Folyamatos csökkent a körte termőterülete és termésmennyisége is az utóbbi években Magyarországon, és ez a tendencia idén is folytatódni látszik. Itthon majdnem 2.000 hektáron zajlik a körte termelése, köztük számos tájfajtáé is. Idén az időjárási körülmények ennél a közkedvelt gyümölcsnél sem volt optimálisnak nevezhető, a NAK és a FruitVeB körképe szerint ezért még a tavalyinál is kevesebb termés várható - írja az Economx.
A legfeltűnőbb jelenség a körte vonatkozásában azonban - az ültetvények öregedése és kondíciójuk folyamatos romlása miatt - a terméspotenciál csökkenése. Habár idén a tavaszi fagykárokat a körteültetvények döntő része szinte sértetlenül úszta meg, de a későbbi forróság, aszály nagy gondot jelentett.
A májusi intenzív esőzések után hosszú aszályos időszak következett, és a tetejébe még a körtelevélbolha kártételével is számolni kellett.
Manapság már csak bőséges öntözés mellett várható elfogadható a termés, másrészt a korai kitavaszodás és a forró, aszályos időszak miatt a betakarítás is három héttel előbb vette kezdetét. A gyümölcs minősége az ültetvények technológiai színvonalától és a megfelelő szaktudás együttesétől függ, ezért igen változó; de az intenzív, jól karbantartott gyümölcsösökből szép áru kerülhet piacra. További probléma, hogy a korai szüret miatt a szedőknek egyrészt 36-38°C-os hőségben kellett dolgozniuk, másrészt a hűtőházakat sem a nagy mennyiségű forró (40°C feletti) gyümölcs hirtelen betárolására tervezték.
Növényvédelem szempontjából évek óta hatalmas gondot okoz a körte-levélbolha, ami ellen a folyamatos növényvédőszer-kivonások miatt egyre nehezebb védekezni. Mint minden gyümölcsnél, a körte esetében is probléma a munkaerőhiány, különösen a szüreti időszakban. Az ágazatban nem történt generációváltás, szűkül a termelők köre, csökken a termelési kedv, nincsenek új belépők. A körte termőterülete az elmúlt években jelentősen csökkent, és a speciális éghajlatigénye miatt gyenge
a termésbiztonsága is. A termésmennyiség 15-30 ezer tonna közt mozog, melynek 20-40 százalékát a feldolgozóipar vásárolja fel (főleg a Vilmost), a frisspiacra jutó körte mennyisége rendkívül hektikus.
Hazánk körtéből régóta nettó importőr, a termés távolról sem fedezi a fogyasztást: az export ingadozó, 100 és 850 tonna közötti, az import 6-8 ezer tonna.
A magyar körte a belföldi áruházláncokban a belga, a holland, az olasz és a lengyel körtével versenyez. A versenyhátrányunk – még a korszerű gazdaságok vonatkozásában is – a klimatikus tényezőkben rejlik, ami miatt a versenytársak dupla vagy tripla fajlagos termést tudnak produkálni.
Az ágazat súlyos problémája az ültetvények korszerűtlensége, illetve a szaktudás hiánya: új alany- és fajtakísérletekre, korszerűbb termesztéstechnológiára lenne szükség. Míg a termesztés jelentős része a hagyományos fajtákra (Vilmos, Bosc Kobak, Packham’s Triumph, Conference) koncentrálódik, addig külföldön már több új fajtát is felfedeztek és használnak. Mivel azok magas hozamúak és alacsonyabb költséggel termelhetők, alacsonyabb fogyasztói áron is kínálhatók. Emellett megjelentek a prémium termékkategóriájú, magas árú licenszes fajták, amelyeket jellemzően darabra vásárolnak.
Sajnos a magyar körtefogyasztás csökkenő tendenciát mutat és a hazai feldolgozóiparnak sincs növekvő igénye a körtére, az exportlehetőségek pedig szűkösek. A vásárlói szokások átalakultak: míg tíz éve – az almához hasonlóan – nagyobb mennyiséget tároltak be a fogyasztók, most (a relatíve magas fogyasztói árak miatt) heti néhány darabot vásárolnak csak, és így szinte luxuscikké vált a körte.
