Egy friss, a British Food Journal című szaklapban megjelent nemzetközi tanulmány azt vizsgálta, hogy egy ital színe milyen hatással van az ízérzékelésre.
A kutatásban három ország – Lengyelország, Olaszország és Marokkó – felnőtt fogyasztói vettek részt, akik azonos összetételű, ám eltérő színű italokat kaptak: pirosat, narancssárgát és sárgát. Az eredmények meglepő eltéréseket mutattak az egyes országok között: a résztvevők pusztán a szín alapján tulajdonítottak az italoknak eltérő ízeket, amelyek kulturális és egyéni különbségeket tükröztek.
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a sárga színű italokat a válaszadók többsége savanyúnak érzékelte. A lengyel és marokkói résztvevők körében ez a társítás különösen erőteljes volt, míg az olaszok gyakrabban keserűnek vagy sósnak ítélték meg a sárga színt. A piros italokat ezzel szemben a legtöbben édesként azonosították, különösen Lengyelországban, ahol a résztvevők szinte egyértelműen cukros ízt társítottak hozzá. Olaszországban viszont a piros színt sokan keserűként érzékelték. A narancssárga italok ízmegítélése volt a legváltozatosabb: míg a lengyelek elsősorban édesnek vagy savanyúnak, addig az olaszok főként édesnek minősítették. A marokkóiak viszont minden lehetőséget nyitva hagytak, hiszen egy narancssárga ital lehetett édes, savanyú vagy sós is számukra.
Az elemzés szerint egy ital megjelenése formálja a fogyasztók elvárásait, ami végül befolyásolja az ízérzékelésüket is. A szín tehát nem csupán vizuális jellemző, hanem olyan tényező, amely képes megváltoztatni az érzékszervi benyomásokat. Az eredmények arra utalnak, hogy a szín szuggesztív hatása egyfajta kognitív előfeltevést teremt a fogyasztókban, még akkor is, ha maga az ital összetétele változatlan marad. Érdekes módon a szín intenzitása is hatással van az érzékelésre: minél telítettebb egy árnyalat, annál nagyobb eséllyel ítélik édesebbnek és aromásabbnak az adott italt. A kutatók észrevették, hogy ha egy italt természetes gyümölcsízzel, például mangóval gazdagítanak, az tovább fokozhatja az érzékelt édességet anélkül, hogy ténylegesen hozzáadnának cukrot.
Ez a felfedezés különösen érdekes lehet az élelmiszeripar és a marketing számára, hiszen az italok színe tudatosan alakíthatja a fogyasztói élményt. A színválasztás és az ahhoz kapcsolódó asszociációk hatással lehetnek a vásárlói döntésekre, sőt, akár arra is ösztönözhetik a fogyasztókat, hogy gyakrabban fogyasszanak bizonyos termékeket. A kutatók úgy vélik, hogy ezek az eredmények a hidratálás népszerűsítésében is fontos szerepet játszhatnak, mivel egy vonzó szín segíthet a rendszeres folyadékbevitel ösztönzésében.
A tanulmány egyik legmeglepőbb aspektusa a kulturális különbségek szerepe volt: ugyanazt az italszínt a világ különböző részein élő emberek teljesen eltérően értelmezhetik. Míg a lengyelek a vörös italokat jellemzően édesként érzékelték, addig az olaszok gyakran keserűként azonosították őket. A sárga szín savanyúsághoz való kötődése a lengyelek körében egyértelmű volt, míg az olaszok inkább keserű vagy sós ízt tulajdonítottak neki. A marokkói fogyasztók pedig sokkal szélesebb ízspektrumot engedtek meg – számukra egy narancssárga ital akár édes, savanyú vagy sós is lehetett.
Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy az ízérzékelés nemenként is eltéréseket mutathat. A nők sokkal nagyobb eséllyel társították a piros színt az édes ízzel, míg a férfiak hajlamosabbak voltak más ízeket is hozzárendelni. Ez arra utalhat, hogy az ízérzékelés nemcsak kulturálisan, hanem biológiailag is eltérő lehet.
A tanulmány szélesebb körű jelentőséggel bírhat az élelmiszeripar és a fogyasztói kutatások szempontjából. Az, hogy egy egyszerű vizuális tényező milyen hatással lehet az ízérzékelésre, rámutat arra, hogy a marketing, a csomagolástervezés és a termékfejlesztés tudatos színválasztással hatékonyabban befolyásolhatja a fogyasztói döntéseket.