország észak-keleti részében okoztak – az április fagyok után még megmaradó szerény termésben – jelentős károkat. A késői, májusi fagy azért jelentett érzékeny veszteséget, mert Magyarország észak-keleti részében található az almaültetvényeink ¾-e.
· A virágzás lezárulta után, szinte egész májusban hűvös, fényszegény – de csak kisebb mennyiségű csapadékot hozó – időjárás uralkodott, ami összességében kedvezőtlenül hatott a terméskötődésre, illetve negatív irányba befolyásolta az intenzív sejtosztódási folyamatokat – ez az időszak meghatározó a gyümölcsméret kialakulásának szempontjából.
· Június hónap folyamán gyakran alakultak ki kánikulai hullámok, amelyek ráadásul erős, kora tavasz óta tartó aszállyal, valamint magas UV-sugárzással párosultak. Ennek következtében – elsősorban az öntözetlen ültetvényeken és a homoktalajokon – további mennyiségi és minőségi kieséseket szenvedhettünk el.
A július hónap már jóval kedvezőbb időjárást hozott: a hónap első napjaiban megérkeztek az első jelentősebb csapadékok (igaz, ezekkel együtt számos termesztőkörzetben heves zivatarok, vihar- és jégkárok alakultak ki), illetve a hőmérséklet is kedvezően alakult. Azonban a rendkívüli szélsőségek között ingadozó tavaszi és júniusi csapadék-, hőmérsékleti és fényviszonyok eredője a nagyon gyenge terméskötődés és az erőteljesebb május-júniusi tisztuló hullás lett.
Fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy számos olyan tényező van még, ami a betakarítható mennyiséget, illetve az étkezési és ipari alma arányát befolyásolni fogja a következő hetekben, illetve a szüret alatt. Ezek közül a legfontosabbak:
· Sok ültetvényben tapasztalható jelenség, hogy a gyümölcsök mérete elmarad a várttól, ami szintén a tavaszi fagyok, a májusi hűvös és a júniusi aszályos, kánikulai időszakok következménye. A tavaszi fagyok miatt a gyümölcsökben kevés életképes mag alakult ki, ami önmagában rontja a gyümölcsméretet, de ezt tetőzte a hűvös, fényszegény május, mely az intenzív sejtosztódási folyamatok akadályozása révén, az alacsony „sejtszámon” keresztül befolyásolja kedvezőtlenül a gyümölcsméretet, mint ahogyan a júniusi aszály és a hőséghullámok is ebbe az irányba hatottak. Kérdés, hogy mérete alapján mennyi gyümölcs „minősül vissza” ipari almának.
· Kockázatokat rejt magában egy további aszályos és kánikulai periódus, mert a talajok vízkészlete alacsony, a júliusi esőzések csak rövid időre oldották meg a vízutánpótlást.
· Az ideihez hasonló mértékű tavaszi fagyok után gyakori jelenség a szüret előtti, nagyon korai terméshullás: ez „jobb esetben” (ha későn, augusztus vége után következik be a hullás) minőségi veszteség, vagyis étkezési tételek kényszerülnek az ipari szegmensbe; de amennyiben túl korai a hullás, akkor az abszolút mennyiségi veszteség, mert ipari almának sem betakarítható.
(FruitVeB)