Az árrésszabályozás rövid távon ugyan mérsékelte bizonyos alapvető élelmiszerek árait, hosszabb távon azonban súlyos piaci torzulásokat és fenntarthatósági problémákat idézhet elő – figyelmeztet Udvardi Attila, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezető kutatója. A szakember szerint a kereskedelmi árrések központi szabályozása nem alkalmas az infláció megfékezésére, miközben gátolja a versenyt, gyengíti a hazai termelőket és kedvez az importnak. Úgy véli, a megoldást nem az árszabályozásban, hanem a termelékenység növelésében és célzott fogyasztásösztönző intézkedésekben kell keresni. Udvardi Attila többek között erről és az árrésszabályozás piaci hatásairól is beszélt lapunknak.
» Hogyan értékeli az árrésszabályozás eddigi gazdasági hatásait Magyarországon?
Az árrésstop intézménye kétségtelenül hozott átmeneti árcsökkenéseket, de hosszú távú fenntartása káros. Az intézkedés korlátozza a vállalatok fejlesztési lehetőségeit, lassítja az innovációk bevezetését, hosszú távon ellehetetleníti a működésüket.
» Milyen szektorokra volt leginkább hatással az intézkedés?
Szektor szerint az élelmiszer kiskereskedelemre és a drogériákra, ezen belül közvetlenül a kereskedelmi láncokra, ugyanakkor a piaci automatizmusok miatt közvetetten a piac kisebb szereplőire is. Emellett az élelmiszergyártásra és a mezőgazdaság kertészeti részére is.
» Milyen stratégiákat alkalmaztak a vállalatok az árréscsökkentés kompenzálására?
Mivel május 31-ével történő kivezetésre számítottak, ezért eddig nem vezettek be drasztikus intézkedéseket. Az egyik tipikus reakció lehet, hogy a nem szabályozott termékek árát nagyobb mértékben emelik, mint ahogy azt a beszállítók növelik. Ez történt a korábbi árstopok idején is: a kereskedelmi szektor a kieső bevételeket más termékek árának emelésével próbálta kompenzálni. Így könnyen előfordulhat, hogy bár a 30 termék ára kontroll alatt van, a többi élelmiszer mégis drágább lesz a boltokban a közvetlen beavatkozás miatt.
Emellett hosszabb távon a kereskedők a költségcsökkentés más eszközeihez is nyúlnak a nyomott árrés ellensúlyozására – például visszafogják a marketing kiadásokat, az üzletek karbantartását és az új beruházásokat, vagy lassítják a bérek növekedését az ágazatban.
» Hogyan érinti ez a kis- és középvállalkozásokat, különösen a hazai termelőket?
Az intézkedés az importnak kedvez, mivel a hazai élelmiszeripar drágán termel. Ezért a hazai élelmiszeripari cégeknek csökken a piaca. A drágább import terméknek március 17-ét követően jobban csökkent az ára, ezt látva az átlagos vásárló a korábbinál nagyobb arányban vásárolja az utóbbi termékeket.
A kisebb élelmiszerboltok, amelyekre az árrésstop formálisan nem vonatkozik, szintén lépéskényszerbe kerültek: a nagy láncok jóval olcsóbban adják az alapvető élelmiszereket, így a vevők lassan elvándorolnak tőlük. Így kénytelenek követni az alacsony árakat, noha az ő működési költségeik jellemzően magasabbak, és a beszállítói kedvezményekhez is kevésbé férnek hozzá.
» Várható-e, hogy az augusztus 31-i határidő után megszüntetik vagy módosítják a szabályozást?
A kereskedelemben működő kisvállalkozások helyzetének drasztikus romlása esetén esetleg, de nem valószínű.
» Milyen hosszú távú hatásai lehetnek az ilyen jellegű piaci beavatkozásoknak?
Hosszabb távon az árkontroll intézkedések nemkívánatos mellékhatásokat hordoznak és fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel. Először is, az inflációra gyakorolt hatás várhatóan csak átmeneti. Ha a termelői és a nagykereskedelmi árak tovább emelkednek, a kereskedők továbbra is kénytelenek lesznek átvezetni ezeket az emelkedéseket a fogyasztói árakba, csak épp legfeljebb 10%-os margin mellett. Vagyis az árrésstop nem állítja meg teljes mértékben az inflációt, mivel a kiskereskedelmi árindex jellemzően együtt mozog az élelmiszeripari árindexszel, a kereskedő csak tovább hárítja az élelmiszeripari áremelkedést. Ha tehát a beszerzési árak növekednek, a bolti ár is tovább kúszhat felfelé.
