Amikor legutóbb (idén januárban) körképet készítettünk az élelmiszeripari szövetségekkel, az orosz-ukrán háború még nem borította fel a világviszonyokat. A Covid után lábadozó gazdaság életét azonban már akkor nehezítette az alapanyaghiány és drágulás, és már akkor sem néztek könnyű év elé az ágazatok. Ha tudtuk volna akkor, hogy mi vár ránk! Azóta legalább kétszer megfordult körülöttünk a világ, halmozódtak a problémák és még nehezebb a talpon maradás.

Általános megnyugvásra lenne szükség
Vörös Attila, a Felelős Élelmiszer­gyártók Szövetségének ­ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az év második felében az élelmiszergyártók hasonlóan nehéz körülményekkel néznek szembe, mint az első félévben. „Bár a FAO globális élelmiszerárindexe alapján már azt kéne mondanunk, hogy megtört a hónapok óta tartó folyamatos alapanyagár-emelkedés, mégsem jelenthetjük ezt ki itt Magyarországon. Az élelmiszer alapanyagárak, de főként az energiaárak emelkedése még nem állt meg, továbbá az aszályos nyár után feszült várakozás övezi a terménybetakarításokat. A rossz termés ugyanis tovább nehezítheti a feldolgozók helyzetét” – fejtette ki.
Mint megtudtuk, az alapanyag- és energiaárak drasztikus emelkedése mellett az euró árfolyam alakulása is komoly problémákat jelenthet, és leginkább azokra a gyártókra hat az árfolyam elszabadulása negatívan, akik belföldre értékesítenek. A legtöbb alapanyag, csomagolóanyag, szolgáltatás ára euró alapon kerül meghatározásra, tehát a költségek az árfolyammal együtt emelkednek. Viszont, akiknél a ­bevételi oldalon csak forint folyik be, ott ez kifejezett hátrányt jelent. Az exportáló cégek helyzete annyival könnyebb, hogy keletkezik eurós bevételük is, az árfolyam hatásait így tudják kompenzálni.
Vörös Attila szerint az egyes élelmiszerekre bevezetett árstop sem segíti a helyzetet. „A nem árstopos, ún. rokon termékek drágulása továbbra is megfigyelhető, miközben a kereskedők veszteséget könyvelhetnek el az ársapka miatt. A gyártók ugyanakkor azt tapasztalhatják, hogy a normál ­piaci szabályszerűségek felborultak, a hagyományos forgalmi előrejelzések és tervek nem működnek azáltal, hogy mester­ségesen van alacsonyan tartva a fogyasztói ár a kiskereskedelemben. Ezek a piaci zavarok nem tesznek jót hosszabb távon az élelmiszerlánc egyik szereplőjének sem. Továbbá az ársapka feloldásakor vélhetően az érintett termékek árai gyorsan utolérhetik a nem ársapkás rokon termékeik árszínvonalát, ezzel hirtelen tovább növelve az inflációt, amit fogyasztóként mindannyian megérzünk” – magyarázta.
A FÉSZ azt látja, hogy mérettől függetlenül minden gyártó küzd az emelkedő költségekkel. Kulcsfontosságú lesz a közeljövőben, hogy kiknek van elegendő tartalékuk, kik tudnak esetleg még előre is menekülni és hatékonyságjavító, megújuló energiákat hasznosító fejlesztéseket ­kezdeményezni. A legnagyobb, a kérdést meghatározó tényező ­várhatóan az lesz, hogy ősszel és télen hogyan alakulnak a forgalmi ­adatok, mekkora lakossági vásárlóerő marad meg az emelkedő rezsi és általános háztartási kiadások után.
S hogy mi enyhíthetné a jelenlegi helyzetet? „Nehéz ­lenne egyetlen tényezőt kiemelni, hacsak nem mondhatjuk azt, hogy egy általános megnyugvásra lenne szüksége mindenkinek. Ebbe beleérthetjük a szomszédban zajló háború és annak minden negatív hatása megszűnését, de ide sorolhatjuk az alapanyag- és energiaárak azonnali konszolidáció­ját, sőt az ellátási láncok teljes visszaépülését is. Ezek bekövetkeztének egyike sem valószínű sajnos, ezért reálisan szemlélve abban bízhatunk, hogy a hazai gyártók számára lesznek olyan kedvező pénzügyi finanszírozási lehetőségek, amik a rövid távú túlélést segítik, valamint az uniós támogatási forrásokból tudnak majd létfontosságú hatékonysági és fenntarthatósági fejlesztéseket indítani, minél hamarabb” – össze­gezte Vörös Attila.

