Magyarországon a legolcsóbb a hús az EU-s tagállamok közül, ha a világátlaghoz viszonyítjuk. A vásárlóerő-paritást is nézve, mely a „bennszülöttek” szempontjait is figyelembe veszi, árnyaltabb képet kapunk.

Elkészült a 2017-es húsár index a Caterwings jóvoltából, mely a marhát, a csirkét, a halat, a disznót és a bárányt veszi górcső alá, darabolva. A monstre tanulmányból kiderül, hogy míg drágának tűnhet a svájci marhalábszár, melynek kilója közel 50 dollár (12500 forint), de egy helyi segédmunkásnak nem kell többet dolgozni, mint 3,1 órát – hívja fel a figyelmet a tanulmányt viszontközlő Bloomberg. Hazánkban ugyanezért a termékért 9 dollárt (2250) kell fizetni, ami 40,2 százalékkal a világátlag alatt van, de ezért 4 órát kell gürizni minimálbéren.

Dánia a legdrágább és mégis a legolcsóbb

A könnyedén kezelhető és érthető interaktív táblázatból kiderül, hogy a dánoknak kell a legkevesebbet dolgoznia egy kiló marhahúsért, miközben az Eurostat a közelmúltban adta ki, hogy a skandináv országban a legdrágább a hús az unióban. Hazánkban az „átlag” marháért, melyben a legnemesebb és a darált húsok is benne foglaltatnak, 4 órát kell minimálbéren dolgozni. Ezzel a 22. legjobb arányt produkáljuk az 52-es listán, míg 44,1 százalékkal a világátlag alatt van az ára.

A csirke esetében is egy, a jóléti méréseknél megszokott listával találkozunk: Dánia (egy kilóért 0,3 óra), Svédország (0,5 óra), Norvégia (0,6) és jön a többi nyugati állam, majd japánnál bukunk át az egy órás határon. Hazánk a 26. helyen 1,3 órával, míg Svájc és Hongkong követ minket, a sor vége fele a távol-keleti Vietnamnál láthatunk egy nagyobb ugrást, ahol már 5,3 órát kell dolgozni, legvégén India áll, ahol 10 óránál többet kell robotolni egy kiló csirkehúsért.

Baj van a hazai hallal?

Az egészség ételként számon tartott hal is a jóléti államokban a legkönnyebben elérhető, a listás Svédország vezeti 1,1 órával. Hazánkban a fehérhúsú halak már öt dollár alatt (1250 forint) elérhetőek, az átlagot a lazac (5615) és a garnéla (7373) torzítja, így 7, 1 órát kell az „átlagért” dolgozni. Az ár így is a világátlag alatt van némileg, 4,2 százalékkal. A halaknál található a legnagyobb szakadék, az utolsó Egyiptomban 44,2 órát kell dolgoznia egy szakmunkásnak egy kiló „átlagos” halért, míg az ára a világátlag alatt van közel tíz százalékkal.

A sertéshúsnál is a skandináv államok állnak az élen, ha leszámítjuk a muzulmán országokat és Izraelt, melyek nem is szerepelnek rajta. Magyarországon 2,4 órát kell az „átlag” sertésért dolgozni, így hazánk itt is a középmezőnyben tanyázik 20. helyével. A bárányhúsnál is a már megismert séma ismétlődik, gazdag országok az élen: Dániában egy óra alatt termeli meg a szakmunkás a báránybordát, míg hazánkban 3,7 órát kell dolgozni érte, érdekesség, hogy itt is mellénk kerültek olyan jóléti államok, mint Svájc (3,4) és Kanada (3,6), csak előbbibe közel ötször annyit kell fizetni érte.

Nem eszik olyan forrón a lábszárt

A felmérés amellett, hogy néhány húsbavágó összefüggésre rámutat, némiképp torz képet ad. A húsok árát ugyanis a nagyvárosi áruházak kínálata alapján határozták meg, ahol gyakran az árak átlag felettiek. A hivatalos minimálbér használata sem feltétlenül szerencsés, hiszen a nagyvárosokban ezt meghaladó fizetések szoktak lenni – legalábbis a közép-európai régióban. (hirado.hu)