Itthon a non-food termékkategóriákra fordítható elkölthető jövedelem a kiskereskedelmi vásárlóerő 52%-át teszi, azonbelül is a ruházati termékekre 14%-ot költünk el.
A vásárlóerő-index évek óta az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb mutatószám az országok fogyasztóiban rejlő lehetőségeket illetően. A tendenciák és régióbeli eltérések kiértékelése a hatékony döntéstámogatás és szakmai előrejelzések egyik legfontosabb eszköze manapság. Az elmúlt évek megváltozott vásárlói szokásai, a digitalizáció térnyerése mind hatással vannak a vásárlóerő alakulására, ahogy a népesség szocio-demográfiai és kulturális változásai is.
Mi a vásárlóerő?
A vásárlóerő az adólevonások utáni, egy főre jutó, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti (beleértve az összes állami juttatást is). A számítás alapjául a személyi jövedelemadó-bevallásból származó adatok, az állami juttatásokkal kapcsolatos statisztikák, valamint a gazdasági intézetek előrejelzései szolgálnak. Az összes vásárlóerő értéke azt az elméletileg elkölthető jövedelmettükrözi, melyet a lakosság fogyasztásra, illetve állandó havi kiadásokra fordíthat (mint pl. lakbér, közműdíjak, jelzáloghitel,nyugdíj-előtakarékosság és egészségbiztosítás, továbbá rekreáció, illetve közlekedés). A GfK Vásárlóerő értékei megfelelnek a rendelkezésre álló nominál-jövedelmi értékeknek, azaz nem követik az inflációt, és a regionális árkülönbségeket sem tükrözik.
Országos tendenciák
Magyarország népessége az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökken, évente átlagosan 0,1-0,5% közötti mértékben (ez évi 20-30 ezer főt jelent), de a vásárlóerő terén más tendenciák figyelhetők meg
Míg Magyarország teljes népessége 2018-ban a 2006-osnak a 97%-át teszi ki (az akkori mintegy 10,08 millióhoz képest jelenleg mintegy 9,78 millió fő), az euróban mért egy főre jutó vásárlóerő a 2006-os évhez képest 2018-ra jelentősen megnőtt: 5.462 euróról 6.654 euróra, ami a 2002-es érték 122%-a.
Az európai vásárlóerő és Magyarország helyzete Európában
A magyarországi egy főre jutó vásárlóerő ingadozásai kevés kivétellel az európai hullámzást követik: a magyar átlag általában ugyanazon években csökkent, illetve növekedett, mint az európai.A 42 európai ország átlagát megmutató, egy főre jutó európai vásárlóerő az elmúlt évtized során minden évben növekedett, még ha csak kis mértékben is –bizonyos években (pl. 2012-ben, 2013-ban, 2016-ban) 1% alatti ütemben, de jellemzőbben 2-6% között. Ez alól egyetlen kivétel a 2008-as év volt, amikor az egy főre jutó európai vásárlóerő összességében is csökkent. (Ez a tény is tükrözi a 2008-as válság súlyosságát.). A vásárlóerő növekedésének üteme Magyarországon általában meghaladta az átlagos európai növekedést, noha néhány év kivétel volt ez alól: 2012-ben és 2014-ben az európai vásárlóerővel szemben a magyarországi érték csökkent; 2008-ban pedig a magyar vásárlóerő az európait több mint kétszeresen meghaladó mértékű zuhanást produkált (az előbb említett 15%-ot, szemben az összesített európai mutató „mindössze” 6,4%-os csökkenésével).
Magyarországon az átlagos vásárlóerő2018-ban 6.654 euró (2017-benez az érték 6.204 euró volt). Ez az európai átlagnak közel a 47 százalékát éri el, így Magyarország a 30. helyre került, közvetlenül Lengyelország mögött.
A vásárlóerő területi egyenlőtlenségei Magyarországon
A vásárlóerő eloszlása az országon belül sem egyenletes. A keleti és nyugati, illetve északi és déli területek közötti különbségek mellett még sok más –sokszor egymástól nem független, egymás hatását kölcsönösen erősítő –dimenzió mentén figyelhetők meg jövedelmi egyenlőtlenségek; többek között például a településméret tekintetében.
Kiskereskedelmi vásárlóerő
Magyarországon az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő növekedése még az általános (teljes)vásárlóerő növekedési ütemét is meghaladta: az előző évi érték 114%-a,míg ugyanekkor a teljes vásárlóerő valamivel kevesebbet, 12%-ot nőtt. Tavaly is tovább nőtt a mutató; összességében a kiskereskedelmi vásárlóerő 2018-ban a 10 évvel korábbiérték 161%-a.Az, hogy a kiskereskedelemben elkölthető jövedelem nagyobb mértékbennövekszik, mint a teljes elkölthető jövedelem, azt mutatja, hogy a lakosság az elkölthető jövedelmének növekvő hányadát tudja kiskereskedelmi vásárlásra fordítani. Az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő 2008-ban a teljes egy főre jutó vásárlóerő 43%-át tette ki: ez 2018-ra 49%-ra nőtt. Ez az arányszám Budapesten jellemzően valamivel alacsonyabb –2018-ban 46%.A tanulmányból kiemelendő néhány adat, miszerint aruházati cikkekre fordítható jövedelemarány a teljes kiskereskedelmi vásárlóerőn belül Budapesten és Pest megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig Nógrád megyében. Budapest összes non-food vásárlóerő-indexe a teljes kiskereskedelmi indexnél jóval magasabb (127,1, szemben a teljes 116,0-tal); azaz a lakosság itt az FMCG-vel szemben nagyobb arányban tudja jövedelmét egyéb cikkek vásárlására fordítani. Az összes kereskedelmi költés 14%-a ruházatra mehet el az elméletileg elkölthető jövedelemből.Anon-food termékkategóriákra –háztartás, elektronika, ruházat, stb. –fordítható jövedelem a kiskereskedelmi vásárlóerő valamivel nagyobb felét teszi ki, 52%-át.„A regionális tervezés, a területi eltérések figyelembe vétele nemcsak a pontosabb célkitűzéseket teszi lehetővé, hanem a rejtett potenciálokat is segít kimutatni”–hangsúlyozta KuiJános, a GfK Industry sales területének vezetője
Forrás: GFK