Komor hangulatban
Kelemen Péter, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, a FruitVeb ügyvezetője szerint jelen pillanatban a legrelevánsabb téma mindenki számára az ágazatban az, hogy a különböző termelési, feldolgozási, logisztikai költségeknek az emelkedését hogyan lehet érvényesíteni a termékek áraiban.
„A hosszabb távon tárolt termékek esetében (pl. alma) egyelőre nem is tudjuk még, hogy a megnövekedett energia­költségeket hogyan fogják tudni kigazdálkodni a termelők, hogyha egyébként az áruházak nem lesznek hajlandóak elfogadni az árak jelentős emelését. Egyelőre pedig az ­alma esetében kapott információk nem arra mutatnak, hogy hajlandóak lennének elfogadni azt. Hétről-hétre kell a kiskereskedelmi láncoknak ajánlatot tenni, ami minden héten olyan, mint a tőzsde, nincs benne hosszú táv, nincs benne stratégiai partnerség – tisztelet a kivételnek. Persze vannak olyan láncok, akik ragaszkodnak a beszállítóikhoz, de az nem azt jelenti, hogy ebben az esetben szolidárisak lennének az árak tekintetében – egyelőre nem látom azt a fajta konstruktív hozzáállást, hogy jelentősen lehetne növelni feléjük az átadási árakat” – magyarázta.
S hogy kicsit a színfalak mögé lássunk, Kelemen Péter elmondta, hogy van egyfajta élelmiszer-kereskedelmi rendszer a termelő és a fogyasztó között, aminek nemcsak a kiskereskedelmi lánc az eleme, hanem logisztikai központok, csomagolók és minden egyéb. Összességében azt lehet mondani, hogy egyrészt ennek az elosztási láncnak az üzemeltetési költségei is jelentősen nőttek mostanában, hiszen ott is nő a munkabér, az energiaköltség és az anyagköltségek is, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ­mindenki – aki ebben a láncban benne van – a százalékos arányban kalkulált jövedelmeit szeretné fenntartani, amennyire csak lehet. Emiatt van egy multiplikátor hatás, mivel nő a költségalap, amire utána mindenki rászámolja a saját maga hasznát. Ennek hatására a fogyasztói árak jelentősen nőnek, miközben egyébként a felvásárlási árak csak enyhén növekednek, vagy bizonyos termékek esetében stagnálnak, sőt előfordul, hogy alulmúlják a tavalyi szintet.
Az ügyvezető úgy fogalmazott, hogy jelentős forgalomcsökkenést egyelőre még nem tapasztaltak, viszont a fogyasztói magatartás már változott. „Egyrészről a fogyasztók választása nagyon eltolódott az akciós termék irányába, már érzékelni lehet, hogy sokkal kevesebb terméket lehet eladni akción kívül, mint egy évvel ezelőtt. A másik jelentős tényező, amit látunk, hogy egy adott termékcsoport esetében mindig az olcsóbb termékváltozatot, olcsóbb csomagolást választják és várhatóan ez a jelenség tovább fog erősödni, amikor megjönnek majd az új rezsiszámlák. Abban reménykedem, hogy a fogyasztás nem fog csökkenni drámai mértékben, de az biztos, hogy át fog rendeződni, hogy mit vesznek le a polcról a vásárlók a zöldség-gyümölcs kategórián belül” – foglalta össze.
Az import tekintetében Kelemen Péter úgy látja, hogy a jelentősen – 30-40%-kal – megnövekedett logisztikai költségek valamennyire fékezik az erős konkurenciát. „Persze ez jelentősen függ attól is, hogy egy adott termék esetén a külföldi és a magyar kínálati viszonyok hogyan alakulnak egy adott időszakban” – mondta.
Ha három dolgot lehetne kívánni arra vonatkozóan, hogy mi tudna segíteni az ágazatnak a jövőre nézve, akkor az ügyvezető egy jelentős áfacsökkentést kérne a zöldség-gyümölcs ágazati termékeknél. A másik kérése annak érdekében lenne, hogy Magyarországon az élelmiszer-önellátás részben fennmaradhasson, amihez átmenetileg alacsonyabb energiaárra lenne szükség, mert a napi szinten fölfelé pörgő árak mellett nem fogják tudni fenntartani a termelés és a zöldség-gyümölcs feldolgozóipar működését. A harmadik kérése pedig az lenne, hogy a fejlesztési pályázati pénzek mellé álljanak rendelkezésre kedvezményes hitelek, ugyanis jelenleg a beruházásokat piaci alapon 12-14%-os hitelekkel lehet finanszírozni, ami másfél évvel ezelőtt még csak 2,5% volt. „De mondok egy olyat is, ami nem ilyen utópisztikus. Javuljon az öntözővíz ellátottsága az ágazatnak, ebben talán tudunk tenni lépéseket is” – tette hozzá végezetül.

Elfogyott az olcsó hús
Dr. Csorbai Attila, a Baromfi Ter­mék Tanács elnök-igazgatója is úgy véli, hogy nagyon sok bizonytalansági tényező nehezíti az életünket. Az egyik ilyen a takarmányhelyzet. „Ezzel kapcsolatban fontos lenne, hogy egyáltalán lássuk, hogy mekkora takarmánybázis lesz, hogy bármilyen módon kezelni tudjuk a helyzetet. Kérdés, hogy az aszályos időszak mennyiségileg és minőségileg milyen kiesést fog eredményezni, hiszen komoly, több millió tonna termény (kukorica, napraforgó) esett áldozatul az aszálynak. A baromfi takarmányozás gerincét adó kukoricáért három terület fog versengeni: az állati termékpályák, az ipari jellegű felhasználás (bioetanol) és az export vevők. Ez komoly árversenyt eredményezhet, melyen csak a jelentős mennyiségű import enyhíthet” – vázolta fel a helyzetet az igazgató.
Mint megtudtuk, nagyrészben a madárinfluenza, valamint a brutális költségnövekedések együttesen eredményezték azt, hogy a vágóhídi élőbaromfi felvásárlás minden termékpályán csökkent 2022 első félévében, és ágazati szinten darabszámban a tavalyi évhez viszonyítva 88,9%, élősúlyban pedig 88,2%-os eredmény produkált. Az összességében 11-12%-os visszaesés eltérő módon érintette az egyes termékpályákat. A csirke esetében „csak” 3-4%-os volt a csökkenés, azonban, ha figyelembe vesszük a termékpálya éves szinten 5-6%-ra tervezett növekedési terveit, akkor a tervhez képest máris tíz százalékról beszélünk. A víziszárnyas ágazatok kibocsátása drasztikusan csökkent. Pecsenyekacsa esetében a felvásárlás mennyisége az elmúlt évhez képes mintegy 45%-kal csökkent, a hízott kacsa kibocsátás 75%-kal. A sovány liba mennyisége mintegy 18-19%-kal esett vissza, a hízott liba 42-43%-kal volt kevesebb, mint tavaly. A számok önmagukban is hangsúlyozzák a járvány és a járványvédelem jelentőségét és fontosságát. A járványvédelem területén jelentős javulást kell elérni, e nélkül tragikus következmények lehetnek.
Dr. Csorbai Attila a gazdasági helyzettel kapcsolatban egyetlen utat lát: a megbízható üzleti és szakmai kapcsolatok megerősítését és a hatékonyság javítását. „Mindig van lehetőség a hatékonyság fokozására, ami nem feltétlenül csak beruházás kérdése. Ha ilyen energiaköltségek lesznek, újra kell gondolni az eddigi technológiai folyamatokat, s azokat az új körülményekhez igazítani, amennyiben az lehetséges, vagy meg kell próbálni új megoldásokat keresni. Mérlegelni kell, mi egy-egy ilyen lépés előnye-hátránya, de hogy ötlet szinten rendelkezni kell víziókkal, hogy miként lehetne csökkenteni a költségeket, az biztos” – figyelmeztetett, majd hozzátette: „Az elkövetkező időszakban több olyan dolgot is racionalizálni kell, mint a sötétzöld környezetvédelem vagy az eltúlzott állatjólét kérdésköre, mert nem lesz mindegy, hogy 80 Ft-ért tudunk előállítani egy tojást, vagy 160 Ft-ért. Jelenleg abszolút aktualitását vesztette az Európai Uniónak számtalan korábban szimpatikusnak tűnő intézkedési stratégiája. Ezt ebben a helyzetben nem lehet tartani. Első körben ebből a gödörből kell kikerülni” – fogalmazott.
Hogy a keresletben milyen változások lesznek, arról az igazgató úgy véli, hogy a termékpálya költségnövekedései előbb-utóbb be fognak épülni a fogyasztói árakba. Ennek következménye lehet egy szűkülő piacméret, hiszen valószínűleg mindenki kétszer meg fogja gondolni, hogy mennyit és milyen terméket vásárol a pénzéért. „Valószínűleg erősen vissza fog esni a kereslet a tartós fogyasztási cikkek és a luxustermékek iránt, viszont az alapvető, egészséges élelmiszerek iránti keresletcsökkenés csak mérsékelt lesz” – vélekedett.
Az import termékekkel kapcsolatban Dr. Csorbai Attila lényegre törően fogalmaz: „Szerintem elfogyott az olcsó hús, az olcsó állati termék. Ez egy élet-halál harc lesz. Valamivel olcsóbban azok az országok fogják tudni megtermelni a baromfi-termékeket, akiknek van takarmánybázisuk és vagy klimatikus adottságaik alapján, vagy valamilyen kompenzációs mechanizmussal az energiaellátást is meg tudják oldani” – magyarázta.
„Nem könnyű optimistának lenni, de ha az optimizmus megszűnik, a remény is odalesz. Azt hiszem, tényleg a hatékonyság növelése az egyetlen megoldás. Meg kell próbálni megtalálni minden rejtett tartalékot, fillért, grammot, %-os értéket, egyszerűen mindent, ami jobbá, eredményesebbé (vagy kevésbé eredménytelenné) teheti a termelést. Mert minden háborúban vannak túlélők, s mi azok szeretnénk maradni…” – zárta gondolatait az igazgató.

Kiszámíthatóságra És tervezhetőségre lenne szükség
A tejágazat helyzetét illetően Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója elmondta, hogy Magyarországon az elmúlt években folyamatosan bővült a tejtermelés, újra 2 milliárd kg fölötti mennyiséget termeltek. „A rekord magas nyerstejárak dacára mégis nehéz helyzetben vannak a tejtermelők az input költségek – kiszámíthatatlan ütemű és időtartamú – emelkedése okán, amely a feldolgozók helyzetét sem könnyíti meg, annak ellenére, hogy a hazai tejipar által feldolgozott tej volumene és az árbevétel is növekedett az elmúlt években” – foglalta össze, további magyarázatként pedig hozzátette: „A nyerstej ár növekedése nem követi le az inputanyagok, valamint az állattartásban felhasznált üzemanyagok, takarmány és energia áremelkedését, nem is szólva az ezeket szükségszerűen lekövető élőmunka-költségről.” S hogy ez hova vezet? „A magas inputköltségek fennmaradása folyamatos költségnövekedést eredményez, amely – az emelkedő átvételi árak ellenére is – állománycsökkenést és telepfelszámolásokat okoz” – mondta.
Jelen gazdasági helyzet nem kedvez a tejágazatnak sem. Mint megtudtuk, a tejtermékgyártás során az igen energiaigényes fűtés (pasztőrözés), illetve hűtés központi szerepet játszik, de extrém árnövekedéseket tapasztalnak a tejfeldolgozók a csomagolóanyagok és szinte minden további feldolgozóipari önköltség elem áránál is. „Ha pedig egy adott tejtermék önköltségének minden fő komponense (alapanyag/nyerstej, energia és csomagolóanyag) emelkedik, akkor az ipar tehetetlen” – foglalta össze az igazgató, majd ­kiegészítette ­azzal, hogy amennyiben a tejtermelőket és tejfeldolgozókat sújtó önköltségnövekedés nem lassul vagy legalábbis nem válik kiszámíthatóvá, addig érdemben nem tud változni a helyzet.
A kereslet esetleges változását illetően Harcz Zoltán azt mondta, hogy a fogyasztási szokások változása még nem teljesen egyértelmű. „Az AKI adatai alapján több tejet adnak el a feldolgozók, különösen a hatósági áras UHT tejből és hazai trappista sajtból is több fogyott eddig. Természetesen vannak olyan tejtermék kategóriák, ahol a tavalyi évhez képest már csökkennek a feldolgozói eladások. Egy ponton a magas fogyasztói árak hatására csökkenni fog az eladott tejtermékek mennyisége. Ez a csökkenés a magasabb minőségű, drágább, prémium tejtermékeket érintheti először. Sok fogyasztó azonban először az adott tejterméket csak egy azonos, de olcsóbb tejtermékre váltja” – foglalta össze.
Az igazgató úgy véli, hogy a tejtermelői oldalon mindenképpen számolni kell állománycsökkenéssel. Feldolgozói oldalon csak akkor bírják el a gyártók a terheket, ha az átadói árakban érvényesíteni tudják költségnövekményüket.
Harcz Zoltán megnyugtatott, hogy a magas minőségű hazai eredetű tej- és tejtermék ellátás a korábbi évekhez hasonlóan – természetesen – biztosított lesz. Kicsit messzebb tekintve megtudtuk, hogy az uniós tejpiacon már második éve csökken a tejfelvásárlás, tehát a Terméktanács alapanyag­oldalról nem látja az import dömpingáras tejtermékek beáramlásának veszélyét. „Az emelkedő input költségek ­minden európai tejtermelőt és feldolgozót érintenek. A ­gyenge forint is drágítja az import tejtermékeket” – fogalmazott.
S ha varázsütésre nem is tud megoldódni ez a helyzet, az igazgató szerint a legfontosabb az lenne, ha a mostani bizonytalanság helyett kiszámíthatóbbak lennének a gazdasági folyamatok, vagy legalább tervezhető lenne az inputköltségek alakulása.

Utolérhetetlenek az önköltségi árak
Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke elmondta, hogy csak úgy, mint az élelmiszeripari ágazatok mindegyike, a húsipar is kritikus időszakot él át. „Az első félévben úgy a húsfeldolgozás és a tartósítás ágazat, mint a készítménygyártás, még jelentős termelésnövekedést tudott felmutatni. Nemcsak értékben, hanem naturális mutatókban is. Ugyanakkor a problémát inkább az jelenti, hogy ez a teljesítménynövekedés egy jelentős fedezet-, illetve profitráta csökkenés mellett ment végbe. Ennek az az oka, hogy a húsipar döntően sertést dolgoz fel, aminek ára most már több, mint 70%-kal növekedett január óta. Eközben, ha megnézzük a fogyasztói árakat, akkor sem a karajnál, sem a készítményeknél az árak nem emelkedtek 25–28%-nál ­magasabbra ­(júniusig van erre adat – a szerk.). Ezzel az a probléma, hogy minden önköltségi tényező (munkabér, energiaár, alapanyagár) drasztikusan növekedett, és tény, hogy elindult ­ egyfajta fogyasztóiár-növekedés, de ez közel sem tudja kompenzálni a 70%-os sertés­ár-növekedést, a 4–8-szoros energia­hordozó növekedést és még sorolhatnám. Ezek eredményeképp drasztikus eredménycsökkenés, sok esetben a negatív ­tartományba való gazdálkodás jellemzi most a cégeket” – foglalta ­össze a jelenlegi helyzetet az elnök.
Éder Tamás úgy véli, hogy összességében azt lehet látni, hogyha nem történik valami nagyon gyorsan az ­orosz-ukrán háborút illetően, és ez az egész bizonytalanság, ami a takarmányokra, energiahordozókra jellemző, fennmarad, akkor az önköltségi oldalon további érdemi árnövekedéssel kell számolnunk. A nagy kérdés pedig az lesz, hogy ez az önköltségi alapú nagy árnövekedés meddig tud majd kifejeződni a fogyasztói árakban. „Látjuk, hogy most még az az önköltség-emelés sem fejeződött ki az árakban, ami már lezajlott, éppen ezért félő, hogyha további önköltség-növekedések lesznek, és ezt az iparág szép lassan próbálja beépíteni azt átadási áraiba, akkor egy idő után a kereslet reagál, és vagy az élelmiszer-fogyasztás struktúráját fogják változtatni a vásárlók, vagy csökkenteni fogják a vásárlásokat” – magyarázta.
Mint megtudtuk, júniusban a Hússzövetség számára már érkezett arra vonatkozó jelzés, hogy a megrendelések csökkennek és a piaci szereplők beszámolói alapján ez a csökkenés most már határozott mértékű. Ettől függetlenül mindenki a 4. negyedév végére várja az igazi változásokat, amikor a fogyasztók pénztárcája az intézkedések eredményeként lényegesen vékonyabbá válik. „Határozott jelzések vannak már arra is, hogy kisebb és közepes méretű vágóhidak gondolkodnak azon, hogy ideiglenesen bezárnak, mert egyszerűen nem tudják kigazdálkodni ezt az élősertés árat és a drasztikus energiaár-növekedést, amivel szembesülnek. Félő, hogy lesznek olyanok, akik próbálják túlélni ezt az időszakot, de mégsem sikerül majd nekik, főleg, ha a keresletben érdemi csökkenés lesz a második félév végén” – mondta, majd ezzel a témával kapcsolatban hozzátette, hogy „Már folyamatban van egyfajta termékstruktúra változás. Egyre inkább növekszik a private label-eknek a súlya és az olcsóbb, gyengébb minőségű termékek iránti keresletnek a nagysága. A brand vásárlók egy része is private label vásárlókká válik.”
Éder Tamás szerint a bizonytalanságot egy dolog tudná érdemben oldani, hogyha a háborúnak vége lenne. „Még azután is nagyon sok idő kellene, amíg kialakul egy új, normális egyensúlyi állapot, de legalább a bizonytalanság nagysága és erőssége már csökkenne, és picit szilárdabb talajon lehetne gazdálkodni” – mondta.

Kellene egy kis biztonság a bizonytalanságban
Folyamatosan változik a gazdasági környezet, napi szinten emelkednek a költségek, így nem meglepő, hogy a sütőipar is nehezen kezeli a napi- és heti szintű változásokat az alapanyagárakban, amihez még hozzáadódnak az előállításhoz szükséges költségek emelkedései is.
Az energia-, gabona- és benzin­áremelések nagy terhet jelentenek a sütőipar számára. „A költségszerkezet megváltozása miatt a vásárlók is szembesülnek az áremelésekkel, mivel a pékeknek be kell építeniük az átadási árakba ezeket a tételeket. Az előrejelzések alapján a költségek növekedésével egyenes arányban várható a termékek árának növekedése. Egyelőre jósolni nem tudunk, mert az árakat a költségszerkezetek alakulása befolyásolja” – válaszolt Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke arra a kérdésünkre, hogy milyen kenyérárak várhatók ősszel.
Jelenleg még nem tapasztalják, de feltételezik, hogy a keresletben visszaesés várható, mely folyamat a szövetség szerint elkerülhetetlen lesz. „Számolnunk kell az áremelkedésekkel, mivel a termékek előállításhoz szükséges alapanyagárak, az energia-, a gázárak és a logisztikai kiadások is hétről-hétre emelkednek. Ebben a bizonytalan ­helyzetben előtérbe kerültek ezek a költségek, amivel minden pékségnek komolyan számolnia kell. Egyelőre még nem érezhető jelentős változás, de a megnövekedett árszintek miatt ­elképzelhető a munka­erő leépítése és üzemek bezárása” – ­festette le a ­jövőt az elnök, aki szerint a kiszámíthatóság és egy olyan gazdasági rendszer enyhíthetne a jelenlegi helyzeten, ami biztonságot nyújt a bizonytalanságban.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2022. szeptemberi szám)

LAPOZZ BELE ITT: