Habár Heiszler Gabriellát tavaly a Forbes az 5. legbefolyásosabb magyar nőnek választotta, az ügyvezető közvetlensége és beszédstílusa nem a hatalmáról árulkodik. Sokkal inkább a nyitottságáról, az emberi hozzáállásáról, szakértelméről és tisztánlátásáról. Az ügy­vezető lapunknak a SPAR eredményein és céljain kívül őszintén beszélt a jelenlegi gazdasági nehézségekről és a megoldásra váró problémákról.

» Jelenleg milyen pozíciót foglal el a magyar élelmiszer-kereskedelemben a SPAR?
A tavalyi forgalmi toplistán második helyen álltunk. Én úgy gondolom, hogy ez egy jó pozíció, amit még nyilván meg szeretnénk erősíteni, hiszen minden vállalkozásnak valahol ez a célja.
Mi vagyunk talán a piac legszínesebb vállalata, én szere­tem magunkat így látni. Nagyon sokoldalú a portfóliónk, nagyon sokfajta fogyasztói igényre tudunk reagálni: a nagy bevásárlásos hipermarkettől a „csak kell egy szendvics a benzin­kútról” típusú megoldásig sok helyen és sokféle­képpen jelen vagyunk. Nálunk a franchise kapcsolatok is nagyon erősek, most már több mint 100 olyan magyar kkv-val állunk szerződésben, amelyeknek egy olyan üzleti modellt tudtunk adni, ami biztos megélhetést nyújt. Most már az árbevételünk 10%-át ezek a boltok hozzák, ami egy óriási fejlődés, és azt látjuk, hogy ez a növekedésünknek az egyik legfontosabb motorja.

» De a cél azért a piacvezetővé válás?
A növekedés alapvetően fontos, de nem értük még el azt a méretet, ami azt gondolom, hogy Magyarországon elérhető. A bővülésnek azért megvannak a fizikai korlátai, ha csak a plázatörvényre gondolok. Inkább úgy fogalmazok, hogy jó lenne, ha tudnánk növelni a piacrészünket. Ha pedig a boltszámra gondolok, akkor az 1000 fölé jutás a cél, ami most 614. Én úgy vélem, hogy ebben ennyinek még lennie kell.

» Mennyi a SPAR-ban a magyar termékek aránya a polcokon?
Ez ugye attól függ, hogy mikor nézi meg az ember és hogy mi minősül magyar terméknek. Én azt szeretem mondani, hogy amit mi beszerzünk az élelmiszer területen, annak több mint a 90%-a magyar adószámú vállalkozástól érkezik. Ez az, ami biztosan mérhető és mindig igaz. Emellett pedig több éve fontos számunkra, hogy minél több terméken rajta legyen a kis kezecske, a magyar termék jelölés. Részt veszünk a Kiváló Magyar Élelmiszer programban is, tehát sok olyan saját márkás termékünk van már, ami megkülönböztethetővé válik ez által és mi is szeretjük azt, ha a szállítók a saját brandjeiken is rárakják ezeket a védjegyeket a termékeikre.
Alapvetően multinak hívnak minket, de én nem szeretem ezt a szót, mert ha közgazdasági elméletek oldaláról közelítjük meg, akkor maximum regionális nagyvállalat vagyunk, hiszen csak Ausztriával van valódi anyavállalati kapcsolatrendszerünk. Ez azt jelenti, hogy nincsenek való­ban kiépült, óriási nemzetközi struktúráink. Valamennyi persze van, tehát ha a konkurenciánkat nézzük, akkor többeknél nyilván nagyobb a nemzetközi beágyazódásunk, de messze nem akkora, mint néhány nemzetközi szereplőé, és ez kihat a termékbeszerzésre és a portfólióra is. Nálunk alapvetően a beszerzési döntések élelmiszer tekintetében itt Magyarországon születnek, és nagyon minimális az, ami Ausztriából jön. Mi alapvetően a magyar beszállítói bázisra támaszkodunk.

» Az osztrák anyavállalat mennyire szól bele a SPAR Magyarország működésébe?
Csak minimálisan. A termék- és kereskedelemmarketing nagyon szabadelvű. Alapvetően ezen a téren nincsenek komoly előírások, szabályok. Az ingatlan kérdésében – hogy milyen boltot nyitunk, hol nyitunk, hogy néz ki a bolt – viszont már van, ez a része tényleg keretrendszerekben működik és engedélyköteles. Nyilván vannak irányelvek és közös stratégiák, például az S-Budget saját márkás termékcsaládunk esetében elvárás, hogy ebből legyen nekünk egy bizonyos termékmennyiség, egy bizonyos árbevétel-szint, de abba, hogy az S-Budget tejet én kitől és milyen áron vásárolom, már nem szólnak bele.

» Mekkora most a saját márkás termékeik aránya?
Megközelíti most már a szortimentünk 1/3-át. Ez egy ­óriási ugrás, az idei évnek az újdonsága. A saját termékek ­aránya szépen fokozatosan, néhány tized százalékponttal, max. 1 százalék­ponttal nőtt folyamatosan az elmúlt 15 évben.
A 2022-es év eleje, ez a „kicsit félünk, kicsit felhalmozunk” szemlélet nagyon erőteljesen eltolta a piacot a saját márka irányába. Nyilván nekünk az a fontos, hogy mindent lefedjünk és az alacsonyabb keresetű vásárlóknak is tudjunk alternatívát nyújtani. Azt szoktam mondani a kollégáimnak, hogy nekem az a jó, ha az S-Budget termékeket én is szívesen berakom a kosaramba, mert akkor az ­arról szól, amiről kell: egy alacsonyabb árpontú, nagyon jó ár-érték arányú, minőségi termékről. Én is S-Budget tejfölt veszek, mert szerintem tud mindent, amit egy tejfölnek tudnia kell, de a vajra és sok minden másra is igaz ez. Nyilván van a saját márkának egy teteje is, például a SPAR Prémium vagy a SPAR Natur Pur termékcsalád. A lényeg az, hogy mindenben nagyon jó minőségű termék legyen, mert ettől lesz lojális a vásárló. Levihetem az árát és lehet a legolcsóbb, de ha soha többet nem vásárol belőle a fogyasztó, akkor nem ér semmit.

» Milyen eredményeket tudhat magáénak a Regnum Húsüzem?
A hús nálunk stratégiai termék. Minden kereskedőnek fontos, hogy meglegyen az a termékpalettája, amit a fogyasztó hozzáköt és nagyon régen nálunk úgy gondolta a tulajdonosi kör, hogy ez a frissáru kategória legyen, mert az ­vezeti gyakori visszatéréshez a fogyasztót. A frissárun belül is a hús az, amely minőségének az ellenőrzése kiemelten fontos.
Úgy gondoljuk, hogy mi meg tudjuk oldani, hogy ­állandó szinten tartsuk a minőséget és ez az, amit a fogyasztó is vissza­igazol azzal, hogy egyértelműen magasan piacvezetők vagyunk mindenben, ami a sertés- és marhahúshoz, valamint a csemegeáruhoz kötődik ma a magyar piacon. Inkább bevállaljuk, hogy picivel kevesebbet keressünk rajta, de az a hús olyan minőségű legyen, hogy szívesen vásárolja meg a fogyasztó. Az üzemben folyamatosan tudjuk biztosítani a nagyberuházások mellett a szintentartó beruházásokat, ami szükséges a minőség megőrzéséhez. Elmondhatom, hogy ma Magyarországon a második legnagyobb húsipari vállalat mi lennénk, ha az élelmiszer-termelési üzletág külön cégben működne, és ez bőven 50 milliárd Ft fölötti forgalmat jelent.

» Ebben a nehéz gazdasági helyzetben is folyamatosan zajlanak fejlesztések?
Ami a bővítést illeti, idén már rengeteg mindent leraktunk az asztalra: három átépített INTERSPAR-t nyitottunk az elmúlt hónapokban és az első négy hónapban négy SPAR-t és még vannak folyamatban nyitások és átépítések.
Azért cash-flow szempontjából most alaposan át kell gondolni ezeket a beruházásokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a pénz nem számít, de minket inkább az késztet átgondolásra, ami most az építőiparban van, hogy minden elhúzódik. Mi jellemzően nem új boltokat nyitunk, hanem átépítünk, és az átépítés alatt zárva tartunk. Ha pedig ­zárva vagyunk, az nekünk egy óriási bevételkiesés. Mostanra viszont nagyon kiszámíthatatlanná vált, hogy az építőanyagokat mikor kapjuk meg, és nagyon nem mindegy, hogy 6–8 hét alatt tudunk valamit átépíteni, vagy 12 hét alatt. Az elmúlt időszakban már nagyon nehéz volt tartani a határidőket. És akkor még ott van a megtérülés oldala is, az alapkamat most már nagyon jelentős, úgyhogy kétszámjegyű megtérülést kell hoznia egy projektnek ahhoz, hogy ilyen finanszírozási költségeknél megérje.

» Mi okozza a SPAR számára a legnagyobb nehézséget a jelen gazdasági helyzetben?
A napi életben küzdünk a szomszédos háborús helyzet hatásaival, hogy nehezen elérhető az üveg, a csomagolóanyag, az étolaj… Bizonyos szintű megoldások vannak ezekre a problémákra, ami mikroszinten lehet, hogy nekünk jó, de makroszinten már nem az. Mi is béreltünk plusz raktárterületet annak érdekében, hogy az áruellátást folyamatosan tudjuk biztosítani és magasabb készleteket tartunk. Ez makro­szinten viszont a hiány még nagyobb növekedéséhez vezet.
Mi is kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni, mi lesz az iparágunkkal. Azért azt el kell mondjam, hogy nekünk, kereskedőknek az az időszak jó, amikor tud bővülni a fogyasztás és nem valószínű, hogy most ez az időszak következik. Biztos, hogy nagyon sok kihívás elé nézünk, hogy mi lesz a fogyasztással, mennyi lesz a rendelkezésre álló áru, jövedelem. Az ilyen típusú inflációt, amivel most szembenézünk, tényleg csak a kereslet csökkenése fogja tudni letörni. Ha mindenki mindenből egy kicsit felhalmoz, az felviszi az ­árakat, ami majd akkor fog újra lemenni, amikor mindenki abbahagyja a felhalmozást és kevesebbet vásárol.

» Mekkora probléma most Önöknél a munkaerőhiány?
Probléma. Az érdekes tendencia az, hogy míg ez korábban országos szintű volt, most ez nagyon jelentősen Budapestre és környékére koncentrálódik, illetve a határszélre.

» Mennyire látják az online vonalon a jövőt?
Várható volt, hogy az online a Covid alatt hatalmasat fejlődik, de engem az meglepett, hogy utána egy jelentős vissza­rendeződés indult el ezen a piacon. Vitathatatlan, hogy ez egy jó szolgáltatás, de az emberek még mindig szeretnek boltba járni, aminek én nagyon örülök.
Magát a szolgáltatást ennek ellenére bővítjük, mert elvárás, hogy legyen. Bővítjük a kiszállítási területeket, ­május közepétől elindulunk Székesfehérvártól és lemegyünk a Balaton széléig, tehát Siófoktól Gödöllőig le leszünk fedve. A teljes forgalmunk 1% alatti része az online, szerintem az nem biznisz, hogy ugyanannyiért adjuk a termékeket, mint a boltjainkban, összekészítjük és hazavisszük a vásárlónak ugyanúgy, mintha bejönne hozzánk, saját idejét töltené nálunk és a saját autójával vinné haza a megvásárolt ­termékeket. A fogyasztó ebben a struktúrában nem fizeti meg ennek a szolgáltatásnak a felárát.

» A meghosszabbított árstop mekkora terhet ró a SPAR-ra és a magyar kereskedelemre?
Ez nekünk, mint SPAR-nak egy több milliárdos terhet jelent. Nyilván amíg ez egy rövidebb, belátható időszak, addig az ember kitart. Viszont amennyiben ez már középtávú eszközzé válik, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy a többi termék árában ezt megjelenítsük-e. Nagyon elszálltak az árak, nekünk most már óriási mínuszunk van és nem fékeződik a fogyasztói igény, mert nem gondolkodik el azon a fogyasztó, hogy az árstopos termékekből kevesebbet kellene vennie.
A legnagyobb problémát én abban látom, hogy más szektorokat is hozzánk terelnek. Megtalál minket az összes büfés és éttermes, hiszen nagyságrendileg az étolaj bruttó fogyasztói ára a nagykerben a duplája, mint nálunk. Hiába van mennyiségi korlát, a mi pénztárosunknak kell konfrontálódnia az ilyen vásárlókkal. Van olyan konkurenciánk, ahol ezt elkerülendő már kitalálták, hogy nem adnak áfás számlát. Hogy mi ezt meglépjük-e vagy sem, még nem tudom, de az már tisztán látszik, hogy ez minden piaci szereplőnél probléma.

» Kell számítani élelmiszerhiányra a közeljövőben?
Olyan szempontból átalakulhat a piac, hogy kiszámíthatatlanok az ellátási láncok és ezért alakulhat úgy, hogy az egyik héten „A” termék van, a másik héten pedig „B” termék. Mindig lesz liszt, de hogy melyik szállítótól tudok venni, az már kérdéses. Nem gondolom azt, hogy élelmiszerhiány lesz Magyarországon, de azt igen, hogy időszakosan megszűnhetnek olyan termékek, amiket a fogyasztó megszokott és át kell szoknia egy másik brandre, másik kiszerelésre.
Nekünk az a szerencsénk és azért tudtunk a fogyasztóknak egy nagyon jó alternatívát kínálni, mert nagyon széles a termékválasztékunk, és ha az előbb vázolt eset megtörténik, még mindig marad megoldás.

