2024 a gyorsan forgó fogyasztási cikkek (FMCG) szektorában kiemelkedő kihívásokkal és lehetőségekkel teli év volt. Az iparági szereplők számára a piaci dinamika, a fogyasztói szokások változása és a fenntarthatósági követelmények fokozódása új prioritásokat teremtett.
Az év során a FMCG érdekvédelmi szövetségek aktívan dolgoztak azon, hogy támogassák tagjaikat a piaci versenyben, valamint képviseljék érdekeiket a kormányzati és szabályozó hatóságok előtt. Cikkünkben a piacot képviselő szervezetek szemléltetnek néhány kulcsfontosságú trendet, amelyek meghatározták a szakma alakulását 2024-ben, valamint a jövőbeli kilátásokat bemutatva kitérünk az érdekvédelmi szövetségek szerepére és a jövőbeli lehetőségekre is.
„Látványos felpattanást szerintem senki sem vár az idei évtől”
„A nagy átlagot nézve sajnos továbbra is azt érezhetjük, hogy a hazai élelmiszergyártó vállalkozások le vannak maradva a nemzetközi versenyben. Fontos, hogy ez »átlag«, kivételek mindig vannak, és jó látni, hogy egyre több vállalkozás fejleszti magát tudatosan a legújabb elvárások szerint” – fogalmazott Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója.
Mint mondta, egyre több gyártó ismeri fel, hogy a hatékonyság már kulcskérdés a túléléshez. A gyártás egyenletesen magas minőségét és a lehető legalacsonyabb költségszintet csak úgy lehet elérni, ha az energiafelhasználás, az alapanyagkihozatal, az élőmunka hatékonysága a lehető legjobb. „A boltokba fogyasztóként betérve még mindig úgy érezzük, hogy magasak az élelmiszerárak (is), az élelmiszerinfláció 2024-es csökkenése nem jelenti azt, hogy az árak lejjebb is mentek, a növekedésük mértéke lassul le. Továbbra is azzal számolhatunk tehát, hogy a fogyasztók érzékenyek az árakra, a lehető legtöbbet akarják kapni a pénzükért. Aki hatékonyan előállítva tud jó terméket kínálni, annak lesz esélye” – magyarázta.
„A legnagyobb gyengeségünk egyértelműen az, hogy drágán termelünk. A környező országokhoz képest a magyar gyártók benyomásaink szerint egy drágább működési környezetben kénytelenek boldogulni” – hangsúlyozta a FÉSZ ügyvezető igazgatója, kiegészítve azzal, hogy az energia-, közüzemi-, illetve sok egyéb költség vagy a különböző díjak és adminisztratív kötelezettségek szempontjából egyre nehezebbnek tűnik Magyarországon versenyképesen élelmiszert feldolgozni.
„Statisztai adatokat nézve hazánk jó évet zárt, 4-5% bővülést láthatunk, ugyanakkor fontos figyelembe venni a bázist is, hiszen 2023 egy rosszabb év volt. A 2024-es bővülés a 2022-es szinthez kezd visszaközelíteni. Ha más szemszögből nézzük a tavalyi évet, akkor én úgy érzem, hogy nem tudott az ágazat egészében előrébb lépni.”
Mint mondta, az előállítói oldalon relatív nyugalom volt tapasztalható. „Sajnos egy-egy szektort érintő negatív kiugrás tavaly is volt, ennek a leglátványosabb példája a kakaó világpiaci árának alakulása volt. Az alapanyagok mellett az egyéb input tényezők árai viszonylag kiszámíthatóan alakultak, év elején így is volt egy kisebb sokk a gyártóknál a víz- és csatornadíjak megugrása miatt.”
„Érdekes volt figyelni még a kötelező akciók kivezetése utáni folyamatokat, gyakorlatilag az elvártakat hozta. A kötelező akciók megszűnése után az érintett termékeknél látványos volt az árak emelkedése, különösen a gyártói márkáknál, a kereskedelmi saját márkáknál kevésbé” – tette hozzá.
Az idei évben várhatóan sok támogatás megérkezik az élelmiszeripari gyártókhoz. A tavaly őszi két nagy élelmiszeripari fejlesztési pályázat a remények szerint idén tavasszal és nyáron elkezdi kifejteni jótékony hatását, és többen tudnak majd korszerűsítési, vagy kapacitásbővítési, illetve egyéb releváns célú beruházást kezdeni.
„Ami még nagyon fontos lenne a vállalkozások versenyképességének javításához, az a kiszámítható, központi terhektől és a normál piaci folyamatokba beavatkozó, azokat felbolydító intézkedésektől mentes gazdálkodási környezet. Ha lennének mesebeli kívánságaim, akkor minden bizonnyal alacsonyabb díjakat kívánnék: a kiterjesztett gyártói felelősségi díj, a közüzemi díjak, energiaárak. Az ágazatot érintő különadók eltörlése is segítene természetesen, pl. a Neta kivezetése”.
Vörös Attila szerint 2025 sem ígérkezik egyszerű évnek. „Látványos felpattanást szerintem senki sem vár az idei évtől. A fő kérdés az lesz, hogyan tudják a gyártók a folyamatosan növekvő költségeiket kezelni – magyarázta, hangsúlyozva, azt is szem előtt kell tartani már, hogy bármelyik pillanatban történhet olyan lokális vagy globális esemény, amely megugrasztja egyes alapanyagok vagy pl. energiahordozók árát. „Napjainkban egyre inkább fel kell készülni a váratlan, kiszámíthatatlan eseményekre is.”
„Az idei év kihívásai szerintem főként abban lesznek, hogy miként tudnak majd az élelmiszergyártók felkészülni a különböző, főként fenntarthatósággal összefüggő új jogszabályi, vagy fogyasztói elvárásra. A kihívás abban rejlik, hogy az üzemi hatékonyságot fejlesztve, a költségeket végig alacsonyan tartva kell továbbra is jó minőségű, ízletes élelmiszereket előállítani úgy, hogy közben az új, fenntarthatósági szempontoknak is megfeleljenek. Ezen megfelelésekhez azonban sok esetben akár a teljes beszerzési láncot is felül kell majd vizsgálni; a legjobb példája ennek az erdőirtás-mentes termelésből származó alapanyagok követelményei. Ugyan nyertünk egy év haladékot az uniós rendelet eredeti hatálybalépéséhez képest, de sok is a teendő ahhoz, hogy aki még nem megfelelő, igazolható és dokumentált forrásból szerzi be az érintett alapanyagokat, az is meg tudja hozni a szükséges változtatásokat.”
Megint sokat tanultunk, azaz az FMCG piac tanulságai 2024-ben
Dr. Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OSZK) főtitkára lapunknak elmondta, hogy bár cikkünk összeállításakor még nem álltak rendelkezésre a végleges, 2024. évi forgalmi adatok, annyit már kijelenthetett, hogy „valami elkezdődött”. A kiskereskedelmi értékesítés volumennövekedése nagyjából megfelel a háztartási fogyasztások erősödésének. Ezen belül az úgynevezett élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes kategória mindhárom lezárt negyedévben 3% feletti forgalomvolumen növekedést jelzett.
„A fogyasztásnövekedés elsődleges forrása a komoly reáljövedelem növekedésből fakadó plusz vásárlóerő, ami a napicikkek piacán is többletkeresletként csapódott le. 2024. január–november között a nettó átlagkereset 13,5%-kal emelkedett, felmerülhet a kérdés, akkor miért nem adtak el még több árut az üzletek. És akkor itt kezdtünk el megtanulni új narratívákat, mint például a lassan oldódó óvatossági motívum, azaz a fogyasztói bizalom fontossága is előtérbe került” – ismertette a szakember, hozzátéve, hogy a fogyasztók főleg az év első felében – ha nem is a párnába, de – vásárlás helyett inkább a bankba vitték a pénzüket, és ez nemcsak tartós fogyasztási, hanem a napicikkek forgalmát is befolyásolta.
Az OSZK főtitkára szerint a mindenkori gazdaságpolitikai – infláció letörését célzó – törekvéseket nézve vállalati szinten talán az ár-stop, illetve a kötelező „akciózás” néven megismert korábbi szabályozás váltotta ki az egyik legnagyobb értetlenséget. (Az élelmiszer ellátási lánc végén, a kiskereskedelmi árképzésbe történt beavatkozás egy előre meghatározott termékcsoportra kivetítve.) „Talán kicsit suta a hasonlat, de jól érzékelteti az árképzési anomáliát: képzeljünk el egy fűtési rendszert, amit elkezdünk felfűteni, úgy, hogy közben a fali radiátorokat nem hagyjuk mondjuk 10 Celsius fok fölé melegedni. Ha ilyen helyzetben bárki furcsa hangokat hall, fusson, ameddig lehet! Végül a második félévtől visszatért a kereslet-kínálat alapú piaci árképzés, mindezzel együtt az infláció elleni közös harc még velünk marad” – fogalmazott a főtitkár.
Mint mondta, az elmúlt év egyik visszatérő témája volt a boltszámcsökkenés, ami nem csak üzleti kérdés, hiszen egy családi vállalkozás által üzemeltetett kisüzlet bezárása nemcsak a tulajdonost, illetve az alkalmazottakat érinti, a hozzátartozókon keresztül nagyon sok ember élete megváltozik. Mindez különösen húsbavágó kérdés olyan kistelepüléseken, ahol sokszor a falu egyetlen kisboltja jelenti az ott élők számára a közös életteret. Még akkor is, ha a nagyobb alapterületű üzletek részesedése az egész világon növekszik, mert ez a nemzetközi trend, a kistérségek élelmiszerellátására állami támogatással kell megoldást találni.
Kozák Tamás szerint a szabályozás kevés helyen határozza meg a mindennapi rutinmunkát annyira, mint az élelmiszerkereskedelemben. „És persze megint értjük a fogyasztói érdekek védelmét, a termékbiztonsági követelmények fontosságát, a környezet védelmét, de egyre többször halljuk a gyakorló szakemberektől, hogy rendkívül nehéz a jogszabályváltozásokat a napi munka során lekövetni. Jöjjön, aminek jönni kell: PPWR, EUDR, EPR, CER, DRS stb., de azért az FMCG szektor versenyképességről se feledkezzünk el!”
Átalakulóban van a hűtő- és konzervipari ágazat
„Az elmúlt 4-5 év előre nem látható, tervezhető eseményei, mint pl. a Covid-járvány és az ehhez kapcsolódó lezárások, majd a mai napig tartó orosz agresszió Ukrajnában és az erre adott európai válaszok, nagyon erősen befolyásolták ágazatunk lehetőségeit és helyzetének alakulását” – fogalmazott Sebesta Péter, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke.Mint lapunknak elmondta, az energiaár-robbanás, egyéb anyagok pl. csomagolóanyagok robbanásszerű növekedése nem segítette az ágazat eredménytermelő képességét. Ezen események hatására és eredményeképp átalakulásban van az ágazat, jelentős forrásigényű beruházások zajlanak energia-racionalizálás és munkaerő-hatékonyság növelése, automatizálás terén.A szövetség elnöke szerint a legnagyobb erősség, hogy hazánknak van egy-két olyan terméke, amelyek – legalább az európai piacon – meghatározók, ad abszurdum, piacvezetők, ilyen a csemegekukorica mind konzervben, mind fagyasztott formában, illetve az üveges meggy. „Ugyanebből a helyzetből fakad a gyengeségünk is, a fentieken kívül még a zöldborsó említhető, mint jelentős volument képviselő termék, aztán csak egy nagy űr, és néhány kisebb jelentőségű termék” – egészítette ki.
Ezért továbbra is kívánatos a megtermelt kertészeti termékek választékának jelentős bővülése, és új termékek jelentős volumenben és versenyképes áron való elérhetősége a feldolgozó ágazat számára. „Támogatnánk minden olyan ösztönző rendszer kialakítását, ami ebbe az irányba mozdítaná a gazdatársadalmat, de sajnos ma még az ilyen irányú törekvéseknek jeleit sem látjuk.”
Mint fogalmazott, a 2024-es évet az tette nehézzé, hogy két éven belül (2022 után) másodszor volt rendkívül nagy mértékű aszály a nyáron, és ez jelentős, 20%-ot meghaladó terméskiesést okozott a fő termékeknél. „Súlyos kihívás ez, kezelnünk kell!” – hangsúlyozta.
„Meg kell említenem, hogy termékeink szinte kizárólag Magyarországon megtermelt alapanyagokból, itthon előállított termékek, az egészségtudatosságot illetően pedig fontos folyamatos marketingfeladatnak tekintjük, hogy minél több potenciális vásárlóval megértessük és számukra egyértelművé tegyük, hogy amikor a mai egészséges életmódtrendek szerint és az egyre terjedő vegetáriánus vagy vegán étkezési szokások kielégítésére keresnek fenntartható módon előállított élelmiszert, akkor mi vagyunk az egyik legkézenfekvőbb megoldás, hiszen mi csak tisztán friss, ép és érett zöldséget és gyümölcsöt dolgozunk fel, bárminemű hozzáadott anyag nélkül.”
A fejlődéshez szükséges támogatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a jelenleg nyitott KAP-pályázatok nagy mértékben lefedik azokat a fejlesztési igényeket, amelyek a versenyképesség fenntartása érdekében szükségesek. „Ezek a lehetőségek társadalmi egyeztetések nyomán nyíltak meg. Hogy a források mennyisége elegendő lesz-e az igényekhez képest, az egy másik, most nehezen megválaszolható kérdés” – tette hozzá.
„Ha csak a híreket hallgatjuk, már az alapján is két egészen eltérő gazdasági év várható 2025-ben itthon. Mi azt reméljük egyrészt, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott időjárású szezon lehetővé teszi kapacitásaink teljes kihasználtságát és mellette növekvő fogyasztás segíti piaci értékesítéseink bővülését” – vélekedett Sebesta Péter a 2025-ös évről. Hozzáfűzte: amit most előre látni, azok közül talán a fenntarthatóság elvárása és az arra való megfelelés, az energiafelhasználás csökkentése, szerkezetének átalakítása a legfontosabb feladat, illetve egy stratégia a nyilvánvaló klímaváltozás okozta hatásokkal szemben, amik most már szinte évi rendszerességgel rendítik meg az ágazat teljes vertikumát.
A húsiparban jelentős hatékonyságjavító beruházásokra lenne szükség
Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének (Hússzövetség) elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) élelmiszeriparért felelős országos alelnöke szerint a magyar húsipar teljesítménye 2024-ben mindenképpen jobb képet mutatott, mint a megelőző évben, de a növekedés sajnos nem tudta kompenzálni a 2023-as mélyrepülést, így az ágazat teljesítménye nem érte el a 2022-es szintet.
Mint mondta, a húsfeldolgozás és -tartósítás alágazatban dolgozó, vagyis a vágással és húselőállítással foglalkozó cégek számára elsősorban a 15% körüli mértékben növekvő export jelentett komoly előrelépést. (A KSH volumen index adatai szerint.) Sajnos a belföldi értékesítés itt gyakorlatilag stagnált, így az ágazat teljesítménye összességében valahol 6 és 7% közötti növekedést mutathat majd, ha meglesznek a végső éves számadatok. A húskészítménygyártás esetében az éves növekedés valószínűleg meghaladta a 10%-ot és ez éppúgy köszönhető a belföldi értékesítésnek, mint az export növekedésének.
„2024 sajnos ismét egy olyan év volt, amikor a fogyasztók jelentős része elsősorban csak az árcédulákat vizsgálta a vásárláskor és kevésbé foglalkozott a minőséggel vagy a termék földrajzi eredetével. Az egyes készítménykategóriákon belül határozottan megnőtt a B brandek és a kiskereskedelmi láncok saját márkás termékeinek a részaránya. Egyébként a sertéshúsok ára gyakorlatilag stagnált 2024-ben. Ez alól egyedül a sertéscomb volt kivétel, ahol azért szembesülhettünk áremelkedéssel, mert megszűnt a korábban alkalmazott ársapka és a kötelező akciózás is. Ez értelemszerűen magával hozta azt, hogy a comb ára is igazodott a piaci árakhoz és a 2022 februárja óta más sertéshúsoknál végbement áremelkedés ennél a terméknél is érvényesült. Ugyanakkor a KSH által megfigyelt húskészítmények, így a kolbász, a párizsi, a virsli esetében a 2024-es átlagár alacsonyabb volt, mint a 2023-as.
A fenti adatok is azt vetítik előre, hogy a húsipari cégek esetében azzal kell számolnunk, hogy a 2024-es eredménykimutatások valószínűleg alacsony profitról és sok cégnél veszteségről fognak beszámolni. Az alacsony eredményesség gyengíti az ágazat szereplőinek beruházási, fejlesztési képességét, noha arra nagy szükség van. Abban reménykedhetünk ugyanakkor, hogy a húsipari vállalkozások közül sokan élni tudnak a KAP Stratégiai Terv keretei között kiírt pályázatok adta lehetőségekkel, és jelentős hatékonyságjavító beruházások indulhatnak el az ágazatban. Ezen fejlesztések keretei között várhatóan már komoly automatizációs, digitalizációs lépések is lesznek a legtöbb vállalkozás esetében, és a beruházások egy része a fenntarthatósági célokat is szolgálja majd.
A hazai húsfogyasztást elsősorban a termékek ára és a fogyasztók jövedelme determinálja. Magyarországon egyelőre nincs a különböző húsmentes táplálkozási mozgalmaknak olyan nagy súlya, mint Nyugat-Európa jó néhány országában, de azért elsősorban a fiatalabbak között már gyakran találkozhatunk ezzel a fogyasztói szokással. De szerencsére az emberek döntő része tisztában van azzal, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges étrendbe a sertéshús és más húsipari termékek is beletartoznak. Ezen termékek mértékletes fogyasztása hozzájárul egészségünk megőrzéséhez.
„A 2025-ös évben azt várjuk, hogy a reáljövedelmek növekedése lehetővé teszi a fogyasztás kisebb mértékű emelkedését és ezáltal a húsipar belföldi értékesítése is erősödhet. Hasonlóképpen az exportértékesítés kismértékű növekedésében is reménykedünk, így látunk arra lehetőséget, hogy 2023-as beszakadást követően az ágazat 2025-ös teljesítménye végre eléri a 2022-es szintet” – összegezte Éder Tamás.
Alapvetően szerencsés helyzetben van a baromfiágazat
Dr. Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke lapunknak elmondta: a 2023-ban és 2024-ben a hazai vágóbaromfi felvásárlás mennyisége darabszámban 5,5%-os, míg élősúlyban 6,3%-os növekedést mutat a megelőző évhez képest.
A csirke termékpálya növekedése tovább folytatódott, a darabszám kicsit több, mint 4%-kal, élősúlyban 5,7%-kal nőtt. E növekedést segítették az európai húsfogyasztás szerkezetében bekövetkező változások. Mivel a baromfihús szerepének és mennyiségének növekedése a húsfogyasztásban a jövőben is folytatódni fog, így várhatóan annak a legnagyobb volumenű képviselője (húscsirke) termelésbővülése várható. A pulyka termékpálya esetében stagnálásról adhatunk számot, ami a hazai vágóállat felvásárlási mennyiséget illeti. A víziszárnyas termékpályák esetében mind a bázisévben (2023), mind pedig a 2024-es évben erős hatással bírt a teljesítményre a madárinfluenza-járvány. Trendként megfigyelhető, hogy a lúdágazat csökkenésével a kacsa ágazat növekszik (mind a sovány, mind a hízott termékpályán). Mindemellett hazánk étkezési tojástermelése hasonlóan alakult az elmúlt évhez, érdemi változás nem történt.
„A legnagyobb hatása a 2024. évi termelésre kétségkívül a madárinfluenza-járványnak volt. Ez minden termékpályán jelentős közvetlen és közvetett kárt okozott. Bátran kijelenthetjük, hogy az ágazati kibocsátás – e károk nélkül – további 6-8%-kal nőhetett volna” – hangsúlyozta dr. Csorbai Attila.
Az elnök szerint alapvetően szerencsés helyzetben van a baromfiágazat, hiszen az állati termékek közül egyik legkedvezőbb környezeti lábnyom mellett képes az egészéges táplálkozásba kitűnően beilleszthető, nélkülözhetetlen állati fehérjét biztosítani a fogyasztóknak. Mint mondta, fontos tudatosítani a fogyasztókban, hogy az állati fehérjék olyan esszenciális aminosavakat tartalmaznak, melyek nélkülözhetetlenek az emberi szervezet működéséhez. „Bár a baromfihús- és baromifihús-készítmények fogyasztására vonatkozó statisztikai adatgyűjtéssel nem rendelkezünk, de úgy érzékeljük, hogy hazánkban is egyre érvényesülnek a nemzetközi trendek, a baromfihús és készítmények iránti kereslet és fogyasztása nő.”
Hazai szinten kettősség érzékelhető a támogatásokkal kapcsolatban. „Óriási a várakozás az egyes beruházási típusú támogatások iránt (élelmiszeripart érintő és állattartó telepek fejlesztése), ugyanakkor csalódottságot érzékelünk a VP és KAP állatjóléti támogatásokkal kapcsolatosan. Fontos feladatnak gondolom a lejáró nemzeti források aktualizálását és idei évi uniós jóváhagyási folyamatainak megkezdését” – magyarázta.
„Számomra teljességgel érthetetlen, hogy miért akarja Európa feláldozni saját agráriumát, élelmiszer önrendelkezését és vállalkozásait és nem utolsó sorban fogyasztóit bármilyen külső hatalomnak. Sajnos a baromfiágazat kiemelten kerül a feláldozható ágazatok listájára a gazdasági/politikai kedvezmények sorában (MERCOSUR országok – brazil csirke, ukrán kvóta), érthetően ezt igazságtalannak és méltánytalannak tartja a teljes európai baromfis társadalom” – fogalmazott a Baromfi Termék Tanács elnöke. Mint mondta, ahhoz, hogy ez ne így legyen, csak egy egyszerű elvnek kellene megfelelni: a harmadik országból származó import termékeknek ellenőrzéseken kellene megfelelnie az EU előírásainak, jogszabályi feltételeinek minden szempontból (állatjóléti, élelmiszerbiztonsági, állategészségügyi stb.). „Ellenkező esetben (jelenleg így van) az EU saját jogrendszerét veszi semmibe, valamint nem biztosítja vállalkozásai számára a tisztességes verseny egyenlőségét” – egészítette ki.
A tejipari ágazat számos kihívással néz szembe
Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint a tejiparban ugyanúgy, mint a tejtermelőknél vagy a tejtermékeket forgalmazó kiskereskedőknél érezhető az általános költségnövekedés: a teljesség igénye nélkül minden szereplő találkozik a gyengülő forint okozta problémákkal, a munkabér költségekkel, a „nem lakossági” gáz, víz, áram és szennyvízdíjak emelkedésével. Mindemellett rendkívüli plusz költségteherként jelentkezik az ágazatban ez év januárjától az MTKI nyers tej vizsgálati díjainak 50%-os, valamint az ATEV állati eredetű melléktermékek begyűjtési, feldolgozási és megsemmisítési díjának 100%-os emelkedése, amely mellett márciustól még az ÁT Kft. tejvizsgálati szolgáltatási díjtételeinek 15%-os megemelését is be kell kalkulálniuk a tejtermelőknek.
„A tavalyi évben sajnálatosan szinte minden feldolgozott tejtermék importja bővült. Fontos volt, hogy kivezetésre kerültek átmenetinek hitt, de végül sokáig velünk maradó kereskedelempolitikai intézkedések (árstop, kötelező akciózás). A tavalyi évet leginkább a költségek emelkedése (pl. EKR), a fogyasztók óvatos vagy pénzügyileg tudatosabb magatartása jellemezte” – fogalmazott.
Mint mondta, a magyar tejipart több erősség is jellemzi. „Ezek közé tartozik az, hogy a magas minőségű nyerstej a többi tagállamhoz képest koncentrált telepekről érhető el. Az ipar hagyományokkal és tudással rendelkezik. Évente ugyan eltérő mértékben, de rendelkezésre áll fejlesztéseket elősegítő támogatási rendszer. Meg kell említeni még a déli és keleti irányban meglévő export lehetőségeket.”
Gondot jelentenek ugyanakkor a változó költségek, a piaci volatilitás és az időszakos piacromboló import. Az innovációs készség nem minden esetben erős, a magasabb hozzáadott értékű termékeknél nagy az importnyomás.
A tej- és tejtermékek fogyasztásáról friss hazai adatok sajnálatosan nem állnak rendelkezésre, azonban az európai trendek szerint a friss tejtermékek fogyasztásának csökkenése mellett a magasabb feldolgozottságú tejtermékek (sajtok, desszertek, cukrászati termékek, péksüteménynek, dúsított vagy funkcionális termékek, készételek stb.) emelkedését mutatják.
A szakember hangsúlyozta lapunknak: „a hazai tejiparban folyamatos a termékfejlesztés, így például a laktózmentes, a bio, a fehérjével dúsított, funkcionális, a hozzáadott cukor nélküli termékek, különböző kávék, kakaók fejlesztése. Fontos a fenntarthatóbb csomagolások ösztönzése is.”
Mint mondta, a hazai vállalatok gyakran technológiai és mérethatékonysági lemaradásban vannak uniós (és regionális) versenytársaikhoz képest.
A támogatási és fejlesztési célok között szerepel a mérethatékonyság növelése, energiahatékonyság, technológiai modernizáció, élőmunka kiváltása, digitalizáció, innováció (funkcionalitás, hozzáadott érték növelése).
Harcz Zoltán szerint a magas minőségű magyar nyerstej legnagyobb részét itthon kell tartani, feldolgozása, értékesítése helyben kell, hogy történjen. Fontos a kereskedők folyamatos kiszolgálása, a most még importhangsúlyos polcarány megváltoztatása azon termékeknél, amelyek idehaza előállíthatóak. Mindemellett az exportpiacok fejlesztésére van szükség.
„Így meg kell említeni a hazai gazdaság bővülésének ütemére vonatkozó eltérő előrejelzéseket, az árfolyam alakulását, a hazai és európai időjárás kockázatát, a pl. az orosz-ukrán háborúból fakadó geopolitikai események és kereskedelmi kapcsolatok bizonytalanságát. Nem szűnnek az uniós aggodalmak a növekvő protekcionizmus, az állatbetegségek terjedése, valamint Kína szubvencióellenes vizsgálata kapcsán sem. Itt lesz velünk az általános költségnövekedés és a fogyasztók árérzékenysége is – sorolta. – Bízunk ugyanakkor abban, hogy nem ér minket országos aszály és a fogyasztók több pénzt tudnak tejtermék vásárlásra költeni.”
„Egyetlen ágazat kiskereskedelmi kínálata sem annyira differenciálódott – árak és volumenek tekintetében – saját márkás, illetve feldolgozói márkás termékekre, mint a tejágazaté. Komoly félreértésekre is okot adhat e tekintetben az, hogy Magyarországan ma a fogyasztói ár statisztikák közzétételénél nem súlyozottan kerülnek meghatározásra az átlagos tejtermék fogyasztói árak. Ezen sürgősen változtatni kellene.”
„A piac reagál a változásokra, így a növekvő fogyasztói tudatosságra is”
Az elmúlt évek átalakulásán túl a 2024-es év során az édességpiacot a nyersanyagárak drámai ingadozása, a költségek emelkedése és a folyamatos törvényi szabályozások változásai jellemzik. Például a kakaó ára az év eleji 4 ezer dolláros szintről áprilisra 10 ezer dollár fölé emelkedett, majd ingadozott, míg a cukor világszerte mintegy 50%-kal drágult. Mindeközben a munkabérek, fuvardíjak, valamint a csomagolóanyagok (például papír és alufólia) ára is jelentősen nőtt, tudtuk meg Sánta Sándortól, a Magyar Édességgyártók Szövetsége elnökétől, aki felhívta rá a figyelmet, hogy a szövetség kulcsszerepet játszik az ágazat érdekképviseletében, például információmegosztással, workshopokkal, lobbitevékenyéggel.
„Erősségeink az innováció és termékfejlesztés, de a hagyományok tisztelete is – hívta fel rá a figyelmet a szövetség elnöke. Mint mondta, a hazai gyártók igyekeznek reagálni a változó alapanyagárakra és a fogyasztói igényekre és új, meglepő ízekkel (pl. karamellás, mézeskalácsos, rizspelyhes csokimikulások) és textúrákkal kísérleteznek. „Emellett fontosak a hagyományok és márkaértékek is. Például a szaloncukor, mint hungarikum, továbbra is a hazai édességkultúra egyik meghatározó eleme, amelyre a piac és a fogyasztók is büszkék.”
A legnagyobb potenciállal rendelkező termékcsoportok között szerepelnek a prémium csokoládék, a kreatív, kísérletező ízvilágú csokimikulások és a hagyományos szaloncukor továbbra is jelentős növekedési potenciállal bírnak.
Mindemellett az alapanyagárak ingadozása (kakaó, cukor, pálmaolaj), valamint a megnövekedett termelési költségek (munkabérek, fuvardíjak, csomagolóanyagok) komoly nyomást gyakorolnak a vállalatokra. Az új, szigorodó uniós szabályozások (például az ERP díj és nemsokára az EUDR) által előírt követelmények, az adó- és termékdíj-terhek – főként a NETA kapcsán – különösen a kisebb cégeknél jelenthetnek adminisztratív és versenyképességi kihívást. A forint gyengülése és az import alapanyagoktól (elsősorban kakaó) függés (kivéve például a kekszeket) további kihívások elé állítja a gyártókat.
„Várhatóan előretörnek a saját márkák, előtérben az ár-érték arány, a különleges csokoládék, a szaloncukor iránti kereslet stabil. Ugyanakkor az egészségtudatos és cukormentes termékek piacán is jelentkeznek újítások, bár van, amit a fogyasztók egyszerűen elutasítanak, nem ízlik nekik, ilyen például a cukormentes csokoládé” – ismertette a trendeket.
Hozzátette: a vállalatok a minőség, ár és a fenntarthatóság terén is igyekeznek lépést tartani. Új ízek, formátumok és csomagolási megoldások, például falatméretű (bite-size) kiszerelések jelennek meg a piacon. A gyártók optimalizálják a termelési folyamatokat, hogy a nyersanyagárak és egyéb költségek emelkedését részben kompenzálják.
A piac reagál a változásokra, így a növekvő fogyasztói tudatosságra is. A KMÉ (Kiváló Minőségű Élelmiszer) védjegy például azt mutatja, hogy egyes termékcsoportok – mint a szaloncukor – magas szintű biztonságot és minőséget képviselnek, továbbá a fenntartható gyártási folyamatokat is figyelembe veszik.
„Úgy vélem, a jelenlegi állami és uniós támogatási rendszer több szempontból segíti az ágazatot, számos tagunk pályázott eredménnyel és pályázik forrásokra. Emellett a pályázatok benyújtása és elszámolása a vállalatok számára jelentős bürokratikus terhet és adminisztrációs nehézséget is jelent” – fogalmazott Sánta Sándor.
A hazai édességipar számára a nemzetközi verseny fő kihívása a költségek, különösen az alapanyagárak és az energiaárak ingadozása, valamint a szigorú uniós és nemzetközi szabályozások, amelyek adminisztratív terhekkel és kockázatokkal járnak. „Az import alapanyagokból való függőség, valamint az EUDR rövidesen támasztott követelmények különösen a kisebb vállalatokat nehezítik meg. De meg kell említeni, hogy a háborús körülmények ellenére az ukrán édesipar is nagyot ugrott 2024-ben.”
A 2025-re vonatkozó előrejelzések szerint a piac stabil, de kihívásokkal teli időszakot él át. Az exporttevékenység erősödése és a prémium termékek iránti fogyasztói érdeklődés várhatóan mérsékelt felpattanást hozhat, bár a költségnövekedést és a szigorodó szabályozásokat figyelembe kell venni. „Egy ponton túl az extrém díjak, adók, járulékok, devizagyengülés, adminisztrációs terhek, vissza fognak ütni a gazdasági teljesítményre” – vélekedett Sánta Sándor.
Erősödő tudatosság jellemzi a piacot
„Mivel a kozmetikumok és a mosószerek a napi fogyasztási cikkek közé tartoznak, értelemszerűen azok a gazdasági jelenségek, amik főleg a fogyasztói keresletben voltak megfigyelhetőek, ezekben a kategóriákban is megjelentek” – fogalmazott Murányi István, a Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség főtitkára. Mint ismertette, a gyártóknak a legnagyobb kihívást az itt-ott megjelenő alapanyaghiány és az igen hektikus alapanyagár-ingadozás jelentette. A kozmetikai trendeket egyértelműen (ahogy azt már a korábbi években is láttuk) a bőr- és hajápolás, valamint a parfümök térhódítása jellemezte. A háztartás-vegyiparban a mosogatás és a felülettisztítás növekedett a legjobban, de továbbra is kiugróan magas a mosószerek részaránya.
A jellemzően magas növekedés 2024 elejére megtorpant és csak az ősszel kezdett el újra magára találni. A kereskedelemben a diszkont áruházak és a drogériák növekedtek. A 2024-es évet alapvetően a korábbi évek okozta hektikus piaci mozgások kiegyenlítése és konszolidálása jellemezte.
Magyarországon a kozmetikai és háztartás-vegyipari termékek forgalma a régió többi országához képest kiugróan magas növekedést mutatott, kozmetikumban a harmadik, mosószer terén az első helyen.
A fogyasztói tudatosság növekedése – különösen az eredet, fenntarthatóság és egészségtudatosság terén – nemcsak a magyar és európai jogszabályi környezet követeli meg általában a tudatosság növelését, de szinte minden cégnek saját önkéntes programja van ezeken a területeken.
„A kozmetikai ipar elég heterogén, ezért fontos a vásárlók tudatos döntése nemcsak az egészség, de a fenntarthatóság frontján is. A mosószeripart évtizedek óta a környezetvédelmi és fenntartható innovációk és trendek jellemezték, ez a folyamat töretlen évek óta és a vállalatok stratégiájának és kommunikációjának szerves részét képezik” – magyarázta a szövetség főtitkára.
Hangsúlyozta: mindenképpen szükséges a vállalatok terheinek csökkentése, belátható követelményrendszerek kidolgozása és a kiskereskedelmi forgalom élénkítését irányzó intézkedések, valamint a magyar vállalatok számára az exportpiacokra jutás mind szakmai, mind pénzügyi segítése.
A 2025-ös év sikere nagymértékben függ attól, hogy a fogyasztóképes kereslet és az infláció hogyan alakul. Ha marad a 2024-es trend, akkor várható, hogy mindkét kategória magára talál és elindul a pár évvel ezelőtt megszokott pályán. „Valószínűleg a piacot fékező erők – mint a hektikus alapanyag- és a magas energiaárak stb. is – valamelyest rendeződnek, és ez kedvezni fog a szektornak. A magyar kormány és az EU erőfeszítései is a versenyképesség javítását célozzák meg, ez szintén sokat segíthet” – mondta Murányi István, felhívva rá a figyelmet, a legnagyobb kihívást a korábbi zöld átállással kapcsolatos jogszabálydömping követelményeinek betartása jelenti.
[Cikkünk az árrésstop bevezetése, valamint a száj- és köröm fájás járvány megjelenése előtt készült.]
(TERMÉKMIX magazin – 2025. márciusi szám)
AKTUÁLIS DIGITÁLIS LAPSZÁM ITT:
