Ha élelmiszer fronton körülnézünk az Európai Unióban, azt látjuk, hogy Magyarország élelmiszeripara évente kb. 12 mrd euró (kb. 3800 mrd Ft) árbevételt generál, ami 1%-a az EU élelmiszeripari kibocsájtásának, ami lakosság- és GDP arányosan megfelelő nagyságot képvisel.
Kicsik vagyunk, éppen ezért termelési mennyiség tekintetében nyilván nem sok értelme van Németországgal vagy Lengyelországgal összehasonlítani magunkat, viszont van egy mutató, ami sokkal többet elárul az élelmiszeripar helyzetéről, mint a volumen. Ez pedig a hozzáadott érték mutató, ami nekünk évi kb. 2,1 mrd euró, egy kifejezetten alacsony összeg Európai és regionális összehasonlításban is, így ezen a téren kell nagyon sokat fejlődnünk. Vörös Attilát, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatóját többek között ennek az értéknek a javításáról kérdeztük.
MODERNIZÁCIÓ A MEGOLDÁS
A FÉSZ, a legnagyobb hazai horizontális élelmiszeripari érdekképviseletként az agrártárcával a támogatási politikáról folytatott szakmai egyeztetések keretében készített egy felmérést is a tagsága körében az egyes szakágazatok problémáiról. Mivel 33 különböző termékpálya van, nagyon heterogén az ágazat, nehéz általánosítani, hiszen sokféle szereplő van méretben és profilban egyaránt. „Az volt az egységes megállapításunk, hogy egyfajta modernizációs igény van. Tény, hogy sok tekintetben le vagyunk maradva. A nagy átlagnak szüksége lenne egy olyan löketre, amiben a termelési rendszereivel utol tudja érni a világszínvonalat. Talán a modernizáció, mint fogalom fedi ezt le ezt a legjobban, ami magában foglalja a gépeken túl a termelésirányítási rendszereket, az informatikai hátteret a tervezéshez, a logisztikához, valamint a receptek követéséhez. Onnantól kezdve, hogy valaki valamit akar gyártani, a kapu elejétől a kapu végéig a másik oldalon – minden részen lehetne és kellene fejlődni” – érzékeltette az ügyvezető. Jól irányzott pályázati kiírásokkal pedig elő lehet a modernizációs folyamatot segíteni.
A HATÉKONYSÁG ÉS MÉRETGAZDASÁGOSSÁG A JAVULÁS KULCSA
Vörös Attila szerint, ha el lehetne kezdeni modernizálni az élelmiszergyártókat, egyrészről javulna a hatékonyság, az egy főre eső hozzáadott érték tudna nőni azáltal, hogy korszerű gépekkel kevesebb emberrel tudnának többet, jobb minőségben termelni. Ehhez szükség van a most megnyílt beruházási forrásokra.
„Ez a mostani Vidékfejlesztési Program azért is jó, mert kicsi és nagy is jöhet komplex fejlesztésre, sőt akár a nagyvállalatok is tudnak szintet ugrani és olyan optimális méretek felé elmenni, ami ahhoz kell, hogy versenyre kelhessenek egy nyugati uniós gyártóval szemben. Hazánkban viszonylag kevés az olyan cég, ami az optimális üzemmérettel működik. Hatékonyság és méretgazdaságosság – ha ezeken tudunk javítani, akkor a hozzáadott érték mutatónk is nőni fog” – magyarázta az ügyvezető, majd a mostani VP kiírást illetően hozzátette: „Annak nagyon örülünk, hogy kikerültek belőle azok a korlátok, amelyek nagyon sokszor gátat jelentettek a beruházások előtt, mert a cégeknek vagy létszámot kellett bővítenie a pályázathoz vagy nagyvállalat eleve nem is pályázhatott. Most nincs ilyen megkötés, nem kell munkaerőt felvenni, „csak” tartani kell a létszámot. Ágazati szinten nagyon fontos arra is ügyelni, hogy ez a fejlesztési folyamat reális irányba menjen, és megtaláljuk a helyünket a globális élelmiszer-ellátási rendszerben, ezért lényeges, hogy a kormányzat támogatáspolitikája is reális célok mentén nyújtson ösztönzést a fejlődéshez.” Vörös Attila szerint a vállalkozások motiváltsága és piaci informáltsága is kardinális tényező, mert az alkalmazkodó- és ellenállóképesség egyre inkább kulcsfontosságúvá válik a sikerhez.
A MINŐSÉG AZ IGAZI POTENCIÁL
A pandémia rávilágított a hazai élelmiszer fontosságára, a fogyasztók figyelme világszerte, így itthon is a rövid ellátási láncban előállított élelmiszerek felé fordult. „Hosszú távon is sikeresek lehetnek a magyar termékek, ha itthon nemcsak azzal akarunk kikerülni a boltok polcaira, hogy ez egy hazai termék, hanem prioritást adunk annak is, hogy minőségben is megállja a helyét. Nem szabad azt hinni, hogy most bármit oda lehet tenni, meg fogják venni, mert ez így nem igaz! A vásárlók továbbra is akkor fogják inkább levenni a hazai előállítású élelmiszereket a polcokról, ha azok legalább olyan jó, vagy jobb minőségűek, mint az import társaik és nem utolsó sorban árban is versenyképesek” – vélekedett az ügyvezető. Ez utóbbi kitételnek külön aktualitást ad sajnos az utóbbi hónapokban felfelé kúszó infláció, ami sok hazai fogyasztó számára az ár-érték arány felértékelődését jelenti. „Ez a helyzet senkinek nem könnyű, és talán még inkább aláhúzza az ágazat ellenállóképessége növelésének szükségességét” – összegezte.
A MŰANYAG NEM ELLENSÉG
Fenntarthatósági szempontból egy nagyon érzékeny terület a csomagolás, egyértelműen versenytényező, hogy ki mibe csomagol. „Ma fogyasztóként divat műanyagellenesnek lenni, de azt az üzenetet fontos az élelmiszeripar képviseletében eljuttatni a társadalomhoz, hogy az élelmiszercsomagolás mindenekelőtt élelmiszerbiztonsági okokból szükséges, azért, hogy az élelmiszereket megvédje a kórokozók bejutásától, vagyis attól, hogy a termékek megromoljanak, kockára téve a fogyasztók egészségét és még több élelmiszer elpazarlását.
A műanyagot tehát egész egyszerűen nem lehet elhagyni az élelmiszeripari csomagolásokból. Ehelyett egy jó irányt kell mutatni a társadalomnak, meg kell tanítanunk a fogyasztóknak, hogy nem ellenségünk a műanyag, hanem egy tudatosan használandó eszköz, amellyel megvédjük az élelmiszert és fenntartható – körforgásos – rendszerekben működtetjük a láncokat. Vegyük példának a PET palackot: ha jól csináljuk, szelektíven gyűjtjük és jó a hulladékgazdálkodási rendszer is, akkor viszonylag kis veszteségekkel többször újra tud hasznosulni, körbe tud járni. Ez a folyamat pedig mindegyik csomagolóanyagra igaz” – kelt a műanyag védelmére Vörös Attila.
ELSZABADULNAK A JELÖLÉSEK A JOGALKOTÁS ELŐTT
A mai világban egyre több inger éri a fogyasztót, ezért egyre egyszerűbb üzenetekben kell tájékoztatni, például az élelmiszerek tápanyagtartalmát részletező bonyolult táblázatok helyett egyre nagyobb az igény az „egy pillantás alatt” megérthető, értelmező jelölések iránt. Az ún. Nutri-Score például egyike az Európában önkéntesen alkalmazott, a termékek csomagolásának frontoldalán elhelyezett grafikus tápértékjelölési módszereknek, ami egyértelmű és könnyen értelmezhető, segíti a fogyasztót az eligazodásban.
„Ugyanakkor a Farm to Fork Stratégia kapcsán még bőven csak előkészítési szakaszban van az az uniós vita, hogy a grafikus tápértékjelölés kötelező legyen-e és ha igen, milyen formában. Az élet viszont beelőzni látszik az évekig tartó uniós jogalkotási folyamatot, mert egyre több tagállam piacán vezetik be mind az élelmiszer-feldolgozók, mind a kereskedelmi láncok a kormányok ajánlására például a Nutri-Score jelölést, ami az import termékek közvetítésével így gyorsan megjelenhet, sőt már meg is jelent a magyar boltok polcain is” – vélekedett az ügyvezető.
Emellett pedig van egy lassan, de stabilan növekvő tudatos és fizetőképes fogyasztói réteg, melynek elvárása húzni fogja ezt az igényt. Vörös Attila elmondta, hogy ugyanez a helyzet az élelmiszerek előállításának környezeti lábnyomával foglalkozójelölésekkel is, ahol a fogyasztói igény várhatóan ugyancsak be fogja előzni a jogalkotást. Pedig, ha lehet, akkor az egy még komplikáltabb dolog, amit még nehezebb túlzó leegyszerűsítések nélkül megcsinálni, úgy, hogy ne csak az egyes élelmiszer kategóriák, hanem azokon belül a termékek is összehasonlíthatók legyenek egymással.
(TERMÉKMIX magazin – 2021. októberi szám)
belelapozok
