Idén is sokrétű kihívások előtt áll a hazai zöldség–gyümölcságazat. A nehézségek a termelőket, a forgalmazókat és a feldolgozókat egyaránt érintik: az éghajlatváltozás okozta egyre gyakoribb szélsőséges időjárás, az akut munkaerőhiány, a technológiai fejlesztések elmaradása, a piaci túlkínálat és a feldolgozói kapacitás eseti hiányosságai mind gondot jelentenek, – ennek ellenére a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) elnöke, Ledó Ferenc bizakodó az ágazat jövőjével kapcsolatban.
» Fókuszban a 2019-es év. Kevesebb zöldség és gyümölcs terem ma Magyarországon, mint eddig?
Zöldségek tekintetében azt mondhatom, hogy az idei év a tavalyinál egyértelműen jobb lesz hozamok és volumen tekintetében is. Ha az elmúlt tíz évet vesszük viszonyítási alapként, stagnálás van a zöldségágazatban, de mivel Magyarországon közel negyven zöldségfajt termesztünk, egyértelmű, hogy valamelyik tekintetében növekedésről, egy másik kapcsán pedig csökkenésről beszélhetünk.
Ha a területeket vizsgáljuk, jelenleg csaknem 80 ezer hektár szántóföldi zöldségtermesztő terület és 3,5 hektár hajtatott felület áll a rendelkezésre, amely az elmúlt évek átlagában szabadföldi zöldségeknél hozzávetőlegesen 1,5 millió tonna, hajtatott növényeknél 460 ezer tonna termést eredményezett.
A gyümölcsök szegmensében tényleg inkább enyhe csökkenés látszik az elmúlt 10 évben. Pillanatnyilag valamennyivel 80 ezer hektár fölött van a gyümölcstermő terület, és több év átlagában ez majd’ egymillió tonna gyümölcsöt hoz. Összehasonlítás gyanánt azért meg kell említsem, hogy egy-egy rosszabb évben van, hogy ez a szám 600 ezer tonnáig fogyatkozik. Az idei valószínűsíthetően nem tartozik majd ezek közé, várhatóan 750–800 tonna között lesz, de volt már 1100 tonna is.
Növényfajonként nagyon eltérő és változó, hogy veszteséges vagy éppen nyereséges a termesztése. A tavalyi év zöldségek tekintetében átlagosnak mondható, idén valamivel pedig jobb lesz, a gyümölcsöknél pedig annyira heterogén és megosztott a helyzet, hogy nem lehet ilyen módon szavakba önteni az ágazati jellemzőket.
» Milyen áremelkedésekről beszélhetünk idén?
Ez időszakonként rendkívül változékony. Egész Európában, így Magyarországon is volt egy 50–60%-os áremelkedés tavasszal, ami kifejezetten a tárolt zöldségfajokat érintette, most ez visszaesett 20–30%-ra. A kimondottan hajtatott, friss piaci termékek kategóriájában az első félév jobb volt 20–30%-kal, mint 2018-ban ugyanekkor. Azóta volt egy kis megtorpanás, jelenleg nagyjából a tavalyi árakon vannak az efféle zöldségek, tehát általánosságban elmondható, hogy az idei esztendőben nem volt drasztikus változás. A feldolgozóipar részére értékesített alapanyagok kapcsán is 5–10% közötti növekedést tudtak érvényesíteni a termelők.
A gyümölcsöknél bonyolultabb a helyzet: a tárolt gyümölcsök közül az alma és a körte a téli időszakban lényegesen olcsóbb volt, mint az előző években, most kezd egy kicsit mozogni felfelé az ára. Az első félévben egyedül a meggy ára nőtt jócskán, az őszibarack ára a tavalyi szint körül mozog, a kajszibarack 10-15%-kal, a szilva pedig 20%-kal olcsóbb, mint a múlt évben.
Összefoglalva, ha a gyümölcsök árait mustráljuk – a meggy kivételével –, akkor inkább olcsóbb az idei szezon, mint a tavalyi. Érdekességként kiemelném például az almát, ami 10–15 évvel ezelőtt is körülbelül ugyanennyibe került.
» Mi történik a magyar almával? Igaz, hogy zömében léalmát termelünk?
A nyugati országok és Magyarország között a különbség az, hogy Németországban, Ausztriában, Hollandiában, és Olaszországban 70–75% az étkezési alma, a 20–25% léalmát mellékterméknek tekintik, nálunk pedig ez majdnem fordítva van, ami sajnos a technológiai elmaradásból fakad. Nálunk is vannak kifogástalan ültetvények, ahol tudják ugyanazt a minőséget termelni, mint nyugaton, de jellemzőbb, hogy itthon a léalmára fektetik a hangsúlyt. Magyarországon durván 25 ezer hektáron termelnek almát.
Ha csak a belföldi piacot akarnánk megtartani – itthon megközelítőleg 200 ezer tonnás az étkezési almaszükséglet – akkor ezt megfelelő technológiával 6–8 ezer hektár almaültetvénnyel ki lehetne elégíteni, jelenleg viszont még nem tartunk ott, hogy ez megvalósulhasson. Magyarországnak abban is döntést kell hoznia, hogy be akar-e szállni az almaexportba. Nyilvánvalónak tartom, hogy azt kötelességünk eldönteni, hogy a belföldi piacokat semmiképpen sem engedjük el - ebben egyetértés is van, illetve többé-kevésbé tudjuk is tartani –, de ha az exportpiacokra is be akarunk törni, akkor a telepítéseket eleve ahhoz kell igazítani, melyik országokba kívánunk szállítani, hiszen minden országnak eltérőek az elvárásai szín, ízvilág vagy például fajta tekintetében.
Vannak olyan növénykultúrák, amiben meghatározók vagyunk Európában, ennek egyike az almasűrítmény, amire úgy gondolom, nem feltétlenül kell büszkének lenni, de hadd említsem meg, hogy például csemegekukorica és zöldborsó tekintetében előkelő pozíciónk van a régióban: előbbi tekintetében világviszonylatban is az első háromban stabilan benne vagyunk, utóbbi vonatkozásánál biztos ötödik-hatodik helyen állunk uniós viszonylatban.
» Milyen volt a mostani dinnyeszezon?
Valamelyest idén csökkent a dinnyetermelő terület, jelenleg 4400–4600 hektár területen zajlik dinnyetermelés. Megközelítőleg összesen 180 ezer tonna körüli termést várunk idén. Ennek közel kétharmad része Békésben terem, ez egészül ki a szintén korai termelésű tolnai és ormánsági részek dinnyéivel.
Az elmúlt évek tapasztalatai, hogy a korai görögdinnyéből – ami június közepe és július közepe között terem – csak annyit szabad termelnünk, amit biztonságosan felvesz a hazai piac. Az exportpiacokat ekkor még a spanyol, a görög és az olasz dinnye uralja. A jó minőségű magyar dinnye eladására külföldön csak július 15–20-tól szeptember 10-ig számíthatunk.
» Milyen hatással van a klímaváltozás a magyar mezőgazdaságra? Lesznek új gyümölcsök, zöldségek?
Azért ez a változás nem ennyire gyors, de amit biztosan látunk, hogy Magyarország klímája egyre jobban közelít a mediterrán éghajlathoz, ami azt jelenti, hogy a telek csapadékosabbak és nem annyira hidegek, mint korábban. Ez sajnos a kártevők szempontjából abszolút előnytelen: életben tudnak maradni, jobban szaporodnak. A hidegebb telek le tudták gyéríteni a kártevők számát, ez az utóbbi években már elmaradt. Nyáron a kevesebb és hirtelen lehulló csapadék – vihar, felhőszakadás – előnytelen a mezőgazdaság számára, mert ezt a talaj nem tudja befogadni, eltűntek a „jó kis áztató esők”.
Az éghajlatváltozás hatására a csonthéjasok, köztük is leginkább a barackfélék térnyerésére kell számítani, amennyiben az öntözés technológiája is megoldódik. Biztos vagyok benne, hogy a kivi is szaporodni fog itthon az elkövetkezendő években. A régióink adottságait alaposan meg kell vizsgálni, és ennek megfelelően kell telepíteni a gyümölcsöket. Jelenleg kisebb kultúrák közül slágergyümölcs többek közt az áfonya, hiszen megannyi pozitív hatása van. Hogy ezzel tisztában vannak-e a fogyasztók, az nyilván marketing kérdése is. Ezt a gyümölcsöt belföldön, a jelenlegi éghajlaton nagyon jó minőségben, gazdaságosan meg lehet termelni. Egy kitétel van: savanyú talaj kell hozzá, 4–5-ös pH értékkel. Ilyen nem sok van, de ahol megfelelőek az adottságok, azokat a területeket ki kell használni.
Az elmúlt években egyébként a zöldségekről és a gyümölcsökről is elmondható, hogy felfelé ível a vásárlóerő, ez az egészségtudatos táplálkozás trendjének is köszönhető. Emellett látszik, hogy a magyar fogyasztók is a minőség irányába mozdulnak. Ha bármilyen zöldség, gyümölcs szépséghibás, már nem teszik be a kosarukba az emberek, inkább vásárolnak a kifogástalan minőségből kevesebbet drágábban, de nem kérnek a kicsit ütődött termékből. Egyre tudatosabban fogyasztunk, és ez nem csak a tehetősebb rétegről mondható el. Ez rendkívül jó dolog, de tudomásul kell venni, hogy a piacon bőven előfordul olyan termék, ami termelési hibából adódóan vagy elemi kár következtében nem üti meg a legjobb minőségi szintet, de azért annyira nem rossz, hogy zöldtrágyaként hasznosítsák – kereslet viszont egyre inkább nincs rá. E gyümölcsöket és zöldségeket feldolgozva kellene értékesíteni, ehhez hatékonyabb fejlesztésre van szükség a feldolgozóiparban.
» Az éghajlatváltozás nyilvánvalóan csak egy a sok nehézség közül. Milyen kihívásokkal küzdenek még a területen?
„Ma Magyarországon, aki zöldséget és gyümölcsöt úgy akar termelni, hogy nem rendezkedik be öntözésre, az nem kockáztat, hanem szó szerint hazárdírozik” – egy volt kollégámat idézem, és nagyon igaza van.
Aki nem megfelelően foglalkozik a kérdéssel, öt évből háromban biztosan aszálykárt szenved. Nem véletlenül szorgalmaztuk az öntözésfejlesztést: kormányzati döntés van arról, hogy az elkövetkezendő tíz évben évente 17 milliárd forint összeget fordítanak öntözésfejlesztésre, ennek a kormányzati ciklusnak a végére meg akarják duplázni az öntözött területek arányát, ami most durván olyan 80 ezer hektár, tehát a cél 150–160 ezer hektár. Ez egy reális szám, abszolút meg van erre az esély.
Természetesen mindenki törekszik a gépesítésre, a digitalizációra, hiszen amit meg lehet csinálni géppel, azt nem szabad kézzel elvégezni. Ebben élen jár Amerika, ahol óriási, ezerhektáros ültetvényekről beszélhetünk, és ott a lehető legmodernebb technikával, a lehető leghatékonyabb módon működik a gépesítés, de itthon inkább kis családi gazdaságok alakultak ki, amelyek tekintetében nem éri meg minden esetben gépesíteni.
A kézimunkaigényes-kultúrák esetében – elsősorban betakarításnál, a folyamatos szedésnél – a legnagyobb problémát az akut munkaerőhiány jelenti. A legtöbb növényt június és szeptember vége között takarítjuk be, ezt az időszakot alkalmi munkavállalással kell megoldani. Volt idő, amikor nagy volt a munkanélküliség, ez jó hatással volt a mezőgazdaságra és azon belül is a kertészetre, illetve sokáig számos erdélyi munkavállaló dolgozott nálunk többek közt a Dél-Alföldön, akik áprilisban megérkeztek és októberig dolgoztak Magyarországon. Ez már megszűnt, illetve az ukrán és kárpátaljai munkaerő is már inkább Lengyelországba megy.
Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi pályázati és támogatási rendszer sem tökéletes, de egy másik nagy dilemma az adózási rendszer, amiben szintén szükség lenne változtatásokra. Súlyos kérdés a 27%-os áfa és az őstermelői adózás. Sajnos a frisspiaci termékeknél a feketekereskedelem még mindig átlagosan 30% körül van, de a tavaszi időszakban ez akár a 60%-ot is elérheti. Emiatt sokan nem mernek belevágni a fejlesztésekbe, hiszen nem versenyképesek a feketekereskedelem áraival. Nem azért kellene rendbe tenni az áfa kérdést, hogy ezáltal a fogyasztói árak olcsóbbak legyenek, hanem azért, hogy tisztuljon a piac és biztonságosabban lehessen termelni.
Optimistának kell lenni, az is óriási előny, hogy az elmúlt tíz évben a zöldségágazat jelentős része növekedési pályán van, de a gyümölcságazatban nagy problémák lesznek 5–10 éven belül, ha valamilyen megoldást nem tudunk kitalálni. Az ültetvények 75%-a abban a korban van, amikor az elkövetkezendő évtizedben meg kellene újítani.
Mi kidolgoztuk a stratégiát a zöldség- és gyümölcságazatra vonatkozóan: vannak eredmények, de kétségkívül vannak részek, amikkel kapcsolatban nincs előrehaladás. Történnek egyeztetések a hatóságokkal, az Agrárminisztériummal, az uniós versenypiachoz jelenleg is nehezen tudunk alkalmazkodni.
Nagy felelőssége van a szakmának és a hatóságoknak abban, hogy a következő 7 éves ciklusban hogyan alakítjuk ki a hosszú távú szakmai koncepciókat. A felmerülő akadályokat komplexen kell kezelni ahhoz, hogy a termelés, a kereskedelem és a feldolgozás megfelelően tudjon tervezni, fejlődni, illetve növelni tudjuk versenyképességünket az Európai Unióban és belföldi piacokon egyaránt.
(TERMÉKMIX magazin – 2019. szeptemberi szám)
