A világ legnagyobb bolthálózatát hozta létre a mélyszegénységben élők számára David Katz, a Plastic Bank nevű szervezet alapítója – mindezt úgy, hogy a Földet szennyező
műanyagokat fizetőeszközként használja.

150 milló tonna műanyaghulladék
A World Economic Forum kutatásai szerint körülbelül 150 millió tonna műanyaghulladék úszik az óceánjainkban. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re több műanyag lesz a vizekben, mint hal. A gyors ütemű fajkihalás mellett a műanyag bekerült a táplálékláncba is.
Megoldásként a minimalista életfilozófia vagy a hulladékmentes életmód lehet két jó alternatíva, David Katz azonban kitalált egy harmadik megoldást: a Plastic Bankot.
Az üzletember a vállalatot 2013-ban alapította, azzal a céllal, hogy egymilliárd embert mozgósítson a hulladék hasznosításának érdekében úgy, hogy közben javítja a hulladékgazdálkodási infrastruktúrával nem rendelkező országokban élők életét is.
„Ha egy konyhába lépve azt látnák, hogy kifolyik a víz a mosogatóból a földre, áztatva a falakat, értelmetlen lenne megpróbálni feltörölni, vagy meregetni a vizet, amíg nem zárjuk el a csapot. Miért nem tesszük ugyanezt az óceánnal?” – tette fel a kérdést a Budapesten megrendezett Brandfestiválon tartott előadásában, ezzel vezetve fel az üzleti tervét.
Még ha a The Ocean Cleanup Project, a vízpartokat megtisztító programok, vagy bármelyik óceáni-műanyag feldolgozó cég száz százalékig is sikerrel járna, már az is túl kevés lenne, túl későn, hiszen csak idén már több, mint 350 millió tonna műanyagot állítottunk elő. Nagyjából 8 millió tonna kerül egyenesen az óceánba, hogy csatlakozzon a már ott lévő 150 millió tonnához. A jelentések szerint az úszó műanyag 80 százaléka a szegényebb országokból származik.
„A nyomor fogságában élőknek, akik az élelem, a lakhatás vagy akár a biztonságuk miatt aggódnak folyamatosan, az újrahasznosítás túl van a képzeletük határán” – fejtette ki ennek okát.


David Katz azért hozta létre a Plastic Bankot, hogy minkét problémára megoldást találjon. Elmondása szerint a legnagyobb boltlánc a világon, ahol a mélyszegénységben élők, akik napi 1-1,5 dollárból kénytelenek megélni, bármit megvehetnek műanyag szeméttel megfizetve. Kifizethetik a tandíjat, egészségbiztosítást, internetet, kommunikációs eszközöket és áramot. Fenntartható fűtőolajat és takarékos főzőlapot, és ezt a listát folyamatosan bővítik bármivel, amire szükségük lehet, de nem engedhetik meg maguknak.
„A haiti boltjaink is inkább közösségi helyekként működnek, ahol Lise Nasis, az egyik gyűjtőnk, lehetőséget talált a megélhetésre a műanyagok begyűjtésével házakból, az utcáról és a vállalkozásoktól. A nap végén pedig elhozza a gyűjtött anyagot hozzánk, ahol lemérjük és ellenőrizzük a minőségét, majd a blockchain alapú alkalmazásunkkal lebonyolítjuk az átváltást és átutaljuk az értékét a számlájára.”
Ennek a technológiának a használata azért fontos, hogy megszabaduljanak a közvetítőktől és kivédjék a lehetséges visszaéléseket. A szegények ugyanis általában nagyon keveset kapnak az elvégzett munkájuk után, mert sokan próbálnak hasznot húzni belőlük. A „műanyagbankár” vállalkozása megpróbálja ezt kiküszöbölni. Lise ezáltal egy megbízható, állandó bevételi forrásra tesz szert.
„Ez semmiben sem más, mint gyémántmezőkre lelni. Ha Lise végtelen sok gyémántot találna, de nem volna sem bolt, sem bank, semmilyen használati vagy kereskedelmi hasznuk, azok is értéktelenek lennének” – mutatott rá David Katz. A 2010-es haiti földrengés után Lise megözvegyült, ház és jövedelem nélkül maradt, a program eredményeként pedig ma már ki tudja fizetni a két lánya tandíját is.

