Tavaly azt mondták az élelmiszeripari szövetségek vezetői, hogy nagyon nehéz év áll előttünk, túl kell élni. Végül sokkal húzósabb évünk volt, mint ahogy azt egy éve ilyenkor még sejteni lehetett. 

S habár most már mindenki szeretne nyugodt és stabil gazdasági környezetben dolgozni, arra még mindig várni kell. Vannak azonban már jelek, amik reményre adhatnak okot. 

Az exportban lehet a túlélés kulcsa

Szélsőséges évet hagy maga mögött az élelmiszeripar, csakúgy, mint a gazdaság egésze. Az első félévben még az egész ágazat termelésének volumen-indexe 12%-os növekedést mutatott. Még a 3. negyedév is pozitív volt a termelés tekintetében (7%), viszont ekkor már látszik a belföldi értékesítési lehetőségek korlátozottsága, ugyanis gyakorlatilag stagnált a belföldi értékesítése az ágazatnak. Az, hogy az élelmiszeripar volumen tekintetében még ekkor is pozitív számokat tudott hozni, annak volt köszönhető, hogy az exportban továbbra is jól szerepelt.
„Ha a kiskereskedelmi adatokat nézzük, akkor viszont azt láthatjuk, hogy júniustól az élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelmi üzletek forgalma elkezd csökkenni és novemberben ez a csökkenés az előző év azonos időszaká­hoz képest már majdnem 7%. Ez megjelent már a termelési adatokban és kihatással lesz a következő időszakra is. Az egész tavalyi évet nézve összességében a volumenindex alapján pluszos évünk lesz, de a tendencia egyértelműen romló” – fogalmazott Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége elnöke.
Ami az eredményességet illeti, nagyon vegyes képet fognak mutatni a különböző ágazatok, azon belül is a cégek. „A legfontosabb költségtényezők az ágazatban jelentős mértékű emelkedést mutattak az év során. Ha abból indulok ki, hogy a mezőgazdasági termelői ár több mint 50%-kal nőtt a tavalyi évben, hozzászámolom a drasztikus árrobbanást és a szignifikáns bérnövekedést is, ­akkor látható, hogy a meghatározó önköltségi elemek jelentős növekedésen mentek keresztül és ehhez képest a rendkívül magasnak ­tűnő élelmiszer fogyasztóiár-növekedés máris egészen más megvilágításba ­kerül. Éves szinten az élelmiszer-infláció 26% körül volt, decemberben pedig elérte a kiugróan magas, 45%-os értéket, de az önköltség növekedéssel összehasonlítva a fogyasztói árnövekedést, valószínűleg az ágazat jövedelmezősége nem javult. Persze bizonyos szereplők, akik jobban tudtak ezekre a nehézségekre reagálni, illetve a piaci alkupozíciójuk a partnereikkel szemben jobb volt, megtarthatták az előző éves eredményességüket, vagy néhányan talán növelni is tudták azt” – magyarázta.
Tavaly még azon filóztunk, hogy lesz-e gáz és olaj, és fent tudjuk-e tartani mindennap a termelést. Ez a bizonytalanság azért továbbra is ott lebeg a gazdasági szereplők felett. Emellett azonban ott van még a folyamatos árfolyam-bizonytalanság. A forint szélső­séges mozgása minden piaci szereplő számára kihívás. Az elmúlt fél évben rendkívüli mértékben romlottak a ­külső forrás bevonásának a ­kondíciói, a kama­tok olyan mértékben szálltak el, ami elgondolkodtat mindenkit, hogy ­milyen mértékben használhat fel ­külső banki forrást.
Az élelmiszeripari szereplők abban bízhatnak, hogy a mezőgazdasági alapanyagok árának folyamatos emelkedése most már mögöttünk van. Ennek jelei látszanak nemzetközi szinten a főbb gabonapiacokon, ahol az elmúlt hónapokban már a stabilizálódás, sőt árcsökkenés is jellemző volt. Ezen túl, őszintén, másban nem nagyon reménykedhetünk. A jelenlegi gazdasági helyzetben a kereslet érdemi növekedésére nem lehet számítani. Abban viszont bízunk, hogy a költségvetés stabilitását megpróbálják visszahozni, ami a megfelelő monetáris lépésekkel együtt csökkentheti a forint szélsőséges árfolyammozgását.
Nyilván, ha a gazdaság megúszná – jelenleg két negyedéves technikai recesszión vagyunk – és sikerülne éves szinten pozitív tartományban tartani a gazdaság egészét, akkor számíthatnánk arra, hogy megnyugszik a fogyasztó is, és az a belső fogyasztáscsökkenés, ami a harmadik negyedévre már egyértelműen jellemző volt, leáll, talán stabili­zálódhatna a piac is.
Összességében azonban sajnos mégiscsak az a valószínűbb, ha a belföldi ­piacon az első félévben érdemi forgalomcsökkenésre számít a szereplők többsége, vagyis kényszerből tovább kell növelni az exportpiaci ­kereséseket, hogyha valaki fent akarja tartani a termelést.
Az árstopot illetően elmondta, hogy mindenki reménykedik az ágazatban az árstop április végi kivezetésében, hogy ez a piaci folyamatokat egyre inkább zavaró, és a termékpálya szereplői közötti bizalmi kapcsolatokat lassan kikezdő intézkedés eltűnik. Nyilván az árstop megszüntetésének – ami a forgalmat illeti – lesz ezekre a termékkörökre egy egyszeri negatív hatása, de ahhoz, hogy normálisan működjön az adott termékpályákon a piac, ­egyszerűen elengedhetetlen, hogy ez az „ideiglenesnek” nevezett intézkedés most már tényleg kivezetésre kerüljön.