» Szakértők szerint a mostani helyzetben a kereskedelemnek a saját profitja terhére is el kell fogadnia a magasabb beszerzési árakat, hogy az élelmiszeripari szektor ne jelentsen tömeges vállalati csődöt. Mit gondol erről?
Én azt gondolom, ha megnézi az ember az éves beszámolókat, az élelmiszer kereskedelemben az elvárt éves hozam 2%. A szállítók nem 2%-os áremeléssel jönnek ide, hanem minimum 20%-kal, tehát kérdezem én, ha lemondok a 2%-ról, akkor beljebb vagyunk? Nem! Másrészt a profitomról már lemondtam a különadó, meg a különadó-emelés ­oltárán. Jelenleg az elvárt 2% profit ráta helyett fizetek 2,7% különadót. Az határozott elvárás, hogy azonnal fogadjunk el minden áremelést, csak akkor jön a fogyasztó teljesen jogosan azzal, hogy infláció!
Nekünk, piaci szereplőként el kell döntenünk, hogy kit védjünk. Az a feladatunk, hogy a fogyasztót védjük, mert túl magas az infláció, és dobjuk vissza az összes áremelést, hogy féken tartsuk a fogyasztói árakat? Vagy az agrárszektor életképességét biztosítsuk és fogadjunk el minden áremelést? Ugyanakkor viszont a teljes magyar szabályozási környezet elég erőteljesen leszűkíti a mi tárgyalási lehetőségeinket a szállítóval szemben, és miután olyan törvényünk is van, hogy beszerzési ár alatt nem árulhatok semmit, elég nehéz ezek között a keretek között lavírozni, de megtesszük. Alapvetően azért azt látjuk, hogyha már az árak elérnek egy bizonyos szintet, akkor az egyértelműen a mennyiség rovására fog menni. A fogyasztó akkor már kevesebb és olcsóbb terméket fog vásárolni.

» Számítanak olyan kormányintézkedésekre, amik jelentős terhet rónak a kiskereskedelem szereplőire?
Persze, erre mindig számítani kell, ilyen környezetben élünk. Nyilván szükség van az államháztartásnak pénzre, ami azt jelenti, hogy az adórendszer változni fog, és nem csökkenni, hanem növekedni, de hogy ez melyik adókat és hogyan fogja érinteni, azt majd meglátjuk. Igazából én azt remélem, hogy sikerül a régi-új kormányzattal azért egy mélyebb szakmai együttműködést kialakítani. Itt van például az élelmiszermentő törvény, aminek nem látjuk a valódi hozzáadott értékét, azon kívül, hogy rengeteg adminisztratív munkát ró ránk. Már megvannak a kialakult folyamatok, ráadásul a Nébih saját kutatása szerint 5% keletkezik ebből a hulladékból a kereskedelemben. Persze rá lehet fókuszálni erre az 5%-ra.

» Gabriella 2017-től a SPAR első számú ügyvezetője, mi a filozófiája, ami mentén irányítja a céget?
Én abban hiszek, hogy ez akkor fog jól menni, ha van egy olyan vezetői csapat, aki nélkülem is tud működni. Hajlandóak egymással beszélni, és nyilván kell az egészséges versengés is, de alapvetően emberként is fogadják el és tiszteljék egymást. Egy ilyen útnak sosem lehet a végén lenni, de én úgy érzem, hogy bőven előrébb vagyunk, mint 2017-ben.

» Mi 2022-ben a siker titka?
Szerintem a nyugalom és a stabilitás. Nem vagyunk itt ­házon belül sem idegesek, tudjuk, hogy amilyen kihívásokat elénk sodor az élet, azokat megoldjuk. A stabilitás ­pedig olyan szempontból szükséges, hogy a vásárló legyen abban biztos, hogyha bejön a SPAR-ba, akkor be tud vásárolni, van áru, és abban is lehessen biztos, hogy nálunk a legjobb ­piaci árat kapja.

» Mi segít abban, hogy higgadtan, a munkatársakat motiválva dolgozzon nap mint nap?
Nekem a bizalom, hogy tudom azt, hogyha még éjszaka agyaltam valamin, akkor bejövök az irodába, és lesz olyan kollégám, akivel beszélek öt mondatot és rájövünk a megoldásra.
Nyilván az embernek vannak nehezebb időszakai. Nekem az ukrán háború kitörése egy mélypont volt olyan értelemben, hogy felmerült bennem a kérdés, hogy minek köszönhetjük azt a helyzetet, hogy egy Covid után még kapunk egy háborút is. Mások el tudtak vezetni vállalatokat évtizedekig nyugalomban. Persze ez az egész ­társadalomra igaz, az egész társadalomban ott a frusztráció, hogy már megint van valami, ahelyett, hogy élhetnénk a hétköznapjaink ­többé-kevésbé nyugodt ritmusát.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2022. májusi szám)

AKTUÁLIS LAPSZÁM ELÉRHETŐ ITT: