Egy szegedi, de már a fővárosban élő, cselekvésre vágyó és tettre képes testvérpárnak, illetve egy nyertes pályázatnak köszönheti a Csongrád megyei Királyhegyes község, hogy 2,5 évvel ezelőtt újraindult zöldség- és gyümölcskrémeket készítő kis manufaktúrája. Az üzem régebben tankonyhaként működött, ebben láttak fantáziát a Molnár testvérek: átvették és továbbfejlesztették azt, szövetkezetet alapítottak – ennek eredményeként 2016-­ban újra elindíthatták a gyártást. Nem volt tapasztalatuk sem az élelmiszeriparban, sem pedig vállalkozásban, mégis felfelé ívelő pályát írtak le az elmúlt években. Tapasztalataikról, vízióikról és a fejlődés irányáról kérdeztük Farkas-Molnár Ágit, a Kanálka Manufaktúra zöldség- és gyümölcskencéinek egyik életre hívóját.

» Kis vállalkozást vezetnek, nem áll a rendelkezésükre multinacionális büdzsé. Milyen lehetőségeik vannak, akár a marketingtevékenység tekintetében?
Egy bértámogatási folyamattal indultunk 2016-ban, amivel 3 éven keresztül a minimálbér erejéig támogatták a béreket – ezért cserébe mi másfél évre továbbfoglalkoztatási kötelezettséget vállaltunk. Az elmúlt évben egy vidékfejlesztési pályázat keretében beadtunk egy gépesítési tervezetet. Amennyiben nyertes lesz a pályázat, a támogatás a töltés és csomagolás folyamatainak modernizálását, gépesítését fogja biztosítani számunkra, ami által ezek a műveletek felgyorsulnak majd. A krémek beltartalmának kézműves jellegét ez a fejlesztés persze egyáltalán nem érinti.
Nagy hangsúlyt fektetünk Facebook és Instagram csatornáinkra. Utóbbit egy különleges, sokoldalú szakember kezeli: amellett, hogy a közösségi médiában jártas, dietetikus is, méghozzá kivételes szakács vénával megáldva. Azon túl, hogy csodás és fenségesen guszta fotókat készít az oldalra a termékeinkről, receptajánlókkal is jelentkezik, ami által lélekkel ruházza fel a márkát. Mivel az élményalapú megismerésben, az őszinteségben és a közvetlenségben hiszek, a legkedvesebb marketingfogás számomra egy offline tevékenység: a kóstoltatás. Nem csak rendezvényeken, vásárokon űzzük ezt a tevékenységet – mióta bekerültünk hálózatokba, azóta is keressük az erre nyitott partnereinket. Közös az érdek, mi pedig ezzel a fortéllyal tudunk nyíltan és könnyedén eljutni a vásárlók tudatáig, így van lehetőségük leginkább megismerni bennünket.

» A Kanálka krémek esetében a kézműves jelleg miben nyilvánul meg?
Amit a mi termékünknél kiemelnék, az a kézzel válogatás, amit én a folyamat egyik kardinális komponenseként tartok számon. Ebben is rejlik egyediségünk, illetve ebben térünk el nagyobb konzervipari gyártmányoktól is: mi a csutkáját nem rakjuk bele, az esetleges hibás részeket kivágjuk, finomhangoljuk. Teljesen biztosan állítom, hogy az üzemben úgy főzünk, mintha a fogyasztók ott állnának mellettünk a konyhában és figyelnének.

» Egyértelműen sikertörténet a ­Kanál­káé, de biztosan voltak nehezebb időszakok is a vállalkozás életében. Milyen kudarcok vannak a hátuk mögött?
Nagyon a jelenben kell lenni, hiszen kiszámíthatatlan manapság sok minden. Ezzel nem azt üzenem, hogy nincs szükség egy, három - vagy ötéves üzleti tervre, stratégiára, tudatos döntésekre, de a piacot folyamatosan kell tesztelni, az igényeket figyelemmel követni és megérteni. Sokszor véletlenszerűen történnek nagy találkozások, előrelendítő mozzanatok, amikkel nem tudunk előre számolni. A cégvezetés olyan, mint egy hullámvasút, mikro sikerek és mikro kudarcok váltják egymást – van úgy, hogy fel sem eszmélünk az örömmámorból, máris válaszúthoz érkezünk. Ami mindig kihúz bennünket egy-egy mélységből, az a termékeinkbe vetett hitünk. Én mindig úgy gondolom – még ha éppen nehéz időszakot is tudunk a hátunk mögött – hogy ennek a piacnak szüksége van a Kanálkára. El sem tudom képzelni, hogy ne így lenne, hiszen egyedülállóak, nincs másik hasonló! Szerintünk adott a jó ötlet, adott a kiváló minőségű alapanyag, adott a megfelelő munkaerő, és ez így egy nagyon erős kombináció ahhoz, hogy nagyot alkothassunk. Az, hogy a vég­termék, az alkotásunk eredménye a megfelelő piacra kerüljön – az életben maradás és későbbi szárnyalás érdeké­ben –, talán a legnagyobb lépcsőfok, amit meg kell ugranunk. Számunkra további kiemelt nehézség a távolság, hiszen a fővárosból vezetjük a manufaktúrát, illetve az alapanyag beszerzésben is előfordulhatnak apróbb komplikációk.

» Budapestről irányítani egy céget – aminek szíve és lelke 220 km-re van innen – nem lehet könnyű. Hogyan képes így működni a vállalkozás, milyen bevált praktikáik vannak?
A mi helyzetünkben a legfontosabb tényező a munkatársainkkal kialakított kölcsönös bizalom, és a folyamatos kapcsolattartás, kommunikáció. A megfelelő emberekkel kell körbevenni magunkat, ez a titok. Tudom, hogyha véletlenül nem kifogástalan minőségű árut visz egy beszállító, akkor az üzemvezető rögtön fotózza a zöldséget-gyümölcsöt, és küldi nekem is a képet róla, én pedig intézem a további teendőket a probléma orvoslásával kapcsolatban. A digitális eszközöket maximálisan kihasználva tudunk hatékonyan működni: Viber csoport és Google drive – ezek talán a legelemibb alkalmazások, melyek segítségünkre vannak abban, hogy távolról is működjön a cégvezetés.

» Hogyan lehet kicsiként bekerülni a termékekkel nagyobb üzlethálózatokba?
Eleinte pici üzletekkel kezdtük, elsősorban ezt párosítottuk az alapvető profilunkhoz: kis delikáteszek, kedves pékségek, bioboltok, sarki fűszeresek. Ezekkel a boltokkal a partnerkapcsolatok már zsigerből működnek, de tudni kell, hogy a nagyobb üzletláncok, a multik is folyamatosan keresik a friss, jó minőségű, különleges termékeket. Jelenleg jó pár dm, Müller, CBA Príma és Spar üzletben is megtalálhatók a Kanálka krémek a polcokon, illetve a Lidl in out akciójába is beválogattak minket. Ez nagyon motivál bennünket, egyértelműen sikerként könyveljük el, viszont amikor valaki gratulál nekünk, én mindig elmondom, hogy nem ez igényli a legtöbb energiabefektetést.
Ami ennél már sokkal nehezebb, az az adott üzletekben való bent maradás, az hogy a partnerkapcsolat élettartama hosszú legyen és ne csak átmeneti próbálkozásról beszélgethessünk. Nagy szó bekerülni, de ha nem hozzuk a termékeinkkel az üzlet elvárásainak megfelelő számokat, akkor kilistáznak bennünket a kísérletezés időszaka után. A rizikó a miénk, hiszen olyan vállalásokat kell tennünk, amelyeket biztosan elbírunk. Lépcsőről-lépcsőre kell haladni felfelé, és nem érdemes nagyobbat ugrani egyszerre a már kitapasztalt léptékünknél, hiszen azt nem bírná el a cég – ez a folyamatos növekedés egyik alappillére.
A Lidl in out akciója volt az első nagy megmérettetés, ami kapóra jött, hiszen nagyon sokat tapasztaltunk és tanultunk ebben az időszakban: kalkulálni kellett az alapanyag mennyiséggel, megfelelő döntéseket kellett hoznunk a csomagolóanyagokra való leszerződéskor.
Mindig törekszünk arra, hogy – ameny­­nyire az üzleti korlátok megengedik –, közvetlen, bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki minden partnerünkkel: legyen szó akár a grafikusunkról, a nyomdánkról, vagy akár a szóban forgó hálózatokról is. Az említett multinacionális üzletektől jelenleg 90%-os arányban pozitív visszajelzéseket kapunk. Volt néhány olyan üzlet, ahol nem működött az eladás, nem tudtuk az üzletvezetők elvárásait teljesíteni, a megfelelő számokat produkálni. Ilyen esetben nekünk sem érdekünk a hánykolódás és tipródás, el kell fogadni, hogy valamilyen okokból kifolyólag adott üzletláncban nem szerepelt jól a termék és hamar lépni kell. Ez a jelenünk, ezzel a témakör foglalkoztat bennünket mostanában leginkább.

» Készülnek belépni a vendéglátás terü­letére is?
Érkezett már hozzánk megkeresés. Nyilvánvaló, hogy egy jó séf könnyűszerrel tud finom csatnit és padlizsánkrémet készíteni, tehát nem feltétlenül a kulináris előnyök miatt léphet be erre a területre a Kanálka. Ami miatt mégis van létjogosultságunk megjelenni éttermekben, az az időhatékonyság. Jelenleg catering profilú cégekkel dolgozunk együtt, hiszen a sült fokhagymánk és sült céklánk vagy az alma chutney például sajtokkal nagyon jól harmonizálnak. Ezt a cateringesek hamar felismerték, de egy étterem már egész másképp működik. A termékeink tartósítószer-mentesek, és a nagyobb kiszereléseknél a hőkezelési technikánk sajnos nem működik megfelelően, így jelenleg is kicsi, 220 ml-es üvegekben tároljuk a végterméket. Ezeket az éttermek konyhái nehezen kezelik, a jelenlegi méretekkel nem tehetjük meg, hogy besétálunk erre a más jellegű piacra is.
Bízunk benne, hogyha a pályázatunk – amiről korábban már szót ejtettem – nyertes lesz, akkor a tervezett gépesítési eljárás a segítségünkre lesz ebben a fejlesztésben is, és akkor ebbe az irányba is nyithatunk.

» Milyen fejlődési pályát terveznek, mik a rövid – és hosszú távú céljaik?
Abszolút fejlődésnek tekintem a stabili­tást. A fejlődés nem csak egy felfelé ívelő görbe lehet, hanem egy konstans vízszintes egyenes is, amit nem stagnálásnak hívok. Ha hátranézünk és elemzünk, a Kanálka esetében az elmúlt két és fél esztendő sikeres pályát mutat, de jelenleg a megszerzett pozíciónkat kell megingathatatlanná tenni.
Az elkövetkezendő időszakban a termelés tekintetében szeretnénk szilárd rutint szerezni, a brandépítés témakörének vonatkozásában pedig minél hamarabb egy nagyobb márkaismertségre kívánunk szert tenni. Ha a távolabbi jövőbe tekintek, a vízióm az, hogy a termékkategória összeolvadjon a nevünkkel: ha valaki azt hallja, Kanálka, egyből beugorjon a krémes asszociáció, és természetesen fordítva is.
Fontosnak találom továbbá az emberekben kialakítani – a vállalkozásunk és a produktumaink által - a lojalitást és igényességet a magyar termékek irányába. A magyar zöldség sokkal többet érdemel, mint amit jelenleg kihozunk belőle, nem mindig tekintünk rájuk méltó módon. Én is nagyon szeretem az avokádót, olívabogyót és társaikat, de eltökélt szándékunk hasonló kultuszt teremteni az említett termések hazaibb megfelelőiknek: miért ne hinnénk benne, amikor el tudjuk készíteni Kanálka-módra a céklát balzsamecetes, mézes olajban, ínycsiklandozó végeredményt elérve?

 

(TERMÉKMIX magazin – 2019. októberi szám)