A közvélemény mostanra elutasítja a műanyagot, pedig a szakértő szerint lehet, hogy az alternatív csomagolóanyagok lényegesen több anyagot igényelnek, és nagyobb szén-dioxid kibocsátással járnak. Az ágazatnak sok feladatot tartogat az idei év is.

A csomagolóipar is szembesült azokkal a kihívásokkal, amelyek más ágazatokat sújtottak a pandémia következtében. Az iparági szereplőknek arra is fel kell készülniük, hogy eleget tudjanak tenni a fenntarthatósági szempontoknak. Nagy Miklóssal, a Csomagolási és Anyag­mozgatási Országos Szövet­ség főtitkárával beszélgettünk a csomagolóipari trendekről, és arról, hogy milyen újabb igények jelentkeznek a csomagolóipar felé. 

Nagy Miklós elmondta, hogy a legfontosabb feladat most az, hogy a fenntarthatóság követelményeinek a csomagolóipar eleget tudjon tenni.
„Elég nehéz definiálni, hogy mi számít fenntarthatónak. Úgy foglalható össze, hogy az a csomagolás fenntartható, ami maximális áruvédelmet nyújt, de minimális anyagfelhasználással készül, és a lehető legkisebb környezetterheléssel és szén-dioxid kibocsátással jár az előállítása. Fontos kritérium még, hogy olyan anyagokat használjunk, amelyek alapanyagként hasznosíthatók, azaz körforgásban ­tarthatóak”– magyarázta.

Kevesebb anyaggal, de az áruvédelemre tekintettel
Az egyik fő szempont az anyagfelhasználás csökkentése úgy, hogy az semmiképpen ne menjen az áruvédelem rovására.
„Közismert tény, hogy ha az áruban kár keletkezik a csomagolás hiányosságából eredően, akkor az sokkal nagyobb környezetterhelést jelent, mintha egy kicsit több csomagolószert használunk fel” – állapította meg.
Hangsúlyozta, az is szükséges, hogy pontosan meg lehessen mérni, hogy a csomagolás előállítása és ­felhasználása mennyi energia-felhasználással és szén-dioxid kibocsátással jár. Ehhez ­egyre pontosabb szoftverek állnak rendelkezésre. Ez azért számít, mert így a csomagolások összehasonlításakor számszerűsíthető, hogy az egyes típusok milyen és mekkora környezet­terhelést okoznak.

Legyen hasznosítható
Úgy véli, nem az a követendő eljárás a környezetbarát csomagolás tervezésekor, hogy el kell hagyni a műanyagot, mert a probléma összetett. Nagy Miklós álláspontja szerint ­akkor környezet­barát egy csomagolás, ha bizonyítható, hogy az minimális CO2-kibocsátással jár, és ha hulladékká válik, akkor alapanyagként hasznosítható.
Közölte, hogy a csomagolóiparban jelenleg az az egyik tendencia, például a műanyag-csomagolások esetében, hogy egyanyagú műanyag fóliákat fejlesztenek ki, amelyek nagy, vagy megnövelt záróképességgel rendelkeznek. Ez azt teszi lehetővé, hogy a különböző műanyagokból összeállt, társított műanyagokat részben, vagy egészben kiváltsák. Ennek az a jelentősége, hogy ha különböző műanyagokból társítunk egy újabb csomagolóanyagot, akkor az a különböző műanyag komponensek miatt alapanyagként nem, vagy kevésbé hasznosítható. Ha viszont ezt sikerül kiváltani egyanyagú változatra, akkor az elméletileg tökéletesen hasznosítható alapanyagként és így körforgásban tartható.
„Nekünk az a fontos, hogy a körforgás és a gazdaságosság is megvalósuljon” – fűzte hozzá.

Maradjon körforgásban
Elmondása szerint az FMCG szektor részéről is ezeket az elvárásokat érzékeli a csomagolóipar. Azt tapasztalják, hogy a nagy márkák közül szinte mindegyiknek van olyan vállalása, ami ebbe az irányba mutat.
„Az a körforgásos gazdaság célja, hogy minél inkább körforgásban maradjanak a csomagolószerek, és ne hulladékká váljanak, hanem hasznos nyersanyagként még használhatóak legyenek” – összegezte.
Úgy fogalmazott, hogy az a kulcs, hogy ne környezetbarát legyen, hanem fenntartható, mert az többet jelent.
Elmondta, hogy folynak olyan kísérletek, amelyeknek az a célja, hogy a műanyagfóliát hullámpapírlemez megoldással váltsák ki. A főtitkár véleménye szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy környezeti szempontból az az előnyösebb. A közvélemény mostanra elutasítja a műanyagot, pedig Nagy Miklós szerint lehet, hogy az alternatív csomagolóanyagok lényegesen több anyagot igényelnek, és nagyobb szén-dioxid kibocsátással járnak. A főtitkár megjegyezte, hogy igaz, hogy a műanyag nem bomlik le, de épp ezért fontos, hogy újra fel lehessen használni.
Nagy Miklós úgy gondolja, hogy még a fogyasztókat is rá kellene nevelni arra, hogy a műanyagot szelektálják, és tisztán tegyék azt a szelektív hulladék­gyűjtőbe.
„A csomagolóipar kihozhat remek új anyagokat a társított helyett, de ha mi emberek nem gondoskodunk arról, hogy visszakerüljön a körforgásba az adott csomagolás, akkor az nem sokat ér”– tette hozzá.

Új anyagok és technológiák kellenek
Úgy véli, új anyagokra és új feldolgozásokra van szükség. A polietilén a leginkább elterjedt műanyag a csomagolástechnikában, ennek egy új változata a gyártási irányban orientált polietilén. A polimer ugyanaz, mint a hagyományosé, de másfajta gyártási technológiát takar, ezért lényegesen jobb záró tulajdonsággal rendelkezik csomagolóipari szempontból, mint a hagyományos.
A csomagolóiparban egymás után jelennek meg az újabb anyagok, a feldolgozás-technika is változik, de arra figyelni kell, hogy ezek közül melyik a leginkább fenntartható. Nagy Miklós elmondása szerint jelenleg hat fő műanyagfajtát használ a csomagolóipar, amiket elkülönítve szükséges gyűjteni a hasznosíthatóság érdekében.
„Én azt várom, hogy ahogy a Tra­bantok, Wartburgok is eltűntek a forgalomból, úgy bizonyos műanyagtípusok jelentősége is csökkenni fog, és átveszi a szerepüket valamilyen más (mű)anyag, aminek gazdaságos a hasznosítása” – jelentette ki.

Megugrott az alapanyagok ára
Az elmúlt évben a csomagolóipar is az előállítási és a működési költségek hatalmas emelkedésével szembesült.
„A csomagolószer-felhasználás statisztikájában 20-80 százalékos változást láttam. Ez nem azt jelenti, hogy ennyivel nőtt meg a felhasználás, hanem ennyivel lettek drágábbak az alapanyagok” – mesélte a főtitkár.

Növekvő igény, kisebb kapacitás
Nagy Miklós emlékeztetett arra, hogy tavaly lépett életbe az egyszer használatos műanyagról szóló rendelkezés: július­tól betiltottak olyan ismert műanyag eszközöket, mint például a fültisztító, szívószál, műanyag tányérok, evőeszközök és (egy év késleltetéssel) a műanyag poharak. A további rendelkezések inkább szabályozóak, mint tiltóak, mégis sokan kiváltják a műanyagot papírra, például a műanyag poharakat igyekeznek valamilyen papírmegoldással helyettesíteni. A jelenlegi papírpoharak műanyagbevonatot tartalmaznak, így ezek a változatok sem maradhatnak jövő év elejétől a piacon, ellenben, ha nedvességállóságukra találnak megoldást, akkor hosszabb távú megoldást jelenthetnek.
A szektort már az is rosszul érintette, hogy a papírnál nagyarányú áremelkedést és alapanyaghiányt hozott 2021. Ennek a főtitkár elmondása szerint több oka volt. Úgy véli, ezek közül az a legfontosabb, hogy a műanyagot kivezető rendelkezéseket nagyon gyorsan vezették be, amire a csomagolóipar igyekezett reagálni, de a papíripar nem tudott rá hirtelen felkészülni. Így megjelent rá a növekvő igény, ami hiányt szült. A meglévő gyárak ugyanis nem rendelkeztek elegendő kapacitással a megnövekedett kereslet kielégítéséhez.
A csomagolóipar helyzetét nehezítette 2021-ben emellett kereskedelmi embargó, a megugrott ipari energia­költségek, és szállítási problémák is jelentkeztek. Ezek mind hozzájárultak ahhoz a hiányhoz, amivel a csomagoló­anyagok előállítói szembesültek a tavalyi évben.

Idén is lesz kihívás
Nagy Miklós elmondta, hogy az idei évben nagy feladatot jelent az, hogy be kell vezetni Magyarországon a kiterjesztett gyártói felelősség rendszerét jövő januárig. Az erre vonatkozó jogszabályok azonban még nem ismertek.
Emellett az is kihívást jelent a csomagolóiparnak idén, hogy kormányzati tervek szerint jövő év nyarára kellene elindítani egyes italcsomagolások kötelező visszaváltási rendszerét, de a szakma még ehhez is várja a részlet­szabályokat. A főtitkár úgy véli, ez szintén jelentős terhet jelent az évben, mert ki kell alakítani hozzá például a palackok, ital­csomagolások ­visszaváltási gyakorlatát is.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2022. februári szám)

AKTUÁLIS LAPSZÁMUNK ELÉRHETŐ ITT: