„Megkeresett egy innovációs cég azzal, hogy lehet-e almát szárítani dohányszárítóban. Mindenki azt mondta, hogy a dohány levél, az alma pedig gyümölcs, úgyhogy nem lehet. Egyedül én mondtam azt, hogy lehet.” Valahogy így indult az 1992-ben alapított, mátészalkai Nobilis Zrt. története, ahogy Novák Tibor tulajdonos visszaemlékszik. A „jó hírű, előkelő, nemes” jelentéssel bíró latin jelző alapján elkeresztelt Nobilis ma is aszalt és szárított gyümölcsöket, magvakat, egészséges édesipari termékeket gyárt és forgalmaz a világ minden tájára, családi vállalkozásban.

Novák Tiborral a cég 28 év alatt megtett útjáról, a vállalat jelenéről és jövőjéről is beszélgettünk.

» A bevezetőben említett történeten túl mi inspirálta annak idején a Nobilis megalapítását, milyen profillal és elképzelésekkel indult a vállalkozás?
Ahol mi élünk – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ugye –, ha kinéz az ember az ablakon, mit lát: gyümölcsfákat. Jonatán almát, penyigei szilvát, hodászi-kántorjánosi fürtös meggyet, milotai diót. Ezek a tájjellegű fajták különleges ízharmóniájú gyümölcsök. Olvastam, hogy már az ecsedi vár leltára során is számba vették az aszalt gyümölcsöket. A téli időszakban ez jelentette a vitaminforrást, igaz, régen radikális szárítási eljárások még nem voltak, napon, illetve fatüzeléses kemence segítségével szárítottak.
Minket ezek az adottságok és a múlt inspirált arra, amibe ’92-ben belevágtunk. S hogy mit szerettünk volna célként elérni? A világ legértékesebb piacaira, még a királynő asztalára is elvinni mindazt, amivel a helyi – velünk immár 28 éve kapcsolatban álló – kistermelők ellátnak bennünket.

» Mertek tehát nagyot álmodni. Mikor jöttek az első sikerek, amelyek visszaigazolták a döntés és a választott út helyességét?
Az ember álmai legyenek nagyok, mert egy kis álommal ugyan mire mennénk? A sikerek pedig hamar jöttek, mivel az akkori világ még olyan dolgokkal volt tele, amik egyrészt nem a klasszikus ízharmóniákra épültek, másrészt nem is voltak igazán egészségtámogatók. Amikor egy aszalt vagy szárított gyümölcsöt a legfinomabb belga csokival társítottunk, annak híre ment. És a piac hozta a piacot. Csak egyetlen Metro áruház volt, de onnan rendeltek néhány kartonnal, s máris mehettünk tovább a Julius Meinlhez, sőt a külföldiek is látták, hogy megjelent egy nagy áruházláncban egy ilyen magyar termék. Brutális ára volt egy kölni, párizsi vagy ausztriai kiállításon való megjelenésnek, de jó döntésnek bizonyult ezekbe is pénzt fektetni.
Az évek során nyugaton is megszokták, hogy a Nobilis egy stabil, megbízható cég, amely mindig ott van mindenhol. Egykoron én voltam a cég arca, ma pedig már a lányaimmal azonosítják világszerte a vállalatot. Éva élelmiszermérnök, Mariann marketinges, vagyis mindketten olyan pályát választottak, amellyel támogathatják a Nobilist, ráadásul angol nyelven végezték az iskoláikat.

» A remek alapanyagokon és a családilag meghozott jó döntéseken túl milyen sajátosság, hozzáadott érték tehette – Japántól az USA-n, Dél-Afrikán, Skandinávián át Oroszországig – viszonylag gyorsan ennyire ­vonzóvá a termékeiket?
A perfekcionizmus, a részletek tökéletességére való törekvés. Most ment ki Angliába, Spanyolországba és Dániába az első szállítmány fahéjas almachipsünk, és örömmel figyeltem azoknak a boldog arcát, akiknek ezt az itthoni boltunkban kóstolásra kínáltuk. Ennek a gyökere az, hogy ha van tíz almaféle, akkor mi mindet végigkóstoljuk, kikísérletezzük, hogy melyik fahéj, milyen gyártási technológiával melyikhez illik a legjobban. Ha a részletek tökéletesek, annak van egy integratív plusza.
Ha valaki eljön hozzánk, az látja, hogy ugyanolyan rend van nálunk, mint egy gyógyszergyárban. A kollégák nyugodtak, kiegyensúlyozottak, én pedig hiszem, hogy a hangulatuk belecsomagolódik a dobozba a termékkel együtt. A ­vevő vágyik rá, hogy ő is megélhesse ugyanezt.

» Érezni a szavaiból, mennyire büszke nemcsak a termékeikre, hanem arra is, ahonnan jött és ahonnan az alapanyagaik származnak. Ez a környezetükhöz való viszony is lehet a sikerük kulcsa?
Meg persze az a speciális mikroklíma, ami itt van, a napsütéses órák száma, a talaj és a helyi termelői gondoskodás, gondolkodás. Mindez összeköti Szabolcsot, Szatmárt, Bereget és a lápvidéket. A mátészalkai boltunk melletti parkban van egy szoborkompozíció, amelyik jelképezi a tájegységeknek ezt az izgalmas találkozását. Az egymáshoz való viszonyról pedig annyit: én itt senkinek nem vagyok a méltóságos ura, almabeszállításkor is mindenkit úgy üdvözlök, hogy „szia”. „Hogy van a gyerek, a kutyád, legutóbb mesélted, hogy…” – és onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nincs bizalmatlanság, többet fizetünk és jobb alapanyagot kapunk, mint bárki. Mind idevalósiak vagyunk, én nem a tulajdonos vagyok, hanem a Tibi, ő pedig a János, és így tovább. De a külföldi partnerekkel is közvetlen a viszony, tárgyalás után a kávézóban arról beszélgetünk, ki hol nőtt fel.

» Hogyan foglalná össze a termékfejlesztésük – és akár az egész működésük – alapfilozófiáját?
A HaMIHa mozaikszóval. Hatékonyan kell dolgozunk, mert ez a versenyszféra, ahol meg kell térülnie a befektetéseknek. De hiába jó az ár, ha a Minőséggel baj van. Az Innováció pedig azért szükséges mert mi versenytárs nélküli piacon szeretnénk tevékenykedni, azaz nem azt csináljuk, amit más, hanem azt próbáljuk meg, amire a többség azt mondja: ezt nem lehet. A mi utunk a „de, lehet”. Az utolsó „Ha” pedig a harmónia: békében, barátságban dolgozunk együtt, ismerjük egymás örömét, gondját, de ugyanúgy a természeti és társadalmi környezetünk építésében is szerepet vállalunk.

» Hogyan lehet elérni a fluktuáció nélküli több évtizedes együttműködést a kollégákkal?
Van egy alapszabályom: rossz diák nincsen. A tanárban, a pedagógusban van a hiba, ha valami nem működik. Mi próbáljuk megkeresni a kapcsolódási pontot a kollégákhoz, hogy kibontsuk az értékeiket. Kritizáló, vitákkal terhelt légkörben bezárkóznának, így viszont mindenben számíthatunk egymásra. Bármilyen élethelyzetben segítjük a munkatársainkat – ha kell, támogatással, hitellel az egyéni céljaikhoz, betegség esetén a legjobb orvos megkeresésével és szükség esetén finanszírozásával. A 2008-as világválság idején sem engedtük el senkit kezét – pedig nem volt mintánk a helyzet kezelésére –, hanem háromnapos munkahéttel mentünk tovább. Most is azt vallom: inkább haladjunk lassabban, de maradjunk együtt.

» Hol helyezkednek el ma a piacon, mennyire volt töretlen az út idáig, és mit vár a közeljövőtől?
Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert az export növekszik, importált alapanyagot pedig nem használunk. Az almát, szilvát, meggyet nem árérzékeny piacra adjuk el, s ­ebben a szegmensben belföldi konkurensünk nincsen. Sosem első­sorban a számainkat figyeltük, hanem tettük a dolgunkat, azt pedig időről időre örömmel láttuk, hogy növekvő fázisban vagyunk. Most is, amikor a koronavírus megjelent, arra törekedtünk, hogy ne gátat jelentsen, hanem az előnyünkre fordítsuk. Hogy a termékeink még inkább olyanok legyenek, amelyek a nehéz helyzetben hozzájárulnak az emberek ellenállóképességének stabilizálásához. Innen jött egy zöldség-gyümölcs párosítás ötlete is. Amikor az ember az ilyesmikbe beleáll, akkor a hagyományos struktúrákat elhagyja, pedig ugye az árbevétel azokból jön. De egy új cél eléréséhez koncentrálni kell az erőforrásokat. Az idei újításaink robbanása csak a jövő évre várható, és én azt vetítem előre, hogy a cég jövedelmezőségi ­szintje töretlen marad.

» Sokat változott a termékpalettájuk ez alatt a 28 év alatt?
Nagyon sokat. Ahogy a világ változik és jeleket ad felénk, azokat nekünk értenünk kell, s reagálnunk kell rájuk. Az első tíz évben azzal hencegtünk, hogy több mint kétszázféle termékünk van. Aztán bejött egyfajta józanság: biztos, hogy kétszázféle termékkel a legjobbak lehetünk a világon? Nem valószínű. Koncentrálódtunk inkább, s mindig alkalmazkodunk.
Most az igényekhez igazodva például a bio és a gyermekélelmiszerek kerültek előtérbe szárított gyümölcsökből és azok keverékéből, illetve az említett zöldség-gyümölcs párosításunk is megjelenik. Ahogy utaltam rá, anno a királynő asztalát is célul tűztük ki, és ma már ott vagyunk a londoni Harrods áruházban is, noha nem a saját csomagolásunkban, de a termékünk ezt is kiérdemelte. Tudtommal a királyi család is ott vásárol.

» Ha már itt tartunk: milyen a saját márkás, Nobilis címkével ellátott, illetve a más köntösben forgalmazott termékeik aránya?
Bárki idejön Skandináviából, Amerikából vagy Japánból, mi megkérdezzük, mit szeretne. Nobilis címkés terméket, vagy a mi termékünket az ő „ruhájukban”. A kívánságukat pedig teljesítjük, ez a hosszú távú kapcsolat titka. Ezért vagyunk a Nestlével meg a Cerbonával is több mint húsz éve remek üzleti partnerségben. Mert minden élethelyzetben azt keressük, a vevőnek mi a jó.
Az arányt illetően inkább az exportot hasonlítanám ­össze a belföldi piaccal: 67, illetve 33 százalék az export javára. De a törekvés nem az, hogy nagyon sok helyre szállítsunk. Amikor egy amerikai partner mintát kért, és mi azt hittük, hogy 10 kartonnal szeretne, ő meg szólt, hogy nem karton, hanem konténer lesz, akkor nem akartunk beleállni abba a világba, ahol 10 konténer csak a minta, és gyártani kell, mint a robot… Meg akartunk maradni a mi kis innovatív világunknál.
A legújabb zöldség-gyümölcs párosítás finom, egészséges, és csak úgy roppan! Annak is örülök, hogy én magam így tudok lelkesedni érte, és annak is, amikor a vevőinken látom a várakozást, hogy na, mikor lesz már kapható a fahéjas almachips?

» Webshopot is indítottak, ott is lehet válogatni a termékekből – eddig hogy megy az online bolt?
Sokáig nem keltettünk „zajt” magunk körül, jóformán annak adtunk el, aki kitartóan verte ránk az ajtót. Ahhoz viszont vakság kell, hogy az ember ne lássa: a hagyományos vásárlási felületek terhére az online értékesítés radikálisan nőtt. Mostanság jelentünk meg az online térben is, elkezdtünk ez irányba is fejleszteni, hiszünk benne. Fontos, hogy egy okostelefonról is bármikor elérhetők legyünk.

» Az eszközparkjuk kapcsán is legalább ennyire tartják a lépést a modern piac elvárásaival?
Erről csak annyit, hogy kezdetben 80 millió forint lett volna egy német csokigyártó gép, s mi nagy büszkén hirdettük, mennyit spóroltunk: Törökországból vettünk egyet 26 millióért. A németek megértően bólogatva csak ennyit mondtak: igen, tudjuk, az első gépét mindenki Törökországból veszi… Nos, három évig nem tudtunk vele rendesen mártani, mert belefolyt a csokiba a víz. Azóta természetesen csak megbízható, európai, drága, de kiválóan működő gépeket, műszaki hátteret vásárolunk. Hamarosan az egész technikai parkunkat megújítjuk egyébként, minden vadonatúj lesz.

» Családi vállalkozás lévén afelől is biztos lehet, hogy az utánpótlás hosszú távon ugyanazzal a perfekcionizmussal viszi majd tovább a céget, amellyel Ön elindította és irányban tartja…
Közel 70 évesen az a dolgom, hogy stabilizáljam a rendszert, hogy úgy tudjanak a lányaim ehhez a világ bármely pontjáról – hiszen jelenleg az egyikük az Egyesült Királyságban, a másik Kanadában él – kapcsolódni, hogy egy gyakorlatilag bárhonnan irányítható, rendezett, sztenderdizált vállalkozást kapjanak. Ők ráadásul nemcsak a külföldi fogyasztási szokásokat ismerik tökéletesen, hanem a különböző földrészeinkből eredő eltérő időzónáink révén a partnereink ­felé is a nap 24 órájában válaszkészek vagyunk.
Sosem fogalmaztam meg feléjük olyan elvárást, hogy majd vigyék tovább a céget, saját döntésből fordultak a Nobilis felé. Mariann az összes megjelenésünk, a csomagolásunk, a dizájnunk – amely hamarosan megújul, még szebb lesz – tökéletesítésén dolgozik. Éva nevéhez pedig az innovációink – például a fahéjas almachips vagy a gyerekeknek szóló termékcsaládunk – fűződnek. Igaz, amikor a múltkor erről beszélgettünk, azt mondta, nem csak az övéhez. Mondom, hanem? Azt mondja: „Abigéléhez is”. Ugyanis a termékfejlesztést várandósan csinálta végig, és – ahogy felhívta rá a figyelmem – akkor már ketten voltak a kicsi unokámmal. Talán ezért is sikerült minden ilyen jól.

 

(TERMÉKMIX magazin – 2020. októberi szám)

BELELAPOZOK