Az inflációt kiváltó alapvető okokat – mint az energia- és alapanyagköltségek, a forint árfolyama, a munkaerőköltségek vagy épp az adó- és díjemelések – az árrésstop nem befolyásolja. Ráadásul az élelmiszeripari termelők a külföldi versenytársaikhoz képest rosszabb hatékonysággal működnek, melynek pótlólagos költségei szintén megjelennek a relatíve magasabb árakban. Tekintettel arra, hogy a magas infláció nem a kiskereskedelmi árrések emelkedésére vezethető vissza, ezért a kiskereskedelmi árrések központi szabályozása nem megfelelő eszköz az infláció kezelésére/visszaszorítására.
Az árrésstop eközben mellékhatásként jelentős piaci torzulásokat okoz: a kereskedők és beszállítók igyekeznek majd kompenzálni a kieső bevételeket, ami más termékek áremelkedéséhez, erőteljes importhoz vagy a kínálat szűküléséhez vezet. Az árszabályozás elviekben mindig kockázatot hordoz a piac természetes működésére nézve.
Akárcsak a korábbi árstop és kötelező akciós szabályok, ez a jogszabály is adott termékpálya néhány termékét „támogatja”, ami nehézséget okoz mind a beszállítóknak, mind a kiskereskedőknek. A termékpályák torzulnak, és csak hosszabb idő után tudnak helyreállni. Emellett erőteljes import növelő hatása is van, ami a hazai élelmiszeripar rovására történik.
» Hogyan viszonyul Magyarország szabályozása más európai országok hasonló intézkedéseihez?
A nemzetközi példák, köztük Horvátország, Szerbia, illetve a korábbi magyar árstopok azt tanúsítják, hogy a hasonló beavatkozások csak rövidtávon és átmeneti jelleggel hatékonyak, utána viszont nehéz és problémás a kivezetésük, és így sem kerülik el az inflációs korrekciót.
» Milyen példákat látunk arra, hogy a szabályozás már most is diszfunkciókat okozott a piacon?
Az már önmagában diszfunkció, ha nem a piaci erők határozzák meg egyes termékek árait, ha a beszállítók/termelők hosszú távon nem tudják a költségeiket érvényesíteni. Minden piaci szereplő kénytelen alkalmazkodni, igaz, erre hosszabb távon azok képesek, amelyek tőkeerősek, több lábon állnak, működésük nemzetközi léptékű, több piacon vannak jelen.
» Az infláció visszaszorítására milyen alternatív gazdaságpolitikai lépéseket javasolna?
Főként a termelékenység javítását szolgáló intézkedéseket, beruházásokat, melyek következtében a magyar termelők/beszállítók versenyképessége erősödne, s az így fokozódó árverseny visszafogja az árindex ütemét.
» Van-e olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely a fogyasztás élénkítésére hatékonyan alkalmazható lenne?
Azon társadalmi rétegek támogatása (alacsony jövedelműek), akik a mindenkori többletjövedelmet inkább elfogyasztják, mint megtakarítják. Emellett a kisnyugdíjak, szociális juttatások emelése (például svájci indexálás visszaállítása).
A gazdasági szereplők termelékenységének javulása, versenyképességük erősítése lehetőséget biztosít a dolgozók jövedelmének nagyobb ütemű emelésére, mely jótékony hatással van a fogyasztásra.
» Hogyan lehetne megvalósítani az árszabályozás fokozatos kivezetését a legkevesebb piaci sokk mellett?
A fokozatos kivezetés történhet például termékcsoportonként úgy, hogy az árrésstopból először a relatíve nagyobb forgalmú termékek kerüljenek kivezetésre, majd fokozatosan havonta a kisebb forgalmú termékek. A kivezetés az alábbi ütemezést követheti:
• először az első 10 legnagyobb forgalmú termékkategória kerül kivezetésre,
• egy hónappal később a második 10 legnagyobb forgalmú termékkategória kerül kivezetésre,
• míg ezután egy hónappal a fennmaradó termékkategóriák kerülnek kivezetésre.
» Milyen hatásai lennének annak, ha az állam teljesen kivonulna az árképzésből?
Egészséges versenypiaci viszonyok alakulnak ki, melyek mellett a verseny határozza meg az árakat. A Gazdasági Versenyhivatal egyébként folyamatosan figyeli a piacot, hogy ne legyen erőfölénnyel való visszaélés, ne torzuljanak a piacok.
» Hogyan lehetne a versenyhivatal szerepét erősíteni az árak szabályozása helyett?
A versenyhivatal a versenyt inkább támogassa, ahelyett, hogy korlátozza. A minél élénkebb verseny jótékony hatást gyakorol az árakra is.
(TERMÉKMIX magazin – 2025. június-júliusi szám)
aktuális lapszám ITT elérhető:
