Százhúsz éve, 1897. február 15-én adták át a Központi Vásárcsarnokot, és a többi négy fővárosi piaccsarnokot: a nagycsarnok kezdetben nagybaniként is működött, 120 méteres alagútja volt a rakparthoz, és tilos volt a hangos kínálgatás.
A karcsú áthidaló pillérek, a tetőn és oldalt elhelyezett tágas ablakfelületek hatalmas tér hatását keltik. A három szint közül ma az alagsorban és a földszinten többnyire élelmiszereket árulnak, az emeleten, a körkörös árkádsoron vendéglátóhelyek, ajándéküzletek találhatók. Az alagsori hűtőrekeszekben és a dróthálóval körülzárt raktárakban tárolták az élelmiszereket, itt helyezték el a gépészeti berendezéseket is: a három gőzkazánt, a világítást biztosító gépeket, innen indultak a teherliftek, a szellőzést a külső járdába nyúló aknákon keresztül biztosították.
Az épület alapterülete 8363 négyzetméter, amelyet kovácsoltvas szerkezet fed. A 60 méter főhomlokzatú csarnok bazilikás belső terű főhajója 28 méter magas, 150 méter hosszú. A falakat különböző árnyalatú vörös és sárga téglaburkolattal fedték, a tetőt mázas kerámiacserepekkel, a homlokzatot Zsolnay-pirogránittal borították. Az árusítóhelyek berendezéseit és a vasszerkezeteket a Waagner és a Schlick gyár készítette, a porcelán- és majolikaburkolatok a pécsi Zsolnay gyárból kerültek ki. A költségek 1 millió 900 ezer forintra rúgtak, csaknem annyiba, mint a másik négy csarnoké összesen.
Egyszerre indult az öt csarnok
Az eredetileg a millenniumi ünnepségekre tervezett átadás csúszott, mert 1896 nyarán a tetőszerkezet leégett, a helyreállítás után viszont az épület biztonságosabb lett. Az öt vásárcsarnokot - a Központi mellett a II. sz. Rákóczi térit, a III. sz. István (1907-től Klauzál) térit, a IV. sz. Hunyadi térit és az V. sz. Hold utcait egyszerre, 1897. február 15-én este ünnepélyesen nyitották meg és másnaptól várták a vásárlókat. Az avató ünnepségen a megnyitó beszédet báró Bánffy Dezső miniszterelnök mondta.
Az első igazgató, Ziegler Nándor számos, akkoriban szokatlanul szigorúnak számító szabályt vezetett be. Tilos volt többek között a hangos ajánlgatás, a kiabálás, a fütyörészés, a káromkodás, az erőszakos kínálás, az újságpapírba csomagolás, a hulladék eltakarításáért a bérlő felelt. A termelők és a fogyasztók tájékoztatásáról a heti két alkalommal megjelenő Hivatalos Vásárcsarnok Értesítő gondoskodott.
Életveszélyes épületből Európa legszebb piaca
A Központi Vásárcsarnok Budapest központi élelmiszercsarnoka és nagybani piaca volt. Az épület a második világháborúban súlyosan megsérült, a helyreállításnál a pincében tárolt kerámiákat használták fel, de az igényességnél akkor fontosabb volt a gyorsaság. Az 1960-as években zárt standok, bódék épültek, így a csarnok elveszítette régi hangulatát, a szerkezeti helyreállítás sem sikerült tökéletesre. Az 1977-ben műemlékké nyilvánított épület idővel életveszélyessé vált, és 1991-ben be kellett zárni.
Az 1994-ben befejeződött renoválás során visszaállították az eredeti burkolóelemeket, amelyeket ezúttal is a Zsolnay manufaktúra készített. A teljes alapterület 24 ezer négyzetméterre bővült, a Sóház utca felé térszint alatti új alagutat építettek a Duna alsó rakpartjára, amelyen a hulladékokat szállítják el. Felújították a gépészeti rendszereket és a két homlokzati órát is, amely Kodály dallamát játssza: "Én elmentem a vásárba..."
A vásárcsarnok rekonstrukciója 1999-ben elnyerte az ingatlanszakma Oscar-díjának tartott FIABCI Kiválóság Díjat (Prix d'Excellence). 2013-ban a CNN Travel csatorna Európa legszebb piacának választotta, 2014-ben a The Guardian Európa tíz leghíresebb piaca közé sorolta. A megújult Központi Vásárcsarnok ma nemcsak fontos kereskedelmi központ, hanem Budapest egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága is, amelyet az útikönyvek Budapest TOP 10 látnivalója közé sorolnak. A 120 évvel ezelőtti megnyitó óta számos híresség kereste fel, járt itt - többek között - I. Ferenc József, II. Vilmos német császár, Siegmund Freud, a pszichoanalízis atyja és Margaret Thatcher brit miniszterelnök is - derül ki az MTI összeállításából.