Új érték a műanyagnak
Miután az összegyűjtött műanyagokat szétválogatják, eltávolítják a címkéket és a kupakokat, ledarálják, vagy bálákba csomagolják és exportra előkészítik. A Plastic Bank pedig ezt a műanyagot eladja olyan nagy márkák beszállítóinak, mint a Mark & Spencer, akik előírták a társadalmi műanyagok használatát termékeik előállításához, vagy a német fogyasztási cikkeket gyártó Henkelnek.
„Bezártuk a hurkot a körforgásos gazdaságban. Így, ha olyan sampont vagy mosószert veszünk, aminek ilyen műanyagból van a csomagolása, közvetetten hozzájárulunk a műanyagok eltávolításához az óceánokba ömlő vizekből, ugyanakkor a szegénység terhén is enyhítünk” – hangsúlyozta. Folyamatosan bővülő ügyfeleik közé tartozik még az Aldi, az SC Johnson és a DM is, illetve a Shell energiaipari vállalat is befektetett műanyagsemleges programjukba.
„Hosszú idő, amire a nagy márkák átállnak az általunk szállított nyersanyagra. Teszteket kell végezni, változtatni a csomagolásokon, de rá kell vennünk a világot, hogy kövesse a példánkat.” Tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon is nagyon sokan élnek mélyszegénységben, de még arra is van lehetőség, hogy valaki az összegyűjtött műanyag értékét Budapestről Afrikába küldje át. Egyfajta fizetőeszköz átváltási rendszert hoztak létre, melynek segítségével a műanyagot pénzre vagy a már említett hasznos dolgokra lehet becserélni. Manila nyomortelepein is egy egyszerű mérleg és telefon segítségével el tudják fogadni a műanyaghulladékot, mint új, súlyban mért fizetőeszközt, ezzel több ember kiszolgálását és saját társadalmi hatásuk növelését lehetővé téve. A közösségi műanyaghulladék egy mindenütt elismerhető és forgalmazható fizetőeszközzé válik, amit ha használnak, egyszerre csökkenti a szegénységet és tisztítja a környezetet.


„Ez nem csak újrahasznosított műanyag, ez társadalmi műanyag. Egy anyag, melynek értéke gazdagítja a vele érintkező emberek életét, legyen az szegény vagy gazdag” – mutat rá az alapító. Ez a modell bárhol megvalósítható. Sao Paulóban például egy prédikátor arra kérheti híveit, hogy ne csak adományokat hozzanak vasárnap, hanem szelektív szemetet is.
„Ezzel kapcsolatot építünk az egyház és a szegények között, de én hiszek benne, hogy összekapcsolhatnánk akár egy londoni mecsetet is egy elszegényedett kairói templommal. De a Vancouverben működő üvegbetét-programunkban is már bármely magánszemély vagy csoport visszaviheti a betétes visszaváltható szemetet, és a készpénz helyett cserébe elhelyezheti annak értékét egy rászoruló számláján valahol a világban. Újrahasznosításunk végre újrahasznosítókat teremt és támogat. Egy otthon visszaváltott üveg több száz másik felszedését segítheti máshol” – fejtette ki a Plastic Bank alapítója.
Az emberiség eddig több, mint 8 billió kilogramm műanyagot állított elő, melynek többsége hulladékként máig velünk van. „Kilónként nagyjából 50 centtel számolva egy négy billió dolláros értéket szabadíthatunk fel. Én így tekintek a közösségi műanyagra, mint a bárki számára elérhető Föld bitcointjára. Mára a teljes rendszer irányítása és támogatása egy online banki felületen történik, ami világszerte biztosítja a biztonságos, megbízható értékközvetítést.” Vagyis elhelyezhetjük az újrahasznosítható anyagokat Vancouverben, Berlinben vagy akár Budapesten, és az árából egy család építőanyagot vagy telefonfeltöltést vehet Manila nyomortelepein. Vagy Lisa elhelyezheti a műanyagot a Port-au-Prince-i központban, és az érte kapott összegből édesanyja fűtőolajat vásárolhat vagy készpénzhez juthat bárhol a városban. Az alkalmazás ad jutalmat, ösztönzőket, csoportos díjakat és felhasználói értékelést. „Játékossá tettük az újrahasznosítást. Szórakozást és formát viszünk egy hétköznapi iparba. Haitin és a Fülöp-szigeteken is jelen vagyunk, külön csapatunk és partnereink vannak Brazíliában, és elköteleztük magunkat India, Rió és Etiópia felé is. Több száz tonna anyagot gyűjtünk jelenleg. Minden nap újabb partnereket és vevőket nyerünk meg, és folyamatosan növeljük a választékunk.” Közös programjuk eredményeképpen a Henkel például évente több mint 100 millió kilogramm anyag felhasználását vállalta. Ez önmagában több száz millió dollárt juttat a fejlődő országok szegényeinek kezébe. „Így most végre mindnyájan a megoldás részesei lehetünk, nem pedig a szennyezésé. Lehet, hogy az óceán megtisztítása nem vezet eredményre, az óceán megóvása a műanyagtól viszont az emberiség legjövedelmezőbb lehetősége lehetne” – zárta meggyőző beszédét David Katz.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2019. decemberi szám)