Úgy tartják, hogy a csomagolóipar a gazdaság barométere, mert amikor a gazdaság fellendül, azt már egy picit korábban megérzi, hiszen előre kell megrendelni a csomagolóanyagokat, illetve ahogy visszaesik a gazdaság, azt egy pici késleltetéssel érzi csak meg ugyanezen okból kifolyólag. S hogy mit mutat most a barométer, arról Nagy Miklóst, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkárát kérdeztük.

» Milyen tényezők befolyásolják most a csomagoló­ipar helyzetét?
Most egyszerre legalább három tényező befolyásolja a piacot. A háborús helyzetet megelőző anyaghiány és áremelkedés szerintem az európai csomagolásra vonatkozó környezeti politikának az elhibázottságából ered. Mégpedig abból, hogy elkezdték utálni a műanyagot. Mindenféle rendelkezést hoztak ellene, amire a piac kénytelen volt anyagváltással válaszolni.
Az egyik legkézenfekvőbb megoldás a papír ­csomagolási formák kidolgozása volt. Nagyságrendileg 50 millió tonna Európában a műanyag csomagolószer volumene. Ha csak ­1%-ot kiváltunk belőle papírra, az 500 ezer tonna mennyiséget jelent. Egy közepesen működő papírgyárnak 500 ezer tonna az éves kapacitása. Egy papírgyár pótlása, vagy új papírgyár beállítása a rendszerbe pedig öt, de inkább hét év. Ehhez képest a SUP (single-use plastic) irányelv hatására gyakorlatilag meghirdetését követően megkezdődött az átállás, hiszen a piac nagyon gyorsan reagált.
A háborús helyzet pedig rádöbbentett minket arra, hogy milyen nagy jelentősége van a kelet-európai ellátási láncoknak. Azt eddig is tudtuk, hogy jórészt román, ukrán és orosz területről érkezik a fa, ami a raklapok és ládák alapanyaga, de hogy Magyarország üvegpalack ellátásának állí­tólag ­30%-át az orosz-ukrán piac adja, azt nem. Amikor megkezdődött a háború és az egyik percről a másikra leálltak a szállí­tások, akkor a hazai üveggyár jelezte, hogy sem neki, sem más európai üveggyáraknak nincs szabad kapacitása, ennek a kieső mennyiségnek a pótlására, tehát félő, hogy valamiféle ­ellátási nehézség fog bekövetkezni. Egyelőre azonban nem kiabál a piac, tehát valamilyen ésszerűsítéssel tudtak reagálni a problémára.
Már régóta gondok voltak az acéllemezzel is, és most, hogy Ukrajnában részben megsemmisült az acélmű, ami ellátta a kassai feldolgozót, ahonnan jellemzően a hazai konzerv­dobozgyártók az alapanyagot vásárolják, még nehezebb helyzetbe kerültek.

» Az elszabadult energiaárak is benne vannak ebben a pakliban?
Hogyne! A harmadik tényező az infláció és az energiaköltség. A csomagolóanyag-gyártás ugyan különböző mértékben, de energiaigényes terület. A papírgyártásról tudjuk, hogy hazánkban lényegében egy csomagolási célú papírgyár létezik, aminek saját erőműve van, tehát valószínűleg kevésbé érzékeli ezt a problémát, de a konzervdobozgyártók és műanyagfeldolgozók jelentős energiát használnak. Náluk gyakorlatilag napi árképzés van. Teljesen át kellett alakítaniuk az üzleti- és árképzési modelljüket, és különböző indexálásokat vezettek be, ami alapján gyakorlatilag szállításonként módosulnak az árak. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a boltokban a fogyasztói árak drasztikus emelkedését látjuk, mert senki sem engedheti meg magának, hogy tartósan alacsonyabban értékesítsen, mint a bekerülési összeg.

» Ezek tükrében, mit mutat most a barométer?
Jelenleg rengeteg megrendelés van, tehát pillanatnyilag recesszió még nem mutatkozik. Mindenki azon dolgozik, hogy az árait el tudja fogadtatni. Kénytelen a vevői oldal is belátni és elfogadni, hogy erre szükség van, legfeljebb a mértékéről lehet egyeztetni.
Ami azonban megfigyelhető jelenség a csomagolóiparban, hogy vannak összeolvadások, tehát a kisebb cégek egyesülnek, hogy a szinergiák javíthatók legyenek, hogy nagyobb sorozatnagyságban, gazdaságosabban, hatékonyabban tudjanak dolgozni.

» Mennyire lehet egy ilyen nehéz helyzetben szem előtt tartani a fenntarthatósági törekvéseket?
Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, hogy nehezedő gazdasági körülmények között mégis a fejlesztésre koncentrálnak a gyártók, de ebben ésszerűsítés is van, hiszen aki teheti és ahol a termék lehetővé teszi, hogy az egyanyagú csomagolásokat alakítsák ki, vagy legalábbis csökkentsék a csomagoló­anyag fajtáinak a számát, akkor két legyet ütnek egy csapásra. Hiszen, ha csak egyféle anyaggal kell dolgozni, akkor egyszerűsödik a beszerzés, később a belső hulladékgazdálkodás és a termékdíjbevallás készítése is.
A közelmúltban egy nemzetközi csomagolási versenyen a Sipospack az egyanyagú polipropilén fűszercsomagolási megoldásával nyert díjat. Ugyanakkor egy pillanatra megáll a tudomány, hiszen a technológiában ott van a fémgőzölés, akkor miért mondjuk, hogy egyanyagú, hasznosítható? Egy tanulmány erre azt mondja, hogyha alumínium-oxid van felvíve a műanyagra, az oly mértékben jelentéktelen mennyiség, hogy szennyezőanyagként fogható fel és a műanyag újrahasznosítását nem befolyásolja.

» A fenntarthatósági törekvések, gondolom, más mértékben jelentkeznek a különböző nagyságú vállalatoknál…
A multinacionális cégek hozzák azt a vállalati kultúrát, ahol a jövőnek való megfeleléssel is kiemelten foglalkoznak, ott van erre ember, csapat. Ahol nehezebb a helyzet, az a ­30–70 fővel dolgozó középvállalkozások, ahol minden ember legalább két munkakört betölt, ha nem többet. Ott viszont a napi termelés szervezése és irányítása éppen a létszámból adódóan elvonhatja a figyelmet attól, hogy a távoli jövőn gondolkozzanak, de ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoznak vele, legfeljebb a tempójuk más.

» Mennyire igénylik a gyártók és a fogyasztók a „zöld” csomagolást?
A piac egyre inkább elvárja ezt, ha másért nem, hogy a gyártó elmondhassa magáról, hogy milyen környezettudatos. Mindenki szeretné azt mondani magáról, hogy zöld és környezettudatos, aztán amikor meglátja, hogy ez mennyibe kerül, rögtön el is felejti. Ugyanez a véleményem a fogyasztókról is. Állandóan azt olvasom, hogy hajlandók megvásárolni a drágább terméket, ha tudják róla, hogy környezetbarát. A gyakorlatban viszont ez nem így történik, mert ahogy a boltban a vásárló meglátja az árakat, általában mást választ a polcról.

» Továbbra is az „ellenség” kategóriába sorolják a műanyagokat?
A hajlékonyfalú csomagolóanyagok állnak leginkább a támadások központjában, amik pedig rendkívül hatékony megoldást kínálnak az élelmiszerek biztonságos csomagolásához. Az élelmiszerek 47%-ának csomagolásához a csomagolóanyagok tömegének csupán 13%-ra van szükség. Ha nem létezne hajlékonyfalú, és merev falú csomagolással helyettesítenénk, a hulladék mennyisége 44%-kal növekedne, a globális felmelegedési potenciál pedig 33%-kal emelkedne.

» Akkor mégis miért támadják?
Mert ezeket a számokat nem látják, csak azt, hogy problema­tikus a hasznosításuk. Egyébként pedig a világon minden­hol létezik az energetikai hasznosítás, ami ipari célú ­égetést és energiatermelést jelent. Svájcban például legalább 40% az energetikai hasznosítás – ez csak szűrő kérdése. A Dunaújvárosi Papírgyárban például olyan szűrőket alkalmaznak az erőműben, hogy tisztább a kémény levegője, mint Dunaújvárosé. Ez csak ezen múlik.

» Ön szerint mit fog hozni a 2023-as év a csomagoló­ipar számára?
Én egy picit félve nézek a jövőbe. Egyrészről, hogy megállítható-e ez az áremelkedési hullám, ami részben az energiaár-­növekedésnek köszönhető. Másrészről pedig, hogy helyreállnak-e az ellátási láncok az orosz, ukrán területeken, de bizonyos csomagolóanyagoknál a kontinentális vagy transzkontinentális szállításában is vannak fennakadások. Én inkább óvatos és kicsit pesszimista jövőt vetítek előre, azzal együtt, hogy a csomagolás jelentőségével mindenki tisztában van.

» Ez lenne a végszó, de kellene egy kis pozitív kicsengés is…
Itt van a Dunapack, ami most adta át a nagyon korszerű üzemét, de a Tetrapak is nemrég tartott sajtótájékoztatót a fejlesztési eredményéről. A nyáron már egy új csomagolóanyag-gyártó telepedett Debrecenbe, most egy újabb ­tervezi, hogy ide jöjjön. Lehet, hogy én egy kicsit pesszimistább véleményt fogalmaztam meg, de a vállalatok jönnek hozzánk és folyamatosak a fejlesztések.
Jövőre például a CSAOSZ-szal megyünk a csomagolás világkiállításának is nevezhető InterPack kiállításra, amire akkora az érdeklődés, hogy egy évvel a nyitás előtt megtelt az összes pavilon. Ez valamit jelent!
A csomagolástechnikában most korszakváltásban vagyunk, és valószínűleg ez az, ami nem engedi, hogy nagy visszaesés legyen, vagy hogy leálljunk a fejlesztésekkel.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2022. decemberi szám)

AKTUÁLIS LAPSZÁM DIGITÁLISAN ELÉRHETŐ ITT: