Interjú
Tipográfia

Az autóiparban jelent meg először és ma is ez az iparág az igazi motorja az automatizálás és a robotika fejlődésének. Ugyanakkor ma már szinte nincs olyan terület, ahol ne jelent volna meg robotokkal támogatott termelés, ami az általános félelmekkel szemben nem elveszi az emberek munkáját, hanem kiegészíti és tervezhetővé teszi a termelést. A munkaerőhiány Magyarországon is vezető indok az automatizálási beruházások tervezésénél. Simon Zoltánt, a független robotintegrátor és célgépépítő Robot-X Hungary értékesítési vezetőjét kérdeztük az iparág jellemzőiről és a trendekről.

 » Manapság úton-útfélen arról hallani, hogy eljött a robotok kora, mostantól kezdve mindent a robotok és a robotokkal való termelés határoz majd meg szinte minden iparágban. Mi ebből az igazság, honnan indult ez az egész, és hol tartunk most?

Az egész automatizálásnak és robotikának tulajdonképpen az autóipar a szíve, ez hajtja előre az iparágat, ez követeli az újabb és újabb fejlesztéseket. Termelékenység, profit és változékonyság: ezek a szempontok vezérlik az autóipart. Henry Ford több mint száz évvel ezelőtt megépített egy már automatizált műveleteket is felvonultató gyártósort – egyébként többek között magyar mérnökök segítségével –, ez pedig óriási változást indított be az ipari termelésben, ami a '60-as években kiegészült az iparilag használható robotokkal.

Azóta rengeteg olyan folyamat van a termelésben, ami az ember számára veszélyes, nehéz, monoton, vagy nem kellő pontossággal és minőséggel ismételhető. A növekvő minőségi követelményeknek is köszönhetően a robotika elkezdett szárnyalni, és a korábbi egy-két brand helyett mára tucatnyi robotmárka nőtte ki magát.

» Magyarországon hogy áll jelenleg a robotizáció és mi a szerepe ebben a Robot-X-nek?

Nagyjából 10-15 évvel ezelőtt az automatizálással foglalkozó magyar cégek felismerték, hogy a hagyományos automatizálás mellett egyre nagyobb szükség van a robotalapú automatizálásra is, amely rugalmasabb, nagyobb újrahasználhatósággal és flexibilitással rendelkezik, mint például egy hagyományos körasztalos szerelőgép, amit többnyire egyetlen termékhez terveznek, specifikálnak és gyártanak. Amikor pedig lejár ennek az adott terméknek a 3-4 éves életciklusa, akkor a gépre fordított 2-300 ezer eurós, közben amortizált beruházást majdhogynem el lehet dobni. Ha ezt a szerelést azonban a kezdetektől fogva robotos alapokra építették, akkor sokkal magasabb arányban lehet később a komponenseket felhasználni, vagy különféle komponensek – például egy fogókar – cseréjével más termékhez igazítani.

» Az autóiparon kívül milyen iparágakban van még döntő szerepe a robotoknak napjainkban, és mi lesz tíz év múlva?

Természetesen az autóiparnak nincs monopol szerepe a robotikában, inkább trendformáló szerepről beszélhetünk. Az automatizálás illetve a robotika számos más iparágba is belopózott, a szükség, a kényszer, vagy az új lehetőségek hatására. Ezzel együtt az autóipar mindent képes felölelni, akár fémekről, üvegről, gumiról, műanyagról, vagy elektronikai eszközökről beszélünk. A magyarországi robotikával foglalkozó cégeknél, a Robot-X-nél is, a megrendelések mintegy 70 százaléka az autóiparból jön. Ettől függetlenül már nagyon sok olyan funkciót el lehet látni robotos automatizálással, amelynek már nincs közvetlen köze az autóiparhoz, legyen szó vegyiparról, fémiparról, elektronikai, vagy akár élelmiszeriparról. Az automatizáláson keresztül a robotika nagyon sok iparágban jelen van és egyre több szektorban jelen lesz.

A rendszerváltáskor Magyarországot úgy könyvelték el, mint a szinte korlátlanul rendelkezésre álló képzett munka­erő hazája, s ez nagyon sok nyugati beruházót vonzott az országba. A cégek viszont az évek során gyakorlatilag felélték a korlátlannak hitt szakképzett munkaerőt, így valamit lépniük kellett. Ekkorra annyi és olyan nagyságú beruházást hajtottak végre itthon a multinacionális vállalatok, hogy azokat csupán a munkaerő hiánya miatt már nem lehetett feladni – ez nem volt sem gazdaságos, sem ésszerű.

» Akkor ezek szerint az automatizálás egyfajta kényszer is?

Nézzünk egy példát! Ha egy beruházó Magyarországon három éven keresztül, egymilliós darabszámban szeretne gyártani három különböző terméket, akkor kiszámolja, hogy ehhez műszakonként egy gyártósorra 50-50 ember kell folyamatosan. Amikor ez a cég pályázik az adott termék gyártására, figyelembe kell vennie, hogy három éven keresztül mennyire lesz biztosítható a munkaerő ellátottság. Ez egy olyan pont, amivel korábban nem kellett számolni. A mai magyar állapotokat figyelembe véve látszik, hogy a munkaerő ilyen távra igen nehezen biztosítható. Az a gyár, amelyik egy ilyen megrendelést el akar nyerni, már jelenleg is munkaerőgondok­kal küzd, ezért az említett 50 főnek egy jelentős hányadát eleve automatizálással tervezi kiváltani, s inkább kevesebb, képzettebb, jobban megfizetett mérnökkel, minél magasabb fokon automatizált termelési soron próbál gyártani. Ez pedig ma már jelentős arányban a robotokat jelenti.

» A Robot-X saját robotokat tervez és épít, vagy nagy gyártók meglévő egységeit integrálja egy rendszerbe?

Ma már szinte bármelyik gépépítő tudna robotot is építeni. Lényegében – nem megbántva a robotgyártókat –, egy robot nem áll másból, mint néhány motorból, enkóderből, jó sok drótból és érzékelőkből egy fémvázba pakolva, egy szoftverrel vezérelve. Mindezt azonban megépíteni, be­vezetni a piacra, minőségbiztosítási dokumentumokkal ellátni költséges és időigényes, ezért szinte minden piaci szereplő a nagy gyártóktól veszi a négy-, öt-, hat-, héttengelyes ipari robotokat. Kevesebb tengelyszám esetén a cégek saját maguk építik robotjaikat, ahogy ezt egyébként mi is megtesszük. A Robot-X független robotintegrátor célgépépítő cégként az összetettebb munkafolyamatokhoz használt robotokat jellemzően vásárolja a piacon régóta jelen lévő forgalmazóktól, például a Fanuc-tól, vagy a KUKA-tól.

» Ha például egy élelmiszeripari cég a csomagolást vagy palettázást szeretné automatizálni és Önökhöz fordul, ­akkor a Robot-X az egész rendszert komplexen megtervezi és installálja?

A Robot-X a vevő által megadott paraméterekhez igazodva egy teljesen megtervezett, legyártott, kivitelezett, minősített és dokumentált rendszert tud letelepíteni oktatással együtt, vagyis gyakorlatilag kulcsrakész megoldást kínál a partnerek igényeire szabva. Ráadásul ezek a megoldások magukban hordozzák azt a lehetőséget is, hogy ha például a csomagolás mérete, kiszerelése, vagy akár a raklap mérete változik, akkor a robottal egy bizonyos zónán belül le lehet követni a termék változását, például egy megfogókar módosításával. Az ehhez szükséges módosításokat – tervezés, új komponensek, biztonsági elemek, vezérlés, programozás – egy kézben meg tudjuk oldani.

» Magyarországon nagyságrendileg hány olyan cég van, amely egy ilyen komplex feladatot el tud látni, mekkora ez a piac?

A Robot-X benne van abban a 3-4 hazai cégben, amely gyakorlatilag bármilyen volumenű automatizálást meg tud oldani. Egy robotot lehet venni 20 ezer euróért is, ami még önmagában nem automatizálás, de el lehet vele indulni, míg mondjuk egy robotos, célgépes, szállítópályás gyártósort akár 2 millió euró értékben is meg lehet valósítani. Egy egyszerűbb, különösebb tudást nem igénylő robotcella megépítését nagyjából 20-30 hazai vállalkozás tudja elvállalni. Ezen cégek száma az ipar nyomására szükségszerűen emelkedik.

» Mennyire jellemző Magyarországon, hogy a nagy vállalatok mellett a kkv-k is egyre inkább alkalmaznak robotokat? Megtérülhet-e a robotok rendszerbe állítása kisebb cégek számára is?

Tíz évvel ezelőtt jobbára a nagy multinacionális vállalatok engedhették meg maguknak azt, hogy robotokat vásároljanak. Kevésbé a megtérülést figyelték, inkább arra koncentráltak, hogy egy adott termék legyártását emberi érintés nélkül kell elvégezni. Az automatizálás – a már említett munkaerőhiány miatt – mára viszont egyfajta kényszerré is vált, amit többek között az állam is felismert és rengeteg pályázattal támogat. Mindezek miatt a megtérülésen túl azt is figyeli az adott beruházó, hogy automatizálás nélkül egyáltalán meg tudná-e valósítani a projektet. Mára a robotok és az automatizálás egyre lejjebb szivárgott a multinacionális szintekről a kkv-k szintjéig, akár a magyar kkv-k esetében is.

Az élelmiszeriparban kicsit más a helyzet. Nagyon sok hagyományos gyártócég van Magyarországon, és számukra most jön az az időszak, amikor egyre többen állnak át auto­matizált termelésre.

» Szinte naponta kerül elő a sajtóban, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. Közben láttuk, hogy épp ellenkezőleg, a munkaerőhiány indokolja az automatizálást. Ön szerint a robotok nem veszik el a munkát az embertől, csak más jellegű feladatok elvégzését teszik lehetővé számukra?

Máshogy tevődik majd össze az a közeg, amiben termelünk. Hogy miért is nem veszi el a robot a munkát az élő munkaerőtől? Ahhoz, hogy a korábbi példában említett hároméves projektet ma Magyarországra lehessen hozni, munkaerő szükséges, attól függetlenül, hogy ez humán alapú, vagy automatizált. Munkaerő és gép nélkül nem lehet termelni! A termékek ma már olyan komplexitással, olyan szigorú gyártási paraméterekkel, technológiákkal készülnek, amit kézi, emberi szereléssel nem lehet kellő darabszámban biztosítani. Mindenféleképpen kell valamilyen gép hozzá, a kérdés inkább az, hogy van-e annyi humán kezelő, amennyi ennek a gépnek a folyamatos működését három éven keresztül biztosítani tudja.

Ma a munkaerőpiac ezen a téren igen szűk, hiszen nem túlságosan vonzó a fiatalok számára az, hogy gyártósorok mellett dolgozzanak. Ezeket figyelembe véve érthető döntés a cégek részéről, ha az automatizálás mellett döntenek, ugyanis ez biztos munkaerő. Ha nincs automatizálás, akkor a cégeknek beszűkül az élettere, hiszen egyre kevesebb rendelkezésre álló munkaerővel próbálnak megfelelni a piaci igényeknek. Ezért inkább úgy mondanám, az automatizálás kiegészíti és tervezhetővé teszi a meglévő munkaerő állományt.

» Szintén forró téma manapság az Ipar 4.0. Milyen szerep jut ebben a robotoknak?

Régen a manufakturális termelési módszerek alakultak át egyre jobban gépesített termelési folyamatokká, feladatokká. Ma egy terméket elő lehet állítani különféle szeparált gyártó szigetek láncolatával, amelyek mindegyikét ember szolgálja ki. Az automatizálás és a robotizálás felé haladva, ezek a különálló szigetek egybeolvadnak, nagyon sok információ átadása folyik, folyamatjellemzők, paraméterek, adathalmazok keletkeznek, amelynek mentén létrejön maga a termék. Az ember pedig egyre inkább kikerül a gyártói folyamatokból. Egy ilyen komplex folyamat során olyan mennyiségű adat keletkezik, ami alapjaiban változtatja meg az ipart, a big data, a felhőalapú számítások, a hálózatba kapcsolt robotok, dolgok révén.

Az Ipar 4.0 lényege, hogy ezt a sok, hálózatba kapcsolt berendezést, valamint a termelés alatt képződő hatalmas mennyiségű adatot olyan módon tudja felhasználni, manipulálni, változtatni, hogy az emberi beavatkozás helyett egy automata beavatkozási környezet valósuljon meg. Ez a háttérben olyan nagy mennyiségű adat begyűjtését, feldolgozását, tárolását kívánja meg, amelyre ma még sok esetben az ipar nem áll készen.

» Mikorra lesz ebből valóság a gyártásban?

Ahogy pár éve az automatizálás kezdett terjedni, úgy az Ipar 4.0-val ma már minden komoly gyártó számol. Ezek a jelenségek, folyamatok kéretlenül szivárognak be a gyártásba. Nem kérdés, hogy előbb utóbb minden gyártó el fogja érni ezt az állapotot. Az a gyártó, aki idejében lép és fejleszt, az fennmarad, aki pedig nem nő fel a feladathoz, az sajnos ki fog ebből szorulni.

» Ezek alapján az automatizálás és a robotika a nagy számban, tömeggyártásban készülő termékek felé halad, de mi a helyzet az egyedi, vagy kisebb darabszámban készülő termékekkel? Ezeknél is alkalmazható az automatizálás?

A világ afelé megy – és gazdaságilag is az a leglogikusabb –, hogy egy termékből minél többet gyártsunk, hiszen így lehet a legnagyobb profitot realizálni és a gyártás során fellépő hibákat a leginkább kiküszöbölni. Azonban mára a fogyasztói piac egyre válogatósabbá vált. Kérdés, hogy ha ez a fajta hatékony tömeggyártás fokozatosan megy le az egyedi termékek gyártása felé, akkor ez mennyire befolyásolja majd az automatizálást? Ha a folyamat a darabszámok radikális csökkenéséhez vezet, akkor már nem biztos, hogy megéri célgépet fejleszteni, hiszen az nem fogja kitermelni az árát.

» Azt már hallottuk, hogy Ön szerint a robotok nem elveszik az emberek munkáját, hanem kiegészítik a termelést. Ezt az elgondolást mennyire támasztja alá a kollaboratív, együttműködő robotok, azaz az ember munkáját segítő automatizált berendezések elterjedése?

Ez nagyon érdekes terület, mert talán még az automatizálási terület szereplői sincsenek tisztában a jelentőségével, nem isbeszélve a vevői körről. Az ipari robot egy „terminátor”, amit el kell szeparálni egy különálló területen, hiszen a programjának megfelelően mozog, gyárt, termel, és ha nem lenne elkerítve, akkor adott esetben az emberre is veszélyt jelenthetne. Cserébe gyors, pontos, precíz, megbízható, és a termelési kultúrának ma már szerves része.

A kollaboratív robot ezzel szemben már nem egy termi­nátor, hiszen emberek közvetlen közelében kell tudnia biztonságosan dolgozni. Önmagában ugyanakkor egy kollaboratívnak beállított robot még nem válik „együtt­működővé”. A kollaboratív jelleghez az is kell, hogy a robot működése szervesen csatlakozzon az egész termeléshez, s hogy ez a kollaboratív alapú környezet valóban segítse az ember munkáját.

Magyarországon még nem alakult ki az a gyártói, munka­vállalói kultúra, amellyel a kollaboratív robotok egy nyolcórás műszakban folyamatosan tudnának termelni. Tehát kulturális kérdés is, hogy a kollaboratív robotokat mennyire lehet beintegrálni egy nem ehhez szokott cég rendszerébe. Véleményem szerint nálunk még hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, mire az együttműködő robotok nagy számban a termelés szerves alkotórészeivé válnak.

 

(TERMÉKMIX - 2018 februári szám)

hírlevél feliratkozás

newsletter

Hipermarketek