Optimizmusra és jó szakmai döntésekre van szükség

A decemberi prognózisok alapján már látszik, hogy a magyar baromfihús kibocsájtás és élőállat felvásárlás csökkent, árulta el Dr. Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke.
Mint megtudtuk, már önmagában a költségnövekedésekből fakadó áremelés fogyasztáscsökkenést okoz, így a korábban „megszokott” termelési mennyiség is relatív túltermelést eredményez. „Persze azt is gondolhatnánk, hogy a madárinfluenza okozta kiesések ezt csökkenthetik, ám ez csak félig igaz. A járvány közvetlen kártétele ugyan egész Európában óriási volt – így valóban csökkent az előállított mennyiség, de a korlátozó intézkedések miatt az Európán kívüli exportpiacokat elvesztettük, így számtalan termékből a felesleget nem lehetett levezetni. S ha ez nem lenne elég, akkor erre a piacra rázúdult egy politikai döntésből származó ukrán baromfihús (Ukrajna vámmentes behozatali lehetőséget kapott baromfihúsra és étkezési tojásra), ami mellett Brazília is nagy mennyiségben hozta be Európába a fagyasztott csirkemellfilét.

Ezen intézkedések hatására tehát nemhogy csökkent volna a nyomás, hanem csak növelte azt az egész baromfiágazatra. Az európai politikának nagy felelőssége van abban, hogyan kezeli ezt a problémát, reméljük talán most már elkezdi érzékelni, hogy az Ukrajnának nyújtott kedvezmények talán eltúlzottak. Az intézkedésnek vannak hazai, ágazati vonatkozásai is, hiszen a direkt hatásokon túl az ukrán baromfihús leköti azokat a bel-és külpiacokat, ahová korábban a magyar baromfitermékeket értékesítjük” – fogalmazott.

Az elnök elmondta, hogy sok bizonytalanságot tartalmaz az idei év, de a tavalyinál jobb évre számít. „Egyrészt azért, mert bízom abban, hogy a tavalyi év szántóföldi növénytermesztésnek katasztrofális éve nem ismétlődik meg. A keserű, gyötrelmes tapasztalatok olyan intézkedéseket és megoldásokat hoznak, melyek az idei évben jó termelési kilátásokat eredményeznek. A növénytermesztés jó hozamai lehetőséget adnak jó táplálóanyag tartalmú, lényegesen alacsonyabb árú takarmányok előállítására, mely csökkentheti az állattenyésztés termelési költségeit, javítják versenyképességét, jövedelmezőségét, így kibocsátása növekedésnek indulhat. Optimizmusra és jó szakmai döntésekre van szükségünk ­ahhoz, hogy a jelenlegi válságos helyzetből kilábaljunk. Fontos feladat, hogy az idei évet használjuk fel arra, hogy kezdődjön meg érdemi pár­beszéd a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés, állati termék­pályák között. E termékpályák egymásra vannak utalva, ezért hosszútávú kölcsönös együttműködésük lehet a jövő sikerének záloga” – összegezte.

Ebben az intézkedésben kódolva volt a konfliktus

„Azt gondoltuk, hogy a Covid ­okozta ellátási láncbeli problémákat és az ­azzal megjelenő munkaerőhiányt már nem lehet tetőzni, de a tavalyi év messze a legnehezebb volt. Nem is ­emlékszem olyan évre – de még a tapasztaltabb kollégáim sem – ahol ennyi problémát kellett volna egyszerre kezelni” – ­árulta el Pákozd Gergely, a Tojásszövetség alelnöke.
Egészen őszig a tojás esetében a költségnövekedés érvényesítése meglehetősen nehézkes volt, ekkor el is indultak az árak fölfelé, aminek ­aztán nemsokára határt szabott az ársapka, ami megakadályozta a további áremelkedést. „Azt lehet mondani, hogy a ­termelési költségek 70%-át adó takarmány­költség körülbelül a kétszeresére nőtt. Az önköltség maradék 30%-a pedig jellemzően euróhoz kötött, ott pedig az árfolyammozgás az, ami jelentősen befolyásolta a termelési költségeket” – fűzte hozzá az alelnök.

Világszinten is egyre nagyobb problémákat okoz a madárinfluenza. „Azt lehet mondani, hogy ez is átalakult és most már nemcsak időszakonként jelenik meg bizonyos régiókban, hanem szinte folyamatosan nyomás alatt tartja a világot” – tudtuk meg.
A hazai piacon tavaly a fogyasztásban volt némi meglódulás, főleg amiatt, hogy más élelmiszerek ára hamarabb emelkedett és azok helyettesítésére kezdték el az emberek jobban fogyasztani a tojást. Majd az ársapka bevezetése és az áruhiánytól való félelem miatt bizonyos fokú felhalmozásba kezdtek. „A teljes évet még nem látjuk, de az tisztán látszik, hogy igen jelentős kereslet volt a tojástermékek iránt az év utolsó hónapjaiban” – foglalta össze.
Ami a jövőt illeti, amennyiben a költségtényezőkben nem lesz enyhülés, akkor egyértelmű, hogy további áremelkedésre lesz szükség. „A takarmány-alapanyagok áremelkedése megállt, ott stabilizálást várunk, talán némi csökkenést is. Ami azonban nagyon megnehezíti most a termelők életét, az a kamatkörnyezet. Ilyen kamatszinteken nagyon nehéz olyan megtérülést számítani, ami aztán gazdaságossá teszi a beruházást. Az idei év nagy kérdése, hogy milyen formában és hogyan tudnak majd finanszírozáshoz jutni a tojástermelők, hogy a fejlesztéseiket, felújításaikat vagy éppen a technológiaváltásaikat finanszírozni tudják” – hívta fel a figyelmet.


A szövetség érzékel bizonyos visszalépést a magyar piacon. Vannak termelők, akik abbahagyják, mert nem látják azt a fokú gazdasági megtérülést, amiben reménykedtek. „Mindenképpen jó lenne, ha a magyar piac önellátottságát a mostani szinten tudnánk tartani, persze még jobb lenne emelni. Bízunk benne, hogy az ársapka kivezetése után normál piaci viszonyok fognak uralkodni ebben a szektorban, és abban is reménykedünk, hogy ezután rendeződik a viszony a termelők és a kiskereskedők között, hiszen ebben az intézkedésben azért kódolva volt a konfliktus” – zárta gondolatait az alelnök.

Öntözés nélkül nem lehet versenyképes a hazai zöldség-gyümölcstermesztés

A tavaly évet illetően Dr. Apáti Ferenc a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke elmondta, hogy a történelmi aszály az egész országot sújtotta, de leginkább az Alföldön okozott nagy károkat.
„2022-ben az elmúlt 10 év leg­gyen­­gébb almatermése volt, ­mivel a ­2021-es 520 000 tonna helyett ­csupán kb. 280 000 tonna lett, de szinte ­minden más gyümölcsfajnál voltak károk. Zöldségtermesztés területén is ­jelentős károkat okozott az aszály, különösen az öntözetlen kultúrákban. Minden zöldségfajnál azt érzékeljük, hogy az öntözetlen állományokban 50–100% ­közötti volt a terméskiesés mértéke, de még az öntözött kultúrák­ban is ­20–30% termésdepresszió volt ­jellemző, mivel a hőséget és a légköri aszályt még az öntözés sem tudta kompenzálni. A 2022-es év leginkább arra – a sokat hangoztatott – összefüggésre világított rá nagyon erősen, hogy öntözés nélkül nem lehet versenyképes zöldség-­gyümölcstermesztést elképzelni már itthon” – foglalta össze.
Az élelmiszerár-növekedés hatására a zöldség-gyümölcs termékek is drágultak, bár a zöldségek és gyümölcsök inflációja elmaradt, sőt, egyes esetekben messze elmaradt az élelmiszerek átlagos 40 százalékos inflációjától. „Mivel nem elsődleges élelmiszerekről beszélünk a zöldség-gyümölcs tekintetében, ezért a jelenlegi árak mellett megfigyelhető a fogyasztói kereslet kisebb mérséklődése. Hazánkban is, de Európa-szerte az a tendencia, hogy a gazdasági válság hatására 10–20%-kal csökken a zöldség-gyümölcsfogyasztás” – tudtuk meg.


A 2022. év IV. negyedévében ­pozitív jelenség volt a földgáz és az elektromos energia árának csökkenése, a műtrágyák árának jelentős mérséklődése. Befejeződött az MNB ­kamatemelési ciklusa is, bevezetésre került a kamatstop, melynek okán talán a pénzügyi piacokon is nagyobb nyugalomban lehet reménykedni. Az inflációs ­ráta (14,5%) is elmaradt a negatív várakozásainktól (20-25%). A forint ­lassú erősödése is reménykeltő. Nagyon fontos tényező, hogy jelentősen lépett ­előre a megállapodás az EU-s pénzekért Magyarország és az EU között, ami az államháztartás egyensúlya ­irányában fennálló bizonytalanságot is mérsékelte. „A 2022. év nagyon nagy bizonytalansággal és kockázatokkal volt terhelt, azonban a 2022. év ­utolsó negyedévében tapasztalt pozitív jelenségek az utóbbi 1–2 hónapban valamelyest mérsékelték a nagyon negatív hangulatot. Mint ahogyan egyes elemzők, úgy a szektorunk szereplői is ­reménykednek abban, hogy mégsem lesz nagyon ­hosszan elhúzódó és nagyon mély válság” – összegezte.
Dr. Apáti Ferenc elmondta, hogy a 2023-as esztendő nagy jelentőséggel bír az új Uniós költségvetési ciklusban alkalmazandó KAP Stratégiai terv támogatásokra vonatkozó részletes szabályok és pályázati felhívások vonatkozásában. „A célunk, hogy az ágazatunkban érintett gazdálkodók a legkedvezőbb fel­tételekkel tudják igénybe venni ezeket a támogatásokat.”
Az idei év feladatait illetően az elnök kiemelte, hogy a szervezettségben is jelentős előrelépésre van szükségük, mert megítélése szerint a jelenlegi elaprózott értékesítésük, a szervezetlenségük a legfőbb okozója annak, hogy gyakran 10–30%-kal alacsonyabb árakat kell elszenvedniük, mint ami az adott piaci helyzetből „kihozható” lenne.

 

A pékek nem engednek a minőségből

A tavalyi év egy nagyon nehéz gazdasági helyzet elé állította a sütőipari vállalkozásokat.

„Természetesen nemcsak ez az ágazat nézett szembe ezzel a helyzettel, hiszen az élelmiszeripar összes szegmense hasonló problémákkal küzdött. Mindenkinek szembesülnie kellett a folyamatosan változó és emelkedő költségekkel, ami megakadályozta az előre tervezhetőséget” – fogalmazott Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke.
A szövetségnél egyelőre úgy látják, hogy a 2023-as év a túlélésről fog szólni. „Reménykedünk abban, hogy az alapanyagárak és az energiaárak normalizálódnak.

A sütőipar továbbra is folytatja a fejlesztéseket, követi az innováció jövőbe mutató lehetőségeit, törekszik a minőségre, mindent megtesz annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben megfeleljen a vásárlói szokásoknak” – mondta, hozzátéve, hogy bíznak abban, hogy a sütőipar is részesül a pályázati támogatásokban, ami könnyebbé teheti ebben a nehéz helyzetben a túlélést.
„Egy dologban biztosak vagyunk, a pékek nem engednek a minőségből és továbbra is a fogyasztók igényeit figyelembe véve sütik a mindennapi kenyereket” – vallotta Septe József.

Optimista forgatókönyv 

2022 az édesipar – akárcsak az egész élelmiszer szakma – számára kihívások­kal és váratlan fordulatokkal teli év volt. „A járvány visszaszorulása és a ­piac vissza­rendeződése miatt optimistán vágtunk neki, de az optimizmus hamar elpárolgott. Az év első részében tovább folytatódott az alapanyagárak elszállása, Oroszország megtámadta szomszédunkat, Ukrajnát, megtízszereződött a földgáz ára és elszálltak az elektromos áram díjai, beköszöntött a vágtató infláció és a forint ­gyengülése is rekordokat ért el.

Mindez a gyártási költségeket jelentősen felemelte. Ha ez nem lett volna elég, a nyár közepén drasztikusan megváltoztatták a NETA szabályokat, rendkívül széles termékköre vetik már ki ezt az adót, köztük mindennapi élelmezési cikkekre és alapanyagokra is, valamint az adó mértékét is jelentősen emelték. Ezek a nem kicsit megemelkedett költségek és adók a termékek fogyasztói árában is megjelennek” – sorolta a tavalyi év nehézségeit Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövetsége főtitkára
Az egyesület szerint 2023 nagy kérdése az lesz, hogy az emelkedő árakat hogyan fogadják el a vásárlók. „Már több éve tart az a trend, hogy egyre inkább a minőséget keresik az ­emberek és azért hajlandóak többet is fizetni. Abban bízva, hogy ez a trend folytatódik, az eladási mennyiségek csökkenésére, de az összforgalom stagnálásra vagy kisebb növekedésére is számítunk. Hangsúlyozom, ez az ­optimista forgatókönyv. Mint láttuk, történhetnek olyan, akár az emberek, akár a természet erői által okozott események, amelyek ezt megváltoztathatják, és amelyek váratlanul történhetnek. Kevés optimizmusra is van okuk, hadd zárjuk ezzel. Az energiaárak emelkedése megállt. Igaz, az árszint a ­turbulenciák előtti nagyjából háromszorosa, de ez talán már a kezelhető tartományba esik. Hosszú idő után normalizálódni látszanak a fontos alapanyagok és terményeik árai, ezek egy részére is igaz, hogy ha drágábban is, de elfogadható áron és stabilabb piaci környezetben lehet már beszerzéseket indítani, és a nemzetközi szállítás költségei is visszakorrigáltak” – foglalta össze a főtitkár.

A sör ára az átlagos élelmiszerár infláció alatt maradt

Az öt legnagyobb magyar sörgyártó belföldi forgalma ugyan 3%-kal meghaladta az egy évvel korábbit, de eredményessége a tavalyi év során bizonyosan elmaradt a várakozásoktól – tudtuk meg dr. Kántor Sándortól, a Magyar Sörgyártók Szövetségének igazgatójától, aki az erős inflációt, az alapanyagok, az energia és a munkabérek növekedése mellett a kormányzati elvonásokat, a jövedéki adó és a NETA befizetések megemelkedését említette meg ennek okaként.

 „Ebben a kedvezőtlen környezetben a sör árának emelése is elkerülhetetlenné vált, ami mindezen tényezők ellenére az átlagos élelmiszerár infláció alatt maradt. A teljes forgalom összességében sajnos nem érte el a Covid időszak előtti szintet, amit még a tavalyi év elején reméltünk” – tette hozzá.
A szövetség bízik benne, hogy az energiaárak normalizálódnak és az alapanyagár növekedésének dinamikája is jelentősen csökken ebben az ­évben, és így kiszámíthatóbb környezetben fognak tudni dolgozni.
„Reméljük, a forgalom is végre eléri vagy meghaladja a Covid időszak előtti értékeket” – mondta az igazgató, aki hozzátette, hogy a söripar számára a legnagyobb problémát a vendéglátás gyengélkedése okozza. „Ennek a szegmensnek a teljesítménye még mindig 25%-kal elmaradt a Covid időszak előtti, 2019. évi forgalomtól. Reméljük, a javuló gazdasági teljesítmény mellett a jövő évben erősödik a vendéglátás és a fogyasztók növekvő érdeklődéssel keresik majd a csapolt sört, azt a fogyasztási formát, ami a legjobb élményét adja ennek az italnak” – fogalmazott.

Év végére jelentősen csökkent a forgalom

Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üditőital Szövetség titkára elmondta, hogy az alkoholmentes ital ágazatot az egész gazdasághoz hasonlóan sújtotta 2022. évben az alapanyag és csomagolóanyag-árak, az energiaárak, a szállítási költségek emelkedése, az árváltozások kiszámíthatatlansága és a valutaárfolyam kedvezőtlen változása.
„Ennek ellenére a piaci forgalom az I. félévben – összehasonlítva 2021. hasonló időszakához – minden termékkategóriában – ásványvíz, ízesített víz és szénsavas üdítőitalok, gyümölcslevek, nektárok, gyümölcs italok, jeges tea – nőtt. A növekedés termékektől függően különböző mértékű volt, 4-20% között változott. A II. félévben azonban ez a növekedés megállt. Egyre gyorsuló tempóban csökkenni kezdett az eladott termékek mennyisége, különösen a gyümölcslevek – ezen belül is a gyümölcsitalok – és a jeges tea esetében. Kezdetben 4–7%, az utolsó hónapokban már 15–20%-os volt a csökkenés. Ugyanez tapasztalható az I. félév adataihoz viszonyítva is. Így összességében a 2022. év piaci forgalma mennyiségben, az előző év forgalmához viszonyítva, mintegy 10%-kal csökkent” – magyarázta.
A szövetség idei célja, hogy megállít­sák a forgalom további csökkenését. „Sajnos a pillanatnyi adatokat figyelembe véve a 2023-as évben is várható mennyiségben kb. 10%-os csökkenés. Cégeink receptmódosításokkal, innovációkkal bővítik termékeik palettáját, új ízekkel, összetételekkel kínálnak választási lehetőséget a fogyasztóknak, ösztönözve őket a vásárlásra. Terveink között szerepelnek továbbra is termékeink kalóriatartalmának csökkentése” – mondta.
Bikfalvi Istvánné hozzátette, hogy az innováció másik jelentős iránya a csomagolóanyagaik fejlesztése környezetvédelmi szempontból, elsősorban újrahasznosítható csomagolóanyagok alkalmazása minél nagyobb mértékben. „Az év legfontosabb feladata, kihívása, felkészülés a körforgásos gazdaság megvalósítására, a visszaváltási rendszer bevezetésére. Ezt a munkát – összefogva az érdekelt ágazatok szövetségeivel, szakértői, tanácsadói szervezetek segítségével – már korábban megkezdtük, és ez évben is folytatjuk” – tette hozzá.

 

„2022 második féléve minden eddigi képzeletünket alulmúlta”

Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy a legobjektívabb képet a tavalyi évről talán a pálinka szabadforgalomba bocsátását mutató számok adják. Ám itt is két részre kell bontani az évet, mert teljesen máshogy teljesít a szektor az első és a második félévben.
„Ebből tisztán látszik, hogy – a NETA 2019. szeptember elsejei bevezetése óta – 2022 ­első hat hónap­jában a forgalomba helyezett pálinkák mennyisége először mutatott érdemi növekedést, de még mindig nem érte el ­2015–2018-as évi szinteket. Azt lehet mondani, hogy kibocsátás tekintetében az első félévet nézve most haladtuk meg első alkalommal a 2014. évet” – magyarázta.
Azonban nincs ok az örömre, hiszen a nagyon jól teljesítő első félév után egy drasztikusan visszaeső második félév következett, aminek okozója egyértelműen a 2022. július 13-án bejelentett rezsicsökkentés szűkítése, majd az energiaárak és az infláció kilövése volt, amely nehéz helyzetbe hozta a családokat és a vendéglátó szektort, amely elsődleges piaca a pálinkáknak.
„Azt lehet mondani, hogy soha olyan nem történt még Magyarországon, hogy a második féléves pálinka szabadforgalomba bocsátás kevesebb legyen, mint az első féléves, de most pontosan ez történt. A javuló első félév után egy óriási, nem várt zuhanás következett be a második félévben, ami minden ­eddigi képzeletünket ­alulmúlta” – árulta el.

A PNT az elmúlt években is több javaslatot dolgozott ki és küldött be a Nemzetgazdasági-, az Agrár-, és a Pénzügyminisztérium felé, amelyekből sajnos nem sok minden valósult meg. A PNT 2023-ban is folytatja a szektort segítő javaslatok és programok kidolgozását és megküldését a szaktárcák felé, és bíznak abban, hogy a konstruktív javaslataik nyitott fülekre találnak. „Tesszük mindezt annak érdekében, hogy az egyik legősibb hungarikumunkat gyártó, kb. 200 társas- és egyéni vállalkozás, amely nagyságrendileg 2500 embert foglalkoztat, ne kerüljön a megszűnés küszöbére, mert ha így folytatódnak a folyamatok, tömeges bezárások várhatók. Akkor pedig az éttermekben nem lesz megtalálható a pálinka, hanem mindenféle, importból származó helyettesítő termékkel fognak találkozni a fogyasztók” – vázolt fel egyfajta a szcenáriót Mihályi László, hozzátéve, hogy a pálinkát előállító szektornak gyakorlatilag 2019 – a NETA bevezetése – óta nincsen „béke éve”.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2023. februári szám)

AKTUÁLIS LAPSZÁM ELÉRHETŐ ITT: